Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-14 / 262. szám, kedd

www.ujszo.com | 2017. november 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Pénz és forradalom Vannak kivételes pillanatok, amikor az értékek átértékelődnek SÁNTA SZILÁRD A legtöbb embernél kiala­kul a hétköznapi rutin, ami onnantól fogva szervezi az életét. Egye­sek nyögik a taposómalom terhét, mások kapaszkodót találnak a szer­vezettségben. A különleges napok - ünnepek, szabadság, betegség stb. - lehetővé teszik, hogy kilépjünk a mókuskerékből, eltéijünk a minden­napok időbeosztásától. Vannak azonban igazán különleges alkalmak, melyek az értékek, konvenciók fel­függesztését is elhozzák: például, ha az osztálykiránduláson vagy a sza­lagavatón az osztályfőnök együtt bulizik a diákjaival. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy a kö­vetkező héten a szokásos szigorral állítsa össze a dolgozatkérdéseket. Mégis, egy rövid időre létrejött egy­fajta cinkosság, amely - a legtöbb esetben - az összetartozás érzését erősíti. Társadalmunkban az élet mozga­tórugója a pénz. Pontosan tudjuk mindennek és mindenkinek az árát. Megjelenik a tárgyalópartner, egy pillantással fölmérjük; látjuk a ko­csiját, öltönyét, karóráját, nőjét - és már be is áraztuk. Ahogy Lovasi András és Péterfy Bori énekli: „A pénz miatt//V an minden//pénz nélkül élet pénz nélkül nincsen//Pénz nélkül meghal a Föld//Es Duhajban sem lenne ennyi zöld”. Vannak azonban olyan kivételes pillanatok - a forra­dalmak tiszta, mámoros időszakában -, amikor még a pénzhez való viszo­nyunk is megváltozik. Ebben a rövid ideig tartó megváltozott elmeálla­potban, az értékek átértékelését kö­vetően, a pénz huszadrangú tényező lesz. Magyarországon az 1956-os for­radalomban az írószövetség gyűjtőakciót szervezett az elesettek családjainak megsegítésére. Ládákat helyeztek ki Budapesten a „Forra­dalmunk tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk mártírjaink családtag­jainak” felirattal. Az őrizetlen ládák­ba gyűltek a bankók, és senkinek sem volt mersze eltulajdonítani a pénzt, hiszen ezzel a tettével a forradalom eszméjét is meggyalázta volna. Ké­sőbb Erdély Miklós azt nyilatkozta, ő volt az ötletgazda, akkor, amikor még nem is hallott a performanszról. Hasonló szolidaritást mutattak az 1989-es bársonyos forradalom részt­vevői november végén. 1989. no­vember 29-én egy fiatal házaspár magához vette az összes megtakarí­tott pénzét és elindult Pozsonyba, a Prior áruházba, hogy a frissen felújí­tott házuk nappalijába új bútort ve­gyen. A pénztárcát, melyben 15 000 korona volt, útközben elveszítették. Sokkos állapotba kerültek, és végső elkeseredésükben a sztrájkbizott­sághoz fordultak. Elpanaszolták a történetüket, hátha csoda történik - abban az időben még mindenki várta és hitte a csodát. A sztrájkbizottság­nál megígérték, hogy majd felolvas­sák az üzenetüket a tüntetésen. A le­taglózott fiatalok nem igazán hittek az ígéreteknek, és lógó orral haza­mentek. A tüntetések egyik vezér­szónoka, Milan Kňažko azonban va­lóban felolvasta az üzenetet; az Sznf téren a föllelkesült tömeg pedig rövid idő alatt összedobott 150 000 koro­nát. Időközben - kalandos úton - a kilétét titokban tartó megtaláló is visszajuttatta az elveszített pénzt, ezért a házaspár a tüntetésen összegyűlt kisebb vagyont nem vette át. Az már egy másik történet, hogy évekkel később, újságírói kérdésre válaszolva a Nyilvánosság az Erő­szak Ellen (VPN) vezetői közül senki nem emlékezett rá, hogy mire köl­tötték a zsák pénzt. A Bataclan klub előtt fehér márványtáblán sorakoznak az áldozatok nevei (TASR/AP-felvétel) Híd, MKP, bal vagy jobb? GÁLZSOLT M indkét magyar párt európai szinten a jobboldali néppárt pártcsaládjához tartozik, mégis mindkettő a Smerrel működik együtt. Persze lehet azzal érvelni, hogy Nyu­gaton (Németországban vagy Ausztriában, de nem csak ott) megszokott a politikai táborokon átnyúló együttműködés a kö­zépjobb és a középbal között. Csakhogy ott hozzávetőleg egyenrangú felek vesznek részt az ilyen „nagykoalíciókban”, míg nálunk a Smer mellett csak alárendelt szerepet játszhatnak. De ami ennél is fontosabb, a német vagy osztrák szocdemek aligha vádolhatóak azzal, hogy egy túszul ejtett maffiaállamot hoztak létre, tökélyre fejlesztett rendszerszintű korrupcióval, ahol a kormányfő egy adócsaló házában lakik, a belügyminiszter meg vele üzletel... A Smerrel együttműködni (a nyugati szocialistákkal ellentétben) ezért morálisan vállalhatatlan dolog: ennek nagyon sok oka van, nem csak a túszul ejtett állam. Morális szempontból tehát helytelen a ma­gyar pártok viselkedése. Nézzük a politikai elveket és a program alapú politizálást. Mindkét magyar párt jobboldaliként definiálja magát és a jobbközép mozgalmakat tömörítő Európai Néppárt tagja, ezért jobb­oldali koalíciókban lenne a természetes helyük, ehelyett a megyei vá­lasztásokon szinte kivétel nélkül a Smerrel működtek együtt, vagy nem működtek együtt senkivel (főleg egymással nem). Besztercebánya megyében a harc a demokraták és a fasiszták között zajlott, ezért ezt ne számoljuk a jobboldali együttműködésbe. így egyedül a Pozsony me­gyei (inkább jelképes, mint a gyakorlatban releváns) MKP-s támogatás marad ajobboldali koalíciónak. Végüljön a gyakorlati haszon elve, és itt is az mutatkozik, hogy jobban jártak volna egy jobboldali koalíció oldalán. A Híd ezt már az országos szinten elrontotta a kormánykoalícióba való belépéssel 2016-ban (sőt részben már előtte, mert képtelen volt elhatárolódni a Smertől), de hogy még mindig van mit elrontani, azt megmutatta a teljesen vállalhatatlan Belica támogatásával Nyitra me­gyében, meg Rigó Konrád képmutató kampányával Nagyszombat megyében. Az eredmények már látszódnak, a szlovák nemzetiségű választók elvonulását jól mutatja František Šebej leszereplése po- zsonyligetfalui választókörzetében: négy évvel ezelőtt még fölényesen nyert, most be sem jutott a megyei közgyűlésbe. Ez a parlamenti vá­lasztásoknál hatványozottan jelentkezhet, mert ott nem lehet több párt jelöltjét, illetve a függetleneket is egyszerre, egymás mellett karikázni. A Híd a szlovák támogatói többségének, illetve a magyarok egy részé­nek távozása miatt retteghet attól a végtől, ami a Smer koalíciós part­nereinek sorsa volt (HZDS, Slota SNS-e, Procházka Sief-e). A nagy lehetőséget azonban az MKP mulasztotta el: ajobboldali el­lenzékkel való következetes összefogással megkülönböztethette volna magát a Hídtól, bebizonyíthatta volna szlovák partnereinek, hogy megbízható partner - egyengetve ezzel az utat egy lehetséges országos közös lista és a parlamentbejutás felé —, és nem mellesleg plusz két ál­tala is támogatott megyeelnöknek is örülhetne (Kassán és Nagyszom­batban). A jelenlegi felállás szerint a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a Híd és az MKP (jó szokás szerint) egyedül indul a (parlamenti) vá­lasztásokon, és egyik sem ugorja meg az 5 százalékos küszöböt. Ezzel nemcsak a magyarság parlamenti képviselete szállhat el szinte teljes egészében, hanem a szlovákiai jobboldal kormányváltó esélyei is. Magyar pártok nélkül aligha jön össze a parlamenti többség, az viszont óriási kockázat lenne, hogy valamilyen közös listán bevigyék őket a parlamentbe (hogy aztán átugorjanak a Smer oldalára, mint a Híd 2016-ban). A magyar politikai elitek jó kis zsákutcába manőverezték pártjaikat és a szlovákiai jobboldalt is. A kiútkeresés nem lesz egyszerű, már ha létezik egyáltalán kiút. Párizsi merénylet: németországi szál, titokzatos ismeretlennel Németországba vezet az isz­lám Állam két éve Párizsban végrehajtott merényleteinek egy feltáratlan szála, amely a dzsihádisták európai hálóza­tának egy fontos tagjához vezethet - írta a Die Welt. A német lap cikke szerint a me­rényletekkel összefüggésben elfogott emberek közül hárman többször hív­tak németországi mobilszámokat a merényletek előtti utolsó napokban és a támadás után. Mindhárman marok­kóiak, kettőt 2015 decemberében fogtak el egy salzburgi menekülttá­borban, a harmadikat 2016 júliusá­ban Brüsszelben. A német hatóságok az osztrák kollégák kérésére utána­néztek a számoknak, megállapítot­ták, hogy négy feltöltős SIM-kártyát használtak, amelyeket Kala Nithi né­ven regisztráltak. Két esetben Kala Nithit 1992-es születésű férfiként, két esetben 1994-ben született nőként re­gisztrálták, mindig különböző lak­címmel. Három lakcím Hammban, egy német kisvárosban van, a negye­dik a közelében fekvő Dortmundban. De vagy a nem létező lakcímek, vagy az ellenőrzésük nem vitte előre a nyo­mozást. A Kala Nithi név a hatósá­gok egyetlen adatbázisban sem sze­repel. A mobilszámokat így valaki álnév és hamis cím megadásával használta. A Brüsszelben elfogott férfi telefonján az Abdkrim All név alatt mentették el a német számot, de ez az információ sem vezetett el az is­meretlenhez, akinek az osztrák nyo­mozók szerint fontos szerepe lehetett a merényletet végrehajtó csoportban. Ismeretlen a zsákutcában Az osztrák hatóságok arra gyana­kodtak, hogy az ismeretlen koordi­náló vezető funkciót tölthet be az Isz­lám Állam európai hálózatában. Erre utalt az is, hogy a Salzburgban elfo­gott marokkóiak nem árultak el sem­mit a Kala Nithi nevet viselő kap­csolatukról, és igyekezték félreve­zetni a nyomozókat. Ezért ezt a szálat kiemelt figyelemmel kell követni a további franciaországi, belgiumi, ausztriai és németországi nyomozás során - írták az osztrák hatóságok. A németek sem jártak sikerrel. A mo­bilszámok alapján feltárt nyom a ti­tokzatos ismeretlenről „zsákutcának” bizonyult - közölte a szövetségi leg­főbb ügyészség a Die Welttel. Elmaradt kézfogás Emmanuel Macron francia elnök és felesége tegnap a támadások vala­mennyi helyszínén hosszan beszél­getett a túlélőkkel és a halálos áldo­zatok hozzátartozóival. A nemzeti fútballstadionnál egy halálos áldozat, a megemlékezésen részt vevő fia azonban háttérbe vonult, mert nem akart az államfővel kezet fogni. „Amióta Emmanuel Macron meg­szüntette az áldozatokat segítő állam- titkárságot, nincs, aki meghallgatna minket” - mondta a sajtónak Dias. Édouard Philippe miniszterelnök a közszolgálati rádióban elmondta, a terrorfenyegetettség továbbra is ma­gas. „Az Iszlám Állam katonai vere­sége miatt Irakból és Szíriából már nehezebb támadásokat szervezni ná­lunk, de a belső fenyegetettség na­gyon magas. De Franciaország az el­múlt két évben meg tudta találni a jo­gi és katonai válaszokat a terroriz­musra, s emellett a ragaszkodás for­máját is a franciák korábbi életmód­jához. Úgy érzékelem, hogy Francia- ország továbbra is Franciaország” — hangsúlyozta a kormányfő. Manuel Valis előző miniszterelnök a C-News hírtelevízióban azt mond­ta, hogy a két évvel ezelőtti terrortá­madások örökre meghatározzák az életét. „A 130 halottat soha nem lehet elfelejteni. Mindenki megértette, hogy a terrorizmus mindenkire tá­mad, az életmódunkat, az értékeinket célozza” — fogalmazott a volt kor­mányfő, aki szerint ennek köszönhe­tően lehet a terrorizmussal szembeni mobilizációt tartani. A 2015. november 13-án három, testén robbanóövet viselő terrorista hatolt be a Bataclan klubba, azonnal tüzet nyitottak, és kilencven embert megöltek. A támadással egy időben a Stade de France nemzeti stadionnál és belvárosi kávéházak teraszain másik két terrorkommandó további negy­ven embert ölt meg. A merényletek elkövetőjeként az Iszlám Állam je­lentkezett. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents