Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)

2017-09-07 / 206. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2017. szeptember 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kell ezt MAGYARázni? Mikor lesz jobb alkalom kezdeni valamit a nyelvtörvénnyel? K ülönös helyzet állt elő a királyhelmeci plakát ügy kapcsán: egy rek­lámcég arra hivatkoz­va tagadta meg az egyik megyefő- nökjelölt billboardjainak kihelye­zését, hogy azok sértik a nyelvtör­vényt. A helyzet pikantériája, hogy a Híd jelöltjéről van szó, s párt em­berei, ugyebár, a parlamentben, a kormányban, sőt a kulturális mi­nisztériumban is ott ülnek. A kis incidens csak arra mutat rá sokadszor, hogy a nyelvtörvény él és virul, miközben az ország értel­mesebb része rég tudja, hogy egy teljességében téves és idejétmúlt koncepció alapján született, s rég nincs helye a hazai jogrendben. Arra szerencsére már hem használ­ják, hogy alapvető jogainktól fosszanak meg minket általa, kivá­lóan alkalmas viszont a mostanihoz hasonló kekeckedésre. Mindig akad egy-egy ügybuzgó hivatalnok - lám, nem csak állami hivatalokban —, aki előveszi, s remek hivatkozási alapként használja. Mintha ezt a helyzetet már el is fogadtuk volna, azzal a tudattal, hogy ennél sokkal rosszabb is volt már, ezt a kis szívatást csak kibír­juk. Rigó Konrád kulturális állam­titkár sztoikus nyugalommal kije­lenti, hogy a megyei választások kapcsán biztos több hasonló bead­vánnyal kell majd foglalkoznia. Tessék? És nem kellene mégis kezdeni valamit a helyzettel? S mi­kor lenne rá jobb alkalom, mint most, amikor a magyar párt hatal­mon van, újra megnyitják a koalí­ciós szerződést, és az egyik partner félóránként újabb agyament köve­teléssel áll elő? Az államnyelv védelméről szóló törvény a mečiari nemzetpolitika . maradványa, erősen magyarellenes indíttatásból született, miközben semmilyen reális problémát nem orvosol. Ezért minden alkalmat meg kellene ragadni, hogy meg­szabaduljunk tőle. S ez nemcsak a magyar közösség, hanem az egész ország hasznára válna. Kell ezt még MAGYARázni? SZLOVÁK HÉT A LIDLBEN (Cartoon izer) A mészárszék nem áll le C arla del Ponte, az ENSZ szíriai ügyekért felelős vizsgálóbizottságának tagja augusztusban le­mondott tisztségéről. Nyári uborka- szezon, nem sokat foglalkozott vele a sajtó, sőt, méltatlanul keveset. Egy hónapja nincs tisztségében a svájci ügyészi székből felálló, majd nemzetközi karriert befutó jogász asszony. Elképesztő dolgokat látott és vitt a bíróság elé, és az esetek nem kis részében a pert is megnyerte. Dolgozott az ENSZ Ruandában és Jugoszláviában elkövetett háborús bűnöket feldolgozó különbíróságai­ban is. Híres kötete nagy port kavart, egy koszovói szervkereskedő láncot leplezett le, igaz, ebből bírósági ügy sosem lett, Carla del Ponte és mások szerint is politikai okokból, hiszen a legfelsőbb szintű vezetés is érintve volt. Küzdött emellett az olasz maffia ellen, egyik bíró társát felrobbantot­ták, és az ő házát is aláaknázták, de sikerült megúsznia a merényletkí­sérletet. Páncélautóval kellett közle­kednie ezután, és 24 órás védelem alatt állt. Mindeközben egyre na­gyobb meggyőződéssel vallotta, hogy a világ legsötétebb sarkaiban is érdemes az igazságot keresni. Ezt ő személyesen megtette, a családja és saját életét is kockáztatva. Nyugdíjas évei elején vállalta fel a szíriai szerepet, egész pontosan a bi­zottságbeli tagságot, amelynek az lett volna a célja, hogy összeállítsa azo­kat a dossziékat és jelentéseket, amelyek alapján majd a Nemzetközi Büntetőbíróságra kerülhetnek, akik Szíriában népirtást, háborús vagy emberiesség elleni bűncselekmé­nyeket követtek el. A konfliktus so­kadik évében Carla del Ponte meg­értette, hogy erre sosem fog sor ke­rülni. Merthogy a szír akták bíróság elé kerülését Oroszország a Bizton­sági Tanácsban mindig meg fogja vétózni. Más lehetőség pedig itt nem nagyon jön szóba a továbblépéshez. Ami az iszonytató, hogy az ügyésznő szerint sem a jugoszláviai, sem a ruandai mészárlás és népirtás nem volt a szíriai helyzethez fogható: ott messze felülmúlták a kegyetlen­kedések az 1990-es évek e két nagy tragédiáját. A háromtagú bizottság egyébként adott kijelentéseket, azok elérhetőek, ha valald a tanúvallomások, közve­tett bizonyítékok mentén szeretne tájékozódni. Természetesen hivata­los minőségében sosem engedte be őt az Aszad-rezsim Szíriába. Ennek el­lenére Carla del Ponte az elsők közt figyelmeztetett, hogy a szíriai „de­mokrata” forradalmárok, vagyis el­lenállók is vegyi fegyvert használ­hattak. Meg is orrolt rá az USA. A helyzet kilátástalanságát jól mutatja, hogy Carla del Ponte is bele tudott fáradni. Két társa tovább foly­tatja a bizottsági munkát, bár a nyil­vánosságon kívül más eszközük nem sok van. Megkínzottak tízezrei, szexrabszolgák, politikai foglyok, elrabolt túszok és minden értelemben megcsonkított családok ezrei várják, hogy elérkezzen az igazság órája. A történelem viszont ennél jóval ke­vésbé szisztematikus: tele a világ fe­lelősségre nem vont bűnösökkel. Menekülés a valóságba FINTA MÁRK L ecsípték a fehér keresztet Santorini híres templomának azúr­kék kupoláiról. Szerencsére nem igazi, hús-vér munkások szerelték le a keresztény jelképet, csak a Lidi áruházlánc gra­fikusainak huncut kezei ügyeskedtek kicsit a fagyasztott műszaka meg az olcsó feta sajt csomagolásán található fényképpel. Lám, ilyen képlékeny és alakítható a világ - legalábbis az a virtuális. Az óriási baj azzal van, hogy sok ember agya már csak virtuálisan működik. Például azé, aki ezt az egész keresztretusálást kitalálta. A Lidi nem is tudja megmagyarázni, miért tette: csak sajnálkozott egy sort, hogy senkit sem akartak megbántani, de annak részleteibe már nem mentek bele, miért kellett lecsippenteni azokat az egyébként alig észre­vehető kereszteket a kupolatetökről, miért is sérti a vállalat „vallási ne- utralitásának” elvét, ha egy létező épület létező keresztje ott van azon a szerencsétlen csomagoláson. Két lehetséges magyarázat van. Az egyik, hogy a Lidi csak óvón és lelkiismeretesen törődni akar nem keresztény vásárlóinak életével - mert nyilván több olyan rettenetes eset is eljutott hozzájuk, hogy a más vallású vásárlóik közül többet dzsinnek, máridok rántottak a feneketlen pokol mélyére, agyonsújtotta őket Zeusz villáma, vagy leharapta karjukat a lófejű démon, miután szájukba vettek egy szelet lidlis feta sajtot. A másik, hogy csak simán úgy gondolják, az uniformizált világ, amit ezzel a csomagolással teremteni akarnak, jót tesz a profitnak. Ki tudja, talán még valami belső felmérésük is van arról, hogy kicsivel rosszabbul fogy az extra szűz olívaolaj mondjuk Brüsszel vagy Frankfurt muszlim többségű kerületeiben, ha van a csomagolásán kereszt. Ez azonban elég valószínűtlennek tűnik, sőt, inkább a dezinformációs weboldalak elme­beteg összeesküvés-elméleteire hajaz, amelyeket olyanok szoktak meg­osztani a Facebookon, akik szerint a magyarok a Szíriuszról jöttek, Jézus magyar volt, és Dobogókő a világ szívcsakrája. Es pont ezek a virtuális valóságban élő Facebook-huszárok jelentik a Lidi ellenpólusát ezen az idióta-libikókán, ők feszültek rá a témára tiszta epáből. Az ő valóságukban a Nyugat már egy posztapokaliptikus pusz­taság, ahol muszlim hordák vágtatnak kis arabus lovaikkal föl és alá, a felégetett városok utcáin, autók roncsai közt, és az Eiffel-torony tetejéről müezzin szólítja imára az igazhívőket. Két totális virtuális valóság, ami itt egymásnak feszül. A sokat bírált píszí alamuszi óvatoskodása és virtuális „biztonságos terei”, meg a tel­jesen elbutult, paranoiás, internetes csőcselék armageddon-víziói csap­nak össze a fagyasztott műszaka csomagolása felett. Szerencsére a csatazaj a virtuális világból nem szűrődik ki a normális emberek közé, akik úgy látják a világot, ahogyan az van. S ebben a vi­lágban a Lidi görög termékeit az veszi meg, akinek gusztusa van rájuk, és nem vizsgálgatja nagyítóval, ott van-e a kereszt, vagy sem - és tök mindegy, hogy keresztényről, muszlimról, hetednapi adventistáról, vagy Jedi-hívőről van szó. Santorini híres templomának azúrkék kupolám pedig ott vannak a ke­resztek. Tartsa meg őket a helyükön a Mindenható még jó sokáig. FIGYELŐ Nehéz lesz a brexit A külföldi munkavállalók a brit munkaerőpiacról történő egyér­telmű elrettentése következik a brexit után, legalábbis egy titkos, kiszivárgott belső munkaanyag szerint - írta a The Guardian című brit lap. A tőke és a munkaerő szabad áramlása nem tartható fent to­vább. A dokumentum a belügy­minisztériumban készült és a „Határ, bevándorlás, állampol­gárság a brexit után az Egyesült Királyságban” címet viseli. A kilépés után a britek azonnal korlátozni fogják az európai uni­ós munkavállalók mozgását, és a magasan képzett munkavállalók kivételével alaposan megszigo­rítják a kinti munkavállalás lehe­tőségeit. „A bevándorlásból nemcsak a migránsoknak, de a brit polgároknak is profitálniuk kell” - fogalmaz az augusztusi keltezésű dokumentum. Az alacsonyan képzett munka- vállalók legfeljebb kétéves idő­tartamra kaphatnak letelepedési engedélyt, a magasabban kép­zettek 3-5 évre. Erősen korlá­tozni fogják a letelepedési enge­délyek kiadását általában az EU-s után odakint polgároknak, és nagyon megszi­gorítják a családtagok letelepe­dési esélyeit is, ahogy a Guardian fogalmaz, családok ezrei sza­kadhatnak el. Kötelező útlevél­ellenőrzés lesz az EU polgárainak is. Az európai legfelsőbb bíróság határozatai is hatályukat vesztik, ez ugyancsak csökkenti a külföldi családok esélyeit. A dokumentum jó ideje kering kormányzati körökben, és erősen megosztja Theresa May kormá­nyát, amelynek egyszerre kell lavírozni a protekcionista, a brit munkavállalók érdekeit szem előtt tartó politika és a gazdasági szereplők igényei között, hiszen a brit cégek rengeteget profitáltak a külföldi dolgozókból. A másik nagy kérdés, hogy ki mennyit fizet az elváláskor. Hi­vatalosan nem hangzottak el konkrét összegek, de a Financial Times néhány hete közölte, szá­mításai szerint az Európai Unió akár százmilliárd euró egyszeri bruttó befizetési igényt is be­nyújthat Nagy-Britanniának a brit EU-tagság megszűnésének feltételeiről szóló megállapodás fejében. A brit kormány azóta több nyilatkozatban határozottan leszögezte, hogy London ekkora számlát biztosan nem fog kifi­zetni. (444.hu/MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents