Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-11 / 260. szám, szombat
www.ujszo.com I 2017. november 11. SZOMBATI VENDÉG 9 Háborús történetek hőseit játssza Molnár Levente: „Nem hajtok arra, hogy jöjjön végre egy még nagyobb falat, elvagyok azzal, amit rám bíznak..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Sem magyar, sem román filmben nincs még egy erdélyi színész, aki nála több és rangosabb feladatot kapna. Molnár Levente korosztálya legátiitőbb tehetségeinek egyike. Ő játszotta a sonder- kommandós Abrahamot az Oscar-dfjas Saul fiában. Tanítóképzőt végzett Szatmárnémetiben, színészi diplomáját a Ba- be§-Bolyai Tudományegyetemen vette át Kolozsváron, azóta az ottani Állami Magyar Színház tagja. Bernhard és Büchner, Ibsen és Csehov, Danilo Kis és Roger Vitrac darabjaiban mutatja meg újabb és újabb arcát. Bohumil Hrabal Tichota urát, vagyis az Őfelsége pincére voltam tolószékes hoteltulajdonosát olyan bravúrosan játssza el, hogy szem kidülled, száj tátva marad utána. Két kerékén forog elképesztő könnyedséggel, valósággal fickándozik a székkel, aztán kipattan belőle, „lábatlanul” szaladni kezd, majd talpra áll, és cikázó léptekkel távozik. Tichota úr a Csendesség szálló főnöke, akit lélekben nem nyomorított meg a helyzete, nagy öröm lakozik benne. Derűs alkat ő maga is. Tizenkét órás forgatás után, este tizenegykor, a pesti utcán, a zsinagóga előtti pádon válaszol a kérdéseimre, anélkül, hogy egy picit is siettetne. A Saul fia után, most a Sunset- ben másodszor dolgozott Nemes Jeles Lászlóval, pár hét múlva pedig Szász Attila Apró mesék című történelmi thrillerében játszik. Filmből filmbe megy. Ha nem Magyarországon áll kamera elé, akkor valahol Romániában. Ez a legnagyobb luxus az életemben. Tudom, hogy mikor, hol és kivel fogok dolgozni. Tervezhetek. Másfél hónapig forgattam a Sun- setben, de tegnap is, ahogy éjjel mentem haza, azon nevettem magamban, hogy mindjárt kezdődik a másik munka. És örültem. Nem pihenni vágytam, hanem aludni. Nem is lesz lazítás még sokáig. Szász Attilával is nagyon erős két hónap vár rám. Másodszor dolgozni ugyanazzal a rendezővel a legnagyobb bizalomjele. Persze, hogy jólesik. Az alatt a pezsgő periódus alatt, amíg a Saul fiában dolgoztam, az adott lelki nyugalmat, hogy nem lottón nyertem a szerepet, megdolgoztam érte. Biztos jó lenne megélni azt az érzést is, hogy enyém a főnyeremény, vagyis főszerepet játszom, de nem elégedetlenkedem. Nem hajtok arra, hogy jöjjön végre egy még nagyobb falat, elvagyok azzal, amit rám bíznak. A Saul fia örvény lése után, a Sunset előtt volt egy izgalmas beszélgetésünk Nemes Jeles Lászlóval Londonban, és vártam. Aztán elért hozzám valami abból, amire nekem is szükségem van. De ez sem jelenti azt, hogy innentől kezdve minden munkájában ott leszek, talán nem is lenne egészséges, bár ennek a mostaninak is feltétlenül örülök. Olyan mezsgyék környékén forgolódhattam magamban, amelyeknek a kérdésköre engem is foglalkoztat. Meg kellett találnom azt a sávot, amelyen az én filmbeli karakterem mozog. Furcsán képviselt érdekek, vágyódás, ragaszkodás, közösségbe való tartozás... mindennek igencsak érdekes zónái, lelki vonza- tai vannak. Érzelmileg nagyon érdekes helyeken járhattam. Mit akarhatok ennél többet? Dús, hosszú szakállat növesztett a szerephez. Soha nem volt még ekkora szakállam. Adódtak is belőle vicces helyzetek. Édesanyja mit szólt hozzá? Hála istennek megismert. A szememről sokan megismernek. Hat hónapig nem borotválkoztam. A Saul fiához rengeteget kellett fogynom. De ez csak külső változás. Éz nem reális probléma. Lefogyok, kész! Szakállat növesztek, kész! De volt egy pillanat, amikor reggel felébredtem, és le akartam tépni. Jó heves volt a nyár, nem fázott az arcom. De már elbúcsúztam tőle. Pár fotó tanúsítja: ilyen is voltam. Egyébként olyan barátaim mentek el mellettem köszönés nélkül, akiknek húsz éve benne vagyok az intim zónájában. Le kellett vennem a sapkát és a napszemüveget, hogy felismerjenek. Az őszi magyarországi forgatást hogyan tudja egyeztetni az otthoni színházi elfoglaltságával? Kolozsvár elég messze van Budapesttől. Bár az utóbbi időben kevesebbet játszom otthon, továbbra is Tompa Gábor társulatának vagyok a tagja. Az új évadban új szerepet kapok. A Saul fia óta hány román filmbe hívták? Nem egybe. És nem egyre mondtam nemet. Igent? Olyan is van. Arról viszont még nem beszélhetek. Ez most ilyen szezon. így készülnek a filmek. Nem árulhatom el, miről szól a történet, milyen szerepem van benne. Aláíratnak velünk egy többoldalas szerződést, amelyben ez is ott áll. Bizonyos ideig nem nyilatkozhatok a filmről. Szerencsére nem mindegyikhez köti ilyenfajta szerződés. Csorna Sándorral például két filmet is forgatott. A Tabula rasa után a Nem történt semmi főszerepét játszotta. Izgató, aktuális, személyes a téma. Történik egy agresszió, de nem az apa részéről. Költözésre készül a család, miközben a második gyereküket várják. A szomszéd részéről szexuális zaklatás éri a kisfiút. Bevallja ezt az édesanyjának, aki megpróbálja leplezni az ügyet, de csak rövid ideig megy az eltussolás. A család összetartozása is közrejátszik az anya döntésében, reakciójában, aztán mégis elmondja, mi történt. Mire a férj maga próbál ítélkezni. Nem tudja legyűrni magában az agresszív megnyilvánulást. Egy váratlan helyzetben, amikor hazaérkeznek, meglátja a szomszédot. Nem rejt el és nem titkol semmit a rendező, ám a patak láthatatlanul csörgedezik a felszín alatt. Ott van elvágva a történet, hogy nem tudjuk, mi lesz. A vágás is nagyon sok finomságot ad a filmnek. Kovács István tévéfilmjében, a Szürke senkikben is fontos szerepet kapott. Első világháborús történet egy monarchiabeli felderítőcsoport öt katonájáról. Mind az öt karakter a saját drámájával van benne. Én a magyar katona vagyok, aki megszökik a keleti frontról. A film akciója az olasz front környékén zajlik, ahol veszélyes küldetésben vesznek részt a különböző nemzetiségű katonák. A háború vége felé járunk, az én karakterem már megfertőződött a kommunizmus történetével, és már nem akarja az urakat szolgálni. Hazavágyik. Szöknie kell. De milyen irányba? Hazafelé ugyanis nem lehet. Ráadásul elsőként szökik meg, és az első lesz, akit lelőnek. De a többiek is odavesznek, sorra meghalnak. Másnap véget ér a háború. Szász Attila készülő filmje, az Apró mesék a második világháború utáni zavaros időszakot eleveníti fel. Szerelmi háromszög. Két férfi, egy nő. Feszült, fordulatos, izgalmas történetet ígér a sajtóanyag. Férj, feleség és egy idegen, szélhámos férfi. A férj még a fronton van, amikor beállít a feleséghez az ismeretlen férfi, aki azt állítja, fontos hírt hozott a nőnek. A férjétől. Többet nem árulhatok el a történetből. Korábbi filmjével, a Félvilággal ismertté vált Szász Attila erős cas- tingjairól is híres. Hívtak, hogy volna ez a lehetőség, Attila találkozni szeretne velem. Minden válogatásra elmegyek, ha szabad vagyok. Beszélgettünk, visszahívtak, és a második fordulóban már egymás mellé állítottak bennünket Szabó Kimmel Tamással és Kerekes Vicával. Előtte nem találkoztam még velük. Máshol élek, de Budapesten is jelen vagyok, nem állíthatom, hogy mindenkit ismerek. Nem lenne igaz. De az a jelenet, ami ott megszületett, az nagyon drága pillanat volt. Már amikor a jelenetet próbáltuk, akkor éreztem, hogy ez nagyon érdekes lesz. A várakozás is tele volt feszültséggel. Kerekes Vica, első látásra, milyen hatással volt önre? Vica váratlan öröm volt számomra. Elmondhatatlanul jó érzés, hogy belenézel valakinek a szemébe, és azonnal ott látod az embert, aki nem leplezi magát. Erre nagyon kevesen vállalkoznak. Hogy a lelkűket ilyen szélesre nyitják. En ott, rögtön az első pillanatban a hatása alá kerültem. A kisugárzása, az elevensége, a reakciói, ahogy létezik a világban - ezzel úgy felkeltette az érdeklődésemet, hogy nagyon várom már a forgatást. Egyszerűen kíváncsi vagyok rá. Nyitott, érzékeny, határozott nő. Éreztem, hogy ugyanúgy alkotásra éhes, mint én. Egymás után kapja az ilyen felkavaró, háborús történeteket. A családom birtokában van némi tábori levelezés. Ahogy egy csángó ember próbálja értesíteni a családját, a rokonait a frontvonalról. Kézzel írt tábori levelezőlapok. Ezek is segítenek egy ilyen történetben. És még valami. Böbe néném, édesanyám budapesti unokatestvére nagyon kedves személy. Az én életemben úgy is jelen van, hogy nagyon sok könyvet kaptam tőle. Itt volt nemrég Budapesten az édesanyám, elmentünk rokonlátogatásra Böbe nénihez. Ajándékba mit kaptam tőle? Egy olyan keresztet, tizenöt centiméteres feszületet, amiről Böbe néni azt mondta: „Ezt a frontról hozta valaki, az orosz fogságból. Bicskával ott faragta egy katona. Hozzám került, neked adom.” Pedig nem is beszéltünk korábban ezekről a filmekről. Mi más dolgokról társalgunk. Én már akkor tudtam, milyen történetben vagyok, ő még nem. Az a karakter, akit az Apró mesékben fog játszani, az orosz hadifogságból tér vissza. Egy katona, aki nem volt feltétlen jó ember itthon, a feleségével, de a háború hatása alatt meg akar változni. Másképpen akar hazatérni, mint ahogy elment. De még nincs otthon, amikor beállít a házába egy idegen, aki mindenfélét állít a feleségének. Ott egy betolakodó a családi fészekben. Azt kérdezi tőle: „Miért nem mondtad meg, hogy nem ismersz engem?” A válaszom: Azért, mert az akarok lenni, akinek te hazudtál engem. Mindkét férfinak más a célja, a nő pedig ott áll köztük. Rengeteg rejtély, kérdőjel van a filmben. A feleség döntése, erkölcs, gazdaság, élet, morális érték, minden a padlón van. Mit enged meg a múlt tévedése, és milyen változást ígér a jövő? Nagyon izgalmas filmre készülünk. A forgatás után pedig megyek haza, Kolozsvárra. Ott is lesz dolgom elég. A színházon kívül is van rengeteg elfoglaltságom. Castingszervező vagyok, színészeket közvetítek ki különböző produkciókba. Néha úgy érzem, váltogatom az életeimet. „A színházon kívül is van rengeteg elfoglaltságom. Néha úgy érzem, váltogatom az életeimet..." (Szkárossy Zsuzsa felvétele)
