Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-24 / 245. szám, kedd
10 INTERJÚ FOCITIPP ■ 2017. OKTOBER 24. www.ujszo.com írásait szerették vagy megvetették, kommentárjairól mindenkinek volt véleménye. Volt, hogy két deci borra invitálták a rajongók, mások azt fontolgatták, hol és hogyan kellene megverni. I \ / I ünnepli IVIH nyolc JL T JL, vanadik születésnapját Tomi Vince, lapunk legendás sportújságírója. A jubileum alkalmából szakmáról, fút- ballról, régi sztorikról mesélt. (Fotók: Somogyi Tibor és T.V. archívuma) A publicisztika dühös műfaj „Azt mondják, hogy mindenki olvasott engem, népszerű voltam. Azt hiszem, azért lehetett ez így, mert rájöttem, hogy a publicisztika dühös műfaj, a jó értelemben vett düh élteti. Valakit dicsérsz, valakit letolsz. A lightos dolgokat az olvasó nem szereti. Ezért igyekeztem vagy jól letolni valakit, és ha megérdemelte, még rá is tettem egy lapáttal, ha pedig nagyon jól játszott egy csapat, akkor megtoldottam még egy kicsit, hogy még szebb legyen. Ha rossz volt a meccs, ironizáltam, szarkasztikus voltam, nyomtam a gyilkos szatírát. Ügy kell írni, hogy öröm legyen olvasni. A publicisztikáimnál mindig ügyeltem arra, hogy legyen benne feszültség, ne legyen unalmas. Legyen egy jó kezdés, a közepén se lanyhuljon - ha már éreztem, hogy laza, akkor bedobtam valami gégét. A végére meg kell egy poén, ami megmarad az emberek agyában.” Ilyen trógert nem üdvözlök! „Nem a tévedheteden semmit- mondásra törekedtem, hanem a tévedést is kockáztató valamit mondásra. Ügy írtam, hogy az megmozgatta az emberek agyát. A Duna utcai gimnáziumban állítólag össze is kaptak a gyerekek a cikkeim miatt. De az a jó, ha az olvasóval vitatkozol. Előfordult, hogy bizonyos lévai olvasók a szememre hányták, hogy amikor csapatuk a DAC ellen játszott a II. Szlovák Nemzeti Ligában, én a DAC-ot pártoltam. Azt mondták, úgy írtam, mintha még az Osztrák-Magyar Monarchiában lennék. Hozzátették, ha ez még egyszer előfordul, a legfelsőbb pártállami szervnél tesznek panaszt. Azt gondolom, a gyűlöletet és a szeretetet is ki kell érdemelni. Egyszer egy felháborodott olvasó azzal zárta levelét: Ilyen trógert nem üdvözlök! Amikor jó ironikusan letoltam a DAC-ot, a játékosok azt is beszélték, nem Dunaszerdahelyen kell megverni a Tomi Vincét, mert akkor letiltják a pályát, hanem meg kell állítani az autóját Szerdahely és Somorja között, és ott kell megverni! Bősön viszont egyszer más miatt állított meg egy tizenhét éves suhanc: „Bátran kell írni, és szellemesen” Nyolcvanéves Tomi Vince, az Új Szó legendás sportújságírója- Vince bácsi, jöjjön két deci borra, maga olyan szellemesen ír!” Hogy merte megírni?! ,A DAC-ban nagyon szerettek, ha ment a csapatnak, ha dicsénem őket. Persze ha nem ment nekik, akkor megbíráltam őket. Kétszer ki is tiltottak, arra hivatkozva, hogy félretájékoztatom a nyilvánosságot. Aztán leültünk, megittunk egy üveg konyakot, és kibékültünk. Nem volt semmi gond. Gond egy másik dél-szlovákiai klub tulajdonosával volt. Akkor Szikora György volt ott a tréner, aki mindent elmondott nekem. Megírtam valamit, ami nem tetszett a tulajdonosnak. Felhívott, megkérdezte, honnan vannak az információim. Valamit motyogtam. Ő csak folytatta:-Többé nem akarom látni a mécseseinken, és elküldöm az embereimet, ők majd megmutatják önnek, hogyan kell újságot írni! Megijedtem, amikor mentem haza, csak azt néztem, nincs-e az autóm összetörve. Többet nem is mentem oda, de felhívtam a játékosokat, igaz-e, amit írtam. Azt mondták, igaz, de hogy mertem megírni?!” Kis betűvel a DAC-ról „Azt mondják, hogy a DAC dobott fel engem, én meg a DAC-ot. Ebben van valami. De nagyon nehéz dolgom volt, a hetvenes években ugyanis a főszerkesztő elvtárs kiadta, hogy az internacionalizmus szel» Nostradamus elbújhat Érdekes cikkre bukkantunk Tomi Vince negyven év termését tartalmazó archívumát lapozgatva. Az 1968-ban megjelent Vb 2002-ben című írás több esetben is meglepő pontossággal látta előre a jövő tendenciáit. ,A döntő 64 csapata kétszer- kétszer játszott egymás ellen"- írta Tomi Vince majd' fél évszázada. Ha a 64 csapatig még nem is jutottunk el, 2026-ban már 48 csapat száll harcba a trófeáért. ,A legfejlettebb labdarúgást játszó országok: Zambia, Elefántcsontpart, Andorra, Vietnam, a Fidzsi-szigetek stb." - kezdődik egy másik bekezdés. Vietnam és a Fidzsi-szigetek vb-részvétele ugyan még ma is sci-fi kategória, de Elefántcsontpart 2006 óta rendszeres vb-résztvevő, és 1994-ben az Afrika-kupa-döntős Zambia is közel állt a vb-részvételhez. Andorrát pedig inkább ne emlegessük. ,A csapatok 9-1-es hadrendben léptek pályára. Ennek lényege, hogy egy játékos a pálya közepén szaladgált, míg a többiek saját tizenhatosukat szállták meg, és tűzzel-vassal igyekeztek megakadályozni az ellenfél egyetlen előretolt csatárát a góllövésben." Ezzel a megállapítással Tomi Vince telibe trafált, elég csak a 2010-es világbajnok spanyolokra és Fernando Torresre gondolnunk... Tomi Vince víziójában végül egyaránt 0:0-s gólkülönbséggel mind a 64 csapat világbajnok lett. Ilyesmitől azért szerencsére egyelőre nem kell tartanunk - és remélhetőleg 2102-ben sem jutunk el idáig...
