Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)

2017-10-13 / 236. szám, péntek

www.ujszo.com | 2017. október 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A képmutatás születése „Édességet csak a buta gyerekek esznek, de mi mások vagyunk" LAMPL ZSUZSANNA A nő már hónapok óta nem látta a lakótelepen az anyát és a kislányát. Nem voltak közeli is­merősök, de azért az utcán mindig váltottak néhány szót, tudott róluk ezt-azt - például, hogy a kislány imádja a csokoládét -, ezért gyakran eszébe jutott, vajon mi lehet velük. Aztán váratlanul összefutottak az egyik pozsonyi plázában. Az anya javasolta, hogy fél óra múlva üljenek be az egyik kávézóba. így a nőnek még maradt ideje, hogy vegyen egy tábla mogyorós csokit, mert a kis­lány azt szerette a legjobban. Miután letelepedtek, az anya ma­gának és a kislányának buborék­mentes ásványvizet rendelt, amin a nő elcsodálkozott, mert tudta, hogy a kislány a kólát szereti. O magának süteményt rendelt. Azonnal észre­vette, hogy az anyuka undorodva nézi a tányéiját, de csak egy pillanat volt az egész, talán nem is volt. Az­tán beszélgetni kezdtek. A fiatal nő elmesélte, hogy elköltöztek, a város másik felében bérelnek lakást, és a kislány új óvodábajár, amit imád. Ez egy különleges óvoda. Minden mo­dem, a bútorok és a nevelési elvek is, amiket alkalmaznak! És csupa elő­kelő nép hordja oda a gyerekét! Em­lített is néhány nevet, de a nő szé­gyenszemre egyiket sem ismerte (tudvalevő, hogy nem nagyon nézi azokat a képmutató műsorokat, épp nemrég írt erről). Zavarát leplezendő megkérdezte a kislánytól, hogy tényleg imádja-e az ovit. Hát persze, mondta a kislány minden lelkesedés nélkül, és rögtön visszakérdezett. Te mit fogsz inni? Merthogy a nő italt még nem rendelt. Hát, nem is tudom, talán olyan vizet, mint a tied, mondta a nő, mire a kis­lány elkezdte győzködni, hogy ren­deljen kólát. De azt te szereted, nem én, mondta a nő. Nem, én nem sze­retem, vágta rá a kislány, de te biz­tosan szereted, te rendeljél, légyszi... Az anya egy szót sem szólt, a nő nem tudta mire vélni a dolgot, de végül rendelt magának egy kólát, és elő­vette a ridiküljéből a csokit. Ezt ne­ked hoztam, nyújtotta át a kislány­nak. Ebben a pillanatban az anya fel­pattant, mint akit megdöftek, és szinte visszatuszkolta a csokit a nő táskájába. Nem eszik ő csokit, abban az óvodában nem szabad csokit enni, mondta kemény hangon. Édességet csak a buta gyerekek esznek, kom­mentálta a kislány. Buta gyerekek?! A nő csak hápogott. Igen, a malacok, azok a gyerekek, akik nem a mi óvodánkba járnak, mondta a kislány. De mi mások vagyunk. Mi nem eszünk csokit. Mi nem szeretjük a csokit. Ezután már nem sokat beszéltek. Mielőtt elváltak, az anya kiment a vécére. Amint eltűnt, a kislány, az ötéves, fogta a nő táskáját, és kitúrta belőle a csokit. Ezt elviszem, mond­ta. És ihatok a kóládból? Majd ha az anyu visszajön, azt fogja gondolni, hogy te ittad. Ne szólj neki, jó? Nem szóltam. * ^ A ROZSAFÜZER ES A MI ATYÁSKODÓ ÁLLAM AZ UTOLSÓ MENTSVÁR A SÁTÁN ÖRDÖGI ' ** TERVE ELLEN! — ­(Cartoon ize'r) Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Bugárvédi Farkast Kiváló riportot közölt a Denník N arról, milyen a közhangulat a megyei választások előtt Nyitrán. A szerző megemlíti, hogy a mostani kampány­ban már nem vetették be a magyarkártyát, még a tizenhat éve a posztján levő Milan Belica megyefonök sem, hiszen ezúttal a Híd is támogatja. Be­mutatja őt és vetélytársait is, nem feledkezett meg Farkas Ivánról, az MKP jelöltjéről sem. Aztán feltette a kérdést: Hát akkor ki? Belica, Uhrík, Greš- šo, vagy a magyar? Bugár Béla erre az elfogultnak semmiképpen sem ne­vezhető lapot arra figyelmeztette, hogy az a magyar Farkas Iván, az MKP alelnöke, akit épp úgy megilleti, hogy megnevezzék, mint szlovák vetély­társait. Állásfoglalásáról az itteni magyar újságírói nehéztüzérség, amely csaknem naponta, szinte kéjes kárörömmel szidja őt, ezúttal hallgatott. Pedig a Híd párt álláspontra helyezkedett. Amiből, ha több lenne, talán se­gíthetné a hazai magyar-magyar együttműködés ki vajúdását, ami a me­gyei voksolások előtt sem sikerült. Émiatt főleg Nagyszombat megyében zajlik politikai csata. Más a helyzet a nyitrai régióban, ahol Farkas Iván befutó is lehet, ha a magyarok elmennek szavazni. Köztük aligha akad olyan, aki a látszólag megszelídült Milan Belicára voksolna. Sorosból sátán - rózsafüzér a politikusok kezében Beindult a magyar nemzeti konzultáció, az eredmény borítékolható. Senki sem szeretné, ha migránsok sokaságát telepítenék régiónkba. Am riogatják az embereket, nem tesznek különbséget már befogadott, olta­lomra szoruló menekültek és gazdasági bevándorlók között sem. Semjén Zsolt kormányalelnök azt szajkózza, az egész világ Soros György kezében meg a zsebében van. Aradszki András kereszténydemokrata képviselő szerint a milliárdos a kereszténység és a családok ellen támad. Áradszki azt mondja, a sátán elleni harchoz a rózsafüzér a hatásos, a nemzeti konzultá­ción pedig a lakosság elmondhatja, mit gondol a Soros-tervről. Navracsics Tibor uniós biztos viszont közölte, az Európai Bizottság saját koncepciója alapján tevékenykedik migránsügyben is, de Orbán Viktor azonnal rá- dörrent, hogy igenis a Soros-tervet hajtja végre. Tény, hogy Soros tavaly a Wall Street Journalban közölte, 500 millió dollárral segíti a menekültek eljutását Európába. Szándékai ellen fel kell lépni, de nem úgy, hogy meg­nyitják Pandóra szelencéjét, mert az idegengyűlölet beláthatatlan társa­dalmi károkat okozhat. Némi enyhet jelenthet a hangzavarban Beer Milós váci katolikus püspök és sok neves társa, akik humanitárius mozgalmat indítottak az országot eluraló, mesterségesen szított gyűlölet ellen. Ijesztő látni, ahogy normális életet élő polgárok félinformációk, ismeretlen té­nyek és meg nem ismert emberek kapcsán egymás ellen fordulnak - írják felhívásukban, amely szerint az országhatárt, de az emberséges társada­lom határait is meg kell védeni. Hányán hallják meg szavukat? Horthy-szobor Hódosban? Horthy Miklós nem volt háborús bűnös, még fasiszta sem, ahogy a szlo­vák közvélemény és a nacionalista történészek siserehada bizonygatja. Ám egyértelmű felelősség terheli őt a magyar zsidók deportálásáért, a H. magyar hadsereg elpusztulásáért és számos nemzeti tragédiáért. Szobrot demokratikus országokban azoknak emelnek, akiknek életművéről társa­dalmi konszenzus van. Ezt semmiképpen sem mondhatjuk el Horthyról. Vajon gondoltak-e a hodosi református egyházközség tagjai arra, hogy a szoboravatással besározzák a szomszédos Dunaszerdahelyről elhurcolt és a gázkamrákban elpusztult zsidók, valamint a Don-kanyamál és más csa­tamezőkön elesett csallóköziek, köztük a saját falujuk áldozatainak emlé­két? Egyúttal beárnyékolják a reformáció fél évezredes évfordulója alkal­mából megtartott lélekemelő rendezvényeket. Nem tudom, véletlen-e, hogy az aktust az első bécsi döntés évfordulójára időzítették. Igazat adok annak a bloggemek, aki figyelmeztet, hogy vége szakadhat annak a ke­gyelmi állapotnak, amely mostanság a lecsitult magyar-szlovák kapcso­latokat jellemzi. Még akkor is, ha az avatást a templomkertben, egyházi birtokon tervezik. Remélem, a helyi gyülekezet presbiterei, valamint a polgármesteri hivatal illetékesei a józan eszükre hallgatnak, s nem dőlnek be a magyarországi szélsőségesek szándékainak. Ok majd nagyokat hő- zöngenek, vállon is veregetik a hazai szervezőket, aztán hazakotródnak, a következmények pedig a hodosiakra és a szlovákiai magyarokra zúdulnak. Az osztrák választási kampányban is megjelent a bevándorlás FELEDY BOTOND szavazás a hétvégén lesz, de már az eddig vezető út is kész regény. A két nagy párt, a szocialisták és a konzervatívok (SPÖ, Ö VP) az elmúlt választáson már alig bírták megtartani a nagykoalíciót. Utána az elnökválasztáson egyikük je­löltje sem jutott a második fordu­lóba. Helyettük a balosabb Zöldek, és a jobbszélre tartozó Szabadság- párt (FPÖ) jelöltje mérkőzött az elnöki székért - a két hagyományos nagy párt jelöltje alig 10-10%-nyi támogatást szerzett az első körben. A 2015-ös menekültválság idején egyértelműen a menekültekkel ke­mény kézzel bánó Szabadságpárt vezette a közvélemény­kutatásokat, most azonban más a helyzet. Mi történt a két év alatt, miért nincs itt a „lázadás” éve? Az elnökválasztáson végül má­sodik helyet megszerző Szabad­ságpárt a második világháború után alighanem a legnagyobb támoga­tottsággal rendelkező, szélsősé­gesnek tekintett párt Európában. Most is a második helyre mérik, a konzervatívok után, Sebastian Kurzcal a párt élén, és fej fej mel­lett a szocialistákkal és Christian Kern kancellárral. A 27 évesen a külügyminiszteri posztot megszerző Kurz teljesen a maga képére formálta az ÖVP-t, még a párt neve is megváltozott, „Kurz-listaként” fut, ezután kö­vetkezik nevében a Néppárt. A ha­gyományos - Merkel által is hasz­nált - fekete színt türkizre változ­tatták. (Egyébként a fekete papi ruháról asszociált szolgálat és gondoskodás ihlette a háború után a keresztény konzervatív pártok fe­kete színválasztását.) Úgy tűnik, inkább a vidéki választók hiszik el Kurznak, hogy ő a változtatás em­bere. Kern, a szocialistákjelöltje 2016 májusában lett kormányfő. Mindketten kevésbé elkoptatottak a pártpolitika szempontjából, mi­közben politikai karrierjük már tart egy ideje. A két nagy párt képes volt egy­fajta személyközpontú politikai arculat felépítésére. A másik nagy jelentőségű döntés, amely befo­lyásolta a kampányt, hogy mindkét párt elkezdett ötleteket átvenni az FPÖ migrációellenes repertoárjá­ból. Ilyen a burka betiltása közte­rületen, ennek persze áldozatául esnek a farsangi maszkok is. Több tartományban korlátozták a szoci­álisjuttatásokat, illetve családi maximumot vezettek be - az egyik intézkedés az alkotmánybíróság döntésére vár. Az FPÖ viszont az­zal vádolja a kormánypártokat, hogy elvette ajavaslatait. A befutók sorrendje és a lehetsé­ges koalíciók kérdése is nyitott. Sokkal több dinamika lehet még az osztrák választásban, mint gon­dolnánk, és a szlovák, illetve ma­gyar pártokra vonatkozó követ­keztetéseket is levonhatunk majd.

Next

/
Thumbnails
Contents