Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-04 / 228. szám, szerda
www.ujszo.com I 2017. október 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Nem csak hülyeség Épp azt az ügyvédi irodát választották, amelyik a legtöbbet kérte MARIÁN LEŠK0 A mikor a Transparency International Slovensko képviselője annak a körülményeivel foglalkozott, hogy Radomir Bžán ügyvédi irodája hogyan kapta meg egy állami részvénytársaságtól minden szlovákiai idők legjövedelmezőbb szerződését, Gabriel Šípoš azt mondta, csak két magyarázata lehetséges annak, miért viselkedett az állam ilyen nagyvonalúan egy magáncéggel szemben. „Tehették rossz szándékkal, hogy egy jogászon keresztül tudják kivenni a pénzt, vagy lehettek pusztán alkalmatlanok.” Arra a kérdésre, „csak” alkalmatlanságról volt-e szó, vagy büntetőjogi kategóriájú indítékok által vezérelt rossz szándékról, az ügy lényeges aspektusainak elemzése után lehet válaszolni. És bár a régi mondás szerint ne keressünk rossz szándékot ott, ahol a hülyeség a magyarázat, ez esetben minden azt igazolja, az alkalmatlanságnak is varrnak korlátái. 2014 nyarán a Nemzeti Vagyonalap (FNM) versenypályázatot hirdetett teljes körű jogi tanácsadásra. A jelentkező ügyvédi irodáktól szerződések készítését, jogi képviseletet és egyéb szakmai szolgáltatásokat kértek. 207 ezer eurós értékű megbízásért folyt a verseny. Ahogy Branislav Báčik, az FNM korábbi főnöke, az FNM-ből létrejött MH Manažment igazgatója elmondta, a közbeszerzés nyolc hónapig tartott. Külföldi ügyvédi irodák is jelentkezhettek, mert a pályázatról szóló információk egy hazai és egy külföldi közlönyben is megjelentek. A nagy hazai és külföldi irodák egyértelmű oknál fogva nem tolongtak a pályázatért: egy 207 ezres megbízás nem volt nekik elég érdekes. A versenypályázatra négy ügyvédi iroda jelentkezett, közülük hárommal szerződött is az MH Manažment. A szerződés záradékában mindegyik iroda feltüntette, milyen részesedésre tart igényt, ha az állami részvénytársaság peres ügyeit győzelemre viszi. A háromból kettő a törvényesen engedélyezett maximális jutalom felénél kevesebbet tüntetett fel. Egyedül R. Bžán ügyvédi irodájának szerződésében szerepelt a maximális jutalom 55 százaléka. Épp ezt az irodát választotta ki az MH Manažment, hogy az Enellel szembeni perben képviselje. Ennek köszönhetően van az irodának, joga” arra, hogy az állam 64, azaz hatvannégy millió eurót fizessen ki. Foglaljuk össze: az állami MH Manažment formálisan kihirdetett egy pályázatot egy viszonylag alacsony összegű, 207 ezer eurós megbízásra, de a gyakorlatban ennek az eredményét használta fel, hogy a három iroda közül, amelyekkel szerződéses viszonyban állt, a legdrágábbat bízza meg az állam jogi képviseletével az Enellel folytatott 550-700 milliós perben. Ez túlságosan kifinomult eljárás ahhoz, hogy csupán a szlovákiai hivatali alkalmatlanság következménye legyen. Elbocsánat VERES ISTVÁN D estrukció, dekonstruk- ció. Szétesés, szétsze- reltetés, szerteszerelte- tettség. Ki-, meg- és el- rablottság, ziláltság és feldúltság. Széttagoltatás. Ilyen és ehhez hasonló kifejezéseket ismételgetett tegnap reggel Bandika és Ervin, miközben sűrűn emelgették harmatos poharaikat, sörüket hörpölendő. Elemeikre bontva érezték magukat, és ezt nem is rejtették anorákjuk alá. Csalódottak és szomorúak voltak, mert egyrészt erre a hétre minden meteorológus azt jósolta, hogy úgy vonul be hozzánk az indián nyár, mint Mátyás király Gömörbe. A Las Vegas-i tömegmészárlás híre is elvett jókedvükből. Már majdnem arra fanyalodtak, hogy megvitassák Botka László hirtelen lemondását a magyar miniszterelnök-jelöltség megtisztelő pozíciójáról, amikor Bandika kibökte, mi is az ő legnagyobb baja tulajdonképpen. Hát az, kedves kuzin, hogy HTI nem ír többet a szombati Új Szóba. Egy esztendeig mintha lett volna némi, talán hangyakislábujj- körömnyi értelme a heteim hatodik napjának, amikor a Sarokpontot elolvasva visszadőltem az erkélyen a szalmaszékbe, nyugtázva a dolgok rendjét. Ennek, kedves kuzin, mostantól vége. A Sarokpont sorait nem HTI (teljes nevét inkább le sem újuk, hiszen személyisége van, annak meg jogai) termeli többé, mi pedig téve- lyeghetünk tovább, az univerzum kénye-kedvének kiszolgáltatottan. Két hete másé már a Szabó János, vagy nem tudom, milyen klasszikus idézet passzolna ide. Talán valami római, mondjuk egy Kikérő - vetette vissza Ervm. Apropó, idézetek. Nekem az vésődött be az említett szerzőtől leginkább, hogy „Nemileg polarizált világunk női fertályán a vágyak ösvénye előbb-utóbb rákanyarodik a realitás talajára.” Ön is fel tud mutatni valami hasonlót? Már hogy az istenbe ne tudnék, süllyesztette állát gallérjába Bandika. Nekem az a kedvencem, hogy „Az elmének nevezett feketedobozban nem olyan filmet fűz be a mozigépész, amilyet akar. Az első képsorok ugyan még kontroll alatt peregnek, egy idő után azonban szemeregni (spam-eregni?) kezdenek a kéretlen képi üzenetek.” Hát, igen. Meg kell tanulnunk mostantól élni ezek nélkül. Mit gondol, könnyű lesz? Enyhítsük lelki terheinket azzal, hogy hiszünk abban, hogy akik erről döntöttek, tudatában voltak felelősségüknek, és annak, hogy számolniuk kell az utókor ítéletével. Ez vállalható stratégiának tűnik, hümmögött Bandika. Meg aztán - tette hozzá - az sem kizárt, hogy ami ezután jön, az jobb lesz, mint az eddigi. Hiszen amikor ez jött, szintén jobbnak bizonyult az előtte levőnél. Megegyeztek, hogy ezt a stratégiát választják, mi több, letesztelik az egész koncepciót egy újabb rendeléssel. Oda is ballagtak a pulthoz, és rendeltek ismét. Sört ittak, pedig kedd reggel volt. De Bandika és Ervin számára ez nem jelentett gondot, hiszen munkanélküliek voltak. Magányos terror RYŠAVÝ PÁL önvédelemből tartott lőfegyverhez való jog akkor szűnik meg, ha a fegyvert elvakult dühből vagy elkeseredésből támadólag használják. Aztán jön a rendőrség, elviszi az illetőt, és az élet megy tovább, de aki meghalt, azt már nincs bíró, aki feltámasztaná, legfeljebb az utolsó ítélet napján, de az még messze van. Amerikát már évtizedek óta elárasztják az országban közkézen forgó fegyverek. A The Guardian egy 2012-es cikke szerint 1998 és 2012 között hivatalosan 156 577 260 fegyver került civil kézbe, de más becslések ezt a számot inkább 270 000 000-ra becsülik. Az Egyesült Államok hadserege, tokkal-vonóval, tartalékosokkal, nemzeti gárdával alig egymillió fő. A hadsereg kb. egyharmadának van automata tűzfegyvere (szárazföldi erők, tengerészgyalogosok, nemzeti gárda), mert nincs mindenkinek puskája. Tehát durva matekkal is 316-szor lehetne felfegyverezni az amerikai hadsereget azzal a fegyverállománnyal, amely civil kezekben van ma az országban. A Balkánon vagy a Közel-Keleten, ahol szinte minden második-harmadik felnőtt férfira jut legalább egy lőfegyver, ehhez képest fegyverhiány van. Äz 1791 -ben elfogadott második amerikai alkotmánymódosítás szerint az állampolgároknak joguk van saját fegyvert tartani és hordani, amely jogtól nem lehet őket megfosztani. Ezatörvénya 18. századi viszonyokra íródott. A vadnyugat eltűnt a naplementében, viszont a fegyverek megmaradtak, sőt, állampolgári jog, hogy az amerikaiak fegyverüket akár nyíltan is viselhetik. Hogy miért? Mert az az általánosan elfogadott vélemény, hogy így nagyobb eséllyel lehet elrettenteni másokat attól, hogy elővegyék saját törvényesen tartott fegyverüket, és mondjuk kirabolják a sarki fűszerest, ha úgy tartja kedvük vagy arra van „szükségük”. Az amerikai fegyverőrület öngerjesztő jellegét viszont eddig a legelvetemültebb fegyverhívők sem látták be. Nem akarnak távolabb látni annál a meggyőződésnél, hogy a személyes fegyver a személyes biztonság sarokköve. Talán a Las Vegasban elkövetett mészárlás révén is előtérbe kerülnek azok a hangok, amelyek szerint, ha a koncerten levők - akikre Stephen Paddock, a mészárlás elkövetője fegyverét szegezte-visszalőnek, egész biztos megakadályozhatták volna a tragédiát, legalábbis mérsékelhették volna az áldozatok számát. De ez baromság. Stephen Paddock „művére” ugyan ráharapott az utolsókat rúgó Iszlám Állam médiája, de Paddock - az eddigi bizonyítékok és nyomok alapján - egy a magányos őrültek kicsiny, de véreskezű táborából, egy azok közül, akik saját pénzükön, legálisan vettek fegyvert, abból a jogból eredően, amit az alkotmány biztosít nekik. A terrorspirál így tovább csavarodik, mert bár Paddock nem volt tagja egy terrorszervezetnek sem, amit elkövetett, attól terroristává vált. HÁTTÉR fel Hatvan éve, 1957. október 4-én bocsátották fel a Szovjetunióban a világ első mesterséges holdját, a Szputnyik-l-et, s ezzel megkezdődött az űrkorszak. A Szovjetunió és az Egyesült Államok a második világháború után kezdte el a legnagyobb titokban, de gőzerővel kifejleszteni az űrtechnikát, elsősorban nem tudományos, hanem katonai céllal. Az amerikai programot a náci Németországból „importált” Wemher von Braun, a szovjetet Szergej Koroljov vezette, a fő cél az atombombák célba juttatására alkalmas interkontinentális rakéták kifej lesztése volt. Egy idő után felmerült a tudományos célú mesterséges hold Föld körüli pályára állítása is. Eisenhower amerikai elnök 1955-benje- lentette be, hogy az 1957. július 1- jén kezdődő nemzetközi geofizikai év során mesterséges holdat akarnak fellőni, mire a szovjet kommunista pártvezetés egy héttel később jóváhagyta Koroljov fél éve benyújtott, hasonló értelmű javaslatát. A rendkívül nagyratörő kezdeti tervek a határidő közeledtével sokat egyszerűsödtek, mert a politikai vezetés mindenáron meg akarta előzni az amerikaiakat (a műszerekkel felszerelt, komplex műholdat 1958-ban, Szputnyik-3 néven lőtték fel). Végül úgy döntöttek, hogy egy viszonylag könnyen előállítható, egyszerű felszereltségű szatellitet indítanak úrnak. A katonai célokra fejlesztett hordozórakétát először 1957 májusában tesztelték, de ez balsikerrel végződött, éppúgy, mint a második és a harmadik próbálkozás. Az augusztus végi és a szeptember eleji fellövés azonban már sikeres volt, s Koroljovnak sikerült meggyőznie a pártvezetést, hogy engedélyezzék a startot. Az elsőség így a szovjeteké lett: 1957. október 4-én, 22 óra 28 perckor az „1. számú kilövési területről”, a mai Bajkonurból felbocsátott, kétfokozatú R-7 8K71 hordozórakéta pályára állította a világ első mesterséges holdját. A Szputnyik-1 (magyarul útitárs) polírozott alumíniumötvözetből készült, 58 centiméter átmérőjű, 83,6 kilós gömb volt, négy csuklósán kinyíló, 280 centiméter hosszú antennával. Repülési pályája a földfelszín fölött 228 és 947 kilométer között húzódott, a Földet mintegy 29 ezer kilométeres óránkénti sebességgel 96,1 percenként kerülte meg. A Földről is látható volt, rádióadói két frekvencián (20 és 40 ezer MHz) 1 watt teljesítménnyel adtak, a jellegzetes „bip-bip” hangot amatőr rádiósok is foghatták. A műhold 92 nap keringés után, 1958. január 4-én égett el a légkörben, de adatokat akkumulátorai lemerülése miatt csak 21 napig sugárzott. (MTI)
