Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-18 / 14. szám
A llatfarm TAKARMÁNYOK, TAKARMÁNYOZÁS A gazdasági állatok magas termelése megnöveli a takarmányozással szembeni igényeket. A helyes takarmányozás és táplálás biztosítja a termelés táplálóanyag-igényét, az állati termékek kielégítő mennyiségét és minőségét. Pozitívan befolyásolja a termelési költségeket, az állattartás gazdaságosságát, és kivédi a tartástechnológia okozta esetleges hatásokat. A minőségi eredmények elérése érdekében ismernünk kell állataink szükségleteit, az etetett takarmányok táplálóanyag-tartalmát, és azt, hogy miként értékesülnek az állati szervezetben. Ml A TAKARMÁNY? Takarmánynak nevezzük a friss vagy tartósított növényi, állati, mikrobiotikus, ásványi, szintetikus eredetű anyagokat és az ipari feldolgozás során keletkező etethető melléktermékeket. A feletetett takarmányokat az állatok hasznosítják az energia-, a fehérje-, az ásványianyag- és a hatóanyag-szükségletük kielégítésére. A takarmány-adalékanyagok energia-, és fehérjeértéke minimális, de biztosítják a szervezet kifogástalan működését, a takarmány eltarthatóságát és küllemét. Ezek a vitamin- és ásványianyagkiegészítők, a hozamfokozók, antibiotikumok, probiotikumok, szerves savak, antioxidánsok, emulgeátorok, enzimkészítmények, íz- és aromaanyagok, tartósítószerek, színezőanyagok stb. Hígítva, premix formájában (0,2-5,0%-os arányban) keverik az állatok takarmányába. A takarmányok összessége a takarmányalap, vagy takarmánybázis. CSOPORTOSÍTÁSUK ■ Feltétlen takarmányok: kizárólag az állatok etetésére alkalmasak (legelő, szántóföldi zöldtakarmányok stb.). ■ Az esetleges takarmányok: alkalmasak a humán táplálkozásra, az ipari feldolgozásra, és állatokkal is etethetők (pl. abraktakarmányok). ■ A koncentrált takarmányok: energiában gazdagok és kevés rostot tartalmaznak (pl. az abraktakarmányok). ■ Az energiában szegény terimés takarmányok: a tömegtakarmányok (szálastakarmányok), zöldtakarmányok, szilázsok, szenázsok, szénák és szalmák, a leveles takarmányok, a gyökér- és gumós takarmányok (répa, burgonya). ■ Víztartalmuk szerint: ismerünk száraz- kis víztartalmú takarmányokat (pl. széna, abrakfélék) és lédús takarmányokat (pl répa, burgonya). * Eredetük, vegyi összetételük és dietetikai (étrendi) hatásuk alapján: zöldtakarmányok, gyökér-, gumós és kabakos takarmányok, erjesztett-silózott takarmányok, szénák, forró levegővel szárított zöldtakarmányok, mezőgazdasági melléktermékek, magvak és termések, élelmiszeripari melléktermékek és hulladékok, állati eredetű takarmányok, takarmányadalékanyagok. ZÖDTAKARMÁNYOK Éghajlati adottságaink lehetővé teszik, hogy az év nagy részében (április-október) zöldtakarmányokat etessünk állatainkkal. Legeltethetek és etethetők kaszált zöldtakarmányként is. Zöldtakarmány a növények talajfelszín feletti része (szár, levél, termés), ezek gazdasági állataink természetes, olcsón termeszthető takarmányai. Valamennyi állatfaj takarmányozási-élettani igényeinek megfelelnek. A kérődző állatok (szarvasmarha, juh, kecske) és a lovak egyaránt elfogyasztják a zsenge és a fejlődésben előrehaladott zöldtakarmányt. A sertés, a nyúl és a lúd csak a zsenge zöldtakarmáríyokat fogyasztja szívesen. A vegetációs víztartalmuk (70-85%) miatt főként a tejtermelő állatok számára előnyösek. Könnyen emészthetők, mert a tápláló anyagokat oldott állapotban tartalmazzák. Gazdagok vitaminokban, ásványi és ízanyagokban. MIT TARTALMAZNAK? Fehérjetartalmuk a növényfajtól függően változó. A pillangósok: nyersfehérje-tartalma a legnagyobb,. a szárazanyag 18-25%-a. Szénhidrátban a pillangósok szegények, de az egyes fűfélék (silókukorica) gazdagok. A pázsitfűfélék cukortartalma közepes. Nyersrosttartalmuk a vegetációs idő alatt fajtától függően, jelentősen nő (a száraz anyag 15-45%-a). A zsenge zöldtakarmány nyersrost-tartalma nem elegendő a kérődzők bendőműködéséhez, ezért széna- vagy szalma etetésével kell pótolni. A zöldtakarmányok emészthetősége a virágzás, a bugahányás előtt kiváló, majd gyorsan romlik (elfásodásodnak). Ásványianyag-tartalmuk a növényfajtól, a talaj- és éghajlati viszonyoktól függően változó. Foszfortartalmuk a szükségesnél kevesebb, a pillangósok kalciumban és káliumban gazdagok, de nátriumból és magnéziumból kevesebbet tartalmaznak. A pillangósok vas- és I mangántartalma kielégítő, I viszont réztartalmuk kevés. Karotinban gazdagok, K- és E-vitamin-tartalmuk kielégítő, D-vitaminban szegények. B1 és B12 csoportba tartozó vitamint kielégítő mennyiségben tartalmaznak. A GYEP MINT TAKARMÁNY A pázsitfűfélékkel, pillan- j gósokkal, részben savanyúfüvekkel és gyomnövényekkel benőtt területek a gyepek. A gyep legeltetéssel vagy kaszálóként hasznosítható. Az egész éven át használható gyeplegelő állandó, az időszakosan legeltethető területek pedig alkalmi legelők. A legelőterületek lehetnek természetes gyepek (ősgyepek) és telepített, mesterséges gyepek. Állataink legtermészetesebb takarmánya a legelő füve. Kedvező az étrendi és élettani hatása, jó az emészthetősége. Kiváló fehérje-, ásványielem- és karotintartalmú takarmány. A legelő növényzete a legolcsóbb szálastakarmány, mivel nem terheli a betakarítási, a szállítási, a konzer^álási, a raktározási és a kiadagolás költsége. Legeléskor az állatok ösztönösen válogatják ki a számukra szükséges tápláló- és hatóanyagokat tartalmazó fűféléket, miközben naponta hatalmas területet járnak be. A mozgás és a napfény jótékony hatású az egészségükre, különösen kedvez a fiatal állatoknak. A tenyésztésre szánt növendékek felnevelésének nélkülözhetetlen feltétele a legeltetés, általa egészséges, szilárd szervezet, jó konstitúció alakítható ki. TERMÉSZETES VAGY ŐSCYEP A természetes gyepek, ősgyepek régóta legelőként szolgálnak, nem alkalmasak szántóföldi termesztésre. A természetes gyeplegelők fekvésük szerint sík-, domb-, hegyvidéki és lápi legelők lehetnek. A természetes gyeplegelőkön pázsitfűfélék, pillangósok, savanyúfüvek, gyógynövények és káros gyomnövények is találha-KERTésUDVAR 2018.január
