Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-22 / 268. szám, szerda
KULTÚRA 2017. november 22.1 www.ujszo.com ' 6 I FÜLVIDÉK Mike Stern, a nagy túlélő Egy zenész számára bármilyen kézsérülés végzetes lehet. Tavaly júniusban Mike Stem, a világ egyik legelismertebb dzsesszgitá- rosa taxit akart fogni New York- ban, hogy eléljen egy repülőt. Az úttesten átszaladva olyan szerencsétlenül esett el, hogy mindkét karját eltörte. Öt hónapig az sem volt biztos, hogy valaha gitárt fog még a kezébe. Idén februárban világ csodájára elkezdte feljátszani Trip című új lemezét. Májusban már fellépett itt-ott, ősszel pedig turnéra indult a Dave Weckl Band társaságában. A fantasztikus négyes valamennyi tagja külön attrakció, Tom Kennedy basszusgitáros játszik is az új Stem-lemezen (Victor Wooten, Edmond Gilmore és az állandó harcostárs Teymur Phell mellett), Dave Weckl dobos szintén, de mindketten csak egyetlen számban. Ezért meglepő a tuméfelállás. A 64 éves Stem mostanában saját zenekarával járta a világot, Pozsonyban legutóbb 2014-ben játszott a dzsessznapokon. A Motown-sztárok lemezeinek session-szaxofonosaként elhíresült Bob Malach kakukktojásnak tűnt számomra, egészen múlt vasárnapig, amikor is közösen rázendítettek a pozsonyi Babylon klubban. Mike Stem stílusa olyannyira rockos, hogy ráadásként gyakran játszik Jimi Hendrix-számokat. Malach viszont funkelemekkel turbózza fel a jól ismert szerzeményeket, és ez a párosítás olyannyira működik, hogy a pozsonyi koncerten szinte csak „örökzöldek” hangzottak el, a Tripről mindössze két számot játszott a szupergrupp. Ez a lemez kísérletező, bátor és sokszínű, hangzásában leginkább a 2012-es All Over the Place-re emlékeztet, azaz olyan, mintha csak rögzítették volna a jammelést a stúdióban. Stemnek állítólag az uj- jára kellett ragasztania a pengetőt, hogy játszani tudjon (a Scotch Tape and Glue című szerzeményt ez ihlette). A stílusán azonban nem lehet észrevenni semmiféle óvatosságot. Szépen hozza a tőle megszokott, kiszínezett, szétcincált poszt-bob témákat, a rockos alapokra épülő, fokozatosan bonyolódó variációkat. A Half Crazy egy kicsit Monkot idézi, a Blueprint a Miles Davis-i daliás időket (Randy Brecker trombitajátékának is köszönhetően), a B Train igazi old school szving. A balladák szépek (főleg az I Believe You, amelyben felesége, Leni Stem is játszik egy ngoni nevű afrikai háromhúros hangszeren), a gyorsabb darabok pedig tele vannak humorral és spontaneitással. Erezni, hogy Stem sok zenét hallgatott lábadozás közben. Korábban gyakran panaszkodott, hogy nincs ideje erre, de nyilván nem így képzelte el. Még vár rá néhány műtét, de szívderítő, hogy a Trip nem egy lábadozó, hanem egy nagyon is ép gitáros lemeze lett. Juhász Katalin Mike Stern: Trip Heads Up International, 2017 Értékelés: 8/10 RÖVIDEN Végső búcsú Benkő Gézától Komárom. Benkő Gézától, a tragikus hirtelenséggel vasárnap elhunyt színművésztől holnap ve- . hetnek búcsút barátai és tisztelői. A szertartás 13 órakor kezdődik a komáromi római katolikus temetőben. (k) írások mérlegen - konferencia Pozsony. Ma emlékkonferenciát rendeznek Turczel Lajos születésének 100. évfordulója alkalmából a Pozsonyi Magyar Intézetben. 17 órakor adják át a Turczel-díjat és a Forbáth-díjat, laudációt mond Nagy Csilla és Mizser Attila. (k) Magyar színész látható a legdrágább filmplakáton Dallas. Hétfőn 525 800 ezer dollárért árverezték el az 1931 -ben ; készült Drakula című film eredeti plakátját. A dallasi Heritage auk- j ciósház szerint világrekord szüle- j tett: ezért a filmplakátért adták eddig a legnagyobb összeget árve- : résen. A poszterből mindössze két példány maradt fenn. Az eddigi rekordot két plakát : tartotta: a Casablanca poszterét ; 2017-ben, a London éjfél után ; című vámpírtörténet plakátját ; 2014-ben árverezték el, egyenként ; 478 ezer dollárért. A Dracula posz- ; terén a címszereplőt alakító Lugosi ; Béla magyar származású amerikai : színész látható. A vásárló kilétét nem hozták nyilvánosságra. (MTI) Kulcsár Mónika (a szerkesztő), Gyenes Gábor (az illusztrátor), Kacsinecz Krisztián (a szerző) és KacsineczTibor (a kötet „keresztapja") a könyvbemutatón a Pozsonyi Magyar Intézetben (Somogyi Tibor felvétele) Batka-mesék ebbel A Pozsonyi mesék új darabjának hőse a város egykori levéltárosa LAKATOS KRISZTINA Hogyan lehet egy száz óve halott egykori levéltáros áletáről masát írni, úgy, hogy az a gyerekek számára is izgalmas legyen? Kacsinecz Krisztián kollégánk megmutatta. A Batka, a pozsonyi muzsikamester című kötet a napokban jelent meg a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás Pozsonyi mesék sorozatának nyolcadik darabjaként. A Pozsonyi Kifli mesekönyvsorozatának az a célja, hogy megismertesse a szélesebb közönséggel - elsősorban, de nem kizárólag a gyerekekkel - azokat a személyiségeket, akiknek a neve szerte a világban jól cseng, de Pozsonyban kevésbé tartják számon őket, noha pályájuk, tevékenységük, életük legalább egy szakasza az egykori koronázóvároshoz kapcsolódott. Az elmúlt években született már pozsonyi mese Kempelenről, Bartókról, Széchenyiről, Lechnerről, most pedig egy olyan jeles férfiú került sorra, akinek a neve hallatán - saját bevallása szerint - a felkérés elhangoztakor még a szerzőnek is meg kellett mozgatnia az agytekervényeit, mit is tudna hirtelenjében felidézni róla. Megspóroljuk olvasóinknak a wi- kipédiázást: Batka János (1845— 1917) városi levéltáros, művészeti kritikus volt; tevékeny részt vett Pozsony zenei életében. Számos művésszel, tudóssal és íróval folytatott levelezést, többek között Bartók Bélával, Johannes Brahmsszal, Fadrusz Jánossal, Kodály Zoltánnal, Liszt Ferenccel, Johann Strauss-szal, Rigele Alajossal, Richter Jánossal, Tilgner Viktorral, Richard Wagnerrel, Zichy Gézával. 1869-től a Pressburger Zeitung munkatársa és zenekritikusa volt. Több ezer levelet magában foglaló gyűjteményét Pozsony városra hagyományozta. Hagyatéka különböző pozsonyi intézmények gyűjteményében található. Rigele Alajos faragta mellszobrát 1918. október 26- án leplezték le a pozsonyi Rudnay téren. A hatalomváltás után a szobrot eltávolították, ma a Pozsonyi Városi Galéria gyűjteményében található. A szobor eredeti helyére való visszahelyezését ismét szorgalmazzák. Egy kattintással nagyjából ennyi tudható meg erről a jeles személyiségről, a monarchiabeli Pozsony kulturális életének befolyásos szervezőjéről, akinek az érdemei mára nagyrészt feledésbe merültek, háttérbe szorultak azoknak a művészeknek a teljesítményei mögött, akiknek az útját részben ő maga egyengette. (Batka „vissza- útját” az élő emlékezetbe a Pozsonyi Kifli egyébként nem csak a most megjelent könyvvel egyengeti; szeptemberben a Rudnay téren szabadtéri kiállításon mutatták be sokrétű tevékenységét.) Ha azt mondjuk, viszonylag keveset tudunk Batka munkásságáról, akkor fokozottan igaz ez Batka életére. Ahogy arra a Pozsonyi Magyar Intézetben hétfő este megrendezett könyvbemutatón Kacsinecz Krisztián is utalt, hiányoznak a másodlagos források, így a mesekönyv megírása során - és nem csak a műfaj követelményei miatt - jórészt a fantáziájára hagyatkozott Természetesen ott vannak a könyvben a„kötelező” figurák-Liszt, Tilgner, Fadrusz és a többiek -, ott vannak a korabeli Pozsony jellegzetes helyszínei, de legalább ennyi a fikció is a történetekben, ráadásképpen megfejelve némi történelmi előérzettel és mai kikacsintással. Kacsinecz Krisztián azt is elmondta: a Pozsonyi mesék korábbi darabjaiban visszatérő megoldás volt, hogy a mesébe írt életrajz szereplői gyerekként szerepeltek, ő azonban nem tudta gyerekként elképzelni ezt a cilinderes úriembert, így, ismét csak a fantáziájára - illetve mintaként a család ebére - támaszkodva, egy kutyával toldotta meg a történetet. Batka János egy téli vasárnap estén - egyébként a szabadkőművesek gyűlésére tartva - egy sötét kapualjban talál egy kutyust. „Mindjárt feltűntek neki szokatlanul nagyra nőtt fülei, hosszú orra és kávébarna szemecs- kéi. Az állatról azok a messzi földrészekről származó, repülőkutyáknak is nevezett gyümölcsevő denevérek jutottak eszébe, melyeket nemrégiben az állatkertben látott. Igaz, azok fejjel lefelé lógtak, és szárnyuk is volt, ennek viszont négy lába van, sőt egy hetykén kunkoro- dó, ide-oda billegő farka is.” Ez a kutya (Feketeszeder, röviden Szeder) a továbbiakban Batka hű társa lesz, a hat történet közül nem egynek a bonyolításában is aktív szerepet kap - és nem mellesleg ő lehet a kapocs a szöveg és a gyerekek között. A másik kapcsot a könyv remek illusztrációi kínálják: a Batka, a pozsonyi muzsikamester vizuális élménye Gyenes Gábornak köszönhető. A grafikus a bemutatón kiemelte: inspiráló, képileg jól megfogható, erős hangulatú részeket talált a szövegben, amelyek vizuálisan továbbgondolhatok voltak, továbbá az is élvezetessé tette a munkát, hogy a történet egyszerre tartalmazott kosztümös és mai elemeket, néhol steampunkos, néhol karikaturisz- tikus utalásokat. A könyvet Macsi- cza Emőke féli pedagógus méltatta, aki a szép kivitelezés mellett elsősorban azt emelte ki, milyen izgalmasan keveredik az epizódokban a valóság a fikcióval, és Kacsinecz Krisztián szövege milyen erővel szippantja be az olvasót a békebeli Pozsony hangulatába. Batka János- ahogy Gyenes Gábor megrajzolta
