Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)

2017-12-27 / 296. szám, szerda

6 KULTÚRA 2017. december 27.1 www.ujszo.com Az év kiemelkedő albumai 2017 külföldi könnyűzenei terméséből válogatunk felidézni vagy bepótolni érdemes hallgatni valót JUHÁSZ KATALIN Nincs okunk panaszra, gazdag és jó termést hozott ez az év a könnyűzenében. Most jöjjön néhány kötelező hallgatni való sokféle műfajból, olyan lemezek, amelyeknek köszön­hetően 2017-ről nem csak a Despacito fog eszünkbe jutni. Thundercat - Drunk Az amerikai Stephen Bruner, azaz Thundercat napjaink legkreatívabb zenei mágusainak egyike, ráadásul a kritikusok egymás elől kapkodják el a dicsérő jelzőket Drunk című leme­zével kapcsolatban. A basszusgi- táros/producer „okos” elektronikát eresztett rá a dzsesszre, némi R&B-t adagolva hozzá. Sőt a trashmetálra jellemző zúzás is megmaradt, még azokból az időkből, amikor Stephen egy világhírű trashmetál zenekar, a Suicidal Tencencies basszerosaként tevékenykedett. Nem igazán foglal­kozik az időtartam és a dalhossz kér­déseivel. A 23 track között 26 és 37 másodperces foszlány is van, mintha csak fel akarna villantani egy-egy ze­nei ötletet. Játékos basszusfutamok, fülbemászó témák, vagy épp pszi­chedelikus dallamtörések, belső mo­nológok épülnek a számokba, illetve türemkednek ki belőlük. A szerzőt az sem érdekli túlságosan, hogy nem ő a világ legjobb énekese. Laura Mariing - Semper Femina Ha máshonnét nem, Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjéből minden magyar kultúrember megis­merhette Anglia egyik legizgalma­sabb dalszerző-előadóját, hiszen La­ura Marling What He Wrote című dala kulcsszerepet kapott a filmben. Odahaza sportcsarnokokat tölt meg, szupersztárnak számít, míg tájain­kon inkább alternatívnak. A Semper Femina szépen beleil­lik a művésznő finom, folkos, éteri világába. A szövegek a női néző­pontot képviselik, amely már előző, Short Movie című lemezén is mar­kánsabb volt, mint korábban. Most ismét bemutatja különleges hangi adottságait (Nothing, Not Nearly, Wild Once), pazar gitártudását (Next Time, Don’t Pass Me By) és inno­vatív dallamfűző képességét. Mar­iing esetében talán nem is az egyes lemezek a csodálatra méltóak, ha­nem az a stabil minőség és kreativi­tás, ami összes eddigi albumát jel­lemzi. Kilenc év alatt hat egyformán jó lemezt tett le az asztalra, ilyet ma már kevesen tudnak. A hibátlan íz­lés és a jó kompozíciós készség mel­lett kivételes érzékkel találja meg azt a szívbe markoló tónust is, amivel dalai rendre célba érnek. The xx-1 See You Két elegáns „dream-pop” lemez után Jamie Smith és két társa úgy döntött, belekevernek egy kis R&B, garázsrockot és elektronikus táncze­nét a védjegyükké vált hangzásba. Ez az anyag mintha Jamie szólóleme­zének (In Colour) folytatása lenne, de még annál is bátrabb, az On Hold című dalban például egy régi Hall and Oates-slágerből használ hangmintát. A Joy Divisiont idéző dallamos me­lankólia ezt a lemezt is belengi, de mintha jobb kedvük lett volna a stú­dióban, mint általában. Talán azért, mert ezúttal nem természetes élőhe­lyükön, a ködös Albionban vették fel az albumot, hanem Texasban és Los Angelesben. És ahol jó az idő, ott az ember szívesebben díszítgeti, gaz­dagítja a hangzást, és a szövegek sem annyira befordulósak. Olyan ez a lemez, mint amikor eső után kikandikál a nap a felhők mö­gül. Romy Madley Crofit és Oliver Sims gyakran finom párbeszédre emlékeztető módon énekel, ami rit­kaság az egymást leiskolázni igyek­vő duók világában. A The xx ezzel a lemezzel új fejezetet nyitott, de mindent megőriztek, amitől egye­diek. Kendrick Lamar - DAMN. Az évtized legünnepeltebb ameri­kai rappere negyedik albumával sem nyúlt mellé. És ha valaki minden da­lának címét nagybetűvel írja és pont­tal záija, akkor sejteni lehet, hogy komoly közlendője van. Szociálisan érzékeny, politikailag tájékozott, emberileg pedig egyenes művészről beszélünk, ezért nem hátrány az an­goltudás. Értékes szövegek ezek, jó rímekkel. A nyitó dalban (BLOOD.) például sétára indul, segítő kezet nyújt, amiért az életével fizet. DAMN.. Damnation. Kárhozat. Kendrick Lamar vallásossága eddigi albumain is szembetűnő volt, ezúttal a hét főbűn témakörét jáija körbe. Szó esik gyermekkori verésekről, fel­nőttkori kétségekről, szorongások­ról, gyarlóságról, önfeláldozásról. Zeneileg is rendkívül színes a pa­letta, az old school hiphoptól a trapig sokféle alappal, és ugyanolyan bát­ran használ slágeres Bruno Mars­hangmintát, mint bolhapiacon talált jugoszláv fúziós jazzrockot, Egy csomó mainstream sztár em­líti őt kedvenceként, a U2 és Rihanna még fel is bukkan az új lemezen ven­dégként, de nem nyomják agyon a dalokat, mindig Kendrick a főnök. Ez a lemezt Grammy-díjra jelölték A legjobb album kategóriában, teljesen megérdemelten. Lorde - Melodrama A még mindig csak 20 éves Új- zélandi zseni szintén Grammyt kap­hat idei, második albumáért, egyet­len női jelöltként. Lorde azért érde­kes jelenség, mert dalainak felépí­tése tökéletesen leköveti a mainst­ream slágereket, mégse üres, tarta­lom nélküli, gyorsfogyasztásra gyártott termékekről van szó. Lorde autonóm személyiség, nem a zene­ipar által létrehozott újabb sztárocs- ka, hanem kreatív fiatal művész, lenyűgöző, sokszínű énekhanggal. És bebizonyítja, hogy a könnyen fo- gyaszthatóság nem feltétlenül a ga- gyi szinonimája. Erre talán a Super- cut című dal a legjobb példa: lépe- getős, electros, diszkós dal, egye­dülálló hangulattal, sok suttogó vo- kállal és monoton dobokkal. A szövegekről annyit, hogy egy rendkívül személyes lemezről van szó. Lorde egy szakítás után megta­lálj a a szépséget az egyedüllétben, de a társtalanság nehézségeiről is szól. A felnőtté, érett nővé válás és az ön­keresés első lépcsőfoka ez. Érezzük ugyan a trendeknek való minimális megfelelés szándékát, de behódolást semmiképp. Slowdive: Slowdive Ez a brit zenekar egy mostohán kezelt stílus, a shoegaze meghatá­rozó képviselője volt a 90-es évek elején. Három lemez adtak ki anno, és 22 év után idén jelentkeztek új albummal. Ez a stílus a shoegazing (cipőbá­mulás) szóról kapta nevét, mert a ze­nészek általában mozdulatlanul ma­guk elé nézve játsszák neopsziche- delikus számaikat a színpadon. A Slowdive mára kivívta a kultikus jelzőt, dalaik olyan időtállónak bi­zonyultak, hogy rengeteg zenekarra voltak hatással. A visszatérő lemez nyolc kiváló dalt kínál, mondhat­nánk, hogy ott folytatják, ahol ab­bahagyták, de inkább azt mondjuk, hogy most érte őket utol a világ. A szerényen csak Slowdive címet vi­selő album izgalmas és változatos, a kásás gitárok mögött markáns dal­lammal operáló Star Rovingtól a fi­nom, álomszerűén lebegős Fallen Angelsig terjed a paletta, és ezen be­lül mindent megmutatnak, amitől izgalmas ez a zenei világ. Remélhetőleg új rajongókat is szereztek, mert az az „újszülöttek” számára valami olyasmit kínálnak, amivel ritkán találkozni mostaná­ban: divatoktól mentes, trendek által érintetlen, befelé forduló, mégis ka­rakteres zenét. Megszűnőben a családi tévézés RÖVIDEN Lorde lemondta izraeli koncertjét Wellington. Az új-zélandi éne­kesnő azután fújta le a tel-avivi fellépését, hogy az Egyesült Álla­mokból indult mozgalom, az Izra­el bojkottjára szervezett BDS (Boycott, Divestment and Sancti- ons) kritizálni kezdte őt a koncert miatt. Egy nyílt levélben azt kérték tőle, ne támogassa fellépésével az izraeli kormány lépéseit. Lorde az erről szóló közleményé­ben azt írta, az elmúlt napokban nagyon sok különböző világ­nézetű emberrel beszélt, és úgy gondolja, jó döntést hozott, amikor lemondta a fellépést. Ugyanakkor sokan a szemére vetették, hogy Moszkvába bezzeg elment kon­certezni, pedig Oroszország sem mondható éppen az emberi jogok bajnokának. (k) Felébresztették Jirí Menzelt Prága. Vasárnap, december 24- én felébresztették a mesterséges kómából Jirí Menzel Oscar-díjas cseh filmrendezőt és színészt a prága-stresovicei központi kato­nai kórházban. A fejleményről a 79 éves művész felesége adott tá­jékoztatást Facebook profilján, egy Menzelről készült, két kislá­nyával közös friss fotó kíséreté­ben. „Hit, remény, szeretet... Boldog karácsonyt kívánunk” — írta a kép alá a 39 éves Olga Menzelová. Menzel november közepe óta szorult intenzív ellá­tásra. A Nova cseh kereskedelmi tévécsatorna november 21-én adta hírül, hogy a művészen többórás fejműtétet hajtottak végre, amely után mesterséges kómában tartották. (MTI) London. A brit Enders Analysis statisztikája szsrint a közös karácsonyi tévénézés egyre kevesebb családban dívik manapság. Az internet térhódítása és az okos eszközök gyors terjedése miatt a brit családok tagjai ritkán ülnek együtt a nappaliban a tévé előtt, és ez alól a karácsonyi időszak sem kivétel. A szakemberek szerint emiatt sokkal kevesebb időt töltenek egy helyi­ségben a különböző nemzedékek, mint 10-15 évvel ezelőtt. A 24 évnél fiatalabbak főleg a te­lefonjukon néznek tartalmakat az ünnepek alatt, illetve a streaming- szolgáltatásokat veszik igénybe. Ez utóbbiak közül a Netflix, az Ama­zon Prime és a HBO GO a legnépszerűbb. A tévétársaságok már tavaly „lemondtak” a 16-24 éves korosztályról, ami abból látszik, hogy idén elsősorban a középkorú, illetve idősebb nézők kegyeit keres­ték kínálatukkal az ünnepek alatt. „A távirányítóért folyó harc las­san ugyanúgy a múlté lesz, mint a vi­aszgyertyák a karácsonyfán” - írja a Guardian című brit lap az Enders Analysis adatait kommentálva. A statisztikákban ugyanis az áll, hogy a brit összlakosság körében 5 száza­lék körül mozog a streaming- szolgáltatók ünnepi nézettsége, a 16- 24 éveseknél viszont ez az arány megközelíti a 13 százalékot, tíz év múlva pedig elérheti a 40 százalé­kot. A mai fiatalok szülei, illetve az 55 évnél idősebbek 90 százalékban a hagyományos tévécsatornák kínála­tából választanak, a tévénézési szo­kások átalakulása azonban megállít­hatatlan: az előfizetéses rendszerben működő online videotékák hamaro­san „leigázzák” Angliát. A kutatók az okokat is elemezték. A tinédzserek körében az számít a legnagyobb csáberőnek, hogy a streaming-szolgáltatások megle­hetősen lazán kezelik a korhatáros tartalmakhoz való hozzáférést. To­vábbá ezek a társaságok egyre gaz­dagabbak, ezért egyre nagyobb költségvetésű és jobb minőségű sa­ját tartalmakat - filmeket, soroza­tokat - tudnak készíteni, világsztá­rokkal a főszerepben, és köztes rek­lámok nélkül. „Szóval befellegzett a nagy tévé- társaságok karácsonyi egyedural­mának? — teszi fel a költői kérdést a Guardian munkatársa, és máris vá­laszol rá: ez a „dráma” csupán a brit lakosság 17 százalékát érinti, a töb­biek ugyanis a karácsonyi időszak­ban is ugyanazt nézik, mint általá­ban: sportcsatornákat vagy hírcsa­tornákat. A távirányító kezelésének joga pedig amúgy is általában a leg­idősebb családtagot illeti meg. Quk)

Next

/
Thumbnails
Contents