Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)

2018-01-25 / 20. szám

^ NaGYVILiL. mint a többi inka szent hely. Meghatódva csodáltam újra a Napkaput, a Három ab­lak templomát, Intihuatana szentélyét. A sors megadóz­tatott... Valami apró repkedő dögöcske kezdte ki a lábam, az eredménye 80 darab be­gyulladt, vérvörös, égetően fájó csípés lett... A Titicaca-tó, a világ leg­magasabban fekvő legna­gyobb állóvize 3815 m ma­gasan kéklik Peru és Bolívia határán. Sekélyebb részén rengeteg totoranád nő, ez biztosítja az ura indiánodnak az alapanyagot az úszó szi­getekhez. Az általunk meglá­togatott szigeten 17 ember él, négy család. Megmu­tatták a sziget építésének, rögzítésének módját. Behív­tak bennünket házaikba és beöltöztettek hagyományos ruháikba. Totoranádból ké­szült csónakjukkal kerültek velünk egyet. Ezután Taquile szigetére hajóztunk. Miután 3800 m magasban partra száll a látogató, és a mere­dek dombon felliheg az 528 kőbe vájt lépcsőn, megbán­ja, hogy egyáltalán nekivá­gott... De aztán találkozik a legérdekesebb dologgal. A szigeten minden férfi bugy­­gyos ujjú fehér ingben, mellénykében, széles kötött övvel a derekán és hetyke kis sipkában serényen köt. Kötnek a kapunak dőlve, pádon ülve, a bolt polcainak támaszkodva. A sapka szí­ne elárulja, melyikük legény még, és ki kötöget már az asszonya mellett. Leányké­réskor a fiú sapkáját leveszi, a kiszemelt lány beleönt 2-3 deci vizet, és ha a sapka olyan sűrű kötésű, hogy csak 15-20 másodperc után kezd csöpögni, a lány, ha tetszik neki a fiú, rábólint. Ha a víz gyorsabban kezd szivárogni, javítania kell a kötés minősé­gén, és újra próbálkozhat a lánynál. Másnap egy hatalmas, pezsgő piaci hangulatú ha­tárátkelőn beléptünk Bolíviá­ba, amely kevésbé látogatott ország, noha bővelkedik legekben: La Paz a világ leg­magasabban fekvő fővárosa, és itt van a legnagyobb sósi­vatag, a Salar de Uyuni. La Paz nem lett szebb az elmúlt tíz évben, annál több az autó és az ember. Meredek utcá­in felkapaszkodva 4050 m magasságban harcoltam a magaslati betegséggel, és le-A HALÁL ÚTJÁNAK KERESZTEZŐ­DÉSÉBEN SOFŐRJEINK PÁLINKÁVAL ÁLDOZTAK AZ ÚT ISTENEINEK. EZZEL VÉDVE IS LENNÉNK, MOSOLYOG­TUNK EGY­MÁSRA ELÉ­GEDETTEN. vegéért kapkodtam. A város közlekedése metró helyett felvonókkal van megoldva, a legújabb, negyedik vonala az El Alto városrészbe 4110 m magasba visz fel. Az itteni piacon szédelegve lézeng­tem, hogy megkóstoljam a jellegzetes helyi szétfőtt álla­gú kását, a jövő eledelének tartott quinoából készült pesquát. Nem lesz a ked-­­vencem. Túl egészséges, és nincs benne csont. Márton napján elindultunk a Halál Útja felé, a 2 ezer méterrel alacsonyabban levő Coroicó irányába. Az Altiplano leg­magasabb pontján, 4470 m magasban sűrű havazás fo­gadott és hófehér táj. Nyári papucsainkban kiszálltunk egy gyors hógolyózásra. A Halál Útjának keresztező­désében sofőrjeink pálin­kával áldoztak az út istenei­nek. Ezzel védve is lennénk, mosolyogtunk egymásra elégedetten. A nedves idő miatt az út ködbe burko­lózott, nem mutatta meg teljes szépségében a mély völgyet, a lélegzetelállító szakadékokat az út mentén. Az út menti emlékhelyek, a sok baleset és meghalt utas emlékére állított kis keresztek elgondolkoztatják az embert a halálról, veszélyről, kaland­vágyról. Coroicóban nyár fo­gad, a hotel teraszáról azAn­­dokat csodálhattam. Innen Potosiba indultunk, melyet ezüstbányája tett gazdaggá. Hatalmas, díszes templomai is ennek bizonyítékai. Érde­kes élmény a sósivatag, a Salar de Uyuni. Szállásunk itt nagyon szerény: fűtés nincs, zuhanyozásra sinqs lehető­ség. Napközben a vakítóan fehér sósivatag ropogós fe­lületén sétálgattunk, csodál­tuk a kaktuszszigeteit. A lagú­nák csodásak: mindnek más a színe, a flamingók szinte mozdulatlanul állnak a víz­ben, mintha megállt volna az idő. Színes harmónia. Bolívia után marad pár nap a chilei sivatagra, ami olyan, mint­ha a Holdra jutottam volna. Izgalmas hely. A turisták ha­talmas tömege a szocialista május elsejékre emlékeztet San Pedro de Atacama kes­keny, poros utcáin. Chile drága hely, nem indiános, és fővárosa, Santiago de Chile magas üvegépületeivel nem is emlékeztet Dél-Amerikára. Ez már más világ. Szeles Pál Ildikó Utazás EXTRA 2018. Január 9 (Fotók: a szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents