Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-11 / 260. szám, szombat

www.ujszo.com | 2017. november 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Az ünnep védelmében Halottak napi mécses és szilveszteri duda a csokimikulás mellett H étfon felállították Po­zsony karácsonyfáját a Fő téren. A tizenkét méter magas amerikai duglászfenyő elhelyezésével hivata­losan is elkezdődött a karácsonyi vá­sárra való készülődés. Maga a vásár november 24-én nyit, de a főváros­ban már érezni a türelmetlenséget - legalábbis a nagy bizniszre beren­dezkedő kereskedők részéről. Az áruházak polcait a héten ellepték a színes karácsonyfadíszek, a fenyő­mintás ünnepi étkészletek, szalvéták, dekorációs kellékek, szaloncukrok. Én a magam részéről a csokimi­kulások kipakolását is erős túlzásnak tartom - ezeket legalább három hete kerülgetem, a legkisebb éjjel-nappa­liban is halmokban állnak —, a kará- csonyvárás időszakának üzleti jelle­gű előre hozását meg végképp ká­rosnak tekintem. Pedig még nem is bömböltetik lépten-nyomon a Csen­des éjt és a Jingle Bellst. Ez nyilván a jövő (hét) zenéje. Magyarországon már vannak, akik lobbiznak a kereskedelem diktálta őrült tempó ellen. A Fiatal Családo­sok Klubja (FICS AK) szerint ünne­peink olyannyira devalválódnak, hogy a gyerekek fejében összemo­sódik a halottak napja a Mikulás el- » jövetelével, a karácsonnyal és az új­évvel. „Nem tartjuk helyénvalónak, hogy október eljöttével már feldíszí­tett karácsonyfákkal találkozhatunk a kirakatokban, az üzletekben pedig szezonális termékek megjelöléssel egymás mellett sorakoznak a sírra való mécsesek, a csokimikulások, a kész mikuláscsomagok, a szilveszteri duda, konfetti és a feldíszített műfe­nyők. Azt valljuk, hogy az ünnepek identitásunk alappillérei, emberi mi­voltunk egyik legszebb megnyilvá­nulásai, közösségeink tápláló ereje. Az ünnepek összemosása és elérték- telenítése mellett nem mehetünk el szó nélkül, meg kívánjuk védeni azokat!” - olvasható a FICSAK ál­lásfoglalásában. Talán mindannyian a legszebb gyermekkori emlékek között őrizzük az ablakba kitett, reggelre megtelő csizmácskákat, vagy a december 24- én csodálatosan ragyogó fenyőfát és az alatta megbújó ajándékokat. Aho­gyan azt a bizonyos kis piros csoma­got december 6-án, úgy a karácsony­fát is a megfelelő időben, szenteste láttuk meg először. És ami nekünk megadatott, az miért ne járna a gyer­mekeinknek is? - teszik fel a kérdést az „Ünnep-védők”, mert így hívják azt a csapatot, amely a fenti állásfog­lalást megfogalmazta, és amelyhez magánszemélyek, civil szervezetek, sőt, kereskedők is csatlakozhatnak. A mozgalom azt is szeretné elérni, hogy a mikuláscsomagokat és kará­csonyi kellékeket úgy rendezzék el az árusító helyeken, hogy azok egy 110-130 cm magas gyermek számá­ra ne legyenek szemmagasságban. Nos, ezt nehéz lesz elérni, de persze szurkolok nekik. Talán túl naivnak tűnnek ezek a vágyak, talán első dü­hükben fogalmazták meg őket a fiatal szülők. Mondhatnánk erre, hogy nem kell a gyerekeket plázába; hipermar- ketbe hordani, ehelyett inkább ját­szóházba járjanak velük. Az élet azonban nem ilyen egyszerű, néha muszáj bevásárolni, és van úgy, hogy jobb megoldás híján magunkkal kell vinnünk a kicsiket. És ha engem fel­nőttként zavar ez a korán jött csillogás-villogás, akkor a gyereke­ket duplán megzavarhatja. Szóval kedves kereskedők, egy kis tapinta­tot, megértést és türelmet kémék. Ne aggódjanak, december 24-ig úgyis mindent szépen megveszünk önök­től... December novemberben. A karácsonyfa-állítás dátuma megelőzte az októberi forradalomét is. (Cartoonizer) Békés szakítás MÓZES SZABOLCS 7 lő adásban dicsérgetik egymást, majd könnyes búcsút vesznek. E Mi ez? Szappanopera, valóságshow? Nem, a hazai politikai reali­tás. És mindez dicséretes, mintsem nevetséges! A politikai szakí­tások, vándorlások, kiebmdalások, pártalapítások negyedszázada a szlovákiai politikai folklór részét képezik. Nincs olyan számottevő párt, amelyet ne hagyott volna ott képviselője vagy magas beosztású tagja. Sőt, a vezető pártok jelentős része szakítások útján jött létre: az elégedetlenek leléptek és új formációt hoztak létre (a háromból két kormánypárt ilyen). Ezeket a váltásokat pedig késdobálás és csörömpölés szokta kísérni - az ordibálás és kiátkozás a legkevesebb, ami ilyenkor várható. Martin Poliaéik távozása az SaS-ből teljesen más kotta alapján zajlott, és ez megsüvegelendő. Nemcsak békében, egymás munkáját méltatva - ám a nézetkülönbségeket világosan leirva - váltak el egymástól Richard Sulik­kal, de az időzítés tekintetében is tartották magukat a vélhetően egyeztetett menetrendhez. Poliaéik rávághatta volna az ajtót pártjára egy héttel ko­rábban is, a kampányfmisben az még nagyobbat szólt volna, de nem tette. Az SaS-t alapító tagjának távozása egy ideje a levegőben lógott. Poliaéik markánsan uniópárti, a baloldali és liberális körök számára fontos kulturális-etikai témákban elkötelezett, míg Sulik fokozatosan eltávolo­dott ezektől az ügyektől, az EU-val kapcsolatban a 2011 -es mentőöves sztori óta inkább szkeptikus hangokat ütött meg. A kérdés az volt, ki lesz az erősebb. Am Sulik folyamatosan erősítette pozícióját a pártjában, a 2016-os választási eredmény pedig a korábbiaknál is biztosabbá tette a helyzetét - ennek tudatában fordíthatott hátat a hazai parlamentnek, s irá­nyítja pártját Brüsszelből. Poliaéik számára így nem maradt más, mint a távozás. A kérdés az volt, milyen módon, mikor és hová. Az első kettőre választ kaptunk, a harma­dikra pedig nagy eséllyel a Progresszív Szlovákia lesz a helyes válasz. A parlamenti képviselő leszerződtetése egyben dinamizálhatja a progresszí- vek pártalapítási igyekezetét. A megyei választásokat az SaS, az OĽaNO és a KDH alkotta blokk nyerte, ám hamarosan ezek a pártok, kiegészülve a Progresszív Szlováki­ával, egymással fognak harcot vívni a választókért. Az SaS fő kihívója pe­dig pont a progresszív csapat lesz, Martin Poliaéikkal az élbolyban. A fo­lyamatosan erősödő és egy hete pozícióit a régiókban stabilizáló KDH és az Egyszerű Emberek pedig a konzervatív választók meghódításáért fog­nak csatázni. Közben a szereplőknek ügyelniük kell arra, hogy ne ejtsenek túl nagy sebeket egymáson, hiszen 2020-ban a Smer alternatíváját alkot­hatják. Alternatíva? Ha eddig valaki elhitte a koalíciós vezetők mantráját, miszerint nincs valós alternatívája kormánynak, minimum a megyei vá­lasztások éjszakája óta láthatja, hogy ez nem igaz. FIGYELŐ Átnézhetik a menekült telefonját Elfogadta a belga képviselőház a bevándorlási törvény módosítá­sait, amelyek szerint a rendőrség átvizsgálhatja a menekültek tele­fonját, átfésülheti a közösségi ol­dalakon létrehozott fiókjait - írta a La Libre Belgique. A Theo Francken belga menekültügyi ál­lamtitkár által javasolt reform hi­vatalosan felhatalmazza a hatósá­gokat arra, hogy egy eljárás során a nemzetközi védelemért folya­modó bevándorló szavainak hite­lességét telefonjának, levelezésé­nek átkutatásával, internetes felü­letekre, közösségi oldalakra írt vagy posztolt üzeneteinek átné­zésével is ellenőrizzék. Az intézkedés nem kötelező jellegű, de a menekült beadvá­nyának elutasításához vagy akár a kérelmező őrizetbe vételéhez is vezethet. A szabályozás emellett felgyorsítja az eljárást azáltal, hogy lerövidíti a fellebbezés le­hetőségének időtartamát. (MTI) Az a fránya demokrácia M ennyire akarjuk a demokráciát? A Pew Research Center a világ több mint har­minc országában ismét felmérte, hogy a választók hogyan viszonyul­nak a kormányzati formákhoz, azon belül is a demokráciához. A demokrácia az egyik játéksza­bálykészlet a hatalomgyakorlásra, mellette ott sorakozik például a ka­tonai diktatúra, az autokrácia, a mo­narchia és a többi lehetőség. A törté­nelem eddig azt mutatja, hogy a leg­kevesebb államon belüli és államközi erőszak a demokráciát jellemzi. Úgy is mondhatjuk, hogy a legkiszámít- hatóbb játékszabályok a demokráci­ában vannak, nem beszélve az em­beri és szabadságjogokról. Persze egy diktatúrát is nevezhetünk bizo­nyos szempontból kiszámíthatónak, de abban sem egyéni növekedésről, sem egyéni szabadságról nem be­szélhetünk. Ily módon tehát a de­mokráciánál maradtunk, az összes kihívásával és hibájával együtt, mint a legkevésbé rossz megoldásnál - a történelem egyelőre e döntést iga­zolta Európa és az USA számára, például két világháborús kivéreztetés és a gyarmatbirodalmak összeomlása ellenére is a hidegháborút a transzat­lanti demokrata tábor nyerte. A magyarországi válaszadók 18 százaléka volt teljesen elkötelezettek a demokrácia iránt, 60 százalékuk kevésbé, de még pozitívan elkötele­zett, és 15 százalék óhajtana más kormányzati formát. A globális ará­nyokhoz képest ez gyengébb ered­mény, mivel ott 23 százalék elköte­lezett, 47 százalék pedig gyengébben elkötelezett, 13 százalék „választa­na” más formát. Az a bökkenő, hogy a fejekben sokszor összekeveredik két dolog. Sokaknak akkor „tetszik” a demokrácia, amikor éppen az álta­luk választott párt kormányoz, egyébként pedig „nem tetszik”. Ezzel az a gond, hogy az „én pártom” al­ternatívája nem a diktatúra, hanem bizony az ellenzékből érkező kor­mány. Máshogy fogalmazva, a mai napig kevés a tudatos demokrata, akik képesek a saját pártpreferenciá­jukat és a kormányzati formát elkü­löníteni. Tehát akkor is a demokrácia mellett állnak, amikor éppen nem kedvelik a kormányt. A demokrácia az egyetlen bevált forma arra, hogy ne feltétlenül egzisztenciális kérdés legyen a hatalom. Ébből következik a másik félreér­tés: az elégedetlen demokraták a va­lódi reformok hajtói. Azok, akik a forma mellett kiállnak, és a demok­rácia játékszabályain belül vagy más vezetőket választanak (de olyanokat, akik elfogadják a játékszabályokat!), vagy a demokrácia intézményeit építik, reformálják. Kisebb vagy na­gyobb parlament, halmozott mandá­tum vagy szétválasztott, korrupció- ellenes ügyészség vagy nagy egysé­ges nyomozóiroda, sokáig lehetne folytatni a sort, bőven van variáció akár csak az európai demokráciák működésében. Ez is az erőssége en­nek a formának, hogy alakítható a helyi igényeknek megfelelően. A lényeg tehát az, hogy ha elége­detlenek is egyesek a kormányzati eredményekkel vagy a politikusok kisebb-nagyobb hányadával, akkor lehet mást választani, lehet mást je­lölni, vagy - horribile dictu - akár biztatni olyanokat, akiket szívesen látnánk helyi vagy más vezető pozí­cióban. A demokrácia alakítható, nem személyfüggő, sőt, éppen addig működik csak, amíg nem szemé­lyektől függ, hanem az intézmény- rendszer tartja egyben. Ez pedig a polgárok felelőssége. Csakhogy ez felelősséget jelent mindenki számá­ra: ápolni, gondozni, nem csak szidni kell a rendszert. FELEDY BOTOND JUHASZ KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents