Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-07 / 256. szám, kedd
www.ujszo.com I 2017. november 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 17 Apró gesztusokról Létezik olyan rendezvény, ahol nem jut szék egy politikusnak? Igen M indenki fejében sztereotípiák sokasága van. Jó esetben egy- kettőről meg tudjuk mondani, hogyan és mikor került oda, de a legtöbbről fogalmunk sincs; valamikor a szocializáció során fölszippantottuk. Tapasztalati úton gyakorta nem is tudunk megbizonyosodni arról, hogy vélekedésünk igaz-e. Megelégszünk azzal, hogy hallomásból értesültünk valamiről, és a közösség nagy része, melyhez tartozunk, hasonlóan jár el. Egy nagy csoport nem is tudatosítja, bizonyos helyzetekben, véleményalkotáskor a sztereotípiák foglya; mások elmarasztalják a sztereotípiákra támaszkodó gondolkodást. De minden berzenkedés ellenére régóta és makacsul velünk vannak, orientációs pontot is jelentenek, ha el akarunk igazodni új helyzetekben. Érdekes jelenség: ha egy sztereotípiáról bebizonyosodik, hogy hamis, akkor is képes túlélni, és egy közösségben, kultúrában tovább texjedni. Az sem véletlen, hogy jelentős részük negatív, de vannak pozitívak is: a magyarok például azt gondolják magukról, hogy kreatívak és hazafiak, a franciákról pedig azt, hogy elegánsak. A legtöbb sztereotípia éppen a nemzetekről, a nőkről és a férfiakról, a foglalkozásokról terjedt el. A foglalkozások közül kiemelkednek a politikusokhoz kötődő, az utóbbi időben masszívan jelen levő negatív sztereotípiák. Egy ismerősöm mesélte, hogy romániai körútja alkalmával könyv- bemutatón vett részt, szépirodalmi könyvről beszélgettek. Beszámolójából két dolog maradt meg bennem. A terem zsúfolásig megtelt, olyannyira, hogy az eseményen részt vevő romániai magyar csúcspolitikusnak nem jutott ülőhely. Erre ő nem jött zavarba, hanem leült a földre, és a könyvbemutató végéig ott maradt, érdeklődve figyelt. Az idézett jelenet hatásától napokig nem tudtam szabadulni, többször eszembe jutott. Mindkét dolog miatt irigykedni kezdtem: először azért, mert egy szépirodalmi könyv bemutatója tömeget vonzott, másodszor azért, mert olyan csúcspolitikusa van a romániai magyaroknak, aki a földön ülve is élvezni tud egy könyvbemutatót, ahol nem az ő személye a fontos, hanem a kultúra. F ölmerült bennem, vajon a mi közösségünk vezető politikusai közül megj elent volna-e valaki hasonló rendezvényen? Ha igen, akkor vajon hajlandó lett volna elfogadni, hogy a földön ülve fogja végighallgatni a könyvbemutatót? Nem szeretnék a fönti példa alapján messzemenő következtetéseket levonni, vagy valakit megbántam. Csupán arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy az ilyen apró gesztusoknak olykor önmagukon túlmutató jelentőségük és hatásuk is lehet. Lenin forog a mauzóleumban. Fényjáték az Auróra cirkálón, de se egy sarló, se egy kalapács, se egy Lenin elvtárs, csak vidám színek és ábrák. Az orosz vezetés nem tud mit kezdeni a száz évvel ezelőtti kommunista hatalomátvétellel, (sita/ap) Elvtársak, eltelt száz év GÁLZSOLT A szibériai kuznyecki szénmedencében 1989 nyarán sztrájkok kezdődtek, amelyek aztán átteijedtek a többi szovjet bányavidékre. Az ok: általános áruhiány - még szappan sem volt, amivel a bányászok lemoshatták volna magukról a szénport... Szakállas politikai vicc a nyolcvanas évekből: Az amerikai, a lengyel és a szovjet kutya beszélget. Tudjátok, nálunk, ha elég sokáig ugatsz kétség- beesetten, akkor előbb-utóbb megszánnak és dob valaki egy kis húst - mondja az amerikai kutya. Mi az, hogy hús? - kérdezi a lengyel. Mi az, hogy ugatni? - kérdezi a szovjet... Nos, tényleg jól jött volna az akkortájt Lengyelországban szükségállapotot bevezető Jaruzelski-diktatúrának, ha a szovjet elvtársak kisegítik némi hússal, hogy legalább néha lehessen kapni az üzletekben. De a világ leghatalmasabb és legfej lettebb országa (ahogy akkor az iskolákban mifelénk is tanították) még erre sem volt képes. Hogy is lett volna, mikor maga is óriási élelmiszer-behozatalra szorult. Míg a cári Oroszország a világ egyik legnagyobb élelmiszerexportőre volt, addig a nagy Szovjetunió a világ legnagyobb élelmiszerimportőre lett. Innen (is) a viccek, hogy ha a Szaharában bevezetnék a kommunizmust, két év múlva importálni kellene a homokot. 100 éve egy novemberi bolsevik puccsal (és nem októberi forradalommal) kezdődött a kommunista-szocialista kísérlet, s végül az általa megteremtett gazdasági rendszer katasztrofálisan rossz hatékonysága döntötte romba. Ez volt a fő ok, az általános nyomor, amiről a gorbacsovi glasz- noszty hatására egyre nyíltabban beszélhettek már Moszkvában is. Ahogy Anatolij Gyeijabin megírta az Ifjú Kommunistában(!), a szovjet családok mindössze 2,3 százaléka mondható jómódúnak, 11,2 százalék nevezhető középosztálynak, a maradék 86,5 százalék egyszerűen szegény. David Remnick, a The Washington Post egykori moszkvai tudósítója Lenin sírja című könyvében így ecseteli a helyzetet: „Még az úgynevezett milliomos kolhozelnökök házában sincs meleg víz - mondta egy türkméniai gyapottermesztő ... A vorkutai bányászok nem kaptak elég szappant ahhoz, hogy lemoshassák arcukról a szénport; a távol-keleti Szahalin szigetén az anyák otthon szültek, mert nem volt elég szülőotthon; a fehéroroszországi falusiak hulladékvassal és disznózsírral fizettek a cipőért... Még egyes pártfunkcionáriusok is másfél- és hárommillió közé tették a haj léktalanok számát; egyedül Üzbegisztánban több mint egymillió volt a munkanélküli; az országos csecsemőhalandóság pedig 250 százalékkal haladta meg a nyugati országokét.” A mindennapi élet hitványsága külön fejezet: „A törülközők az első mosás után szakadozni kezdtek, a tej egy nap alatt meg- savanyodott, az autók néhány hónappal a vásárlás után szétestek. A Szovjetunióban bekövetkező lakástüzek leggyakoribb oka az volt, hogy a televíziókészülékek látszólag minden ok nélkül fölrobbantak.” Azóta a kommunizmus összeomlott, de a hagyatéka - a tudatba és a tudatalattiba beépült normák, gondolkodásmód és reflexek - máig kísértenek, sőt mintha öröklődnének, terhes örökségként nyomasztva térségünket. Oroszország élén egy volt KGB-s áll, aki szerint a Szovjetunió összeomlása a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófája volt, dolgozik is az újjáépítésén. Országainkban népes a rajongótábora: az erdőkben gyakorlatozó harcosoktól a cseh elnökig és a magyar kormányfőig. Miközben a mi kormányfőnk is egy volt kommunista, a leendő cseh kormányfő meg valószínűleg egy exkommunista és exügynök lesz. Tanulság? Nincs, de legalább már szappan van Vorkutában és Kemerovóban (is), van hús Lengyelországban és ugatni már lehet, pontosabban nálunk még lehet. Ragadozó zseni KACSINECZ KRISZTIÁN Kártyavár című amerikai sorozatban Kevin Spa- cey egy kegyetlenül pragmatikus, hataloméhes, de egyszersmind zseniális politikus „ragadozót” alakít, akinek végül - a legmocskosabb eszközöktől sem visszariadva - sikerül is felküz- denie magát a csúcsra, vagyis elfoglalnia a Fehér Házat és az Egyesült Államok elnöki székét. A siker egyik záloga, hogy soha nem elvek mentén politizál, azokat mindig hasznosságuk alapján ítéli meg és formálja kedve szerint. így amikor a közvélemény éppen azt kívánja, hogy demokrata - és titkon biszexuális - elnökként álljon ki a melegek jogai mellett, természetesen megteszi, hiszen növelheti a népszerűségi mutatóit. Amikor azonban az orosz elnökkel való megegyezés és egy No- bel-díj-gyanús béketerv a tét, akkor a Moszkvában letartóztatott, amerikai melegjogi aktivista jogai, elvei és küzdelme már a legkevésbé sem érdeklik. Őt is csupán bábunak tekinti abban a véres politikai játszmában, amelynek egyedüli célja megint csak a népszerűség növelése, s ezáltal a hatalom megtartása. Nos, az elmúlt napok eseményeiből úgy tűnik, Kevin Spacey túlságosan is azonosult Frank Under- wood, az Egyesült Államok fiktív elnökének szerepével. Aki esetleg nem hallott volna róla: az Oscar-díjas színészt, producert és rendezőt egyre több áldozat - például a Kártyavár stábjának nyolc tagja - vádolja szexuális zaklatással, jellemzően fiatal, férfi kollégái. És hogyan reagált erre Spacey-Underwood? Amikor színésztársa, Anthony Rapp elsőként kitálalt és elmondta, hogy a férfi 14 éves korában molesztálta őt, Spacey színész hirtelen bejelentette: mostantól ő márpedig homoszexuális. Nem nehéz kitalálni, mi is volt a valódi célja a hirtelen jött „coming ouť’-taí. Hogy nem a melegek jogainak kiszélesítése, az biztos. A Kártyavárt forgalmazó Netflix bejelentette, hogy a botrány miatt kirúgja Spacey-t, a sorozat utolsó, hatodik évadának forgatását pedig felfüggeszti. A szexuális „ragadozó” így a rajongóival is alaposan kiszúrt, Frank Underwood szerepében másvalakit lehetetlen elképzelni, az egyébként rendkívül izgalmas politikai thriller így valószínűleg befejezetlen marad. Komoly törést okozhat ez a botrány a színész karrietjében is, melyet olyan zseniális alakítások fémjeleznek, mint az Amerikai szépség Lester Bumhamja, vagy a Hetedik sorozat- gyilkosa. Na meg persze Frank Underwood. Méltatlan befejezés ez egy ilyen kaliberű tehetségnek. Ugyanakkor a hollywoodi sztárok között vannak nagy túlélők, például Mel Gibson, aki antiszemita kirohanásaival és nőverésével csaknem tíz évre leradírozta magát a térképről, 2016- ban aztán mégis visszatért egy utóbb hat Oscar-díjra jelölt filmmel, A fegyvertelen katonával (ezek közül kettőt meg is nyert). Talán idővel Spacey-nek is sikerül túltennie magát ezen a botrányon, és visszanyernie rajongói bizalmát, de ehhez elsősorban saját magát kellene legyőznie. FIGYELŐ Nagy a zavar az oroszok főjében Az oroszok 92%-a nem akar újabb forradalmat, és 60%-uk a bolsevikok által meggyilkolt II. Miklós cárt tartja a legrokonszenvesebbnek az 1917-es év történelmi alakjai közül. A felmérésből úgy tűnhetne, mintha a lelkekben a régi rend iránti nosztalgia száz év után felülkerekedett volna a forradalmi mítoszon, ám bonyolultabb a kép. A rokonszenvfelmérésben, amelynek részvevői több szereplőt is bejelölhettek, rögtön a második helyen, 57%-kal Feliksz Dzerzsinsz- kij, a KGB állambiztonsági szervezet elődjének, a Csekának a megalapítója végzett, megelőzve Lenint (53%), Sztálin a 4. helyen őijöng (52%). A hóhérok és áldozatok leszármazottainak megosztottságát jelzi, hogy 46% vélekedett úgy, az októberi forradalom a társadalom többségének érdekét szolgálta, és pontosan ugyan- ennyien gondolták ennek ellenkezőjét. A bolsevikokat ugyan csak 28% támogatná, ha most lenne a forradalom, a túlnyomó többség, 72% elszökne, kivárna vagy alkalmazkodna. Mégis 61 % azok aránya, akik szerint a forradalom erős lökést adott az ország fejlődésének. Marija Vlagyimirovna nagyhercegnő, a Romanov-ház jelenlegi feje üzenetet intézett az oroszokhoz az évfordulón. „Függetlenül nézeteink különbözőségétől el kell ismernünk, hogy a forradalom számunkra közös szerencsétlenség volt” - közölte. Sürgette a forradalom bűneinek beismerését, viszont úgy véli, „megengedhetetlen az is, hogy kitöröljék a szovjet korszakot Oroszország történelméből, vagy kizárólag fekete tónusban ábrázolják”. A nyilatkozat egybecseng a jelenlegi, magát mind a cári, mind a szovjet rendszer örökösének tekintő, és azok pozitív hagyatékát a maga javára felhasználó Putyin elnökpolitikájával. Ennek megfelelően a Kremlben nem tartanak megemlékezést a centenárium alkalmából. A sors fintora, hogy az orosz kommunisták ma este az évfordulót a pazar Renaissance Mos- cow Monarch Centre Hotelben ünnepük. (MTI)
