Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-13 / 261. szám, hétfő
www.ujszo.com EGESZSEG ■ 2017. NOVEMBER 13. GYÓGYHÍREK- HIRDETÉS 11 »így gyalogoljunk! Kiinduló helyzet: álljunk egyenes háttal, a gerinc normális S-görbületére ügyelve, a csípőnket kissé toljuk előre. A válla- kat tartsuk lazán, a mellkast húzzuk felfelé, miközben a lapockát kissé hátranyomjuk. Lazán tartjuk az állunkat is. A törzset járás közben is egyenesen tartjuk. A lábakkal sarkunkra lépünk és a talpon át az ujjakra gördítjük. A gördülő talpú edzőcipő segíti ezt a mozgást. A lábakat tartsuk párhuzamosan. A karokat behajlítjuk, a fel- és az alkar nem egészen derékszöget zár be, mintha bokszolni készülnénk. Az alkar egyenesen előre néz, járás közben hol az egyik, hol a másik könyököt visszük hátra, míg az elöl lévő könyök soha sincs a test előtt. Az egész test átmozgatásához szükség van a karok először talán furcsa, eltúlzottnak tűnő mozdulataira is. lehető leggyorsabban haladni, a futással ellentétben viszont sohasem hagyják el mindkét lábukkal egyidejűleg a talajt. A dolog a következőképpen működik nyújtott térddel lépünk ki, sarkunkra érkezünk, majd teljesen „átgördítjük” a lábunkat. Karjainkat a lépéssel szinkronban erőteljesen lengetjük, és a fenékizmokat megfeszítve tartjuk Közben mély lélegzeteket kell venni: minél nagyobb az oxigénfelvétel, annál jobb a hatásfok. Ha finomítani akarjuk tréningünket, próbálkozhatunk az úgynevezett „stíck-walking”-gal. Kezdötempóként öt kilométeres sebességet ajánlunk, a sebességet csak annyira növeljük, hogy ne fulladjunk ki. Az alkotás lassítja a szellemi hanyatlást Zsírégető séta A sportorvosok szerint a gyaloglás a legjobb tréning, és az ideális kezdet azok számára, akik régóta nem űznek már semmilyen sportot, de szak'tani akarnak ellustult életmódjukkal. Erősíti a szívet! A futáshoz hasonlóan a gyaloglás is edzi valamennyi nagy izomcsoportunkat, de lényegesen kisebb az ízületekre, az inakra és a szalagokra nehezedő teher, a sérülés rizikója pedig a nullával egyenlő, és még a vérkeringési zavarokkal küszködőknek sem kell félniük a túlterhelés veszélyétől. Ellenkezőleg: mint valamennyi kitartást igénylő sport, a séta is erősíti a szívet és javítja a vérkeringést. dennapi programunkba. Sem speciális felszerelés, sem pedig különleges hely nem kell hozzá. Számtalan dolgot lehet autó helyett gyalog elintézni. Kétségtelen tény, hogy az erdő talaja kellemesebb, de ha muszáj, az aszfalt is megteszi. Optimálisnak tekinthető, ha háromszor vagy négyszer egy héten minimum egy fél órát szánunk egészségünkre. Milyen a jó technikai A helyes járást is meg kell tanulni. Rutinos sétálók igyekeznek ugyan a Lényege, hogy a lábak tehermentesítésére teleszkópos botokat használunk, amelyeket magasságunk és a talaj minősége szerint lehet beállítani, ez remek tréning a hátfajósok számára: a bot bevetése aktiválja a kar- és vállizomzatot, oldja a nyak merevségét és tehermentesíti a gerincet. Fejlesszük kitartásunkat Heti három-öt alkalom már eredményt hozhat. Érdemes bemelegíteni edzés előtt, öt perc könnyed gyaloglással és néhány nyújtógyakorlattal, amely a felső combot és a vádlit célozza meg. Laza vállkörzés- sel, kar- és lábrázással fejezzük be a bemelegítést. Az első héten alkalmanként tíz perc intenzív gyakorlást végezzünk. Kezdőtempóként öt kilométeres sebességet ajánlunk, a sebességet csak annyira növeljük, hogy ne fulladjunk ki. Az edzésszakaszokat lassan csökkentett tempóval fejezzük be, míg a pulzus el nem éri a normális énéket. Az edzés után az ideális pulzusszámot a következőképpen számíthatjuk ki: 180 mínusz életkor/perc, ami egy negyvenéves embernél percenként körülbelül 140 szívverést jelent. A pulzust pulzusszámmérő készülékkel ellenőrizhetjük. (ideál) Az időskori szellemi hanyadás kezelésében egyre divatosabbak a művészetterápiák. Sokan mégis szkeptikusak a módszerekkel szemben, hiszen a demenciát nem gyógyítja meg néhány óra festegetés vagy zenehallgatás. A művészetterápiák közé olyan kreatív tevékenységek tartoznak, amelyek ritkábban egyéni, gyakrabban csoportos formában a páciens gyógyulását, életminőségének javulását vagy önismeretének mélyülését célozzák. Vagyis a tevékenység célja nem csupán, illetve nem elsősorban egy-egy alkotás létrejötte, hanem az alkotó személy fejlődése, gyógyulása. A művészetterápiákkal lényegesen javítható általuk a páciensek életminősége, hiszen csökkentik a demencia egyes, sokszor nehezen elviselhető járulékos tüneteit. A demenciák egyik járulékos tünete lehet a páciens nyugtalansága. A képzőművészeti terápiák, azaz a csoportos, vezetett rajzolás, festés leköti a páciensek figyelmét, erősíti az önbizalmukat, javítja vagy szinten tartja a társas viselkedési készségeket, és egyes neurológiai, pszichiátriai tünetekre - mint például a nyugtalanság - is kedvező hatást gyakorol. A rajzolás, festés mellékhatások nélkül képes csökkenteni a demenciában szenvedő idősek stressz-szint- jét. A stressz csökkentése nem elhanyagolható szempont, hiszen mind az érintettek, mind gondozóik életminősége lényegesen javulhat, ha a beteg nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lesz. Zeneterápiáról akkor beszélünk, ha a terapeuta annak érdekében használja a zenét vagy egyes zenei elemeket, hogy elősegítse az érzések jobb megértését, a kommunikációt, az önkifejezést vagy a hangulat javulását. A demencia előrehaladása során a páciensek egyre nehezebben képesek magukat szavakkal kifejezni, később pedig a szóbeli kommunikáció megértése is nehézséget okoz számukra. Ugyanakkor a nonverbális, azaz szavak nélküli kommunikációs csatornákat még nagyon sokáig használni tudják - így a zene, ä dallam még akkor is érthető marad számukra, amikor a szavak már elvesztik értelmüket. (vitai) A kezdők az erőltetett menet, séta közben több zsírt égernek el, mintha ugyanannyi ideig kocogtak volna. A legjobb eredményt pedig azzal lehet elérni, ha marad szuflánk arra is, hogy közben beszélgessünk. A kocogok, akik futás közben elkezdenek levegő után kapkodni, kevés oxigénhez jutnak, amire pedig a zsír elégetéséhez igen nagy szüksége van a szervezetnek. Túlságosan nagy terhelés esetén már csak szénhidrátot tüzelünk el, a zsírpárnák pedig maradnak a helyükön. Milyen gyakran, mennyi ideig? Egy kis időt mindenesetre rá kell szánni a sétára, gyaloglásra, viszont könnyen beépíthető minA téli hidegek beállta előtt egész sor tennivalónk akad: a nyári holmit elrakjuk, a téli ruhákat, kabátokat előszedjük, a tárolókat kitakarítjuk, a ruhásszekrényeket felfrissítjük, átrendezzük... Ez persze csak a munka egyik része, és legtöbb helyen a háziasszony feladata. Vannak azonban olyan őszi tennivalók is, amelyek inkább a házigazdák szakértelmére és munkabírására támaszkodnak: az egész házat, udvart és kertet fel kell készíteni a télre. Át kell nézni, ha szükséges, megjavítani vagy szigetelőszalaggal bevonni a rosszul záró ablakokat, ajtókat, ellenőrizni kell a fűtőtesteket, esetleg hővisszaverő fóliát tenni mögéjük, biztosítani (ha van) a kandallóhoz szükséges tűzifát... Aztán ott a háztető, a fal és az eresz, az egész udvar és kert az öntözőrendszerrel, az esetleges medencével, kerti tóval, az autó vagy a motorkerékpár, a nyáron használt kisgépek és szerszámok, a kert növényei és fái - minden különleges gondoskodást, lémosást, karbantartást és felkészítést igényel. Ha pedig valakinek kerti háza, nyaralója is van, a tennivalói még jobban megszaporodnak, hiszen azt a hideg hónapokra akár le is zárhatja, s ez esetben - hogy a fagyok ne okozzanak visszavonhatatlan kárt benne - az egészet áramtalanítani, vízteleníteni stb. szükséges. A Vasárnap kedden megjelenő, novemberi Háztartás mellékletében a felsorolt teendők nagy részét sorra vesszük, és remélhetőleg ismét sikerül hasznos tanácsokkal szolgálni. A Vasárnapot tehát most is érdemes lesz elolvasni! Ferenczy Éva
