Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-28 / 273. szám, kedd
www.ujszo.com | 2017. november 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mennyit ér egy gyermekélet? Egy gyermekhalál ma is túl köznapi és jelentéktelen? KACSINECZ KRISZTIÁN G eorge Orwellről kevesen tudják, hogy nemcsak kiváló író, hanem nagyszerű publicista is volt. írásai (melyekből egy kétkötetes válogatás magyarul is megjelent, Az oroszlán és az egyszarvú címmel) a legkülönfélébb témákat járják körül, egy burmai elefántvadászattól kezdve Hitler Mein Kampfján keresztül egészen a tökéletesen elkészített tea titkáig. Minden egyes publicisztikája egy-egy apró műremek, tisztánlátása, kérlelhetetlen szókimondása, egyszerű, közérthető, mégis átható stílusa és leheletnyi iróniája minden magára valamit is adó újságíró számára példaértékűnek kell lennie. Van egy önéletrajzi ihletésű esszéje, A szegények halála, melyet nemcsak a zsumalisztanövendékeknek, hanem az orvostanhallgatóknak és a leendő egészségügyi dolgozóknak is kötelező olvasmánnyá kellene tenni. Az írás a szerző egy 1929-es élményét dolgozza fel, de csak jó pár évvel később, 1946-ban jelent meg. Orwell—akkor még Eric Blaire - az idő tájt csavargóként tengette napjait Párizsban, míg egy alkalommal tüdőgyulladással szegénykórházba nem került. A végsőkig legyengült, 40 fokos lázzal küszködő, a lábán alig álló férfinak előbb egy végtelenül hosszú űrlapot kellett kitöltenie, hogy egyáltalán átléphesse a kórterem küszöbét. „Ebben a párizsi intézményben számos beteg úgy pusztult el, akár az állat, anélkül, hogy a személyzet a legcsekélyebb figyelemre méltatta volna, vagy akár csak észrevette volna kimúlását másnap reggelig” - adja meg az alaphangot a szerző a sokszor valóban horroriszti- kus viszonyok leírásához, melyek közt az „ingyenes”, vagyis a fizetés- képtelen, javarészt munkásosztályból származó pácienseket fogadták. Az alapvető higiénia teljes hiányánál, az emberkínzásnak is beillő „kezeléseknél” is fájdalmasabb az orvosok és ápolók rideg érzéketlensége, ahogy a betegeket tüntetőleg emberszámba sem veszik, csak egyfajta kísérleti nyálként, a medikusoknak tartott előadások szemléltetőeszközeként kezelik őket. A totálisan el- személytelenített pácienseket még a nevüktől is megfosztják, csupán számokként hivatkoztak rájuk. Orwell publicisztikája végén elégedetten nyugtázza, hogy hazájában, Nagy-Britanniában szerencsére mérföldekkel jobb az egészségügyi ellátás. Nos, a közép-európai olvasó, aki szorult már kórházi kezelésre, nem érezhet hasonló megkönnyebbülést. Csaknem kilencven év távlatából is túl sok minden hat ismerősen a párizsi „horrorkórház” leírásából. „Egy kórházban a halál mindenkor kegyetlen és nyomorúságos. Túlontúl köznapi és jelentéktelen ahhoz, hogy eseményszámba menjen, mégis: fájó és mély emléknyomot hagy valahány túlélőben”-vonj a le a keserű következtetést az író 1946- ban. Ugyanezt a következtetést vonhatjuk le most, 2017-ben is a nyitrai kórház személyzetének gondatlansága miatt elhunyt hároméves kisfiú esete kapcsán. Az illetékes szervek szerint egy gyermek értelmetlen halála ma is túlontúl köznapi és jelentéktelen ahhoz, hogy eseményszámba menjen. 8500 eurót ér. BLACK FRIDAY Globális péntek (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Pótlékok az egyéjszakás kalandhoz GÁLZSOLT az állam javítani akar a dolgozók bérezésén, jáijon elöl jó példával, és fizesse meg rendesen a közalkal- mazottakat. Ehelyett Fico a szalag mellett bohócko- JL dik, persze csak egy éjjeli műszak erejéig - a 20 ezer eurós óráját közben levette... A csak nevében szociáldemokrata Smer csúszik lefelé a lejtőn, a megyei választások súlyos kudarca után (amit minden igyekezet ellenére nehéz sikerként eladni) egy ügynökség (AKO) már 25 százalék alatti népszerűséget mért a pártnak - ilyen már régen nem volt. Fico a választások után több napig tartó bujdosás, majd kínos magyarázkodás után újra lendületbejött és megint csak a régi receptet vette elő: szociális demagógia populista marketinggel ötvözve, meg persze a kihagyhatatlan agresszív támadás (Kiska elnök ellen). A kormány megint a nép javát akaija, de megint főleg a munkaadók kasszájából. A magánszektorra kényszeríti rá a béremeléseket úgy, hogy közben az államkassza is rendesen kaszáljon ezen, miközben az állami finanszírozású közszféra megint kivétel szinte minden alól, s ott csak lassan adagolják a béremelést. Azonban a Smer még így sem tud felelősséggel gazdálkodni, minden évben nagyobb költségvetési hiányt termel a tervezettnél és egyre távolabbra tologatja a kiegyensúlyozott büdzsé elérését. Fico üzemi performansza azt volt hivatott újra nyomatékosítani, hogy emelkedik az éjszakai, a hétvégi és az ünnepnapi munkáért járó bérpótlék. A munka törvénykönyve módosítását jó szokás szerint képviselői indítványként terjesztette be a Smer, hogy megkerülje a többi minisztériumot, illetve a munkaadók tiltakozását, bármilyen hatásvizsgálatot, egyeztetést. A különböző becslések szerint az intézkedések 1—1,1 milliárd euróval dobják meg éves szinten a munkaadók költségeit, de ennek kb. fele járulékok és adók formájában az államkasszát fogja gyarapítani... És a legnagyobb poén: a kivételt képező közszférában nem nőnek a magánszektorban előírt szintre a pótlékok, mivel ott máshogy (a bértáblák, és nem a minimálbér alapján) számítják ki azokat. A közszféra mellett csak néhány ágazatnak adtak kivételt, például a pékségeknek, amelyeket teljesen kicsináltak volna az emelések. Apropó bértáblák - ezeknél több fizetési osztály jóval a minimálbér alatt van, de ezt a kormány nem úgy oldja meg, hogy megemeli a fizetéseket, hogy a bértáblázat is a (rendre megemelt) minimálbérrel kezdődjön. Nem ám, mert ez az összes fizetési kategóriában megdobná a bért, és ezzel sok százmillióval az állami kiadásokat. Ehelyett inkább kipótolja az alacsonyabb béreket, hogy azok elérjék a vadul emelgetett minimálbér szintjét. Apropó minimálbér: jövőre 480 euróra kell emelkednie bruttóban, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a minimálbért fizető munkaadó havi bérköltsége 88 euróval nő, ebből a munkavállaló 29 eurót visz haza, a többi megy az államkasszába. A dolgozó és az állam így egyharmad-kétharmad arányban osztozik az emelésen - ahogy Jozef Mihál már többször rámutatott. A korábbi helyzethez képest a legutóbbi javaslatokkal az változik, hogy az állam még többet kaszálna, a munkáltató meg még többet fizetne, mert eltörölnék (megint csak egy képviselői módosító indítvánnyal) a munkáltató által igénybe vehető egészségbiztosítási járulékcsökkentést az alacsonyabb béreknél. Azt a csökkentést, amit a Fico-kormány vezetett be 2015-től... Aki azt hinné, hogy ezek után az államkasszában elég pénz lesz, hogy rendesen megfizessék a közalkalmazottakat és a tervek szerint csökkentsék az államháztartási hiányt, az téved. Az állam vezetése Szlovákiában a magánszektor zsebéből jótékonykodik: emeljék meg ők a pótlékokat, fizessék ki ők a 13. és 14. bért, adjanak ők nagyobb béreket, miközben a saját állami alkalmazottaink nem érdekelnek. Helyette inkább lehúzok egy éjszakai műszakot a gyárban. Utána meg visszamegyek a Bonapartéba. Mit mondjak, rendkívül hiteles. A hosszú farok hosszú hétvégéje SÁNTA SZILÁRD mennyiben valaki azt feltételezi, hogy a szen- zációhajhász címet nem szeriőz tartalom követi, az téved. Az elektronikus kereskedelemben a bőséges árukínálatra használt fogalom, a hosszú farok Chris Andersontól származik. Anderson a Wired magazin főszerkesztője volt, amikor az új üzleti modellről írt egy nagy visszhangot kiváltó cikket. Majd 2006-ban a Hosszú farok: A végtelen választék átírja az üzlet szabályait címmel könyvvé duzzasztotta az elméletet, amely magyarul is olvasható már egy évtizede. A hosszú hétvége pedig az amerikai hálaadási ünnepet követő fekete péntektől kiberhétfő- ig tart. Ebben a periódusban a kereskedők akciókkal igyekeznek fogyasztásra ösztönözni. Az USA-ból induló - ma már globális méreteket öltő - vásárlási láz a karácsonyi vásár nem hivatalos kezdete egyben. A rövid időre kielégülést nyújtó vásárlást követő kijózanodás nem mindenkinek jelenti az aggodalmas egyenleglekérdezést. Van, aki elégedetten dörzsölheti a markát. Az idei vásárlási rohamon nagyot szakított JeffBezos, az ama- zon.com alapítója, aki online könyvkereskedésből építette fel kiskereskedelmi birodalmát. Bezost 1994-ben, az internetes értékesítés hajnalán arra kérte a főnöke, nézze meg, milyen lehetőség van az új piacon. A fiatal matekzseni pedig látva a számokat, gyorsan rájött, hogy a könyvértékesítésben nagy potenciál van. A könyvkiadás nagyon pörgött az USA-ban, évente 100 000 könyv jelent meg, miközben a legnagyobb áruházak csak 175 000 könyvet tudtak elhelyezni a polcaikon. Ehhez képest az Amazon alapítója több mint egymillió könyvet kínált az olvasóknak. Az Amazon legnépszerűbb 100 000 könyvének 98%-ából negyedévente eladnak legalább egyet. A hagyományos kiskereskedelemben a kérdés az, hogy miből tudunk sokat eladni. A polcok száma korlátoz, viszont az online kereskedelemben a kínálat sokszorosan bővíthető, ráadásul az online megjelenés olcsó. A hosszú farok a sokféleség piacáról szól. Ha koordináta-rendszerben ábrázoljuk, a vízszintes tengelyre vonatkozik, amely a termékek sokféleségét mutatja. Ebben rejlett a nagy felismerés: a sikertermékek mellett számtalan rés- és rétegpiac létezik, melyeket most egy helyen, könnyen és gyorsan el lehet érni a globális piacon. A rétegtermékek iránt érdeklődőket az értékelések, listák segítik. Ha összeadódnak ezek a kis rendelések, a forgalom jelentős részét generálhatják. A fekete péntektől kiberhétfőig tartó vásárlási hullám egyik legnagyobb nyertese JeffBezos, akinek a vagyona a hétvégén átlépte a 100 milliárd dolláros határt. A befektetési mogulnak több tucat vállalatban van komoly érdekeltsége, a legismertebbek közé tartozik a Google, a Twitter, az Airbnb vagy az Uber. A hétvégén az Amazonnál befolyt pénztől csilingelt hangosan a pénztárgép. Fekete pénteken az internetes vásárlások forgalma 18,4%-kal haladta meg a tavalyi értéket. Bezos részvényeinek értéke 2,4 milliárd dollárral nőtt-írj a a Bloomberg. Az e-kereskedelemben további növekedési potenciál van: egyelőre úgy fest, még egy ideig a hosszú farok csóválja az onlinepiacot.
