Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)

2018-01-13 / 10. szám

8 KULTÚRA 2018. január 13. | www.ujszo.com Hétköznapi hősnők a Tháliában Mika Myllyaho tragikomédiája Czajlik József rendezésében nem csak a finneket hozza közelebb hozzánk Varga Lívia, Rab Henrietta és Szabadi Emőke a Káoszban (Németi Róbert felvétele) JUHÁSZ KATALIN Az egész társulatot meg­mozgató Liliomfi után három­szereplős kortárs darabot választott Czajlik József rendező a kassai Thália közönségének. A Káoszból kiderül, hogy a finnek nem csak nyelvrokonaink: sokkal több a közös bennünk. Mika Myllyaho rendező és dráma­író egy személyben, a mai finn szín­házi élet egyik legizgalmasabb alko­tója. Olyan, mintha Mohácsi Jánost összegyúrnánk Spiró Györggyel. Remek érzékkel tapint rá korunk problémáira, izgalmas, összetett ka­raktereket teremt, de azt is tudja, mi­kor kell fokozni vagy éppen humor­ral oldani a feszültséget, hogyan kell helyzetbe hozni a színészeket, mi az, ami hatásos a színpadon, és milyen tempót bír el a közönség. A Káosz há­rom mai harmincas értelmiségi nőt helyez a középpontba, rajtuk keresz­tül mutat be valósnak tekinthető élet; helyzeteket. Ehhez komoly pszicho­lógiai érzék kell, hiszen a szereplők gyakran kiszámíthatatlannak tűnő reakciói viszik előre a cselekményt és ha a néző nem tartja ezeket élet­szerűnek, az előadást sem fogadja be. Erezni, hogy Czajlik József ala­posan kielemezte a darabot a három színésznővel - Szabadi Emőkével, Rab Henriettával és Varga Líviával -, akik a fő karakterek mellett a mel­lékszereplőket is megjelenítik, azaz ki-be járnak egymás történetében. És mivel a jelenetek filmszerűen, szinte snittekre vágva követik egymást, a pár mondattal és gesztussal felvázolt pultos lánynak is ugyanolyan hite­lesnek kell lennie, mint a részeg férj­nek vagy a törtető, jéghideg igazga­tónőnek, aki kihúzza a talajt az egyik főszereplő lába alól. És meg is érkeztünk a káosz oká­hoz, a talajvesztéshez. Mindhárom nőt kizökkenti valami/valaki stabil­nak hitt, gondosan felépített kis éle­téből. A tanárnő új felettest kap, aki nemcsak lelkileg terrorizálja, hanem az iskolát is be akaija záratni. Az új­ságírónőnek tönkremegy a házassá­ga, és a volt félj el akaija perelni tőle közös gyereküket. A terapeuta bele­szeret egyik páciensébe, ami, ugye­bár, az állásába kerülhet. Ebben a da­rabban különös módon nem az a leg­érdekesebb, hogy hogyan másznak ki a gödörből, hanem az, ahogy bizo­nyos helyzetekben reagálnak, önma­guknak is meglepetést okozva - a né­zőkről nem is beszélve. Sofia (Szabadi Emőke), a csen­des, visszahúzódó tanárnő például teljes erejéből behúz egyet egy han­gosan telefonáló férfinak a kávézó­ban. Emmi (Varga Lívia), a maga­biztos újságíró féltékenységből szétveri egy nő arcát, akivel a félj ét flörtölni látja. Vajon az elfojtott ag­resszió feltörése ez, vagy a pillanat­nyilag leggyorsabb, legegyszerűbb megoldás egy váratlan helyzetben? Esetleg valamiféle terápia, mint a Harcosok klubjában? Ezt a filmet emlegeti Julia (Rab Henrietta), a pszichológusnő páciense is, amikor megkérdezi, hogy lehet-e a vereke­dés terápia. A választ nem kínálja tálcán sem a szerző, sem a kassai előadás rendezője, gondolkodnunk kell rajta, ahogy sok más kérdésen is- már ezért megérte beülni a szín­házba. Úgyhogy nem is árulok el en­nél többet a cselekményből. Embert próbáló feladat ez az elő­adás a színészek számára, hiszen ál­landó a pörgés, jelenetről jelenetre váltogatják a figurákat (összesen 18 karaktert hívnak életre hárman, szűk két óra alatt), ráadásul közben kife­lé, a közönségnek mesélik a törté­netet. A folyamatos kikacsintások miatt még nehezebb a dolguk. „Ér­tem” - mondja partnerének lelkesen Rab Henrietta, majd közli velünk, hogy nem érti. Ölelkezik a férfival, közben magyarázza nekünk, hogy nem is akarta megölelni. „Hallgat­tam, amit mond, és közben éreztem, hogy sóbálvánnyá meredek” - köz­vetít éles helyzetből Szabadi Emő­ke. „Rájöttem, hogy egyszerűen ott felejtett engem az asztalnál” - mondja Varga Lívia az asztalnál ül­ve. Le a kalappal előttük. Sok apró nyalánkságot készített még be nekünk a szerző és a rendező a szék alá, rajtunk múlik, hogy megtaláljuk-e ezeket. Csak egy pél­da. Julia szerelmes páciensének két énje van, egy szorongó srác és egy magabiztos macsó. Gyakran ketten érkeznek hozzá, és egy vita során össze is kapnak. Előzőleg Julia mo­ziban volt a férfival, a Taxisofőrt nézték meg. „Hozzám beszélsz? Mi? Hozzám beszélsz?” - kérdezi az egyik én a másiktól, mint Robert De Niro a tükörképétől. Aki nem látta a filmet, nem találja meg ezt a bon­bont. Vagy: aki nem ismerte Öveges professzort, kevesebbet kap Szabadi Emőke professzorából, csak a fiira kiejtésén nevet. A darab fő mondanivalója szá­momra az, hogy mennyire nem tudja tolerálni a társadalom, ha valakinek összeomlik az élete. Ilyenkor csakis magára számíthat az ember, egyedül kell megoldania a problémáját. Hős­nőinknek szerencsére sikerül. És ez­zel nem árulok el titkok hiszen a tör­ténetet akkor mesélik el, amikor már túl vannak a nehezén. Ebben segíti őket a remek díszlet és az ötletgazdag jelmezek (mindkettő Gadus Erika munkáját dicséri), a kreatív koreo­gráfia (Kántor Kata) és a jól kivá­lasztott zenei betétek (Lakatos Ró­bert). Az előadás dramaturgja For­gács Miklós, a darabot Jankó-Szép Yvette fordította. Remélem, megvan magyarul a szerző három férfi sze­replőre írt Pánik című darabja, és a két férfit és két nőt szerepeltető Harmó­nia is, amelyekkel a Káosz trilógiát képez. Mindhárom szöveg a közép­korú városi értelmiség válságidősza­kát vizsgálja. Jó lenne ezeket is látni egyszer. Össztűz alá vették James Francót Los Angeles. Öt nő vádolta meg James Francót helytelen szexuális viselkedéssel a Los Angeles Ti­mes csütörtöki számában megje­lent riportban. Franco, aki a va­sárnap esti Golden Globe-gálán a legjobb színész díját kapta A katasztrófaművész című filmjéért, Többek szerint megengedhetetlen módon viselkedett (Képarchívum) amelyet ő is rendezett, már a ce­remónia alatt össztűz alá került a Twitteren, számos nő állította be­jegyzésében, hogy a szexuális zaklatások áldozatainak felkaro­lására létrejött Time's Up! moz­galmat támogató színész maga is többször viselkedett megenged­hetetlen módon. Az újságban kö­zölt riportban a Franco által alapí­tott és tavaly bezárt Studio4 filmiskola több egykori diákja is beszámolt rossz tapasztalatairól. Egyikük elmesélte, hogy egy szexjelenetben, amelyet Franco rendezett, a színész eltávolította a nők melléről a műanyag védőbo­rítót, miközben egy aktust játszot­tak el. Amikor pedig egy színész­nő nem volt hajlandó félmeztele­nül táncolni egy forgatókönyvben nem szereplő jelenetben, Franco egyszerűen kirúgta a forgatásról. A színész a Golden Globe-gála után azt nyilatkozta, hogy felelős­séget vállal a tetteiért. „A Twitteren megjelent dolgok pontatlanok, de teljességgel támogatom az embe­reket abban, hogy kiálljanak és a hangjukat hallassák, mert sokáig hallgatniuk kellett” - fejtegette. (MTI) Jessica Chastain és Idris Elba is remekel a filmben (Képarchívum) MOZIJEGY Sorkin rendezni is nagyon tud Ha Aaron Sorkin belevág egy film­be, arra oda kell figyelni. Ő ugyanis az a forgatókönyvíró, aki még a legunalmasabbnak tűnő történetek­ből is remek szkriptet képes írni. Miatta lett feszült film a Facebook és Mark Zuckerberg történetét elre­gélő Social Network, de neki kö­szönhető az is, hogy a Steve Jobs­film nézhető mozi lett. Sorkin most szintet lépett, és megrendezte élete első filmjét. Az Elit játszma megte­kintése után teljes bizonyossággal mondom: nagyon jól tette. A síbajnokból lett szerencsejáték­királynő történetét elmesélő Elit játszma a legjobb értelemben véve hagyományos film. Nincsenek ben­ne óriási robbanások, nincs CGI, de a színészi játék, a pergő párbeszédek és a szövevényes cselekmény így is mindvégig leköti a nézőt. Aaron Sorkin úgy mondja el Molly Bloom igaz, a pókerasztaloktól a maffiáig és az FBI-ig ívelő sztoriját, hogy talán még Spielberg is megemelné a ka­lapját. A rendező egyszerre több szálat futtat: látjuk a kissé gyermeki, de közben igen okos Molly felemel­kedést és bukását. Ha valakinek erről A Wall Street farkasa jut eszébe, az jó helyen kapiskál: az Elit játszma éppen olyan jó felemelkedés- és ku­darctörténet, mint Scorsese filmje. Persze, Sorkin még véletlenül sem másol, inkább csak a hollywoodi filmezés klasszikus, mára sokszor elfeledett hagyományait követi. Nála még mindig a színészek a leg­fontosabbak, őket helyezi a film középpontjába. így lesz ez a mozi Jessica Chastain és Idris Elba dia­dalmenete, hisz mindketten úgy ját­szanak, hogy azért valamilyen szobrot mindenképpen megérde­melnének. Elbát a Luther óta sze­retjük, és csak még jobban fogjuk, ha meglátjuk, milyen remekül hozza a kissé mogorva, ám szerethető ügyvédet. Jessica Chastain pedig úgy uralja a vásznat, hogy egyszerre tűnik amerikai hősnek és bukásra ítélt harcosnak, akivel amúgy könnyű szimpatizálni. Nem kérdés tehát, hogy az Elit játszma pompás nyitánya az új év­nek, valódi moziélmény, és nem mellesleg arról is meggyőzi a nézőt, hogy Sorkinnak nemcsak a billen­tyűzet felett, hanem a kamera mö­gött is helye van. Gera Márton Elit játszma (Molly's Game). Amerikai-kínai krimi, 140 perc, 2017. Rendezte: Aaron Sorkin. Szereplők: Jessica Chastain, Idris Elba, Kevin Costner.

Next

/
Thumbnails
Contents