Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-17 / 13. szám
www.ujszo.com | 2018. január 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Depresszió és defenesztráció Mögöttünk a kék hétfő, a legnyomasztóbb nap - a tudomány jelenlegi állása szerint idén rosszabb már nem lehet VERES ISTVÁN Bandika és Ervin a minap egy olyan helyen ebédelt, ahol dekára mérték a kaját. Volt vagy húsz tál, amiből szedni lehetett, a végén pedig egy fekete kötényes lány mérlegen lemérte az adagokat a kasszánál, a tálcát kinullázta, és mosolyogva közölte a végösszeget. Bandika először ebédelt itt, úgyhogy rögtön eszébe is jutott a ruhaárus, aki gyerekkorukban egy lévai rendszámú piros Lada motorháztetőjéről árulta a svájci használt ruhát, melynek árát egy fehér műanyag konyhai mérleggel állapította meg. Dekára volt az is, viszont nagyon jó minőségű és tartós csíkos trikókat lehetett tőle beszerezni. Hiába, Svájcban még a trikócsík is jobb minőségű. Ervinnek nem jutott eszébe semmi, főleg miután megtudta, hogy a választék nem tartalmaz húst. Idegesítette a helyszín is - egy kiszuperált bútoráruházból átalakított divatos-piacos étteremgyüjteményben voltak, ahol ebédidő lévén több ezer trendi fiatal hömpölygött. Kint szakadt a hó, nem lehetett leparkolni, Ervin pedig valahol a távolban folyamatos hegedűszót vélt hallani. Miközben a többi trendi táplálkozót és a tányérjuk tartalmának fogyatkozásátnézték, felmerült bennük a kérdés, vajon mekkora esélye van Milos Zemannak, hogy ismét Csehország elnökévé válasszák. A cseheknek ebben nagy gyäkorlatuk van: gondosan kiválasztják a megfelelő embert, majd miután elegünk lett belőle, kidobják az ablakon. A hétvégén ugyanis bejutott a második fordulóba, tehát vagy ő, vagy Jirí Drahos lesz a befutó. Ketten vannak, úgyhogy az esélyük ötven-ötven százalék, legalábbis a matematika jelenlegi állása szerint, nyúlt a szalvétáért Ervin. Bandika cserébe emlékeztette Ervint a több évszázados cseh politikai hagyományra, melynek lényege, hogy egy-egy fontos közéleti személyt időnként kidobnak az ablakon. így adnak hangot elégedetlenségüknek. Kétségkívül eredeti formája a véleménynyilvánításnak, hagyta helyben a felvetést Ervin. Gondosan kiválasztjuk a megfelelőt, majd miután elegünk lett belőle, kidobjuk az ablakon. Akár a karácsonyfákkal. Az ebéd romjai mellett felidézték a hétfői napot is, mivel a tudósok szerint ez volt az év legnyomasztóbb napja. Tudományosan kimutatást nyert, hogy január harmadik hétfője a legnyomasztóbb, legdepresszívebb, legmelankolikusabb nap az évben, ezért a szakemberek elnevezték kék hétfőnek. Praktikus magyarázata pedig az, hogy egyre messzebb vagyunk az ünnepektől, a tavasz meg még nem elég közel, így semmi okunk, hogy jól érezzük magunkat. Nekem azért sikerült, nyúlt a kabátjáért Ervin. Ennek örülök, tekerte a sálát Bandika. Elárulná, hogy minek, ha nem olyan nagy titok? Már csak hogy esetleg én is erőt és ihletet meríthessek belőle, hiszen hosszú még átél. Ervin viszont nem volt hajlandó elárulni, mivel védte ki a kék hétfő hatásait, és csak annyit mondott, ami neki jó, az másnak nem biztos, ráadásul nem szereti, ha utánozzák. Adómániás kormány MOLNÁR IVÁN Fico-kormány akkor sem képes szabadulni a baloldali beidegződésektől, ha az országnak épp jól megy a szekere. Lételemévé vált a fosztogatás, az adózók kizsigerelése, és az ezt követő osztogatás, az adópénzek elherdálása értelmetlen szociális csomagokra: mindennek köszönhetően pedig eljátszhatja a nép jótevőjét. Szinte nem telik el hét úgy, hogy a kormányfő ne emlékeztetne bennünket arra, hogy Szlovákia az egyik leggyorsabban növekvő uniós tagország: csökken a munkanélküliség, egyre több az új állás, emelkednek a bérek, itt a Kánaán. Robert Fico természetesen azt is rendszeresen hangsúlyozza, hogy ez nagyrészt az ő érdemük. Kevesebbszer ugyan, de azt is meg szokta említeni, hogy a gazdaság felpörgésének köszönhetően nőnek az adóbevételek, vagyis a kormánypártok népszerűségének a növelése érdekében kidolgozott szociális csomagokra is bőven jut pénz. A baloldal lételemének számító, a fosztogatáson és osztogatáson alapuló politizálás azonban olyan, mint a zugivás. A zugivó is tudja, hogy már nem szomjas, ennek ellenére képtelen megállni, hogy ne igyon legalább még egy kortyot. A Fico-kabinet is tudja, hogy nem lenne szüksége új adók kiötlésére, enélkül azonban elveszítené az élete értelmét. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint a pénzügyminisztérium legújabb ötlete, amely szerint a vagyonbiztosításra kivetett - egyébként szintén teljesen indokolatlan - 8 százalékos járulékot idén ősztől felváltják az összes biztosítási formára kivetett különadóval. Az élet- és egészségbiztosításokra javasolt adókulcs alacsonyabb lesz a vagyonbiztosításra kivetettnél. Akik például a felvett hitelüket biztosítják be, azok 8, a vagyonbiztosítást kötők 6 százalékos adóra számíthatnak, míg a baleset- és életbiztosítás esetében ez 4, a gyermekeiket bebiztosítok esetében pedig 2 százalékos lesz. A lényeg azonban az új adónem alapfilozófiája. A Fico-kabinet ezúttal azokat készül megbüntetni, akik felelősen gondolkodnak, akik bebiztosítják a saját és gyerekeik jövőjét, hogy egy baleset vagy betegség esetén ne omoljon össze a családi költségvetés, és ne kelljen az államnál kilincselniük segélyért. Gyakorlatilag azok ellen fordul, akik segítenek csökkenteni az állami kiadásokat. A kérdés már csak az, hogy ha már most itt tart a kormány, ki lesz a következő? Milyen új adónemet találnak még ki a jövőben, hogy kielégíthessék baloldali szenvedélyeiket? A Fico-kabinetet minél hamarabb el kellene küldenünk egy intenzív elvonókúrára, a fosztogatáson alapuló szenvedélybetegségéből ugyanis önmagától már képtelen megszabadulni. Egy kis pihenés biztosan jót tenne a Smemek és az őt támogató jobboldali pártoknak, és persze mi, egyszerű adózók is jobban járnánk, ha az ország kormányrúdja nem egy olyan adómániás kormányos kezében lenne, akinek folyamatosan balra húz a feje. A Szavazz a kormányra és ehetsz - a venezuelai szociális program Az éhezők viadala. Tavaly összesen 9787 tüntetés volt a venezuelai kormány ellen, ez napi átlagban 27 demonstrációt jelent. (TASR/AP-felvétel) Venezuela Dól-Amerika leggazdagabb országa volt, e a világ legnagyobb olajtartalékaival van megáldva. Mágie mindennaposak a bolti fosztogatások, az élelmiszer-ellátás szinte megszűnt. A hadsereg őrzi a szupermarketeket, könnygázt vet be, csaknem minden nap vannak halottai az élelemhiány miatt kirobbanó zendüléseknek. Az infláció elszabadult, ha lenne élelmiszer, akkor sem tudnák megvenni az emberek, mert ezerszeresére nőttek az árak. Az internetre felkerült egy videó, amelyen éhes férfiak betörnek egy magángazdaság legelőjére, és üldözőbe vesznek egy tehenet, botokkal próbálják leteríteni. 2616%-os infláció A magánkézben lévő szupermarketeknek megparancsolta az állam az árcsökkentést, ugyanis 2017-ben az infláció 2616 százalék volt, a világon a legmagasabb, miközben az 50 százalék fölötti pénzromlás már hiperinflációt jelent. A Nemzetközi Valutaalap 2350 százalékos inflációt vár az idei évre. A kormány már több mint két éve nem hoz nyilvánosságra adatokat az inflációról, és a magánvállalatokat teszi felelőssé, mondván, szabotázzsal nehezítik a helyzetet. Már csak 20 dollár egy vaj A kormány kötelező árcsökkentést írt elő az üzletláncoknak, így vajat mintegy 20 dollárnyi bolivarért lehet kapni (ha van), a korábbi 35 dollár helyett. Az árak csökkentéséről szóló hírek hallatára az üzletek előtt tömegek verődtek össze, katonák ellenőrizték a boltok bejáratát, és csak tízes csoportokban engedték be az embereket. Viszont a pénzromlás annyira felgyorsult, hogy az egész havi bér alig néhány eurónyi összegnek felel meg. Caracas lőporos hordóhoz hasonlít, de az ország a bolivar leértékelése miatt nem képes behozatalra. Élelem szavazatért Ahhoz, hogy valaki a néhol még mindig létező, erősen szubvencionált élelmiszercsomaghoz (olaj, rizs, tonhal, tejpor, liszt) jusson, igényelnie kell A haza igazolványát (Camet de la Patria), s ki kell nyilvánítania, hogy támogatja a kormányt. Az ellenzék szerint a 2017-es helyhatósági választásokon ezeken az igazolványokon keresztül is ellenőrizték, hogy a voksoló valóban a szocialistákra adtae szavazatát. Leonardo Padrón író, Maduro bírálója azt mondja, a szavazatok ellenében megváltják az embereket az éhezéstől. Ezen kívül Maduro petrónak elkeresztelt álvalutával (kriptovalutával) akaija kiszabadítani az országot az infláció szorításából. A valuta életképességét az olajtartalékok révén kell biztosítani, s ily módon megkísérelni, hogy a behozatalt könnyebben fedezhessék. Szakértők szerint a terv aligha lesz sikeres, mert mi van, ha a petrót senki sem fogadja el. Maduro azonban a politikai túlélés művésze, populista, aki a kubai Castro testvérekhez hasonlóan megértette, miként kell propagálni Dávid harcát Góliáttal, azaz az Egyesült Államokkal. Donald Trump kormányzata Maduróval és több tucat hívével szemben szankciókat rendelt el, számlákat fagyasztott be, mert feltehetően részt vesznek a kokainkereskedelemben. Menekülő ellenzék Venezuela számára a 2017-es év fekete év volt: hónapokig tartó tiltakozások, utcai csaták, könnygázfelhőben úszó főváros, több mint 120 halott, több ezer letartóztatott. Akik nem értenek egyet Maduróval, külföldre menekülnek vagy börtönben ülnek. Az ellenzéki remények egyik hordozója, a 31 éves Freddy Guevara a chilei követség „foglya”. Az ellenzék által bojkottált választás után Maduro hozzá lojális népi gyűlést állított fel, amely kubai mintát követ, és megfosztotta az ellenzéki többségű parlamentet minden hatalmától. Maduro a „gazdasági háborút” és az alacsony olajárat tartja felelősnek a nyomorúságos helyzetért, ám inkább a rossz gazdálkodást, az olaj mindenhatóságát és a korrupciót kellene okolni. Vannak jelek, hogy a katonák és a szocialisták még az élelmiszerelosztás rendszerén is gazdagodnak: élelmiszercsomagokat „térítenek el”, majd többszörös áron a virágzó feketepiacon értékesítik őket. Közben fegyveresek motorkerékpárokon száguldozva keltenek félelmet Maduro ellenfeleinek körében. Ricardo Hausmann volt tervezésügyi miniszter, a Harvard Egyetem professzora szerint az éhezők száma erősen megnövekedett, ráadásul naponta 350 ezer hordóval kevesebb olajat termel ki az ország, mint májusban. Hausmann nem záija ki a katonai intervenciót sem, a forgatókönyv így festene: a továbbra is ülésező, de hatalmától megfosztott parlament az ellenzéki többség szavazataival megfosztaná hatalmától Madurót, átmeneti kormány jönne létre, amelyet a szocialisták természetesen nem ismernének el. A zendülők katonai segítségért a külföldhöz fordulnának. Ám az egészet csaknem az összes szakértő a venezuelai hadsereg nagysága és ereje miatt rossz ötletnek tartja: az országot öldöklés fenyegetné. (MTI)
