Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-14 / 287. szám, csütörtök
16| ISKOLA UTCA 2017. december 14. | www.ujszo.com Az alma és fája A család: Kiss Szilvia és Gál Tamás színművész és a gyerekek, Réka, Ádám és Virág (Fotók: G.R. A. archívuma) SPÁTAY ADRIANA Filigrán termetű, ólónk tekintetű fiatal Ióny: Gól Róka Ágota, a komáromi Selye János Gimnázium 2. osztályos tanulója. A szép, esztétikus külső még értékesebb belsőt takar. Réka mosolygós, nyíltszívű, segítőkész; mikor megszólal, kedvessége, intelligenciája szembetűnő. Iskolánk jelenlegi legsikeresebb szavaléja. Réka, fel tudod sorolni eddigi eredményeidet? Az összesét és a pontos helyezéseket nem nagyon. A Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyen négyszer vagy ötször lettem 1. helyezett, kétszer 2., 3. is talán kétszer. Voltam különdíjas is. A Kaszás Attila-szavalóversenyen többször voltam arany sávos, különdíjas; kétszer lettem fődíjas, mindkét kategóriában Kaszás Attila-díjas lettem. A Kulcsár-szavalóversenyen Pozsonyban háromszor végeztem az 1. helyen, a Pislákoló mécsesen is többször voltam 1., illetve 2. helyezett. Tavaly a reformáció 500. évfordulója alkalmából meghirdetett szavalóversenyen az országos 1. helyen végeztem, majd a Kárpát-medencei döntőt is megnyertem. Az idei tanévből még fél év sem telt el, de már mögötted van egy- pár kitűnő eredmény. Még a tavalyi tanév végén jelentkeztem a Nemzeti VERSenyre. A háromfordulós verseny első feladata egy vers elszavalása volt, melyet a YouTube-ra kellett feltölteni. A második fordulóban szintén a Y ouTube- ra kellett feltölteni egy produkciót - egy kisfilmet. Ez még a nyáron történt, s a zsűri ennek alapján juttatta tovább az utolsó fordulóba a versenyzőket. A döntő kétnapos volt. Mind a két nap más-más zsűri előtt kellett bizonyítani; egy szabadon választott verssel kellett készülni - én a Juhász Gyula és Bella István költeményeiből készült versösszeállításomat, a Szívhangokat szavaltam. Gál Réka Ágota Kötelező versként egy Arany János- művet kellett előadni. Választásom a Ráchel siralmai című versre esett. Hogy érezted magad a versenyen, milyen eredményt értél el? A budapesti Nemzeti Színházban szavalni csodálatos érzés volt; hozzáértő, nagynevű színészek, szakemberek értékeltek. A verseny 3. helyezettje lettem, elégedett vagyok az eredménnyel, hisz - amatőrök versenye volt ugyan - egyetemistákkal, félprofi felnőtt előadókkal kellett megmérkőznöm. A legidősebb versenyző egy 94 éves néni volt, nagyon megható volt látni-hallani őt a' színpadon. Nem sokkal ezután Győrött a Kazinczy Ferenc Gimnáziumban is versenyeztél. A gimnázium által kétévente megrendezett Z. Szabó László Versmondó Versenyen voltam, ahol különdíjas lettem. Nagyon jó volt, hogy készülhettem, izgulhattam, szóval versenydrukkban lehettem, hisz a következő hétvégén már az Arany János Szavalóverseny Kárpát-medencei döntőjére készültem. Még októberben volt a verseny az országos fordulója, ahol első lettem. A Kárpát-medencei döntőt szintén az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében rendezték - 26 döntős szavaló versenyzett. Nagy örömömre elnyertem az 1. díjat. ízig-vérig művészcsaládból származol. Édesanyád, Kiss Szilvia színésznő, édesapád, Gál Tamás szintén színész. Tagjai voltak Felvidék mindkét kőszínházának, a Csavar Színház saját alapítású társulatuk, rengeteget játszanak magyarországi színházakban, filmekben. Hogyan készülsz fel egy- egy versenyre? Mennyire befolyásol a családi örökség? A verseket mindig én keresem, választom. Néha kikérem anya véleményét a műválasztással kapcsolatban. Majd az elképzelésem szerint értelmezem, „megcsinálom” a verset; aztán a szüleim leülnek meghallgatni és - kritizálnak. Tanácsokat adnak, melyeket néha megfogadok, néha viszont nem. Anya az érzelmesebb, a temperamentumosabb előadásmódot kedveli, apa a letisztultság mellett kardoskodik. Elő is szokták adni, ki-ki saját meggyőződése szerint, ebből azért jó kis viták szoktak kerekedni. Mindig eljön az a pont, amikor úgy érzem, már enyém a vers, ezután többször már nem mondom el nekik, csak versenyeken hallják a kész produkciót. Legnagyobb kritikusom azonban a legfiatalabb testvérem, Virág. Hiába próbáljuk őt távol tartani a próbától, be-befutkos a szobába, és megfellebbezhetetlen biztonsággal ad tanácsokat. Ennyi versenyeredmény egy egész tanévre is elegendő, de neked biztos vannak további terveid! Most egy kicsit pihenek, nem célirányosan olvasgatok, sokat pótolok, tanulok. Lassan elkezdem a felkészülést a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyre. Es közben készülök a táncversenyekre, tagja vagyok a gimnázium diákszínjátszó csapatának, a Gimisznek is, mellyel készülünk a Tompa Mihály Országos Versenyre a lírai színpadok kategóriájában, és a Jókai Napokra. A tánc mióta van jelen az életedben? Melyik válfaját műveled? Kilenc éve táncolok versenyszerűen, négy éve foglalkozom a színházi látványtánccal. Többször is kijutottam/kijutottunk az Eb-re, a 2. és a 3. helyezésen túl háromszoros 1. helyezettek voltunk. Áprilisban kezdődik a szlovák bajnokság, csoportos és szóló produkcióval is készülök. A cél most is az Eb-szereplés és az érmes helyezés. Gondolkodtál már a pályaválasztáson? Azt hiszem, színész szeretnék lenni. Mintha egy kis bizonytalanságot éreztem volna a hangodban. Nem, sőt a színész szak mellett a koreográfusi szakot is el szeretném végezni a színművészetin. Csak én testközelből élem meg és át a színésziét minden szépségét és gyötrelmét. Belelátok a szüleim munkájába, életébe; látom a szép, felemelő pillanatokat, de a csalódásokat, a gán- csoskodást, a féltékenységet is, amely nagyon meg tudja keseríteni az életet. Sem anya, sem apa nem akar le- vagy rábeszélni erre a pályára, meghagyják nekem a döntést. Azt látom, hogy csodálatos és ugyanakkor borzasztóan „munkás” a színészélet. Csodálom anyát és apát azért a rengeteg munkáért, energiáért, amellyel megteremtették mindazt, amiben élünk: a csodás házunkat, a lovainkat, de legfőképpen a szeretetet, amelyben élünk. Nem mindennapi a családunk napirendje, időbeosztása. Néha ritkábban találkozik az öttagú család, de amikor együtt vagyunk, kertészkedünk, lovagolunk, beszélgetünk, érzem, hogy a család, az egymás tisztelete és szeretete a legfontosabb dolog a világon: ennek a megteremtéséért és megtartásáért vagyok a leg- hálásabb a szüleimnek. Két éve már hoztál egy döntést a továbbtanulással kapcsolatban: a Selye János Gimnázium diákja lettél. Jó döntés volt? Igen, nagyon. Jó a közösség, a gimis lét, rengeteg versenyre mehetek, melyekre vagy a magyartanárom hívja fel a figyelmemet, vagy önállóan jelentkezem. Hálás vagyok tanáraimnak, hogy támogatnak, figyelembe veszik, ha hiányzóm a tanításról. Igyekszem, hogy csak ritkán kérjek egy kis haladékot a tananyag pótlására, de mindig elfogadják a jelentésemet. Jónak találom az igazgató úr marketingjét - nagyon jólesik, hogy figyelemmel kíséri a versenyeket (nem csak az enyéimet), megdicsér, és próbálja a lehető legtöbb fórumon teijeszteni az elért sikereket. XXI. Hetényi János Napok az ekeli alapiskolában Főszerepben az egészséges életmód (Fotók: hjai) Ekelen, a Hetényi János Alapiskolában a jövő nemzedéke hűen ápolja falunk szülöttének emlékét, hiszen ahogy Széchenyi István mondta: „Ceak a múltnak megbecsülésén épülhet fel a jelen." Novemberben tartottuk a sokszínű rendezvényekkel teli Hetényi János Napokat. A négynapos rendezvény- sorozat első két napján diákjaink szülei betekinthettek az iskolában folyó oktató-nevelő munkába, a nyílt napok keretében. A következő napot rendhagyó zeneórával indítottuk a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes jóvoltából. Megismerkedtünk különféle húros hangszerekkel, így a csi- pisütivel is. Ízelítőt kaptunk a magyar néptáncból, népzenéből is, valamint a bátor jelentkezők kipróbálhatták a botoló táncot is. A nap további részében az egészséges életmódé volt a főszerep. A gyerekek különféle zöldségeket és gyümölcsöket hoztak, amikből csupa finomságot készítettek. Miután minden osztály elkészült a tápláló csemegével, az iskola folyosóján mindenki kedvére válogathatott, kóstolgathatott a finom gyümölcs- és zöldségsalátákból, gyümölcs- és zöldségnyársakból, különféle kompozíciókból. A programsorozat utolsó napján a felső tagozatosok összemérték tudásukat az anyanyelvi vetélkedőben, valamint erejüket a sportjátékokban. Mielőtt az alsósok nekikezdtek a sportolásnak, kellően bemelegítettek egy zumba- órán. Ezután következett a várva várt eredményhirdetés. Először az Ősz színei című fotóversenyt értékelte ki iskolánk igazgatónője) A verseny egyik zsűrijét a pedagógusok, a másikat a diákok alkották. A képek számokkal voltak megjelölve, így a zsűritagok nem tudhatták, melyik képnek ki a gazdája. A szakmai zsűri szavazatai alapján az 1. helyen végzett Lapos Stella 6. osztályos tanuló képe, a 2. helyezést Balogh Tamás 7. osztályos tanulónk fotója kapta, a „bronzérmet” pedig a 9. osztályos Szabó Vivien szerezte meg a fotójával. A különdíjat a diákok szavazatai alapján a, 7. osztályos Szarka Nikolett képe nyerte el. Ä fotókra az iskola Facebook-oldalán is lehetett szavazni, ahol a legtöbb lájkot Vida Beatrix 8. osztályos tanuló képe kapta. Az anyanyelvi vetélkedőben az I. kategóriában (5-7. osztály) 1. helyen végzett Lapos Stella, Maszár Izabella és Szabó Gergely a 6. osztályból. AII. kategóriában (8-9. osztály) az 1. helyen a Balogh René, Kulcsár Nándor és Odor Tamás alkotta trió végzett, a 9. osztályból. Természetesen minden diák, aki a fotóversenybe vagy az Megkoszorúzták Hetényi János emlékoszlopát is az iskola udvarán anyanyelvi vetélkedőbe bekapcsolódott, dicséretet érdemel. A programsorozat méltó lezárásaként megkoszorúztuk Hetényi János emlékoszlopát az iskola udvarán. Vaj kai Katalin
