Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-13 / 236. szám, péntek
8 KULTÚRA 2017. október 13. | www.ujszo.com Mečiar a moziban Pozsony. Már vetítik a hazai mozik Tereza Nvotová Mečiar című dokumentumfilmjét. A fiatal rendezőnő idén jelentkezett első nagyjátékfilmjével, a tabudöngető és naturalisztikus Mocsokkal (Spina), most pedig egy négy évig érlelt munkáját mutatja meg a közönségnek. 2013-ban, még a prágai Filmművészeti Akadémia hallgatójaként kezdte foglalkoztatni a téma - Mečiar akkor jelentette be, hogy visszavonul a politikától -, így felvette a politikussal a kapcsolatot, és kamera elé ültette egy inteijú erejéig. Ebből a felvételből egy vizsgafilm született, amely az azóta eltelt időszakban egész estés művé nőtte ki magát, archív felvételeket, korabeli dokumentumfilmek részleteit, a kilencvenes évek meghatározó eseményeiben részt vevő személyek visszaemlékezéseit bevonva a történetbe. Nvotová úgy fogalmazott: nem indult új tények nyomába, nem vált oknyomozó riporterré, do- kuját inkább egyfajta generációs vallomásnak szánta. Arról akart beszélni, milyen hatást gyakorolt az egykori kormányfő, az önálló Szlovákia történetének első évtizedét meghatározó, erősen vitatott érdemű politikus a szlovák társadalomra - és közvetve a rendező életére. Tereza Nvotová azt is elmondta, filmjét elsősorban a fiataloknak szánja, akik a mečiarizmus éveiből már alig emlékeznek valamire. (as) Ne legyünk ennyire svédek A négyzet című társadalmi tabló az európai értékekről és azok válságáról szól JUHASZ KATALIN Azért (is) lehet örülni, hogy ez a film kapta idén Cannes-ban a fődíjat, mert elsősorban azt a réteget parodizálja, kritizálja, amely azért ül be a moziba, hogy lássa a cannes-i fődíjas alkotást. A kultúrsznobokat célozza meg. És remélhetőleg szíven is találja őket. Kedves nézők, nézzenek magukba, gondolkodjanak el az értékrendjükön, kapcsolataikon, vegyék észre az önöket körülvevő anomáliákat, és óvakodjanak az álszentségtől. Ilyesmiket kér tőlünk Ruben Östlund svéd rendező abban a videóüzenetben, amelyet A négyzet pozsonyi vetítése előtt adtak le. Elmondta még, hogy a plakáton is szereplő éttermi jelenetet kifejezetten a szmokingos-estélyis cannes-i közönségnek szánta, hogy szömyülködjenek el, vagy pironkodva nevessenek önmagukon. A négyzet bátor film, több tabutémát is feszeget. A kortárs képzőművészetről például kevesen merik kimondani, mekkora blöffok- nek ad teret. A film főszereplője, egy kortárs múzeum fökurátora (Claes Bang játssza remekül) igazi megélhetési blöffölő. Bármibe bele tudja magyarázni a művészi értéket, olyan elemzéseket rittyent néhány kupac földre szórt murváról, hogy a tanácstalan újságírók mind a tíz ujjúkat megnyalják, aztán ha hónapok múlva valaki rákérdez, már ő maga sem emlékszik, miket hordott össze. A galéria a kultúrsznobokból él, és persze a gazdag öregasszonyokból, azaz a gáláns támogatókból. Christian, a kurátor egy nap váratlanul kapcsolatba kerül a való világgal: kizsebelik az utcán. Izgalmas kalandként éli meg, ahogy követi a mobilját online. Eljut a stockholmi „prolinegyedbe”, ahol fenyegető cetliket dobál be egy 13 emeletes bérház összes levélszekrényébe, mert így biztosan megkapja a tettes is. Nem érdekli, hogy ezáltal minden lakót rablással vádol. A nyomozósdi és annak furcsa folyományai jobban lekötik, mint a következő kiállítás előkészítése, látatA film egyik kulcsjelenete lanban jóváhagyja a külsősök által készített beharangozó videót, amivel nagyot hibázik. Ez a bizonyos „kiállítás” egy földre rajzolt négyzet, egy argentin művésznő „alkotása”. A szakmai maszlag szerint: „A négyzet a bizalom és a törődés szentélye. Benne mindenki ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel bír”. És ez a marhaság nem Östlund fejéből pattant ki, a felirat pár éve tényleg szerepelt egy stockholmi múzeum egyik installációján. Esetünkben azért hamis és hazug, mert naná, hogy nincsenek egyforma jogaink, lehetőségeink. A múzeum buzgó dolgozói munkába menet koldusokat, hajléktalanok kerülgetnek, a segélyszervezetek szórólapjait bevágják a legközelebbi kukába. Ezek az utcai jelenetek kiválóak, és szinte csak aláfestésként funkcionálnak. Ahogyan aláfestések a túlzott tolerancia megnyilvánulásai is. Nem vezetik ki a pódiumbeszélgetésről a trágárságokat bekiabáló férfit, mert a felesége közli, hogy Tourette-szindrómában szenved szegény. Nem gond, ha az apuka beviszi az értekezletre a bőgő FILMKOCKA A négyzet ■ The Square • Színes, svéd-német-francia-dán filmdráma, 2017.142 perc ■ Rendező: Ruben Östlund ■ Forgatókönyv: Ruben Östlund ■ Operatőr: Fredrik Wenzel ■ Vágó: Jacob Secher Schulsinger, Ruben Östlund ■ Szereplők: Claes Bang, Elisabeth Moss, Dominic West, Terry Notary, Christopher Laesso f*' A film előzetesét megnézhetik az ujizo.com-on. csecsemőt. És az sem gond, ha egy „művész” durván molesztálja a nézőket, hiszen ez egy performansz. A filmnek ez az egyik kulcsjelenete, öt percben szavak nélkül többet mond el az emberi természetről és a mai nyugati társadalomról, mint egy vaskos szociálpszichológia tankönyv. Á film egyébként majdnem két és fél órás, én azonban meg nem tudnám mondani, mely jeleneteket kel(Képarchívum) lett volna kivágni belőle a kényelmesebb hossz érdekében. Mert itt az idő nem úgy repül, mint egy ólom- szárnyú betonbagoly - szinte fel sem tűnik, hogy egy extrém hosszú filmet néztünk meg. Ez elsősorban a remek vágásnak, a hirtelen irányváltásoknak, a meghökkentő képkompozícióknak köszönhető. Csakúgy, mint a Jurist (Felsőbb hatalom) című előző Östlund-filmben, amely a családi kötelékek gyengülésének veszélyeire, az önzés kártékony hatásaira figyelmeztet. Ott például hosszú perceken át síelnek, utaznak, ébredeznek a szereplők, vagy csak néznek maguk elé, és mégsem tudjuk levenni róluk a szemünket. A színészeket ott is, itt is remekül választották ki. Olyan természetesek, hogy néha az az érzésünk, nem is tudták, mikor forog a kamera - mint a Ricky Gervais-féle The Office-sorozatban. „Ne legyél már ennyire svéd!”- mondja a főhősnek egy sötétebb bőrű kollégája. A svéd jelző itt meglehetősen összetett mögöttes tartalommal bir. És bizony ránk is vonatkozik. Elindult a Kassákizmus a PIM-ben Kassákizmus főcímmel három kiállítással ünnepük Kassák Lajos születésének 130. és halálának 50. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és tagintézményei. Budapest. A tegnap elindult kiállítássorozat az izmusok korát mutatja be Kassák Lajos Kossuth-díjas költő, író, képzőművész, a magyar avantgárd egyik legjelentősebb alakja 1920-as évekbeli munkásságával a fókuszban. A sorozat mindenekelőtt Kassák 1920 és 1926 közötti bécsi emigrációjának időszakát, az ekkor kiadott MA című folyóiratot és szellemi környezetét mutatja be. Az első kiállítás Új művészet - A bécsi MA az avantgárd nemzetközi hálózataiban címmel mától látogatható a PIM-ben. A második kiállítás (Az új Kassák - A ló meghal és a madarak kiröpülnek című tárlat) a Kassák Múzeumban látható október 20-tól, míg az Új dráma, új színpad - A magyar avantgárd színházi kísérletei című kiállítás október 27-től tekinthető meg a Bajor Gizi Színészmúzeumban. Mindhárom kiállítás 2018. február 25-ig várja a látogatókat. Prőhle Gergely, a Kassák- hagyatékot is kezelő PIM főigazgatója felidézte: ritka alkalom, amikor három különböző, de mégis egy ernyő alatt működő intézmény mondja el ugyanarról az életműről - annak egy adott szakaszáról - a saját véleményét. Ugyanakkor számos olyan vetülete van a kassáki életműnek, amely egy tágabb szellemtörténeti horizontot jelenít meg, és ebben teszi értelmezendővé az alkotó munkásságát. Szeredi Merse Pál művészettörténész a kiállítások koncepciójáról szólva két fogalmat emelt ki: a hálóA fiatal Kassák Lajos (Képarchívum) zatosságot és az összművészetet. Elmondta, olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyek túlmutatnak az irodalom és a képzőművészet különválasztott művészeti ágain és nemzeti horizontján is. Az első kiállítás keretében arra kíváncsiak, hogy hogyan lehet ma, kortárs szemmel, új módszertani, új kutatási eredmények fényében újraolvasni és újra megnézni Kassák képzőművészetét, irodalmát és a MA folyóirat történetét a bécsi időszakban. A Kassák Múzeumban nyíló kiállítás Kassák egy művéről beszél, A ló meghal és a madarak kiröpülnek című versről. A kiállításban azt mutatják be, hogyan vált a vers Kassák emblematikus főművévé, milyen stációi voltak a kanonizáció- jának, és hogyan épült be abba a nemzetközi irodalmi, képzőművészeti térbe, hálózatba, amit Kassák a MA folyóirat szerkesztése idején kialakított. A harmadik kiállítás pedig arra keresi a választ, hogy hogyan kapcsolódott a Kassák kör, illetve az Kassák által szerkesztett folyóirat koncepciójába a színház. Kassák Lajos 1887. március 21-én született Érsekújvárban, és 1967. július 22-én hunyt el Budapesten. Az érsekújvári Zmeták Ernő Művészeti Galéria idei programjában is hangsúlyos szerepet kapott a Kassák- jubileum. Márciustól májusig volt látható a galéria anyagából összeállított, Kassák Lajos sokoldalú képzőművészeti munkásságát láttató Re/konstrukció című kiállítást, melynek gerincét a az alkotó özvegye, Kassák Klára által adományozott hagyaték képezte. Az őszt az érsekújvári galéria a szlovák analitikus festészet kiemelkedő egyéniségével, Milan Bočkayval záija: ő egyike azoknak a szlovák művészeknek, akik rendszeresen szerepelnek a Kassák tiszteletére készült albumokban és- tárlatokon. Illuzív, vizuális paradoxonokon alapuló stílusában több Kassák-mű értelmezését megfestette ezek most sem hiányozhatnak a kiállításáról, amely november 30-án nyílik meg. (MTI, ú)
