Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-20 / 16. szám
I______________________________________SZALON ■ 2018. JANUÁR 20.____________________ vetkezőkre mutatott rá: „(...) annak, hogy a szlovjákot a szlovák nyelv tájszólásának tekintsük, az a feltétele, hogy a szlovják a szlováknak tája volt-e vagy sem. Volt-e rá akár politikai, akár vallási, gazdasági, társadalmi vagy más kulturális befolyása, ami döntőleg hatott nyelvközösségi egyénisége kialakulására.” Szlovjákul vagy magyarul Kászonyi leszögezte, hogy a szlovják nyelvben elég éles eltérések vannak a szlovákhoz képest ahhoz, hogy külön nyelvként funkcionáljon. Egy szlovjákul beszélő ember a szlovák nyelv közelebbi ismerete nélkül képtelen egy szlovák újságcikket megérteni, egyes szavakat itt-ott megért, de egész mondatokat már csak ritkán. „A szlovják gyermek, ha szlovák iskolába jár, szinte új nyelvet tanul, mely az övétől szinte minden szóban többé-kevésbé különbözik. (...) Még a középiskolások is, bármennyire nevelik beléjük az iskolában a szlovák tudatot és anyanyelvűk nevetséges, szégyellnivaló voltát, amint kilépnek az iskola kapuján, győz az anyanyelv, és rögtön szlovjákra fordítják át a beszélgetést.” Kászonyi ezért hibának tartotta az irodalmi szlovák erőltetését a viszszacsatolt terület iskoláiban: „A szlovákizmus terjesztése legfeljebb arra alkalmas, hogy a szlovják nyelv meglévő nagy vitalitását elveszítse, s a szlovjákság jó része hamarosan visszamagyarosodjon, mert ha saját nyelvén nem tanulhat, akkor inkább a magyar nyelvet fogja elsajátítani.” A tökéleden szlovják A magyar kormány anyagi támogatásával 1939. szeptember 3-án, Kassán újraindult a Nasa Zastava mely hetente kétszer jelent meg, főszerkesztője Dvorcak lett, a lapnak 1940-ben 800 állandó előfizetője volt a Magyarországhoz került területeken. A lap alapvető célkitűzése volt, hogy a szlovják nyelvhasználatot és öntudatot erősítse, s esetleg idővel a kelet-szlovák nyelvet az iskolákba is bevezesse. Dvorcak azonnal támadásba lendült a szlovák politikusok és a szlovákiai lapok Magyarországról szóló cikkei ellen, aminek az lett az eredménye, hogy a budapesti szlovák követség állandóan tiltakozott a lapban megjelent cikkek miatt. Teleki Pál miniszterelnök felismerte, hogy a szlovjákkérdés hasznára válhatna Magyarországnak, így Dvorcak Viktor Jónás Záborsky w A tót nem egyéb, mint a magyarnak olyan tájfajtája, amelyik tót nyelven beszél, s egész összességében több összláv vér van benne, mint a magyarban. Egyéb népi tulajdonságaiban azonban a tót tájak népe közelebb áll a szomszédos magyar falvak népéhez, mint más tót tájak népéhez... kikérte az ügyben Madarász István kassai megyéspüspök véleményét. Madarász a következőket válaszolta: „Szlovják nyelv nincs, csak nyelvjárás. Ellenben van szlovák irodalmi nyelv. Szlovják nyelvet rendeletileg terjeszteni, fejleszteni nem lehet. Milan Hodza úgy vélte, a magyar kormány a szlovák nemzet megosztására törekszik Ha ezt megkíséreljük, a nemzetiségi ellentéteken kívül nyelvi ellentéteket is szítunk. Iskolát járt művelt szlovák szlovják nyelven nem hajlandó beszélni, mert ez sokkal tökéletlenebb, fejledenebb, keverék, hogy ne mondjam, vegyes nyelv, míg a szlovák fejlett irodalmi.” Madarász igyekezett a későbbiek folyamán is kihátrálni a szlovjákkérdés kapcsán; egy 1943-ban készült feljegyzésben azt mondta, hogy a templom nem lehet irodalmi harcok színhelye és a plébánosai olyan Teleki Pál miniszterelnök felismerte: a szlovjákkérdés hasznára lehet Magyarországnak nyelven prédikáljanak amilyet hallgatóságuk megért. A fiatalság a szlovákhoz húz A szlovjákkéidéshez Vájlok Sándor kassai író-tanár is hozzászólt egyik tanulmányában. Úgy vélte, a szlovákok között nagy eltérések vannak nyelvi, politikai téten és mentalitásban is. A nyugati szlovákokat azonban öntudatosabbnak és a nemzeti politika iránt fogékonyabbnak tartotta, mint a keletieket. ,A nivellálás csak a harmincas években kezdődött meg, így rövid múltra tekint vissza, az értelmiségnél és a fiatalságnál azonban már teljesen befejeződött. A fiatalság nem szlovjáknak vallja magát, hanem szlováknak, az egyetemes szlovák nemzet tagjának” írásában figyelmeztette a magyar kormányt, ne támogassa, és főként ne élezze a szlovák-szlovják kérdést, mert ez a magyar politikai vezetésnek nem lehet érdeke. A magyaron szélhámosság Kassán Dvorcak 1941. január 17- én létrehozta az Ojcizma (Apai Örökség) nevű egyesületet, amely szlovják nyelvtant, szótárt és tankönyveket adott ki. Úgy vélte, az Ojcizma a' Matica Slovenská konkurense lehet. Az újdonsült egyesületet a szlovák sajtó tömör egyszerűséggel „magyarón szélhámosságnak” nevezte. A Slovak 1941. február 5-i száma az Ojcizmát egyenesen lengyel célokat szolgáló egyesületnek tüntette fél, amely újra közös lengyel-magyar határt akar létrehozni. A szerző eszmefuttatásával azt kívánta érzékeltetni, hogy a háttérben a Lengyelország feltámasztásán dolgozó magyar politika áll: „Régi célok ezek, melyeket a régi Lengyelország és Magyarország követett. Csodálni kell azonban, hogy ez a régi világ még mindig kísért.” A Slovak idézett cikke a németeknek is szólt: fel akarta hívni a figyelmüket a mozgalomra. Célja ezzel egyúttal az volt, hogy befeketítse a magyarokat a mozgalom támogatása miatt. 1941. április 18-án a pozsonyi magyar követet meglátogatta Mertens Alfréd ügyvéd, az Egyesült Magyar Párt nagymihályi körzetének vezetője, és arra kérte, hogy a magyar kormány ne állítsa le a szlovják mozgalom támogatását. Ha ez megtörténne, állította Mertens, az katasztrofális hatással lenne a keleti szlovákság szlovják mozgalmat felkaroló és Magyarországhoz orientálódó társadalmi rétegeire. A mozgalom beszüntetése esetén ugyanis a keleti szlovákok átváltanának a csehszlovák irányzatra, és a magyarok örökre elveszítenék őket. Kuhl Lajos pozsonyi magyar követ cáfolta, hogy a magyar kormány a mozgalom támogatásának leállítását tervezné, de úgy vélte, jobb lenne, ha a mozgalmat a jövőben nem Magyarországról, hanem szlovák területről irányítanák A követ szerint ez azért lenne fontos, mert így nem leheme azzal vádolni a szlovják mozgalmat, hogy a magyar irredentáktól függ. Véleménye szerint Dvorcaknak pedig csak a háttérből szabadna irányító munkát végeznie, mert a személye túlságosan is kompromittálódott a szlovákok szemében. Dvorcak személye nélkül azonban nem lett volna életképes a mozgalom, így továbbra is ő maradt az élén. Dvorcak 1941. május 3-án a Felvidéki Tudományos Társaság szlovjákkérdésről tartott konferenciáján a következőket fejtette ki mozgalmáról: „Szlovják területen ez a nyelv él, ennek a nyelvnek van irodalma, és bátor vagyok megállapítani, hogy ahogyan nincs csehszlovák nyelv, úgy nincs egységes szlovák nyelv sem.” Dvorcak nehezményezte, hogy a keleti és a nyugati szlovákokat is egyszerűen szlováknak minősítették, és ez szerinte a magyar sajtó tudatlanságára mutat. Hibaként említette, hogy nem választják szét a két nyelvet, és ezzel nagy szívességet tesznek a csehszlovakizmusnak és szlovakizmusnak: „(...) más a népi öntudata a keleti tornak, mint a közép-tótnak és a nyugati tótnak.” Ugyanezen a konferencián Bonkáló Sándor magyar egyetemi tanár nyíltan kimondta, miért lenne olyan fontos Magyarország számára a szlovják mozgalom: „Olyan terület ez a keleti tót terület, hogy azzá lehet nevelni, amivé a mindenkori hatalom neveli. Ha nagyon sokáig tartana ott a tót uralom, néhány évtized alatt ezt a területet el leheme tótosítani. Viszont ha ezt a területet annak idején odakapcsolták volna a mai rutén területhez, nagyon könnyen el lehetett volna ruténesíteni.” Dvorcak válaszában csak anynyit mondott, hogy: ,A szlovjakok voltak és vannak Szlovják kérdés nincs, ezt csak a csehek tették szlovják kérdéssé azáltal, hogy el akarták csehszlovákosítani az egész keleti szlovják területet.” A Miniszterelnökség Nemzetiségi és Kisebbségi Ügyosztálya 1942. második felében csatlakozott a konferencián elhangozottakhoz, és fenntartással, de hasznosnak ítélte meg a szlovják mozgalmat, amelyről feljegyzést is készített: „Ismeretes, hogy a szlovják mozgalmat magát ügyosztályunk megfelelő mérséklettel ugyan, de támogatja. Ez a politikai jellegű mozgalom lehet hasznos hivatalokon és iskolákon kívül társadalmi alapon, ez idő szerint nem kívánatos azonban, hogy az amúgy is gyakran kritika tárgyává tett mozgalom az iskola falai közé vonuljon be, és ott lehessen alapja esetleges széthúzásnak.” A Kisebbségi Ügyosztály ugyanakkor a szlovjákkérdésben a végső állásfoglalását a háború befejezése utánra halasztotta. A magyar politikai vezetés végül belátta, hogy a szlovák-szlovják megosztási politika rövid távon nem hozhat eredményt, ezért lemondott a kérdés további erőltetéséről, annál is inkább, mert ezzel csak rontotta volna az amúgy is feszült szlovákmagyar viszonyt. Dvorcak ekkor már beteg volt, és nem volt megfelelő személy, aki átvehette volna szerepét. A háborús helyzet miatt is fontosabb ügyekkel kellett foglalkoznia a magyar vezetésnek. Dvorcak 1943-ban bekövetkezett halála után mozgalma is lassan elhalt. A Nasa Zastava 1944. december 2-ig még megjelent Timkó Emil szerkesztésében, de már nem volt hatása a szlovákok kulturális identitásának befolyásolására. A szlovják mozgalom nem talált tömegbázisra, így ma már csak a viharos 20. század egyik bizarrnak ható epizódja. Janek István az MTA BTK Történettudományi Intézetének történésze
