Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-13 / 236. szám, péntek
www.ujszo.com | 2017. október 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A képmutatás születése „Édességet csak a buta gyerekek esznek, de mi mások vagyunk" LAMPL ZSUZSANNA A nő már hónapok óta nem látta a lakótelepen az anyát és a kislányát. Nem voltak közeli ismerősök, de azért az utcán mindig váltottak néhány szót, tudott róluk ezt-azt - például, hogy a kislány imádja a csokoládét -, ezért gyakran eszébe jutott, vajon mi lehet velük. Aztán váratlanul összefutottak az egyik pozsonyi plázában. Az anya javasolta, hogy fél óra múlva üljenek be az egyik kávézóba. így a nőnek még maradt ideje, hogy vegyen egy tábla mogyorós csokit, mert a kislány azt szerette a legjobban. Miután letelepedtek, az anya magának és a kislányának buborékmentes ásványvizet rendelt, amin a nő elcsodálkozott, mert tudta, hogy a kislány a kólát szereti. O magának süteményt rendelt. Azonnal észrevette, hogy az anyuka undorodva nézi a tányéiját, de csak egy pillanat volt az egész, talán nem is volt. Aztán beszélgetni kezdtek. A fiatal nő elmesélte, hogy elköltöztek, a város másik felében bérelnek lakást, és a kislány új óvodábajár, amit imád. Ez egy különleges óvoda. Minden modem, a bútorok és a nevelési elvek is, amiket alkalmaznak! És csupa előkelő nép hordja oda a gyerekét! Említett is néhány nevet, de a nő szégyenszemre egyiket sem ismerte (tudvalevő, hogy nem nagyon nézi azokat a képmutató műsorokat, épp nemrég írt erről). Zavarát leplezendő megkérdezte a kislánytól, hogy tényleg imádja-e az ovit. Hát persze, mondta a kislány minden lelkesedés nélkül, és rögtön visszakérdezett. Te mit fogsz inni? Merthogy a nő italt még nem rendelt. Hát, nem is tudom, talán olyan vizet, mint a tied, mondta a nő, mire a kislány elkezdte győzködni, hogy rendeljen kólát. De azt te szereted, nem én, mondta a nő. Nem, én nem szeretem, vágta rá a kislány, de te biztosan szereted, te rendeljél, légyszi... Az anya egy szót sem szólt, a nő nem tudta mire vélni a dolgot, de végül rendelt magának egy kólát, és elővette a ridiküljéből a csokit. Ezt neked hoztam, nyújtotta át a kislánynak. Ebben a pillanatban az anya felpattant, mint akit megdöftek, és szinte visszatuszkolta a csokit a nő táskájába. Nem eszik ő csokit, abban az óvodában nem szabad csokit enni, mondta kemény hangon. Édességet csak a buta gyerekek esznek, kommentálta a kislány. Buta gyerekek?! A nő csak hápogott. Igen, a malacok, azok a gyerekek, akik nem a mi óvodánkba járnak, mondta a kislány. De mi mások vagyunk. Mi nem eszünk csokit. Mi nem szeretjük a csokit. Ezután már nem sokat beszéltek. Mielőtt elváltak, az anya kiment a vécére. Amint eltűnt, a kislány, az ötéves, fogta a nő táskáját, és kitúrta belőle a csokit. Ezt elviszem, mondta. És ihatok a kóládból? Majd ha az anyu visszajön, azt fogja gondolni, hogy te ittad. Ne szólj neki, jó? Nem szóltam. * ^ A ROZSAFÜZER ES A MI ATYÁSKODÓ ÁLLAM AZ UTOLSÓ MENTSVÁR A SÁTÁN ÖRDÖGI ' ** TERVE ELLEN! — (Cartoon ize'r) Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Bugárvédi Farkast Kiváló riportot közölt a Denník N arról, milyen a közhangulat a megyei választások előtt Nyitrán. A szerző megemlíti, hogy a mostani kampányban már nem vetették be a magyarkártyát, még a tizenhat éve a posztján levő Milan Belica megyefonök sem, hiszen ezúttal a Híd is támogatja. Bemutatja őt és vetélytársait is, nem feledkezett meg Farkas Ivánról, az MKP jelöltjéről sem. Aztán feltette a kérdést: Hát akkor ki? Belica, Uhrík, Greš- šo, vagy a magyar? Bugár Béla erre az elfogultnak semmiképpen sem nevezhető lapot arra figyelmeztette, hogy az a magyar Farkas Iván, az MKP alelnöke, akit épp úgy megilleti, hogy megnevezzék, mint szlovák vetélytársait. Állásfoglalásáról az itteni magyar újságírói nehéztüzérség, amely csaknem naponta, szinte kéjes kárörömmel szidja őt, ezúttal hallgatott. Pedig a Híd párt álláspontra helyezkedett. Amiből, ha több lenne, talán segíthetné a hazai magyar-magyar együttműködés ki vajúdását, ami a megyei voksolások előtt sem sikerült. Émiatt főleg Nagyszombat megyében zajlik politikai csata. Más a helyzet a nyitrai régióban, ahol Farkas Iván befutó is lehet, ha a magyarok elmennek szavazni. Köztük aligha akad olyan, aki a látszólag megszelídült Milan Belicára voksolna. Sorosból sátán - rózsafüzér a politikusok kezében Beindult a magyar nemzeti konzultáció, az eredmény borítékolható. Senki sem szeretné, ha migránsok sokaságát telepítenék régiónkba. Am riogatják az embereket, nem tesznek különbséget már befogadott, oltalomra szoruló menekültek és gazdasági bevándorlók között sem. Semjén Zsolt kormányalelnök azt szajkózza, az egész világ Soros György kezében meg a zsebében van. Aradszki András kereszténydemokrata képviselő szerint a milliárdos a kereszténység és a családok ellen támad. Áradszki azt mondja, a sátán elleni harchoz a rózsafüzér a hatásos, a nemzeti konzultáción pedig a lakosság elmondhatja, mit gondol a Soros-tervről. Navracsics Tibor uniós biztos viszont közölte, az Európai Bizottság saját koncepciója alapján tevékenykedik migránsügyben is, de Orbán Viktor azonnal rá- dörrent, hogy igenis a Soros-tervet hajtja végre. Tény, hogy Soros tavaly a Wall Street Journalban közölte, 500 millió dollárral segíti a menekültek eljutását Európába. Szándékai ellen fel kell lépni, de nem úgy, hogy megnyitják Pandóra szelencéjét, mert az idegengyűlölet beláthatatlan társadalmi károkat okozhat. Némi enyhet jelenthet a hangzavarban Beer Milós váci katolikus püspök és sok neves társa, akik humanitárius mozgalmat indítottak az országot eluraló, mesterségesen szított gyűlölet ellen. Ijesztő látni, ahogy normális életet élő polgárok félinformációk, ismeretlen tények és meg nem ismert emberek kapcsán egymás ellen fordulnak - írják felhívásukban, amely szerint az országhatárt, de az emberséges társadalom határait is meg kell védeni. Hányán hallják meg szavukat? Horthy-szobor Hódosban? Horthy Miklós nem volt háborús bűnös, még fasiszta sem, ahogy a szlovák közvélemény és a nacionalista történészek siserehada bizonygatja. Ám egyértelmű felelősség terheli őt a magyar zsidók deportálásáért, a H. magyar hadsereg elpusztulásáért és számos nemzeti tragédiáért. Szobrot demokratikus országokban azoknak emelnek, akiknek életművéről társadalmi konszenzus van. Ezt semmiképpen sem mondhatjuk el Horthyról. Vajon gondoltak-e a hodosi református egyházközség tagjai arra, hogy a szoboravatással besározzák a szomszédos Dunaszerdahelyről elhurcolt és a gázkamrákban elpusztult zsidók, valamint a Don-kanyamál és más csatamezőkön elesett csallóköziek, köztük a saját falujuk áldozatainak emlékét? Egyúttal beárnyékolják a reformáció fél évezredes évfordulója alkalmából megtartott lélekemelő rendezvényeket. Nem tudom, véletlen-e, hogy az aktust az első bécsi döntés évfordulójára időzítették. Igazat adok annak a bloggemek, aki figyelmeztet, hogy vége szakadhat annak a kegyelmi állapotnak, amely mostanság a lecsitult magyar-szlovák kapcsolatokat jellemzi. Még akkor is, ha az avatást a templomkertben, egyházi birtokon tervezik. Remélem, a helyi gyülekezet presbiterei, valamint a polgármesteri hivatal illetékesei a józan eszükre hallgatnak, s nem dőlnek be a magyarországi szélsőségesek szándékainak. Ok majd nagyokat hő- zöngenek, vállon is veregetik a hazai szervezőket, aztán hazakotródnak, a következmények pedig a hodosiakra és a szlovákiai magyarokra zúdulnak. Az osztrák választási kampányban is megjelent a bevándorlás FELEDY BOTOND szavazás a hétvégén lesz, de már az eddig vezető út is kész regény. A két nagy párt, a szocialisták és a konzervatívok (SPÖ, Ö VP) az elmúlt választáson már alig bírták megtartani a nagykoalíciót. Utána az elnökválasztáson egyikük jelöltje sem jutott a második fordulóba. Helyettük a balosabb Zöldek, és a jobbszélre tartozó Szabadság- párt (FPÖ) jelöltje mérkőzött az elnöki székért - a két hagyományos nagy párt jelöltje alig 10-10%-nyi támogatást szerzett az első körben. A 2015-ös menekültválság idején egyértelműen a menekültekkel kemény kézzel bánó Szabadságpárt vezette a közvéleménykutatásokat, most azonban más a helyzet. Mi történt a két év alatt, miért nincs itt a „lázadás” éve? Az elnökválasztáson végül második helyet megszerző Szabadságpárt a második világháború után alighanem a legnagyobb támogatottsággal rendelkező, szélsőségesnek tekintett párt Európában. Most is a második helyre mérik, a konzervatívok után, Sebastian Kurzcal a párt élén, és fej fej mellett a szocialistákkal és Christian Kern kancellárral. A 27 évesen a külügyminiszteri posztot megszerző Kurz teljesen a maga képére formálta az ÖVP-t, még a párt neve is megváltozott, „Kurz-listaként” fut, ezután következik nevében a Néppárt. A hagyományos - Merkel által is használt - fekete színt türkizre változtatták. (Egyébként a fekete papi ruháról asszociált szolgálat és gondoskodás ihlette a háború után a keresztény konzervatív pártok fekete színválasztását.) Úgy tűnik, inkább a vidéki választók hiszik el Kurznak, hogy ő a változtatás embere. Kern, a szocialistákjelöltje 2016 májusában lett kormányfő. Mindketten kevésbé elkoptatottak a pártpolitika szempontjából, miközben politikai karrierjük már tart egy ideje. A két nagy párt képes volt egyfajta személyközpontú politikai arculat felépítésére. A másik nagy jelentőségű döntés, amely befolyásolta a kampányt, hogy mindkét párt elkezdett ötleteket átvenni az FPÖ migrációellenes repertoárjából. Ilyen a burka betiltása közterületen, ennek persze áldozatául esnek a farsangi maszkok is. Több tartományban korlátozták a szociálisjuttatásokat, illetve családi maximumot vezettek be - az egyik intézkedés az alkotmánybíróság döntésére vár. Az FPÖ viszont azzal vádolja a kormánypártokat, hogy elvette ajavaslatait. A befutók sorrendje és a lehetséges koalíciók kérdése is nyitott. Sokkal több dinamika lehet még az osztrák választásban, mint gondolnánk, és a szlovák, illetve magyar pártokra vonatkozó következtetéseket is levonhatunk majd.
