Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-11 / 260. szám, szombat
8 KULTÚRA 2017. november 11. | www.ujszo.com RÖVIDEN Bejelentették az új Star Wars-trilógiát Lo* Angles. Új abb Star Wars- trilógia készül, amely nem fog közvetlenül kapcsolódni a jelenleg futó szériához - jelentette be a a Disney Stúdió. Az új trilógia felelőse a december 14-én a mozikba kerülő epizód, a Star Wars: Az utolsó jedik rendezője, a 43 éves Rian Johnson lesz, aki maga írja és rendezi a most beharangozott trilógia első részét. Az alkotók nyilatkozata szerint az új történetfolyam a Star Wars- univerzum „egy soha nem érintett szegletét és eddig ismeretlen szereplőit” mutatja be. A bemutató várható időpontjáról egyelőre nem nyilatkoztak. (MTI, k) Elhunyt Higgins a Magnumból Los Angeles. 84 éves korában elhunyt John Hillerman amerikai színész, aki Higginst, a karót nyelt brit birtokfelügyelőt alakította a Magnum című detektív- sorozatban. Az 1980-as években Tom Selleck főszereplésével készült sorozatot világszerte nagy sikerrel játszották a televíziók, és a mai napig rendszeresen ismétlik. Alakításáért John Hillerman megkapta a televíziós Oscar-díjként emlegetett Emmy- díjat, valamint a Golden Globe díjat is. A színész emellett olyan alkotásokban is feltűnt, mint a Kínai negyed, amelyet Roman Polanski rendezett 1974-ben, vagy a Peter Bogdanovich rendezte Papírhold. (MTI, k) John Hillerman (Képarchívum) „Bácsi, meg fog ölni?” Alekszijevics művében a legártatlanabbak beszélnek a második világháború borzalmairól KACSINECZ KRISZTIÁN „Bácsi, meg fog ölni?" - kérdezte a cirokseprő mögé bújt ötéves Tonya Rudakova egy szép, barna szemű náci tiszttől, miután az beleeresztett egy sorozatot a szomszéd kisfiúba. Ebben a pillanatban a mésik katona jelentette, hogy talált a szomszéd szobában négy kiscicát. A nácik kézbe vették őket, mosolyogtak, játszottak velük, végül elengedték őket az utcán. Aztán lelőtték Tonya anyukáját is, és felgyújtották a házat. Tonya Rudakova és bátyja csodával határos módon menekült meg. Szvetlána Alekszijevics, a Nobel- díjas belorusz írónő 1985-ben két, az „oral historyt”, a dokumentumriportot és a szépprózát ötvöző könyvvel robbant be a köztudatba. Mindkettő a második világháborúról, pontosabban a nagy honvédő háborúról szólt, de merőben másként, mint az addigiak: először jutottak szóhoz a borzalmakat átélt nők és gyerekek; vallomásaikból, visszaemlékezéseikből a világégés egy jóval hétköznapibb, de egyszersmind megindítóbb és fájdalmasabb, emberibb képe rajzolódott ki. Mivel ez a kép a hivatalos propagandával szemben túlságosan de- heroizált volt, és mentes a kötelező pátosztól, az írónőnek a megjelenés előtt komolyan meggyűlt a baja a cenzorokkal. A Nők a tűzvonalban átdolgozott, bővített kiadása tavaly, a „háború gyermekeit” megszólaltató Utolsó tanúk idén jelent meg magyarul az Európa Könyvkiadó gondozásában. Amint a fenti töredékből is kitűnik, az Utolsó tanúk Alekszijevics más műveihez hasonlóan a válogatott borzalmak krónikája, melyek annál megrázóbbak, minél ártatlanabbak az elszenvedői. Ezúttal pedig a legártatlanabbak kerülnek a középpontba: kisgyerekek és kamaszok, akik nem csupán a testi-lelki épségükkel, sok esetben a szemük előtt megkínzott, kivégzett szeretteikkel, hanem a gyerekkorukkal, gyermeki álmaikkal és boldogságukkal is fizettek egy háborúért, melyhez közük sem volt, és melyet a felnőttek kényszerítettek rájuk. „A gyerekkor idejét elveszítettem, az kihullott az életemből. Gyerekkor nélküli ember vagyok, gyerekkor helyett nekem háború jutott” - vallja az egyik visszaemlékező, már felnőtten, több évtized távlatából. Ahogy Alekszijevicstől, a történelem viharai által tépett-szaggatott „kis nagy emberek” sorsának, érzéseinek e kiváló krónikásától megszokhattuk, a borzalmak kimondása, a megrendítő, elhallgatott élmények felszínre hozása ezúttal sem öncélúan történik, és nem is csupán az elrettentés végett. Az ártatlanok szenvedése a háború — bármelyik háború - abszurditását emeli ki, amire olyan képek is ráerősítenek, mint például a temetőből „kibombázott” szülők, nagyszülők látványa. „Úgy hevertek ott, mintha még egyszer megölték volna őket...” Az abszurdig fokozott embertelenség, a felfoghatatlan kegyetlenség sötétségében fényesebben ragyog, felértékelődik az emberség, az önfeláldozás egy-egy megható példája is. Megrendítő ugyanakkor, hogy néhány esetben az állatok „emberségesebben” képesek viselkedni a két- lábúaknál; több visszaemlékező kiemeli, hogy négylábú társának köszönheti az életét, sőt, egyikük emlékművet emeltetne a leningrádi blokád kutyáinak. A könyv egyébként elgondolkodtató párhuzamot von a gyerekek és az állatok között - egyformán kiszolgáltatott, tehetetlen áldozatai ők a felnőttek kegyetlen háborúskodásának. Az „utolsó tanúk” többsége négyöt éves vagy még fiatalabb volt a háború kitörése idején. Ebből következően a könyvben szereplő száz visszaemlékezés nagy része nem koherens, kerekre zárt történet, hanem különálló, villanásszerű emlékek halmaza, melyeket néha az elszenvedett traumák okozta emlékezetkiesés tesz még szaggatottabbá. Az eredmény egy komor színű emléktöredékekből összeálló, különös mozaik az emberiség eddigi legvéresebb tragédiájáról, melynek szörnyűségei, brutalitása és az, hogy mindezt hogyan voltak képesek gyerekek is átvészelni, 21. századi, európai ésszel szinte felfoghatatlan. Alekszijevics könyve új megvilágításban, „testközelből” mutatja be a történelem egyik legsötétebb fejezetét, közelebb hozva ezáltal a kort a mai olvasóhoz, s talán a fiatalabb nemzedékekhez is. A mű kapcsán érdemes elgondolkodni azon is, hány gyerek él ma is háborús övezetben, hányán kénytelenek menekülni az öldöklés miatt, vagy éppen gyerekkatonaként fegyvert fogni, és az életüket, de legalábbis a gyerekkorukat áldozni a felnőttek egy újabb abszurd háborús játékában. Szvetlána Alekszijevics: Utolsó tanúk. Gyermekként a második világháborúban. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2017. Magyarok alkothatnak a Gorillaz napelemes stúdiójában JUHÁSZ KATALIN Rüssel, Murdock, Noodle és 2-D, a Gorillaz tagjai választottak hármat a magyar jelentkezők közül, akik kipróbálhatják a banda napelemre működő, tengeren hányódó stúdióját a november 13-i budapesti koncert napján. A fenti bevezetőnek csak a fele igaz. A koncert dátuma és helyszíne stimmel, a nem mindennapi stúdió- zási lehetőség szintén, a Gorillaz viszont egy virtuális zenekar, így a rajzolt figurák helyett mások döntöttek arról, kik azok a magyar zenészek és producerek, akik rögzíthetnek egy dalt a napelemes stúdióban. Ress, Kapitány Máté és Krám Bérev félkész felvételt is befejezhet, de valami újat is alkothatnak közösen, ha kedvük tartja. A Gorillaz háttérsztorija szerint a zenekar első stúdióját a basszeros Murdoc véletlenül felgyújtotta. Rákenték a dolgot egy csapat zöldfülűre, felmarkolták a biztosítási pénzt, amiből egy tengeren úszó stúdiót építettek. A való világban besegített nekik az E.ON cég, és létrehozták a lakókocsiban működő Kong Solar Stúdiót, amely teljes egészében napenergiával működik. Ez a kezdeményezés mese nélkül is párját ritkítja, mint ahogy maga a Gorillaz is, amelyet húsz éve hozott létre a brit Jamie Hewlett képregényrajzoló és Damon Albam, a Blur frontembere. Az első turnén a hús-vér zenészek még paraván mögött játszottak, miközben a vásznon a négy karakter keveredett különböző kalandokba. Aztán jöttek sorban a lemezek, egyre több vendégzenésszel. Albam élvezte, hogy olyan hiphop alapú, elektronikával megspékelt zenét csinálhat, amit a Blurrel soha. A Gorillaz nemcsak a virtuális köntös miatt lett úttörő, hanem a kifinomult zenei megoldások miatt is. De sosem lehetett tudni, mi az, amit komolyan gondolnak, és mit szántak stílusparódiának. Ez egy ízig- vérig 21. századi zenei és vizuális kísérlet, egy rajzfilmsorozat és a hozzá tartozó „hangkulisszák” különleges frigye. Az idei albumhoz kapcsolódó világturné nyáron, a Gorillaz Démon Days nevű saját fesztiválján kezdődött. Azóta megjárták Amerikát, a Közel-Keletet, és novemberben érkeztek Európába. Szlovákiát kihagyták a jóból, múlt csütörtökön Bécsben koncerteztek, hétfőn a Papp László Budapest Sportarénában, másnap pedig Prágában lépnek fel. A Humanz című albumra 14 szám fért, a köztük hallható 6 hang- és zajkollázs pedig csak azok számára érthető, akik a rajzolt zenekar mindennapjait is követik a neten. Vannak rajta visszatérő vendégek, mint • a De La Soul raptrió, Mavis Staples, Jamie Principle amerikai house- producer, az elragadó Carly Simon vagy a félelmetes Grace Jones. És sok-sok ifjú sztár, mint Pusha T, Ke- lela, Zebra Katz, Jehnny Beth a Sa- vages zenekarból, Danny Brown, a jamaikai Popcaan, a fesztiválkedvenc Rag’n’Bone Man, de nem sorolom tovább, mert többen vannak a közreműködők, mint a teljes eddigi Gorillaz-életműben. Nem tudni, hányán és kik bukkannak fel ebből a névsorból Budapesten, valamint Prágában, hiszen ennek a zenekarnak lételeme a meglepetés. Egy biztos: a közönséget egy nigériai felmenőkkel rendelkező brit rapper, Little Simz melegíti be, aki nemrég felénekelte a Garage Palaces című Gorillaz-dalt, és akit Kendrick Lamar is nagyon kedvel. (juk) WMXUBBVhcGač1i9. WWIi1 IDfWI 3ŕa» Jamie Hewlett figurái: Rüssel, Murdock, Noodle és 2-D (Képarchívum)
