Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-25 / 20. szám
Nagyvilág SZERELMEM, Dél-Amerika Sokáig álmodoztam arról, hogy eljutok a titokzatos Inka Birodalom színhelyeire, hogy a megálmodott helyek megérintik a lelkemet. Aztán megadatott, és sírtam boldogságomban. 2008-at írtunk akkor. O lyan ez, mint a szerelem. Belekóstoltam és állandóan vágytam utána. Hogy megint ott lehessek. Majdnem tíz év után újra megadatott. A 2008-as és a tavaly novemberi kirándulásnak voltak ugyan közös pontjai, de az idő során változnak a dolgok. Ami változatlan, az a szerelem Dél-Amerika, az indián kultúra iránt. Megint könnyeztem meghatódottságomban a Machu Picchun. Ünneplőbe öltözött a lelkem és indián népviseletbe a testem a Titicaca úszó szigetén. Újra rácsodálkoztam a felhőkben úszó Andok gyönyörű hegyvonulataira, lankáira. Cuzco környéke, az Urubamba Szent Völgye elvarázsolt megint. A nagy magasságok ellenére rettentően élveztem Bolívia látványosságait, csak közben máshogy lélegeztem, mint otthon. Limába, Peru fővárosába érkezve alig vártam, hogy újra láthassam a jellegzetesen alacsony, koloniális stílusú udvarházakat. A gyönyörűen felújított limai Plaza Mayor tele van látnivalóval, impozáns épületekkel. Az ember kapkodja a tekintetét az érseki palotáról a katedrálisra, majd a kormányzói palotára. A várost gyakran sújtották földrengések, de mindig visszaállították gyarmati jellegét. A limai séta után Piscóba buszoztunk. Turistaszemmel nem túl látványos, inkább az azonos nevű szőlőpálinka tette híressé, ezt a nemzeti kincsnek számító italt kínálják mindenhol. Piscóból a Paracas Nemzeti Parkhoz tartozó Ballestas-szigetekhez csónakáztunk. A szigeteken tilos kikötni, mert a mezőgazdaság számára fontos guanó, a nitrogénben gazdag madárürülék miatt óvják a helyet. Fejünk felett a kitermelésért felelős sirályok, viharmadarak, albatroszok, kormoránok ezrei cikáztak. A sziget átható szaga egy ideig határozottan irritálta az orrunkat. Egyszer csak titokzatos ábrába ütközött tekintetünk a sivatag egyik hegyének oldalán: a Candelabra, azaz Gyertyatartó 177 m magas és 54 m széles. Ez a geoglifa talán a Paracas-kultúra szertartásain használt hallucinogén kaktuszt ábrázolja, más elmélet szerint a 17. században itt kalózkodó csapatok jelölték meg rejtekhelyüket a jellel. A rejtélyek folytatódnak: várnak a titokzatos Nazcavonalak, melyekről gimnazistaként olvastam először. Mágnesként vonzza az utazókat a poros városka repülőtere, hogy aztán a pilóták nagyokat derüljenek a hideg verítéktől fénylő, sápadt arcok láttán. Az utasok ugyanis csak nyakatekert manőverezések révén láthatják a híres ábrákat: a kolibrit, a kutyát, a kondort és a többit. Sosem voltam még ilyen boldog, amikor a pilóta a leszállópálya felé vette az irányt, és hálás voltam meggyötört testemnek, hogy a kezembe nyomott zacskót nem kellett használnom. Bár nem sok híja volt. Éjszakai buszozás után másnap Peru második legnagyobb városában, Arequipában szálltunk ki, 2330 méterrel a tengerszint felett. Három vulkán öleli körül: a Chachani, az El Misti és a Pichu Pichu, emiatt itt is gyakoriak a földrengések. A város legnagyobb kincse a Santa Catalina-kolostor, ahol kék és téglavörös utcák váltják egymást. A kis, boltíves házacskák adtak egy életre szállást és iskolázottságot sok helyi gazdag család másodszülött lányának. Következő úti célunk Cuzco, az inkák fővárosa: főterén áll az impozáns főszékesegyház két templommal, jezsuita egyházi épületei mellett az árkádos alacsony épületek alatt éttermekkel és kávézókkal. Virakocsa inka palotája helyén a gyarmatosítók az 1550-es évek végén katedrálisokat, templomokat építettek. A város másik nevezetességét, a Naptemplomot, Korikancsát, ami az Inka Birodalom szíve volt, és felbecsülhetetlen értékeket rejtett, a spanyolok lebontották. A birodalmi főváros éléskamrája az Urubamba Szent Völgye volt. Pisac és Ollantaytambo a környék legismertebb két inka építménye, erődje. Nagyon érdekes volt egy kézművesudvar bemutatója: megmutatták a láma gyapjának mosását, fonását, festését és a szőttesek, kötöttáruk készítését. Csak természetes anyagokat használnak, hagyományosan növényi eredetű festékanyagaik teljesen elvarázsoltak. Képzeljék el, a kaktuszon élő tetű adja a piros színt! Poroyból a Machu Picchu alá, Aqua Calientesbe vonatozunk, onnan busszal a szent hely közvetlen közelébe. Tíz éve még nem volt időpontra szóló belépőjegy, és meglepett, hogy nem szabad hozzáérni a sziklákhoz, körül vannak kerítve oszlopok közé feszített kötéllel. Egy fotó miatt pluszban tett lépés eredményeként majd kisípolja a tüdejét a hirtelen előkerült ellenőr. Tíz éve bárhol leheveredtünk és hasalva csodáltuk az Andok rejtett kincsesládáját, melyet 1911-ben fedezett fel újra Hiram Bingham. Rejtély övezi a Machu Picchut, nem tudjuk, ki lakta, miért hagyta el és mikor. Egy elmélet szerint az inkák nyári lakja volt, mert kellemesebb a klímája, mint Cuzcónak, és alacsonyabban is fekszik, 0 Utazás EXTRA 2018. Január —
