Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-09 / 258. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2017. november 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Jobboldali dilemmák Túlságosan sok párt verseng ugyanazokért a szavazókért CZAJLIK KATALIN A szombati megyei vá­lasztások a jobboldal győzelmét hozták. Vö­rös, sőt barna járványtól tartottunk, ehhez képest kék reggelre ébredtünk vasárnap. Kérdés, mit tud ezzel kezdeni a jobboldal, s vajon képes lesz-e a váratlanul ölébe pottyant sikerből tőkét kovácsolni? A választásokat követő híradá­sokból egyebek mellett az is kiderült, hogy a jobboldal győzelme talán magát a jobboldalt lepte meg a leg­inkább, hiszen az utóbbi tíz évben nem sűrűn volt ebben része. Az SaS- nek és az OĽaNO-nak komolyabb regionális struktúrák nélkül sikerült választásokat nyernie, a KDH pedig a parlamenten kívüliség homályából tudott újra számottevő politikai erő­ként megmutatkozni. Ahhoz azonban, hogy a jobboldali pártok hosszú távon meg tudják lo­vagolni ezt a pozitív hullámot, sok minden kell. Főleg, ha a cél a Smer leváltása az ország éléről. A hazai jobboldal egyik legna­gyobb problémája a túlzott tagoltsá­ga. Egyszerűen túl sokan versenge­nek ugyanazon választói kör kegyei­ért. Igaz, a szlovák jobboldalnak egyszer már sikerült egyesülnie Mečiar ellen, ami ugyan történelmi jelentőségű projekt volt, hiszen visszahozta Szlovákiát az európai integráció fősodrába, ám nem bizo­nyult túl hosszú életűnek. Ráadásul ma nem tartunk ott, ahol 1997-ben, igy nem várható egy SDK-hoz ha­sonló összefogás létrejötte. Marad tehát a földaraboltság. Ha csak a már felsorolt pártokat vesszük, az három. Ezen kívül, ugye, itt van még a két magyar párt, bár az ő be­sorolásuk a blokkba több oknál fogva is problémás, de a teljesség kedvéért számoljunk velük. Ez eddig öt. S vé­gezetül várható, hogy a választásokig megalakul legalább még két számot­tevő ellenzéki párt: a Progresszív Szlovákia, illetve Miroslav Beblavý projektje. Együtt hét. Ennyi párt kö­zött kell megoszlania a jobboldali szavazóerőnek. Szemben a Smer baloldali hegemóniájával. Ezen kívül az is probléma, hogy a blokknak nincs egy meghatározó ereje. A támogatottsági mutatók alapján az SaS-t illemé meg ez a cím, bár ez a tizenvalahány százaléknál azért kérdéses. Mindenesetre Ri­chard Sulik pártelnök botrányos nyi­latkozataival és notórius Brüsszel- ellenességével mindent megtesz azért, hogy pártja ne lehessen egy konszolidált jobboldali blokk élén. Ugyanez érvényes Igor Matovičra is, aki azonban az utóbbi hónapokban a háttérbe húzódott, s a nem formáli­san helyébe lépő Veronika Remišovát hagyja szerepelni, ami határozottan a javára vált a pártnak. Nem kizárt, hogy a szombati siker ennek a „vezetőváltásnak” is kö­szönhető. A jobboldalnak tehát alaposan össze kell kapnia magát, ha labdába akar rúgni 2020-ban. Az egók helyett pedig a józan észt és az utóbbi 20 év tanulságait kell elővennie. Megyei választások (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Weinstein ügynököket állított az áldozataira, hogy megfélemlítse őket Harvey Weinstein volt titkos ügynököket és újságírókat bérelt fel, hogy azok hamis személyazonosságot haszná­lva akadályozzák meg vádiéit a szexuális zaklatások ás nemi erőszak nyilvánosságra hozásában. A The New Yorker magazin sze­rint az amerikai fílmmogul 2016 őszén magánnyomozó-irodákat bí­zott meg, köztük volt az izraeli Black Cube is, amelynek alkalmazottjai korábban nagyrészt az izraeli titkos- szolgálatok, köztük a Moszad ügy­nökei voltak. Megbízást kapott az amerikai Kroll ügynökség is. A lap értesülései szerint a Black Cube két ügynöke is találkozott Rose McGowannel - mielőtt a színésznő a nyilvánosság előtt nemi erőszak­kal vádolta meg Weinsteint -, hogy információkat szerezzen tőle. Az egyik ügynök magát nőjogi harcosnak adva ki, és legalább négyszer találkozott úgy McGo­wannel, hogy titokban rögzítette a beszélgetésüket. Ugyanez az ügy­nök egy másik hamis személyazo­nosságot használva keresett fel egy újságírót, azt állítva, hogy terhelő információi vannak Weinsteinről, miközben azt akarta kideríteni, hogy addig kik beszéltek róla a sajtónak, hogy azok nyomába eredhessen. Weinstein és a nyomozóirodák emberei újságírókat is felhasznál­tak, hogy fontos részleteket csalja­nak ki azokból a nőkből, akik meg­vádolták a filmmogult. Egy év alatt Weinstein ügynök­csapata több tucat emberről gyűjtött be információkat, elkészítette az érintettek pszichológiai profilját, beleértve a szexuális életüket is, hogy a megszerzett adatokat később az érintettek megcáfolására vagy megfélemlítésükre használják. A cikk szerint Weinstein filmes vállalkozásainak volt alkalmazottait is megkereste azzal, hogy segítse­nek neki neveket gyűjteni és telefo­nokat intézni. A The New Yorker cikkének megjelenésével egy időben az Emmy-díjakról döntő amerikai te­levíziós akadémia is bejelentette, hogy örökre kizáija soraiból a filmproducert. Korábban az Oscar- díjakról döntő amerikai filmakadé­mia, az Amerikai Rendezők Céhe (DGA), az Amerikai Producerek Céhe (PGA) és Brit Filmintézet (BFI) is törölte Weinsteint a tagjai közül. (MTI) Óvatosan a sebzett vaddal FINTA MÁRK T örődött arc, táskás szemek, fénytelen, „hagyj nekem békét” tekintet. Robert Fico nem úgy nézett ki szerdán, a választási vereség utáni első nyilvános megjelenésén, mint aki épp Báli homokos tengerpartjáról jött volna vissza, ahol fél kókusz­héjban hozták neki a kisfröccsöt fííszoknyás lányok. Valljuk be, nem a legjobb szépségápolási kúra egy választási vereség, pedig a szlogenje úgy hangzik, mint a l'Oréalé: mert megérdemled. Igazad van, kedves olvasó, ez tényleg vaskos rosszmájúság. De annak egyszerűen oka van, méghozzá komoly oka, ha egy párt egy választáson négy megyefonököt és 103 megyei képviselőt veszít. S Fico mindezt nagyon jól tudja. A pofon, amit Fico és pártja a megyei választásokon elszenvedett, első látásra is nagy, pláne, ha belegondolunk az okaiba. A Smer helyi és regi­onális szinteken is meglehetősen beágyazódott párt, eddig erős struktú­rái voltak országszerte. És hiba lenne azt hinni, hogy a mostani bukás csak és kizárólag annak tudható be, hogy országos szinten a párt botrányt botrányra halmoz, és mert Kaliňák Baštemákkal bizniszei, vagy mert Fico még mindig az adócsaló vállalkozó lakásában lakik. A gond ennél mélyebb és sokrétűbb a pártban. Ficóék ugyanis eddig igyekeztek ezt takargatni, de a régiókban sokkal nagyobb gondokkal küzdenek, mint ahogy azt hajlandók lettek volna bevallani. Az országos gondok, sunyiságok és üzletelgetések a párt csontjait, zsigereit támad­ják, mint a rák. A Smemek óriási gondjai vannak a párt helyi kiskirálya­ival, a hatalom- és pénzéhes csinovnyikokkal, és azok pofátlan tevé­kenységével. Megbízható és eladható káderei viszont egyre kevesebben vannak - ahogyan országos szinten is hiányoznak, hiszen évek óta nem tudtak kinevelni egy eladható politikust, aki ne keveredett volna rövid időn belül valamilyen botrányba. A választási bukás valóban a párt jö­vőjéről és fenntarthatóságáról szól. Szóval Ficónak van miért bedobni a durcit, elbújni az újságírók elől és négy napig a fejére húzni a piros szegfiís kisdunyhát. És érthető, hogy gondterhelt arcát inkább nem mutogatná, csak a hátsó ajtón slisszan be a kormányhivatalba. De egy percig sem szabad elhinni, hogy Fico tényleg négy napig sirat­ta a megyei választásokat. Ez csak egy torz mediális kép. Igaz, Fico - mint az öreg bokszolok - egyre nehezebben fogja viselni, hogy padlóra küldik, ahogy ez 2010-ben vagy 2014-ben történt. 2010-ben mindenki Fico végéről beszélt: erre egy szalmaszálat sem kellett keresztbe tennie és 2012-ben mindenkinél erősebben ült vissza a kormányfői bársony­székbe. 2014-ben Andrej Kiska ellen vérzett el az államfő választáson - két évvel később megnyerte a választásokat, és kormányt is tudott alakí­tani. Fico korábban - nagyjából egy évtizeddel ezelőtt - azt mondta, nem tervezi, hogy 2014-ben még a politika színpadán lesz. Mégis minden jel arra mutat, hogy 2020-ban még mindig ö lesz a kormányfő. Mondhatjuk, hogy a hétvégi választások valamiféle fordulópontot, netán a vég kezdetét jelentik. De az a vég még meglehetősen távol van, és óvatosan kell bánni a nagy szavakkal. Mert amíg Ficónak csak négy napra van szüksége, hogy nyaldossa a sebeit, addig távolról sem lehet leírni. És a sebzett vad nagyot harap. FIGYELŐ Károly herceg bermudai cóge Károly brit trónörökös tíz éve olyan klímaegyezményért kampá­nyolt, amelyből saját magánva- gyon-kezelő hitbizománya köz­vetve anyagi hasznot húzhatott volna - egyebek mellett ez derült ki azokból a dokumentumokból, amelyek a legújabb offshore- kiszivárogtatással kerültek nyilvá­nosságra. A Paradise-iratok néven emlege­tett, 13,4 millió aktából álló adat­tömeg feldolgozásában világszerte 96 sajtó- és médiacég vesz részt, köztük a BBC. A brit közszolgálati média által ismertetett akták szerint a Cornwall hercegség gyűjtőnevű, több mint 54 ezer hektáron elterülő trónörökösi birtokhálózat és va­gyonkezelő hitbizomány, amelyből Károly hercegnek magánjövedel­me származik, 2007-ben 113 500 dollárért vásárolt titokban részese­dést egy bermudai központú válla­latban. A Sustainable Forestry Management (Fenntartható Erdő- gazdálkodás) nevű vállalkozás maga küldte meg a számára hasz­nos klímaegyezmény-módosítá- sokhoz szükséges lobbizás doku­mentációját a herceg hivatalának, de Károly lobbizása végül nem ért célt. Az iratokból kiderül az is, hogy a Comwall hercegség 3,9 millió dollár értékben eszközölt offshore- befektetéseket négy alapban, ame­lyek a Kajmán-szigeteken vannak bejegyezve. Ezzel kapcsolatban nem merült fel adóelkerülési gya­nú, de a BBC által megszólaltatott szakértők szerint a bermudai cég­ben eszközölt befektetés össze­egyeztethetetlen volt Károly kam­pánytevékenységével. A Comwall hercegség szóvivője azt közölte, hogy a trónörökösnek nincs közvetlen ráhatása a hitbizo­mány befektetési döntéseire. A hétvégén kirobbant offshore- botrány Károly herceg édesanyját, II. Erzsébet királynőt is érinti, ugyanis a korona vagyonkezelésé­nek feladatát különböző formák­ban 1399 óta ellátó, a mindenkori uralkodó ősi címe után jelenleg is a Lancaster hercegségének (Duchy of Lancaster) nevét viselő vagyon- portfolió 2004-ben és 2005-ben hozzávetőleg 10 millió fontot he­lyezett el egy-egy olyan befektetési alapban, amelyek központja Ber­mudán, illetve a Kajmán­szigeteken van bejegyezve. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents