Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-11 / 260. szám, szombat
www.ujszo.com | 2017. november 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Az ünnep védelmében Halottak napi mécses és szilveszteri duda a csokimikulás mellett H étfon felállították Pozsony karácsonyfáját a Fő téren. A tizenkét méter magas amerikai duglászfenyő elhelyezésével hivatalosan is elkezdődött a karácsonyi vásárra való készülődés. Maga a vásár november 24-én nyit, de a fővárosban már érezni a türelmetlenséget - legalábbis a nagy bizniszre berendezkedő kereskedők részéről. Az áruházak polcait a héten ellepték a színes karácsonyfadíszek, a fenyőmintás ünnepi étkészletek, szalvéták, dekorációs kellékek, szaloncukrok. Én a magam részéről a csokimikulások kipakolását is erős túlzásnak tartom - ezeket legalább három hete kerülgetem, a legkisebb éjjel-nappaliban is halmokban állnak —, a kará- csonyvárás időszakának üzleti jellegű előre hozását meg végképp károsnak tekintem. Pedig még nem is bömböltetik lépten-nyomon a Csendes éjt és a Jingle Bellst. Ez nyilván a jövő (hét) zenéje. Magyarországon már vannak, akik lobbiznak a kereskedelem diktálta őrült tempó ellen. A Fiatal Családosok Klubja (FICS AK) szerint ünnepeink olyannyira devalválódnak, hogy a gyerekek fejében összemosódik a halottak napja a Mikulás el- » jövetelével, a karácsonnyal és az újévvel. „Nem tartjuk helyénvalónak, hogy október eljöttével már feldíszített karácsonyfákkal találkozhatunk a kirakatokban, az üzletekben pedig szezonális termékek megjelöléssel egymás mellett sorakoznak a sírra való mécsesek, a csokimikulások, a kész mikuláscsomagok, a szilveszteri duda, konfetti és a feldíszített műfenyők. Azt valljuk, hogy az ünnepek identitásunk alappillérei, emberi mivoltunk egyik legszebb megnyilvánulásai, közösségeink tápláló ereje. Az ünnepek összemosása és elérték- telenítése mellett nem mehetünk el szó nélkül, meg kívánjuk védeni azokat!” - olvasható a FICSAK állásfoglalásában. Talán mindannyian a legszebb gyermekkori emlékek között őrizzük az ablakba kitett, reggelre megtelő csizmácskákat, vagy a december 24- én csodálatosan ragyogó fenyőfát és az alatta megbújó ajándékokat. Ahogyan azt a bizonyos kis piros csomagot december 6-án, úgy a karácsonyfát is a megfelelő időben, szenteste láttuk meg először. És ami nekünk megadatott, az miért ne járna a gyermekeinknek is? - teszik fel a kérdést az „Ünnep-védők”, mert így hívják azt a csapatot, amely a fenti állásfoglalást megfogalmazta, és amelyhez magánszemélyek, civil szervezetek, sőt, kereskedők is csatlakozhatnak. A mozgalom azt is szeretné elérni, hogy a mikuláscsomagokat és karácsonyi kellékeket úgy rendezzék el az árusító helyeken, hogy azok egy 110-130 cm magas gyermek számára ne legyenek szemmagasságban. Nos, ezt nehéz lesz elérni, de persze szurkolok nekik. Talán túl naivnak tűnnek ezek a vágyak, talán első dühükben fogalmazták meg őket a fiatal szülők. Mondhatnánk erre, hogy nem kell a gyerekeket plázába; hipermar- ketbe hordani, ehelyett inkább játszóházba járjanak velük. Az élet azonban nem ilyen egyszerű, néha muszáj bevásárolni, és van úgy, hogy jobb megoldás híján magunkkal kell vinnünk a kicsiket. És ha engem felnőttként zavar ez a korán jött csillogás-villogás, akkor a gyerekeket duplán megzavarhatja. Szóval kedves kereskedők, egy kis tapintatot, megértést és türelmet kémék. Ne aggódjanak, december 24-ig úgyis mindent szépen megveszünk önöktől... December novemberben. A karácsonyfa-állítás dátuma megelőzte az októberi forradalomét is. (Cartoonizer) Békés szakítás MÓZES SZABOLCS 7 lő adásban dicsérgetik egymást, majd könnyes búcsút vesznek. E Mi ez? Szappanopera, valóságshow? Nem, a hazai politikai realitás. És mindez dicséretes, mintsem nevetséges! A politikai szakítások, vándorlások, kiebmdalások, pártalapítások negyedszázada a szlovákiai politikai folklór részét képezik. Nincs olyan számottevő párt, amelyet ne hagyott volna ott képviselője vagy magas beosztású tagja. Sőt, a vezető pártok jelentős része szakítások útján jött létre: az elégedetlenek leléptek és új formációt hoztak létre (a háromból két kormánypárt ilyen). Ezeket a váltásokat pedig késdobálás és csörömpölés szokta kísérni - az ordibálás és kiátkozás a legkevesebb, ami ilyenkor várható. Martin Poliaéik távozása az SaS-ből teljesen más kotta alapján zajlott, és ez megsüvegelendő. Nemcsak békében, egymás munkáját méltatva - ám a nézetkülönbségeket világosan leirva - váltak el egymástól Richard Sulikkal, de az időzítés tekintetében is tartották magukat a vélhetően egyeztetett menetrendhez. Poliaéik rávághatta volna az ajtót pártjára egy héttel korábban is, a kampányfmisben az még nagyobbat szólt volna, de nem tette. Az SaS-t alapító tagjának távozása egy ideje a levegőben lógott. Poliaéik markánsan uniópárti, a baloldali és liberális körök számára fontos kulturális-etikai témákban elkötelezett, míg Sulik fokozatosan eltávolodott ezektől az ügyektől, az EU-val kapcsolatban a 2011 -es mentőöves sztori óta inkább szkeptikus hangokat ütött meg. A kérdés az volt, ki lesz az erősebb. Am Sulik folyamatosan erősítette pozícióját a pártjában, a 2016-os választási eredmény pedig a korábbiaknál is biztosabbá tette a helyzetét - ennek tudatában fordíthatott hátat a hazai parlamentnek, s irányítja pártját Brüsszelből. Poliaéik számára így nem maradt más, mint a távozás. A kérdés az volt, milyen módon, mikor és hová. Az első kettőre választ kaptunk, a harmadikra pedig nagy eséllyel a Progresszív Szlovákia lesz a helyes válasz. A parlamenti képviselő leszerződtetése egyben dinamizálhatja a progresszí- vek pártalapítási igyekezetét. A megyei választásokat az SaS, az OĽaNO és a KDH alkotta blokk nyerte, ám hamarosan ezek a pártok, kiegészülve a Progresszív Szlovákiával, egymással fognak harcot vívni a választókért. Az SaS fő kihívója pedig pont a progresszív csapat lesz, Martin Poliaéikkal az élbolyban. A folyamatosan erősödő és egy hete pozícióit a régiókban stabilizáló KDH és az Egyszerű Emberek pedig a konzervatív választók meghódításáért fognak csatázni. Közben a szereplőknek ügyelniük kell arra, hogy ne ejtsenek túl nagy sebeket egymáson, hiszen 2020-ban a Smer alternatíváját alkothatják. Alternatíva? Ha eddig valaki elhitte a koalíciós vezetők mantráját, miszerint nincs valós alternatívája kormánynak, minimum a megyei választások éjszakája óta láthatja, hogy ez nem igaz. FIGYELŐ Átnézhetik a menekült telefonját Elfogadta a belga képviselőház a bevándorlási törvény módosításait, amelyek szerint a rendőrség átvizsgálhatja a menekültek telefonját, átfésülheti a közösségi oldalakon létrehozott fiókjait - írta a La Libre Belgique. A Theo Francken belga menekültügyi államtitkár által javasolt reform hivatalosan felhatalmazza a hatóságokat arra, hogy egy eljárás során a nemzetközi védelemért folyamodó bevándorló szavainak hitelességét telefonjának, levelezésének átkutatásával, internetes felületekre, közösségi oldalakra írt vagy posztolt üzeneteinek átnézésével is ellenőrizzék. Az intézkedés nem kötelező jellegű, de a menekült beadványának elutasításához vagy akár a kérelmező őrizetbe vételéhez is vezethet. A szabályozás emellett felgyorsítja az eljárást azáltal, hogy lerövidíti a fellebbezés lehetőségének időtartamát. (MTI) Az a fránya demokrácia M ennyire akarjuk a demokráciát? A Pew Research Center a világ több mint harminc országában ismét felmérte, hogy a választók hogyan viszonyulnak a kormányzati formákhoz, azon belül is a demokráciához. A demokrácia az egyik játékszabálykészlet a hatalomgyakorlásra, mellette ott sorakozik például a katonai diktatúra, az autokrácia, a monarchia és a többi lehetőség. A történelem eddig azt mutatja, hogy a legkevesebb államon belüli és államközi erőszak a demokráciát jellemzi. Úgy is mondhatjuk, hogy a legkiszámít- hatóbb játékszabályok a demokráciában vannak, nem beszélve az emberi és szabadságjogokról. Persze egy diktatúrát is nevezhetünk bizonyos szempontból kiszámíthatónak, de abban sem egyéni növekedésről, sem egyéni szabadságról nem beszélhetünk. Ily módon tehát a demokráciánál maradtunk, az összes kihívásával és hibájával együtt, mint a legkevésbé rossz megoldásnál - a történelem egyelőre e döntést igazolta Európa és az USA számára, például két világháborús kivéreztetés és a gyarmatbirodalmak összeomlása ellenére is a hidegháborút a transzatlanti demokrata tábor nyerte. A magyarországi válaszadók 18 százaléka volt teljesen elkötelezettek a demokrácia iránt, 60 százalékuk kevésbé, de még pozitívan elkötelezett, és 15 százalék óhajtana más kormányzati formát. A globális arányokhoz képest ez gyengébb eredmény, mivel ott 23 százalék elkötelezett, 47 százalék pedig gyengébben elkötelezett, 13 százalék „választana” más formát. Az a bökkenő, hogy a fejekben sokszor összekeveredik két dolog. Sokaknak akkor „tetszik” a demokrácia, amikor éppen az általuk választott párt kormányoz, egyébként pedig „nem tetszik”. Ezzel az a gond, hogy az „én pártom” alternatívája nem a diktatúra, hanem bizony az ellenzékből érkező kormány. Máshogy fogalmazva, a mai napig kevés a tudatos demokrata, akik képesek a saját pártpreferenciájukat és a kormányzati formát elkülöníteni. Tehát akkor is a demokrácia mellett állnak, amikor éppen nem kedvelik a kormányt. A demokrácia az egyetlen bevált forma arra, hogy ne feltétlenül egzisztenciális kérdés legyen a hatalom. Ébből következik a másik félreértés: az elégedetlen demokraták a valódi reformok hajtói. Azok, akik a forma mellett kiállnak, és a demokrácia játékszabályain belül vagy más vezetőket választanak (de olyanokat, akik elfogadják a játékszabályokat!), vagy a demokrácia intézményeit építik, reformálják. Kisebb vagy nagyobb parlament, halmozott mandátum vagy szétválasztott, korrupció- ellenes ügyészség vagy nagy egységes nyomozóiroda, sokáig lehetne folytatni a sort, bőven van variáció akár csak az európai demokráciák működésében. Ez is az erőssége ennek a formának, hogy alakítható a helyi igényeknek megfelelően. A lényeg tehát az, hogy ha elégedetlenek is egyesek a kormányzati eredményekkel vagy a politikusok kisebb-nagyobb hányadával, akkor lehet mást választani, lehet mást jelölni, vagy - horribile dictu - akár biztatni olyanokat, akiket szívesen látnánk helyi vagy más vezető pozícióban. A demokrácia alakítható, nem személyfüggő, sőt, éppen addig működik csak, amíg nem személyektől függ, hanem az intézmény- rendszer tartja egyben. Ez pedig a polgárok felelőssége. Csakhogy ez felelősséget jelent mindenki számára: ápolni, gondozni, nem csak szidni kell a rendszert. FELEDY BOTOND JUHASZ KATALIN
