Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-29 / 274. szám, szerda
www.ujszo.com KÖNYVESPOLC ■ 2017. NOVEMBER 29. Vili Egy szerelmi négyszög - ötven év után Nevezték színészzseninek, őstehetségnek, de a nép ellenségének, árulónak is. Hol az egekig dicsérték, hol a földbe tiporták, sőt, 56-ban akadtak, akik elől bujkálnia kellett, mert a legszívesebben úgy látták volna, hogy egy lámpavason lóg, el- és legyengült testét himbálja a szél. Mert feltörekvő káderiíjakat is játszott, semmiből lett valakiket, olyan karaktereket, amilyenek a kor szelleme, az ötvenes évek megkövetelt. JÓZANOK Ötven év múltán em kellett volna vállalnia? Elégedett volna meg azzal, hogy Rómeóként olyan színészi teljesítményt nyújtott, amilyent addig senki: önmagát adta elementáris erővel. („Valami ősi erő, nem közénk való borzalmas és fenyegető tisztaság pusztult el Júliával a kripták között, és ezt a halált már színpadra lépésének első pillanatában megidézte. Amikor meglátta az erkélyen Júliát, szeme tágra nyíltan rámeredt, és úgy tombolta, imádkozta és könyörögte végig az egész hosszú jelenetet, hogy egyetlenegyszer sem pislantott. Zöldesen izzó szemét többször elfutotta a könny, végigcsurgott arcán, fólszáradt, majd nedves lett megint, s ő csak nézte, nézte szerelmét, könnyektől vakon, mint egy éhes, kiszolgáltatott állat.”) Persze, játszott, akkor is, de ő az életben is játszott. ími-olvasni alig tudott, tulajdonképpen akkor tanult meg, amikor Budapestre került. Úristen, Balmazújvárosból, a tyúkszaros, földpadlós parasztházból egyenesen a színház világába. És Pesten is hogy jelent meg a Szín- művészeti Főiskola felvételijén!? Zsíros bakancsban, olyan öltözékben, amilyent a pesti urak (elvtársak) már ritkán láttak, vagy ha valaha láttak, ne adj isten, viseltek, régen elfelejtették, mert ők már át- vedlettek. Hogy egy kicsit megpiszkálják, nevetség tárgyává tegyék, azt a feladatot adták neki, játssza el egy arisztokrata szerepét. Amit az arcával, a szemével, a tekintetével művelt, elég volt ahhoz, hogy felvegyék. És nem volt megállás. Azaz volt egy váradan - legalábbis a kívülálló szemével nézve - megtorpanás. Amikor, ki tudja, játszásiból-e vagy kísérletként, esetleg az élet határainak feszegetéseként fölvágta az ereit. Utána - ahogy kellett - pszichiátrián kezelték hónapokig. Ott kezdődött az új, jónak induló, de tragikus végű élete orvosával. Ettől kezdve fonódott össze három férfi és egy nő élete. Az öregé, aki csodával határos módon szabadult ki a koncentrációs táborból, agyonverve, fél vesével, összetört arcát szakáll mögé bújtatva; a színészé, aki a szegényparaszti létből csöppent a fővárosi reflektorfénybe; az íróé, aki évtizedek múltán sem bocsátotta meg magának, hogy nem mentette meg barátja és szerelme életét, és a nőé, akiért mind a három férfi másként, másért rajongott. Müller Péter, az író ötven év múltán vette elő nagy sikerű kisregényét, a Részeg józanokat, és újraírta, kibővítette, megtoldotta azokkal a fontos részletekkel, amelyek miatt úgy gondolta, sőt, még ma is úgy gondolja, rajta is múlott Soós Imre és felesége élete. Ha akkor, az utolsó éjszakán nem azt teszi, amit gyávasága diktált, hanem azt, amit a szíve, a barátjával szembeni felelősség, mindenki sorsa másként alakul. Éva az összekötő kapocs a könyvben, vele kezdődik a történet. Vele és az öreggel, a pszichiátria profesz- szorával, akinek egyetlen bizalmasa Éva lesz. Csak előtte mer berúgni, sírni, és neki fejti ki életfilozófiáját. (, Az élethez nemcsak az kell, ami az embert ide vonzza, vagyis a mohó életösztön, hanem az is, ami itt tartja. /.../ Az élethez nemcsak kedv kell, de sejteni kell az értelmét is... Általában az, hogy az ember szeret. Vagy szeretik.”) Ezért viselte nehezen - bár nem mutatta -, hogy Éva elhagyja egy rakoncátlan kölyökért, egy betörhetetlen csikóért. És mert kegyeden körülmények között küzdött a túlélésért, kemény, megköze- lítheteden arccal állt Éva koporsója mellett, és soha, de soha nem volt hajlandó találkozni az íróval, hogy kapcsolatukról, rendkívül tehetséges, hozzá méltó párjáról, Éváról beszélgessenek. Éváról, akinek a karjaiba lökte a színészt, aki tudta, hogy nem lesz jó vége ennek a kapcsolatnak, mert az orvos nem lehet a betege párja, bármennyire szeretik is egymást, bármennyire nem tudnak egymás nélkül élni. Pontosabban, az ő kapcsolatuk éppen a se veled, se nélküled állapot volt - mindkettőjüknek. Hiába kürtölte világgá a családja, a színésztársak előtt, hogy „Engemet két nő szült a világra!... Az anyám... meg ő... Ezt jegyezd föl, komám! - szólt hozzám. - írd bele a könyvedbe. Kurva jó mondás. És igaz!” Ez csak hála volt azért, mert megmentette az életét, de ebben a hálatelt kapcsolatban mégis úgy érezte magát a kalitkából kiszökött madár, mintha újra bezárták volna, igaz, biztonságba, mégis kalitkába. Van még egy fontos szereplője a könyvnek. Ä kor, amely számos ember leikébe belegázolt. Amelyben főelvtársak döntöttek arról, ki milyen szerepet kap - a színpadon és az életben. Tábori Péternek - azaz Soós Imrének - a szárnyalás és a zuhanás jutott. Grendel Ágota Müller Péter: Részeg józanok - Ötven év múltán Rivaldafény Kiadó, 2017, 240 oldal A kutató civilben K ik azok, akik szerint a magyar egy furcsa nyelv? Hol vannak az aktív öregedés korlátái? Kik a por- hintők, és hogyan bánjunk velük? Mit becsüljünk egy monterkában? És persze mi a legnagyobb ajándék? Ezekhez hasonló kérdéseket feszeget Lampl Zsuzsanna immár tizenegyedik könyve, az Ajándék. Nyolcvanöt szösszenetben, ahol a szösszenet nem azt jelenti, hogy mindig könnyed témákról van szó, hiszen bőven akadnak a legsúlyosabbak közül valók is. A szerző ezeknek a cipeléséhez is segítséget kíván nyújtani. Lampl Zsuzsannát nem kell külön bemutatni az Új Szó olvasóinak, kis történeteivel évek óta megbízható társaságot nyújt hétről hétre lapunk véleményoldalán. Nem kell bemutatni úgy sem mint szociológust, aki elsősorban a szlovákiai magyar közösség jellegzetességeit, viselkedését, szokásait, formálódását kutatja. Civil énje nem mindig választható el a szakmai énjétől, ebben a kötetben sem: újra és újra előtör belőle az érdeklődés, amikor egy- egy külvilági impulzus, olvasmányélmény vagy továbbgondolt ötletcsíra kapcsán végül társadalomtudományi modelleknél lyukad ki. Egy pillanatra sem csúszik azonban át a tudálékoskodó kutató pózába, hanem végig megtartja közvetlen hangját, amelyben van valami az állampolgári tisztességből és egy - ahogy a könyv hátlapján olvasható bemutató szöveg felhívja rá a figyelmet - feleség, anya és nagymama tapasztalataiból. Megemlít ugyan időnként egy-egy nevet, amelyhez tudományos modell is kapcsolható, hogy aztán azonnal átadja a helyet a hétköznapi valóság „civil” megközelítésének. Épp ezért a kötet olvasásához nem szükséges semmiféle szociológiai előtanulmány, elengedheteden viszont némi természetes emberi kíváncsiság. Ez ugyanis Lampl Zsuzsannának is a legfőbb muníciója: érdeklődve figyeli a környezetét, hogy meglátásait bensőséges hangon ossza meg olvasóival. Bőven találhatunk a kötetben olyan történeteket is, amelyek a szlovákiai magyar létmód specifikumait vizsgálják, olyan eseteket, amelyek sokunkkal megesnek, amikor a szlovákiai magyar nyelvet használjuk, vagy kisebbségi mivoltunk kerül a felszínre egy-egy élethelyzetben. Jó, hogy ezekről a nem mindig kényelmes témákról is tud valaki ilyen fesztelenül és magabiztosan töprengeni. Persze ezen túl is rengeteg különféle téma akad: női sorsok, gyereknevelés, generációs ellentétek, szerelem, hit, bizalom és persze mindennapi kicsinyességeink, amelyek lépten-nyomon előbukkannak, és általában a magunk életét nehezítjük meg velük. Meg persze másokét. Lampl Zsuzsanna nem kínál mindenre gyógyírt, de sok mindenre pontosan rámutat. A kötethez színes ceruzákat ugyan nem csatoltak, de ha ajándékba szánjuk, érdemes mindjárt ezeket is beszerezni, nyolc színezhető oldalt is tartalmaz ugyanis, amelyekkel a szerző a mindennapos örömök értékelésére igyekszik rávezetni olvasóit, (szalzo) Lampl Zsuzsanna: Ajándék Jelenkutató Intézet, 2017, 194 oldal Vuiitv Tvrtko: VILÁGGÁ MENT ...és ami atóta történt A közkedvelt író-riporter ggy éves kalandos utazását írja le Haititől Kaliforniáig, a Fehér Háztól Srí Lankáig. Danielie Steel: ^ akitüntetés a kitüntetés A háború borzalmairól, A kitüntetés az azt követő időszak Danielie megpróbáltatásairól, cS ít* győzedelmeskedéséről szól Danielie Steel Borsa Brown: AI ARAB FIA Borsa Brown az arab világ nagy ismerője, most a fiúk szemszögéből mutatja be ezt a számunkra varázslatos és szenvedélyes világot. Leslie L Lawrwence: matrjoskaés AZ ÖRÜLT SZERZETES A híres Kelet-kutató ezen regényében varázslatos orosz tájakra kalauzolja olvasóit, ÖRÜLT Q53S8S! rai.uelniviäčjl fér/vüuÉdsCsSÚ&HI t , , választék / családias hanuvlal / késxsases kisaolsalas ndig friss könyvéidoti*á9°k / rendszere* akíiok w Interneten is elérhető: JU -a---------Dihvaoößi G>©OQÍJa0 MP170672
