Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)

2017-10-06 / 230. szám, péntek

www.ujszo.com | 2017. október 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Spanyol-katalán baj vívás Budáért A magyar-szlovákhoz hasonló végeláthatatlan vitára van kilátás KOLLAI ISTVÁN A budai várfal oldalában emléktábla hirdeti annak a 300 spanyol katonának az emlékét, akik részt vettek Buda 1686-os visszavívásá- ban. Nemrég mellé került egy másik emléktábla, amely külön a katalán katonáknak állít emléket. Az emléktábla-állítást sokan amolyan közép-európai sportnak tartják, egyes becslések szerint Lon­donban és Párizsban összesen nincs annyi emléktábla, mint Budapesten. A fent említett példa viszont azt mu­tatja, hogy mások is ugrani tudnak, ha emléktábla-állításról van szó. Jelen esetben a katalánokról van szó, akik az ismeretes népszavazási kezdeményezésükkel egyszeriben feltették magukat a világtérképre. És az ilyen függetlenségi mozgal­mak - ez már valóban erős közép­európai tapasztalat - a történelem átírásának, újramagyarázásának igényét is magával hozhatják. Vegyük például a budavári em­léktáblák esetét. A történelmi háttér: 1686. szeptember 2-án az egységes európai hadak megtörték a Budát védő törökök ellenállását, végre át tudták tömi a várfalat, és közel­harcban még aznap elfoglalták Bu­dát. Ezzel megkezdődött a történel­mi Magyarország területi egységé­nek helyreállítása, és az Oszmán Birodalom pedig megkezdte lassú, de biztos hanyatlását. Megjegyezzük, lehetne piros betűs ünnep a magyarok között szeptember másodika, de sajnos nem az. Pedig egy olyan nap volt ez, amikor fél Eu­rópa ide figyelt, és fél Európa vérál­dozattal vett részt Magyarország te­rületi egységének helyreállításában: a 15 000 magyar katona mellett több tízezer német, francia, lengyel és spanyol harcolt itt. Illetve spanyol vagy katalán har­cosok vettek részt az ostromban? 1934-ben állították a budavári Anjou-bástyánál azt a kétnyelvű spanyol-magyar emléktáblát, amely összesen 300 spanyol katonáról tud. Emellé mindössze méterekkel odébb került az ezredfordulón a katalán-magyar emléktábla, a kata­lán kormány kezdeményezéséből. A magyar szervek jóindulatúan pró­bálták kezelni a kialakult helyzetet: „Mivel a felmentő csapatokhoz szin­te Európa valamennyi országából érkeztek katonák, az önkormányzat úgy döntött, hogy a harcokban leg­nagyobb részt vállaló nemzetek helytállását külön-külön is elismeri.” Van valami mulatságos és rosszat sejtető a két emléktáblában, ahogy egymás mellett merednek a nézelő- dőre. Hasonlóan néznek ki, mindket­tő elég óriásira sikerült, mindkettőt lámpafény világítja meg este: látha­tóan a katalán emlékezők nem akar­tak lemaradni a spanyolok mellett. A rosszat sejtető ebben az, hogy a történelmi emlékezet újragondolása révén a spanyolok és katalánok ugyanolyan végeláthatatlan vitákba fognak keveredni, mint a magyarok és a szlovákok. Katalónia Wikipédia-oldalán Salvador Dali és Antoni Gaudí is katalánként van hirdetve. Akkor tévedés volt őket spanyoloknak hívni eddig? Nem spanyolok, hanem katalánok voltak? Vagy spanyol mellett katalánok is voltak ők? Vagy majd minden hí­rességnek kielemzik a naplóját, szü­leinek írt levelezését, minden belső gondolatát, hogy utólag megfejtsék, vajon a katalán függetlenség pártján lettek volna-e, ha? Mi (magyarok és szlovákok) már tudjuk, hogy ezekben a vitákban nincsenek adu ászok, végzetes ér­vek, nincs utolsó szó: mindig min­dent meg lehet kérdőjelezni. A mai spanyol (és katalán) em­berek feltehetőleg nagy hévvel ve­tik bele magukat majd az ilyen vi­tákba. Csak a spanyol (és katalán...) kultúra iránt lelkes tö­megek feje fog belefájdulni a törté­nelemnek az ilyesfajta utólagos széthordásába. A megduplázott emléktábla (A szerző felvétele) Egy beteg mérgelődik Beteg vagyok, ágyban fekszem, lábamon dupla zokni, mert hideg a lakás, kintről bántó napfény tör be, az éle, mint a borotva, szinte fáj az érintése. A tévében arról beszél valaki, hogy ki kell űzni az autóso­kat a városból, a bicikliké és a tö­megközlekedésé a jövő. Hát mit mondjak, nagyon toleráns, csöppet sem kirekesztő vélemény. Egyéb­ként meg miért beszél a jövőről? Én születésem óta tömegközlekedek. De mondhatom, egyre jobban utá­lom. Erről persze nem az egyre szebb belső terű (és egyre kevesebb ülőhellyel ellátott) járművek te­hernek, nem ezek az engedelmes pléhtestek a bársonybevonatú ülé­seikkel, amelyeket időnként le­hánynak, meg egyéb váladékaikkal terhelnek némely polgártársak, de még csak nem is a rossz idők beáll­tával folyamatosan szaporodó haj­léktalanok, merthogy én bizonyos szagokat nem érzek, ezért nem is zavarnak. Nem, erről egyedül és csakis bizonyos embertípusok te­hetnek. Az egyik a „gútai gyerek” típus. Elnézést kérek, nem akarok sérte­getni, de ezt az elnevezést azért ad­tam nekik, mert gyerekkoromban a „fel vagy öltözve, mint a gútai gye­rek” azt jelentette, hogy túl sok raj­tam a ruha. Hát éppen erről van szó. Ezek az emberek alig bírnak fel­szállni, úgy fel vannak öltözve. Né­hány perc múlva izzadni kezdenek, folyik a sapkájuk alól a víz, és el­kezdenek fújtatni. A logikus lépés szerintem az lenne, hogy megsza­badulnának legalább egy réteg hol­mijuktól, minimum a sapkától, de nem, ők vehemensen az ablakhoz lépnek, és szigorúan körülnézve - ne már, hogy valaki szólni merjen! - kinyitják. És áramlik be a hideg, né­ha az eső is, áramlik az összes nyápic utasra, akinek nincs melege, sőt, melegben szeretne lenni, merthogy elmúlt a nyár, s főképp, mert nem akar megfázni. A legjobb, amikor mindkét oldalon van ilyen túlöltö­zött utas, és mindkét oldalon kinyitja az ablakot. Akkor aztán jön a huzat, szabadon, az emberek húznák be a fejüket, mint a csiga a magáét a há­zába, csakhogy a mi házunk otthon maradt. S ha valaki becsukja, richtig a következő állomáson valamelyik izzadó megint kinyitja. A másik típus a „forróvérű busz­sofőr”. O az, aki hűt, mint nyáron a legnagyobb kánikulában. Vagy ha nem hűt, akkor kinyitja a tetőabla­kot, hadd árassza el a jeges szél az utasteret. S ha még a maga melletti ablakot is kinyitja, akkor tökéletes a huzat. így aztán szinte biztos, hogy sok utas megfázik. Nem javít a helyze­ten a következő típus sem, a „hős beteg”, aki nem marad otthon, to­vábbra is tömegközlekedik, tele­köhögi, -tüsszögi a belső teret, sőt, sokszor egyenesen mások arcába zúdítja a bacilusadagot. Mert ebben a művelt társadalom­ban, áhol egyre több a diplomás, egyre kevesebben tudják, hogy kö­högéskor, tüsszögéskor illik oda­rakni legalább a kezünket. Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Čižnár, a reménysugár Minél élesebbek a szlovák kormányfő és az elnök pengeváltásai, annál nyilvánvalóbbá válnak Robert Fico szándékai. A kezdeti szivárogtatást követően ma már nyíltan adócsalónak nevezi az államfőt, akit azzal is gyanúsít, hogy több pénzt költött a kampányra, mint amennyit a törvény megenged. Igyekszik két legyet ütni egy csapásra. Andrej Kiska tekinté­lyét igyekszik lerombolni, hogy minél kisebb legyen szavainak a súlya. Ézzel együtt már az 2019-ben esedékes elnökválasztásra gondol és szeret­né elvenni az államfő kedvét az újraindulástól. Kiska hazugnak nevezte a kormányfőt. Szavait váratlanul megerősítette Jaromír Ciznár, akit eddig Fico hű szövetségeseként jegyeztek, ám a főügyész számára a saját és a mundér becsülete fontosabb a cimboraságnál. Jólértesültek szerint az ál­lamfő még a mostani szócsata előtt mérlegelni kezdte, mit tegyen két év múlva. Most viszont egyre többen vélik úgy, hogy távozásával rágalma­zóinak adna igazat, akik övön aluli ütésekkel vágnak vissza az őket ért el­nöki bírálatokért. Több szlovák publicista szerint majd a választópolgár döntse el, a történtek után maradhat-e az elnöki palotában. Politikai küz­delmében talán a főügyész is segítheti, aki mostani gerinces magatartásá­val és több korábbi intézkedésével élteti ezt a reményt. Tények és féligazságok Berényi Józsefet hergeli az egyik hazai magyar internetes portál, hogy készüljön, mert folytatódni fognak az ellene indított lejárató támadások. Valóban alaposan elvetette a sulykot egyik vetélytársának, Rigó Komád­nak a kampány stábja azzal, hogy a postaládákba bedobott kiadványuk címlapján olyan fotót közöltek, amelyen az MKP Nagyszombat megyei elnökjelöltje Vladimír Mečiarral társalog. Ez a baki legalábbis megkérdő­jelezte a publikáció állításait. Tény viszont, hogy idáig ez volt az egyetlen hamis hang a Híd párt és megyeelnökjelöltjének hirdetéseiben. Rigó elé­gedetlen Mikuš, Berényi és társaik teljesítményével, ezért szeretné levál­tani őket. Kapóra jött neki a Transparency International elemzése is, amely szerint Nagyszombat megye az átlátható ügyintézés terén az utolsó előtti helyen szerepel a regionális önkormányzatok összevetésében. Vagyis az érintett polgár nem tudja, mire költik a megyei pénzek nem kis részét. Eh­hez a felmérérhez Berényinek idáig egyetlen szava sem volt. Az őt támo­gató portál azt is állítja, hogy a Híd csaknem 100 ezer eurót fizetett Berényi lejáratására. Egyelőre azonban a hírbe hozott reklámügynökség a revol­verkiadványon kívül korrekt hirdetéseket közöl. Egyébként pedig azt is nyilvánosságra kellene hozni, hogy a Magyarországról különböző jogcí­men idetalicskázott pénzekből mennyit hasítanak az MKP kampányára. Emberségből elégtelen A Szekszárdhoz közeli Ocsény panziójába szeptember végén a migrán- sokat segítő nemzetközi szervezet magyarországi képviselője afgán és szír családot akart néhány napra elhelyezni, hogy feldolgozzák traumáikat. A dzsihádisták elől menekültek, és a magyar állam oltalma alatt állnak. A helybeliek rendkívüli falugyűlésen azt ordibálták, hogy idegen ide nem teheti be a lábát. A helyi vállalkozót pedig halálosan megfenyegették. Reggelre kiszúrták autójának kerekeit. Orbán Viktor nem talált semmi kivetnivalót tiltakozásukban. Nagy Bandó András erre indulatos cikkben, kedden pedig az ATV-ben bírálta a magyar kormányfőt: „Viktor, hatásos volt az összes óriásplakátod, amit a mi pénzünkből nyomtattál ki, hogy beférkőzz a szerető, szerethető és sze­retni tudó magyar emberek szívébe, megfertőzted őket a gyűlölködéssel. Ezeket a vendégszerető, becsületes magyar embereket tetted szégyentel­jesen beszélő, gondolkodó és cselekvő emberekké” - mutatott rá az ismert író, aki szerint a budapesti kormánypárti vezetők kereszt(y)ény országról áradoznak, miközben cselekedeteikkel megcsúfolják a Biblia, valamint a felebaráti szeretetet hirdető Jézus tanait. Most pedig a gyűlölködést nyil­vánvalóan fokozó, úgynevezett nemzeti konzultációt hirdették meg, amelyről meg a táborukba tartozó Fábry Sándor is így vélekedett: „A Fi­desz az értelmiség körében sok szavazót vesztett. A migránsozás; a soro­sozás viszont megszólít egy teljesen más típusú szavazóréteget. És ez Or­bánnak jó, mert politikai hasznot hoz.” Erre mondják, hogy no comment... FIGYELŐ Oroszoktól veszi a netet Észak-Korea Észak-Korea egy orosz állami távközlési vállalat révén hozzáju­tott egy második internetkapcso­lathoz is, ami meghiúsíthatja az Egyesült Államok törekvését, hogy elszigetelje az országot. A sztálinista berendezkedésű Észak- Koreának eddig csak a China Unicom kínai távközlési cég révén volt kapcsolata a világhálóval. Az új kapcsolat létrejöttét az amerikai székhelyű Dyn Research cég fe­dezte fel, amely az internet működésével, a világ internetes lefedettségével kapcsolatos fejle­mények figyelésével foglalkozik. A TranszTeleKom orosz társaság által megteremtett új kapcsolódási lehetőségnek köszönhetően Phenjan védettebbé válik a saját internetes hálózata elleni esetleges támadásokkal szemben - jelen­tette ki Bryce Boland, a FireEye kiberbiztonsági cég egyik szakér­tője. A The Washington Post című amerikai lap nemrég jelentette, hogy az Egyesült Államok infor­matikai támadásokat indított észak-koreai hackerek ellen, meg­fosztandó őket internetes kapcso­latuktól, és ennek a műveletnek szombaton lett vége. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents