Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)

2017-12-27 / 296. szám, szerda

RIPORT 8 I 2017. december 27. www.ujszo.com Jótevőjére bízta a lakását - már nincs hová hazamennie Az idős asszony azt hitte, csak addig a két hétig lesz a bősi nyugdíjas otthonban, amíg kifestetnek nála Roszbeck Ilona hazatérne, de már nincs hova (Somogyi Tibor felvételei) VRABEC MÁRIA A nyolcvanhét éves Roszbeck Ilona egy éve még egy pozsonyi belvárosi lakás tulajdonosa, a Pozsonyi Casino rendezvényeinek rendszeres látogatója volt. Ma a bősi nyugdíjas otthon külvilágtól elzárt lakója, és sejtelme sincs arrél, hogy soha nem fog visszatérni régi otthonába. Roszbeck Ilona mindmáig azt hi­szi, jóakarója ideiglenesen helyezte el őt a szociális intézményben, amíg kifestet nála. Közben a lakás rég nem az övé, havi 650 euróért kínálja bér­be egy pozsonyi ingatlaniroda. Csak sejtések vannak Hogy Roszbeck Ilona történeté­ben mi a teljes igazság, azt a legkö­zelebbi ismerősei is csak sejtik, mert az idős hölgy felettébb titokzatos volt- főleg amióta belépett az életébe a mindig segítőkész „mérnök úr!\ Régóta egyedül élt és különösebben nem is avatott a bizalmába senkit, még a kaszinóbeli barátnőit sem. Csak annyit tudtak, hogy újdonsült pártfogója orvoshoz viszi, ellátja élelmiszerrel, elintézi ügyes-bajos dolgait. „Nagy elismeréssel, szinte rajongással beszélt róla. Többen is gondoltunk arra, hogy ekkora ön­zetlenség aligha létezik a mai világ­ban - főleg egy idegen ember ré­széről nem, aki alig néhány hónapja ismeri. Amikor utalt rá, hogy még életében ráhagyná a vagyonát, meg­kérdeztük, biztos-e abban, hogy a mérnök úr holtáig gondoskodni fog róla. Megsértődött, annyira megbí­zott benne. Senkit nem avatott be, mit tervez, csak utólag értesültünk, hogy már a bősi nyugdíjas otthonban van”- mondja Roszbeck Ilona egyik ba­rátnője, aki a kezdetektől óvni pró­bálta az idős asszonyt. Hiába, mert Ilona néni teljesen bezárkózott, amint a mérnök úrra terelődött a szó. „Örült, hogy ilyen segítője van, és azt hitte, irigyeljük. Pedig csak féltet­tük” - mondja Ilona néni másik ka­szinóbeli ismerőse. A titokzatos mérnök úr Mint kiderült, a mérnök úr nem más, mint Tímár Imre, az MKP Po­zsonyi Ligetfalui Szervezetének el­nöke, aki egy pártrendezvényen is­merkedett meg Ilona asszonnyal, és a pártfogásába vette - hogy milyen indíttatásból, azt csak ő tudja. A ka­szinóbeli barátok, ismerősök a kez­detektől gyanakodva nézték a sem­miből előkerült szamaritánust, de látták, hogy Ilona néni elégedett, ezért annyiban hagyták a dolgot. A kaszinó egyik alkalmazottja ugyan tudni vélte, hogy a mérnök úr már több idős embert is megkömyéke- zett lakásuk megszerzése reményé­ben, de miután látta, hogy Ilona néni hallani sem akar erről, jobbnak látta, ha kimarad a dologból. „Szinte fel- villanyozódott, hogy valaki ennyire törődik vele, gyógykezelésre viszi, házi hurkát, friss gyümölcsöt hoz neki. Biztos volt abban, hogy a mér­nök úr felújíttatja a lakását, addig el­helyezi egy nyugdíjas otthonban, aztán visszaköltözhet a rendbe ho­zott otthonába” - mondja az asszony másik barátnője, aki már Bősön is meglátogatta. Még mindig hazatérne A nyugdíjas otthonban Roszbeck I lona már csak arról beszélt, hogy két hétnél tovább nem akar ott maradni, és amint kifestetnek a lakásában, ha­zamegy. Amikor meglátogattuk, nekünk is ezt ismételgette, nyilván­való volt, hogy az idős hölgy nincs tudatában annak, hogy már nincs hová hazamennie. „Az otthon csak otthon” - válaszolja kérdésünkre, hogyan érzi magát a bősi intézetben. „Dehogy maradok itt. Van lakásom Pozsonyban, oda megyek vissza” — ismétli, majd meg is magyarázza: Timár Imre azért hozta ide, hogy ne legyen útban, amíg kifesteti a laká­sát. Többszöri kérdésünkre is azt mondja, nem hagyta Timár Imrére a lakását, ő fog visszaköltözni oda. A nyugdíjas otthon igazgatója, Csörgő Arpád számára azonban az első pil­lanattól kezdve világos volt, hogy ebből nem lesz semmi. Elsősorban azért, mert a szociális intézetek nem ideiglenes lakhelyek, senki nem költözhet be oda pár hétre. Másod­sorban pedig azért, mert sok olyan esetet látott már, amikor az idős em­* i bereket úgy helyezték el intézetben, hogy holtukig azt hitték, haza fogják vinni őket. Csalás áldozatává vált? Roszbeckllonamájus eleje óta van Bősön. Timár Imre vitte őt oda, és ő is intézett mindent a beutalás körül. „A papírok rendben voltak, nem volt mit firtatnom. Az egyedüli dolog, amire felfigyeltünk, az volt, hogy a néni átadott neki több mint hatezer eurót készpénzben. Szerencsére a nővér meglátta és aláíratott vele egy átvételi elismervényt. Eleinte gyak­rabban látogatta Ilona nénit a mér­nök úr, aztán hosszú ideig nem. A napokban járt itt, amikor a hölgyet bejelentette hozzánk állandó lak­helyre” - mondta Csörgő Árpád ok­tóber végén. Ilona néni pszichikai állapota a szociális intézetben jelen­tősen leromlott, folyamatosan az foglalkoztatta, hogy csalás áldoza­tává vált, vissza akart menni a po­zsonyi lakásába. Végül az intézet vezetősége rendőröket hívott, akik meghallgatták Roszbeck Ilonát, és nyomozást kezdtek az ügyben. Az eredmény az lett, hogy nem történt csalás, Timár Imre minden olyan dokumentumot fel tudott mutatni, amely azt igazolja, hogy Roszbeck Ilona lakását törvényesen szerezte meg. „Hogy a háttérben voltak-e su­nyi gondolatok, azt mi nem tudhat­juk, nem is állíthatjuk, de vannak er­re utaló jelek is” - mondja az igaz­gató. Teljes elszigeteltsúg Amint arra mutató jelek is van­nak, hogy Ilona néni már nincs szel­lemi képességei teljes birtokában. Feledékeny, összekeveri a dolgokat, el is tévedt az intézet környékén, ezért egyedül már nem engedik ki­járni. „Nincs bezárva, de a saját ér­dekében nővéri kíséretteljár ki. Most már mobiltelefonja sincs, úgy tu­dom, hogy a pártfogója fizette neki, de amikor folyton a rendőrséget hív­ta, elvette tőle” - tudjuk meg az in­tézet alkalmazottjától. Az idős asszony most teljes elszigeteltség­ben él, koránál fogva és a gyógy­szerek hatására lassan, de biztosan el fog jutni oda, hogy mindegy lesz ne­ki, hol lakik. És jobb is lesz ez így, mert a pozsonyi lakásában valószínűleg már rég mások laknak. Timár Imre feleségével, Timár Szilviával ugyanis történetesen egy ingatlanügynökséget működtet, az Ast Real Kft-t, és ennek a honlapján november folyamán meghirdették Ilona néni második emeleti, kétszo­bás, 46 négyzetméter alapterületű, teljesen felújított lakását havi 500 euró bérleti díj, plusz 150 euró re­zsiköltség ellenében. Az ingatlan­jegyzékben a lakás 2016 novembere óta Timár Imre nevén szerepel, ő azt mondja, 66 ezer euróért vette meg Ilona nénitől, pedig a hölgy ingyen akarta neki ajándékozni. „Sajnos, Ilonka néninél megjelent az időskori demencia, és az új dolgokra nem emlékszik. De nekem minden doku­mentum a birtokomban van, amellyel igazolni tudom, hogy 2012 márciusától gondoztam őt, fizettem a lakbérét, a gáz- és villanyszámlát, a telefont, az ebédjeit, és biztonsági szempontból karbantartottam a la­kást. Ilonka néni döntötte el, hogy már gondozásra van szüksége, sze­retne nyugdíjas otthonba menni. Po­zsonyban nem sikerült normális áron helyet szerezni, ezért vittük Bősre. Tetszett neki, rögtön aláírta a kér­vényt, és egy hónapig tartó intézke­dést követően május 2-én odavittem őt. Olyasmi, hogy két hétre költözött volna be, szóba sem került, mert ez nem is lehetséges. Úgy ment oda, hogy tisztában volt azzal: ezt a la­kást már nem képes fenntartani” - mondja Timár Imre, akit szavai sze­rint maga az idős hölgy keresett fel az említett kampányrendezvényt követően.

Next

/
Thumbnails
Contents