Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-04 / 254. szám, szombat

Í16 SZALON ■ 2017. NOVEMBER 4. www.ujszo.com ÍGY irtunk mi ■.uránén -tiilžrdatomág-efflt «nrialirta énitfinlt telj Mint síelnünk lény« ürtaük a népi fc™*'4“4^ jsctfrWÄsasSjiSasMS határosatokból és levelekből a demokratikus rendszeret Ä^Är..s.^ --* e“ebben ~ ,oly Jtnunk a szocializmus építését. e p Bratislava Bratelavában, összegyűltek « C77J/P es a Szlovák Nemzett "Ä"»r«TS? közötti szoros ossze-függést. földi és hazai ellenforradalmit£»*» régóta készült ezekre az események *r=«S=S £~ž?SSš szusénak határoznia ^ demok­k5ä?ä pás mérjenek a népi hatalomra szocializmusra. 1956. november 2. Az amerikai imperializmus ellen hősiesen harcoló vietnami nép a legnagyobb megpróbáltatásoktól sem riad vissza. Felvételünk: a fővárosból kilakoltatott diákok az egyik erdőben hallgatják az előadást. (Foto: CTK) (CSTK) - A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya tegnapi ülé­sén jelentést vitatott meg a Szlováki­ában élő nemzetiségek műveltségi és kulturális szintjéről. Megállapítot­ta, hogy a magyar és ukrán nemzeti­ségű állampolgárok számára meg­vannak a feltételek a műveltség gya­rapításához. Fejlett az intézmény­rendszer, beleértve az iskolákat, színházakat, együtteseket, a nem­zetiségi sajtót, valamint a Csehszlo­vák Rádió és a Csehszlovák Televí­zió magyar nyelvű adását. Az elmúlt tanévben a szlovákiai alap- és kö­zépiskolákban 89 665 magyar nem­zetiségű tanulót oktattak, közülük 61 520-at magyar tannyelvű iskolák­ban, illetve osztályokban. A testület nagyra értékelte, hogy a magyar és az ukrán nemzetiségű állampolgá­rok aktívan hozzájárulnak szocialis­ta hazánk építéséhez és a gazdasá­gi és társadalmi átalakítás során követett pártpolitika megvalósításá­hoz. Kiemelte a Csehszlovákiai Ma­gyar Dolgozók Kulturális Szövetsé­gének, a Csemadoknak és a Cseh­szlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének a tevékenységét. A két szervezet hasznos politikai nevelő-, kulturális és társadalmi te­vékenységet fejt ki. A kormány egyúttal méltatta a nemzeti bizottsá­goknak e téren végzett érdemdús munkáját. Hangsúlyozta, hogy to­vábbra is biztosítani kell a feltétele­ket a Szlovákiában éló nemzetisé­gek sokoldalú, összehangolt fejlődé­séhez. Egyidejűleg intézkedéseket hagyott jóvá kulturális és műveltségi szintjük további emelésére. A továbbiakban áttekintette, ho­gyan hajtják végre az SZNT 5. ülé­sén azzal a jelentésével kapcsolat­ban jóváhagyott határozatot, amely a népművelő tevékenységgel s a szocialista életmód alakításával foglalkozott. 1989. november 2. A HÉT SZEMÉLYISÉGE A katalán kormány tagjai A héten letartóztatták a leváltott katalán kormány nyolc tagját, Carles Puigdemont elnök azonban nincs köztük, ő ugyanis már korábban Belgiumba szökött. A spanyol főügyész lázadás, zendü­lés, hűtlen kezelés és egyéb bűncselekmények miatt kezdeményezte a büntetőeljárás megindítását. Fogva tartásukra a spanyol hatósá­gok szerint azért van szükség, mert fennáll a szökés, a bűnismédés és a bizonyítékok megsemmisítésének veszélye. A hír nyomán több katalán városban tüntetések szerveződtek, Barcelonában a parlament épületénél gyűlt össze nagy tömeg, amely a „politikai foglyok szabadon bocsátását” követeli, (ú) A HÉT ESEMÉNYE A kommunisták alatt kötelező volt szavazni, s néhány ország­ban mind a mai napig így van. Ha megnézzük mondjuk az európai parlamenti vagy a megyei választásokon produkált részvéteb adatokat, felmerül, hogy - a választási kötelezettsé­get, nem a választási jogot - meg kellene tartani. Mert nyilvánva­ló, hogy gigantikus méreteket ölt a képességünk, hogy ne éljünk a választott képviselőink kiválasztását illető jogunkkal. S a választói passzivitás következ­ményei jól ismertek. Minimális szavazatszám elegendő ahhoz, hogy radikális pártok képviselői kerüljenek tisztségekbe. Vagy olyanok, akik más okok miatt alkalmadanok. Például azé/t, mert kapcsolódásuk a pénzügyi vagy vállalkozói csoportokhoz még feltűnőbb, mint másoknál. Miért van ez így? Mondjuk azért, mert eddig egyeden politikai reprezentáció sem értett rendesen a megyékhez. S mert olyan formában jöttek létre, amely sosem nőtt hozzá az em­berek szívéhez. Sáros vagy Árva helyett lett Eperjes megye. A közigazgatás reformjának deformációja mögött egyebek mellett a szlovákiai magyaroktól való paranoid félelem állt: csak ne legyen belőlük túl sok egy helyen! Nevetséges és szomorú egyszerre! Főleg most, amikor az SNS és a Most-Híd egy kormányban találta magát a Smerrel. A magyarellenes kedélyeket talán már meghaladtuk, de mentális örökségük a természetellenes megyerendszer formájában máig itt van. A megyék rendszere nemegyszer vált értheteden ödetek tárgyává, rendszeresen akar valaki változtatni rajta. Ám, amint az nálunk szokás, biztosan nem az eredeti, szakmailag is alátámasztott tizenkét vagy tizenhat megyés verzió irányába. Valakinek csak úgy serken a fejé­ben az ödet, hogy a három- vagy négymegyés modell kellene, ami a szóéiban működött. Mások egyszerűen megszüntemék az egészet. Bízzunk abban, hogy a polgárok ma - választási részvételükkel is - bebizonyítják, hogy felelősség­teljesebben állnak a megyékhez, mint a politikusok. A hét legfontosabb nemzet­közi eseménye a kergetőzés Katalóniában, avagy a spanyol kormány rendet rak az elsza­kadni vágyó tartományban, pontosabban önállóságot hir­dető politikai vezetői között. A katalán elnök elmenekült, a madridi bíróság letartózta­tott a színe előtt megjelenő nyolc katalán kormánytagot. Közben tüntetések pro és kontra, a forrongás válto­zatlan, de mintha inkább a felszín fecsegne, a mélyben nyugodtabbak a hétköznapok, az életnek nevezett ügymenet változatlanul zajlik a politikai viták közepette; ez a Barcelo­na-Madrid El Clásico nem 90 perces lesz, nem is néhány hetes-hónapos, Spanyolország szétesése, Katalónia önállósága túl nagy világpolitikai tét. * * * A hét legkiemelkedőbb magyar híre számomra a politikai cinizmus legfrissebb megnyil­vánulása, ezúttal kvázibalról: a népszerűségi listák tartós sereghajtója, Gyurcsány Ferenc exminiszterelnök kampányt indít a határon túli magyarok szavazati jogának megvonásáért. Amíg a hatalmon lévők mesteri kampányszimattal egyetlen személy iránti ellenszenvbe sűrítettek, csomagoltak minden társadalmi indulatot és félelmet az „idegenekkel” szemben, s megteremtették a kötelező sorosozást, addig a magát és pártját európai demokrati­kus alternatívaként hirdető a határon túl élő magyarokban véli megtalálni a nyerőnek vélt ócska populista ellenségképet - ráadásul ez szintugrás a mélybe még a hírhedt szoci a huszon- hárommilliórománozáshoz képest is. Gyurcsány kijelölte a bűnbakok újabb csoportját, a támadástól szavazatokat remél; állampolgárságot kapó nemzettársaitól jogokat venne el, valami másodosztályú státust hagyva nekik, kimutatva válto­zatlanul teljes érzékedenségét a nemzeti érzések szimbolikus, ám a politikában mély jelentő­ségű kérdése iránt. Gyurcsány egy posztmodern Bourbon: semmit sem tanult, és semmit sem felejtett. SZOMBATHY PÁL publicista

Next

/
Thumbnails
Contents