Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-18 / 14. szám
allatfarm tók. A pázsitfűfélék aránya elérheti az 50-70%-ot, kedvezően befolyásolja a gyep táplálóanyag-tartalmát, ám nyersfehérje-tartalmuk kisebb. A pillangósvirágúak 20%-os aránya javítja a gyep takarmányértékét, a nyersfehérje- és ásványielem-tartalmát. A savanyúfüveknek alacsony a fehérjetartalmuk, de nagy a rost- és a kovasavtartalmuk. A gyógyhatású növények némelyike baktériumölő hatású, emellett étvágygerjesztő is. A gyomok részben takarmányozásra alkalmasak, de lehetnek kimondottan mérgezők is; ellenük rendszeres tisztítókaszálással kell védekezni. A legelőkön a gyomok 15-30%-ban fordulhatnak elő. MESTERSÉGES VAGY TELEPETÍTETT LEGELŐK Ezeket a természetszerűbb takarmányozás és az egészségesebb tartásmód céljából telepítik az állattartók. A telepítéshez olyan fűfajok kellenek, amelyek megfelelnek a talajadottságoknak. Legeltetéskor a taposást jól tűrő aljfüvek és pillangósok, míg kaszáló esetében a szálfüvek legyenek többségben. A szántóföldi legelő telepítése a juhok takarmányozásában és a húsmarhatartásban bír jelentőséggel. Másodvetésként a tarlóba vetett rozs szeptemberben és októberben már legeltethető. Jó minőségű kora tavaszi legelőt ad a rozs repcével, esetleg őszi bükkönnyel történő vetése. A szudánifű-legelő augusztustól legeltethető. A mesterségesen létesített téli legelő pedig kedvező táplálóanyag-tartalmú, jó étrendi hatású, és gazdag vitaminforrást biztosít. ALKALMI LEGELŐK A szántóföldi növénytermesztés a betakarítás után is lehetőséget nyújt az állatok legeltetésére, alkalmi legelőként. Az alkalmi legelőkön a gabona-, a kukorica-, a burgonya-, a répa-, a borsó-, a lóbabtarlón a juhokat és sertéseket lehet legeltetni. A gabonatarló főként ludak számára alkalmas. A kukoricatarló növendék- vagy húsmarhákkal és Vegyük figyelembe legeltetéskor! Az egyes állatfajok legelési módja eltérő, így más a legelővel szemben támasztott igényük. A SZARVASMARHÁK: a dús és puha levélzetű, 15-20 cm magasságú legelőfúvet kedvelik. Magasabban legelnek, nagyobb tarlót hagynak, így a fű gyorsabban újrasarjadzik, regenerálódik utánuk. Az apró növényzetű legelőn nem laknak jól. Egy kifejlett szarvasmarha 50-60 m2-en megtalálja a szükséges napi 50-60 kg zöldfüvet, amelyet 6-7 óra alatt legel le. ALÓ: az alacsony növésű füveket is le tudja legelni, kedveli a kemény szárú növényeket (pl. a perjéket). Jó hozamú legelőn a ló 50 kg-nyi füvet legel naponta. A jó talajú legelő szilárdítja a lovak patáját, végtagjaik izomzatát, ízületeit feszessé teszi. A gyenge és az elöregedett gyepek a lovak számára alkalmatlanok. A JUH: a silányabb, köves talajú szikesek növényzetét is jól hasznosítja. Az optimális legeltetési fumagasság 10-15 cm. Az anyajuhok 6-8 kg-ot legelnek naponta. A fű regenerációs ideje 30-35 nap, ami a legeltetési idényben 5-6 újrahasznosítást jelent. A vizenyős gyepek legeltetését a parazitákkal való fertőződés kockázata miatt kerülni kell. A harmatos és deres fű legeltetése felfúvódást okoz - ezt ne legeltessük! A SERTÉSEK: a rostban szegény, puha szárú és dús levélzetű legelőt kedvelik. A tenyészsertések 4-5 kg-nyi zöldfüvet 2-3 órai legcléssel vesznek fel. Másféle állatok legelőjén tilos a sertéseket járatni, mert a legelőt a sertés feltúrja, ürülékével szenynyezi, így más állatfaj nem kedveli. A LUDAK: számukra a jól elkülöníthető, silányabb legelők alkalmasak. A lúd mélyen csípi le a fiatal növényzetet, és így károsítja a növények szártövét. A legeltetést ezért 20 cm-es fűmagasságnál kezdjük el, és 2-5 cm-es tarlómagasságig folytassuk. így a tiprási veszteség, a fűállomány pusztulása és a gyomosodás csökken. A kifejlettek ludak 500-600 g füvet legelnek naponta. Alúdtrágyával szennyezett legelőn a többi állatfaj nem szívesen legel. juhokkal legeltethető. Ószszel az évelő pillangósokat a növedékek legeltetésével hasznosíthatjuk. Alkalmi legelőként szolgálhatnak az útszélek, árokpartok, de az esetleges nehézfém-szennyezettséget figyelembe kell venni. SZÁNTÓFÖLDI ZÖLDTAKARMÁNYOK A legelő hiányát a szántóföldi zöldtakarmányok termesztésével lehet pótolni. vényt csak akkor etessük, ha meghaladta a 40-60 cm-es magasságot. Fonnyasztása csökkenti a mérgezés veszélyét. A szudáni cirokfű etetetésére fokozatosan (esetleg más szálassal keverve) szoktassuk az állatokat. ■ Pillangósvirágúak: fehérjében, vitaminokban (karotin), az ásványi anyagokban (Ca, Fe) gazdagok. Májustól októberig etethetők. A nagyobb mennyiségű zsenge, harmatos, megázott növény felfúvódást okozhat. A zsenge pillangósok sertéssel és baromfifajokkal etethetők. fásodik, felfúvódásra hajlamosít. A növény évente kétszer, május és július végén kaszálható. A szarvasmarha takarmánya, tehenekkel a virágzás kezdetéig 15-20 kg-ot is etetünk naponta. Kesernyés íze miatt a ló nem szereti. Bimbózási stádiumban a sertés is kedveli, kocákkal, hízósertésekkel, süldőkkel napi 2-5 kg-os adagban etethető. Ösztrogén és puffasztó hatású anyagokat is tartalmaz. A KEVERÉKEK ÉS ELŐNYÜK A zöldtakarmány-keverékek ízletesebbek, mint a magukban termesztett zöldek. Vetési idejük szerint őszi és tavaszi takarmánykeverékeket etetünk. Az őszi keverékeket augusztus második és szeptember első felében vetik, kora tavasszal már április közepétől betakaríthatok. A zölden meg nem etetett őszi takarmánykeveréket silózással lehet tartósítani. A tavaszi zöldtakarmánykeverékek termesztése jó talajadottságok, csapadékviszonyok vagy öntözési lehetőség mellett ajánlatos. A zöldtakarmányok minőségét befolyásolja a talaj összetétele, az éghajlati viszonyok, a növényállomány botanikai összetétele, az agrotechnikai tényezők, a szennyezettség, a betakarítás ideje és módja, a tárolás ideje és módja. Gáspár Julianna ÁLLATTENYÉSZTŐ MÉRNÖK A legelőfűnél ugyan drágábbak, mert a betakarítás, a szállítás és a kiadagolás költsége terheli, viszont nagyobb hozamot adnak. Etetésük gazdaságosságát a hozam nagysága és a betakarítás ideje folyásolja be. Túl fiatalon, zsengén etetve alacsony a hektárhozamuk, elvénülten nagy a nyersrosttartalmuk, és csökken a táplálóértékük. Kukorica: A fűféle zöldtakarmányok kevés fehérjét, de sok szénhidrátot tartalmaznak. Legfontosabb képviselőjük a kukoricanövény (Zea mays), ami a kérődzők kiváló takarmánya. Etetését nem jó a tejes érés előtt megkezdeni, mert a zöldhozam és az energiakoncentrációja kisebb. Tejes érés után szecskázva javasolt etetni, mert a megvastagodott szárt izékként a jászolban hagyják az állatok. Tehenekkel naponta 40-60 kg-ot, növendékekkel 15-20 kg-ot etethetünk. A kukoricanövénynek kis részét etetjük zöldtakarmányként, nagy részét erjesztéssel (silózás) konzerváljuk. Az erjeszthető szénhidráttartalma miatt jól silózható. s Szudáni cirokfű: jól tűri a szárazságot, a nyár közepén már etethető (Sorgum vulgare var. sudanense). A kérődzők takarmánya, naponta testtömegük 8-10%át kitevő mennyiséget képesek megenni. Zsenge hajtásai ciánglikozidot (durrin) tartalmaznak, amely enzim hatására mérgező ciánhidrogént képez. A nö-A LEGISMERTEBB HEREFÉLÉK ■ Kékvirágú lucerna: a legelterjedtebb évelő (3-5 év) pillangós takarmánynövény, évente 3-4 alkalommal is kaszálható (Medicago sativa). A legnagyobb nyersfehérje-hozamú szálastakarmány. Évi zöldhozama 20-30 t/ ha. Egyes fajtái szaponin és ösztrogén anyagokat is tartalmaznak. A lucernát fejős tehenekkel, növendékmarhákkal etetik, de a lovak és a juhok is szívesen eszik. Az etetés kezdetén ajánlott szecskázni, öszszekeverni takarmányszalmával vagy szénával. A lucernatermésnek csak egy része hasznosul zölden, jelentős részéből szenázst, szilázst, szénát készítenek. ■ Vörös here: kétéves növény (Trifolium pratense). Hozama kisebb a lucernáénál, gyorsabban 20i8.Január KERTésUDVAR 9
