Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-29 / 274. szám, szerda

[XIv

KÖNYVESPOLC ■ 2017. NOVEMBER 29.

www.ujszo.com

Oh, god gracious!, avagy mátyusföldi mesék a kincsesládában

Két éve jelent meg Feliinger Károly mátyusföldi hiedelemmeséket tartalmazó könyve, A kincsesláda, tele valódi kultúrkincsekkel és

Schall Eszter elképesztően szellemes illusztrációival. Idén

kétnyelvű kötet készült belőle - a magyar szöveg mellett angolul is olvasható a huszonöt mese.

anapság, amikor a szerzők egymással versenyeznek abban, ki tud minél modernebb történeteket elmesélni a legkisebbeknek, ki milyen ügyesen építi be a mobiltelefont, a számítógépes játékokat és az internetet a meséjébe, nagy bátorság olyan könyvet kiadni, amely tele van mágikus erővel rendelkező emberekkel, tündérekkel, démonokkal, ördögökkel, angyalokkal, törpékkel és manókkal, a varázserejű növényekről és mitikus állatokról nem is beszélve. Sokat veszít az a gyerek, akinek nincs lehetősége megismerkedni ezzel a csodavilággal, amely ráadásul egy konkrét tájegység hiedelemvilágából táplálkozik.

Gömöri gyerekként számomra az első megle petést az okozta, hogy ezek a mesék alapvetően más rugóra járnak, mint a mifelénk ismert történetek, amelyeket legutóbb Farkas Norbert néprajzkutató gyűjtött kötetbe. Mátyusföl- dön is vannak persze tipizált karakterek, helyzetek, megoldások, de úgy tűnik, több bennük a szürreális elem és a csavaros, kiszámíthatadan fordulat, mint a realistább, földközelibb gömöri mesékben. Konkrét helyekhez, dűlőkhöz, fákhoz, mezőkhöz, halastavakhoz is több legenda kötődik Mátyusföldön, talán azért, mert gazdagabb vidék lévén az ottani embereknek több idejük volt fantáziáim.

Azt is érezni, hogy egy ízig-vérig íróember találta meg és csiszolta fényesre ezeket a kincseket. Feliinger Károly nagy élvezettel szövi a történetek fonalát, nem írja túl, nem használja önmegvalósításra őket, ott tömörít, ahol kell, ott sejtelmes, ahol a helyzet úgy kívánja, és addig feszíti a húrt, ameddig feltédenül muszáj. Különleges érzéke van ahhoz, hogy az ijesztő - például az ördöggel vagy a halállal kapcsolatos - részeket is ízes népi humorral oldja fel. További pozitívum, hogy a hús-vér emberek minden különösebb zökkenő nélkül kommunikálnak és kooperálnak a mesebeli lényekkel. Ez utóbbiak bőven fel vannak ruházva emberi tulajdonságokkal is, ezért a mesét hallgató vagy olvasó gyerek számára megközelíthetők, elfogadhatók. így lesz kerek a világ valamennyi mesében. A népies szófordulatok szépen beépülnek, nem hatnak mesterkélten, mégis adnak egy csipetnyi egzotikumot a történethez. Feliinger megmutatja, milyen gazdag ez a mi nyelvünk, milyen költői, mitikus vagy éppen pajzán konnotációi vannak egy-egy szólásmondásnak, ízes szófordulatnak.

Bizony, ember legyen a talpán, aki ezt átülteti ánglius nyelvre, futott át az agyamon, amikor először hírét vettem, hogy készül A kincsesláda fordítása. Istenemre mondom, úgy reszketnék egy ilyesféle feladattól, mint miskolci kocsonyában a béka. Egykori nyelvtanárként sok angol mesét olvastam, van némi fogalmam az áthidalhatadan kulturális különbségekről. A két nép mesekincse egész máshol gyökerezik, másféleképpen burjánzott, terjedt az adott nyelvi régióban, más érzéseket kelt és más emlékeket idéz a befogadókban. A tudatalattijukról nem is szólva. Pallai Károly Sándornak jár a „big respect” ezért a nyaktörő mutatványért. Rengeteg mindent oldott meg ügyesen, szellemesen. Ha ebből a kötetből tényleg jut angol anyanyelvű és kultúrájú gyerekeknek is, azok bizonyosan sikoltoznak majd az élvezettől minden bekezdésnél, olyannyira egzotikus dolgokra bukkantak. A nyelv viszont nincs „megerőszakolva”, Pallai nem törekedett arra, hogy a lefordíthatadant is lefordítsa valahogy, bármi áron. „Mit volt mit tennie a legénynek” (As there was nothing eise to do), „Adj isten, öreganyám!” (Good day, old lady), majd az ehhez dukáló válasz: „Szerencséd, hogy öregenyádnak szólítottál” (Addressing me politely was the right thing to do, young man), „Hej, a rézangyalát neki! (Oh, god gracious!), „Lett is mindjárt haddelhadd meg csetepeté! (Then they were in fór it!) Csak néhány elegáns megoldás a sok közül.

A mátyusföldi mesék befejező fordulatai külön tudományos értekezést érdemelnének. Szerencsére ezeket sem szó szerint ültette át a fordító, hanem keresett helyettük valami tipikusan angolosat: „Eddig szól a mese, nem volt igaz fele se” (A mouse did run, my story now id done”), „így volt, vagy így sem, vagy igaz volt, vagy nem” (Whether it was fals or true, the tale spread far and near, because it was fűn to hear).

Nem pont ez az a mesekönyv, amelyet haszonnal forgathatnak az angolul most tanuló magyar gyerekek. Egyrészt azért, mert anyanyelvükön sem mindig könnyű követniük a kacskaringós, furmányos történeteket, másrészt az eredetitől gyakorta különböző fordítási megoldások miatt. Az angolul már valamilyen szinten beszélő szülők, valamint a szakmabeliek viszont élvezettel lapozgathatnak ide-oda, összeverni egy-egy konkrét mondatot. A stilisztikai szerkesztésért és a fordítás eredetivel való ösz- szevetéséért három embernek is kalapemelés jár, ők Kristína M. Lessard, Kyle R. Woods és Szép Eszter. Ráadásul rövid lábjegyzetekben meg is magyarázzák azon szavak jelentését (verbunk, táltos, Luca széke), amelyeket muszáj értenie az olvasónak, ám nincs angol megfelelőjük.

Ez a szép kivitelű, ízes könyv kiváló ajándék lehet külföldi ismerősöknek. Akár van gyerekük, akár nincs.

Juhász Katalin

Feliinger Károly: A kincsesláda - The Treasure Chest AB-ART, 2017 130 oldal

A levéltáros nővérének regénye

Fadrusz János, a híres szobrász életének regénye 1908-ban,

Carl Angermayer pozsonyi kiadójánál jelent meg először, németül, Fragmente aus einem Künsderleben címen. A Göröngy Imre szerzői álnév mögött egy nő, Czech-Batka Antónia, a híres pozsonyi levéltáros, Batka János nővére rejtőzött, aki kora kulturális életének meghatározó személyisége volt bátyjával együtt, levelezésben állt például Liszt Ferenccel. A társadalmi elvárásoknak megfelelően azonban egy nőnek nem illett a saját nevén publikálnia, így férfi álnevet választott. A regény főhőse,

Fadrusz János, a 19. és 20. század fordulójának híres szobrásza, aki egyebek mellett a pozsonyi Mária Terézia-szobor alkotója is volt. A regény irodalmi értékein túl kultúrtörténeti és dokumentumértékű adatokat, leírásokat tartalmaz a kor híres személyeiről és életmódjukról, a pozsonyi

városrészekről, művészeti alkotásokról. A könyv első magyar nyelvű kiadását kezében tartva az olvasó közelebbről megismerheti a 19. századi Pozsony életét, és a regényen keresztül egy különleges tehetségű, széles látókörű, művelt, mindeddig ismereden szerző gondolataiba és betekintést nyerhet.

Batka Antónia:

Töredékek egy művész életéből Phoenix Library, 2014 296oldal

Felér a megkönnyebbülés egy megváltással?

Sorsok rajza egy forradalom szövetén. Bogyó Noémi szür- realisztíkus jelenetekkel átszőtt regénye négy fiatal történetét mutatja be, a történelmi háttér az 1989-es csehszlovák bársonyos forradalom, illetve annak előzményei és következményei. Adam Zajac tehetséges festő, de vajon a tehetség és a szerelem elég-e, ha az állambiztonsággal és a forradalommal áll szemben? Helena elsőrangú matematikus, kiszámíthatatlan egyénisége hogy lesz mégis tragikus események elindítója? Szofi kitűnő szervező, kétségei azonban tényleg eltávolíthatják a boldogságtól? A karizmatikus Martin a forradalom maga, de szeretet és empátia nélkül mindez mire elég?

Bogyó Noémi a pozsonyi Come- nius Egyetem bölcsészkarán és a

brit The Open University MBA szakán szerzett egyetemi fokozatot. A Vakfolt az első könyve, így vall regényéről: „Adam, Szófia és Martin életét összefonja a szenvedély, a szerelem, a bűn és a bűnhődés. Sorsukat durva szobrászként formálja Csehszlovákia történelmi realitása 1988-tól 2000-ig. Valóság, álom az álomban, szkizofrén képzelgések, egy másik valóság? Mit lát az egyén? Mit lát belőle Adam, mit Szofi és mit Martin? Mit lehet megoldani és elkerülni a puszta akarattal, önfeláldozással? Felér a megkönnyebbülés egy megváltással? A megoldás sokáig vakfoltra esik.”

Bogyó Noémi: Vakfoltok Pesti Kalligram, 2017 264 oldal