Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)

2017-09-30 / 225. szám, szombat

www.ujszo.com | 2017. szeptember 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Globalista téveszmék Elterelődött a figyelem a nemzeti kormányzatok szerepéről KOLLAI ISTVÁN N agy a gyermekszegény­ség Bangladesben, az arab világban és Dél- Amerikában is? Problé­mát jelent több kontinensen is a tiszta víz beszerzése? Nem biztos, hogy globális problémákkal állunk szemben: csak a helyi kormányzatok mondanak csődöt mindenütt, külön- külön és egymással párhuzamosan. A globalizáció a hetve­nes-nyolcvanas években elkezdett felgyorsulni és kiteljesedni. Kezdett beérni a negyedik ipari forradalom, az infokommunikációs technológiák fejlődése lényegében minden ipar­ágat elkezdett átformálni. A gyar­mati rendszerek megszűnésével rengeteg új, független állam jött lét­re; a kommunizmus bukásával pedig megszűnt a világot addig meghatá­rozó Nyugat-Kelet szembenállás. Globálissá vált a médiának, a kultu­rális iparágaknak és a vállalatoknak a működése is. Az ilyen társadalmi­gazdasági folyamatok hatása alatt születtek meg az olyan teóriák, mint a „világfalu” - ami szerint a helyi, távoli kultúrák is kölcsönhatásba kerülnek egymással - vagy mint a „világkormányzás” ideája, ami sze­rint a globalizáció korszakában már egy világkormányra lenne szükség, hiszen világméretű kihívásokkal ál­lunk szemben. Ez utóbbi teória a világkormány­zásról, bármilyen logikusnak is tűnik, mégis megkérdőjelezhető. így tett például Dani Rodrik globalizá­ciókutató még a kilencvenes évek­ben, amikor „hiperglobalizációról” kezdett beszélni. Azaz arról, hogy a globalizációt bizonyos esetekben túlzásba vittük vagy visszük, és hogy a közgondolkodásban is a kelleténél erősebben fókuszálunk a globális szintre. Magyarán akkor is globális problémákat vélünk felfedezni, amikor igazából helyi problémákkal szembesülünk. Pedig nem minden probléma glo­bális csak azért, mert mindenütt je­len van. Vegyük példának a szeme­telés, a hulladékkezelés esetét. Csak azért, mert a Zemplénben és a Kis- alfoldön is találunk olyan falvakat, ahol az utcán hever a szemét, nem gondoljuk azt, hogy valamiféle or­szágos szemétszedő hivatalnak kel­lene felállnia. Inkább arról szokott szó lenni, hogy mind a zempléni, mind a kisalföldi helyi önkormány­zatnak jobban kéne elvégeznie a munkáját. A létrejövő helyi problé­mára tehát helyi szinten keressük a választ. Ugyanez igaz lehet számos olyan jelenséggel, ami mindenütt jelen van, és ezért optikai csalódást okozva globális problémának tűnik. Pedig Panama, Nicaragua vagy Kelet-Szlovákia kisfalvaiban első­sorban akkor nem lesz szemét és akkor lesz tiszta víz, ha a helyi kor­mányzatok és társadalmak jobban működnek. Van tehát egy olyan megközelí­tés, ami szerint a „sok beszéd a glo­balizációról” - a globalizáció­diskurzus - elterelte a figyelmet a nemzeti kormányzatok szerepéről és felelősségéről. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek globális összefogást igénylő problémák, mint a klíma- változás. Vagy ha a hulladékoknál maradunk: a Csendes-óceán köze­pén létrejött egy óriási szemétten­ger, nemzetközi vizeken, nemzet­közi szemétből. Ez nyilvánvalóan mindannyiunk sara, és mindenki érdeke, hogy fel lehessen számolni. De nem minden esetben igaz ez, és van, amikor pont a helyi kormány­zatok kompetenciáit kell erősíteni, hogy egy problémát kezelni tudja­nak Panamában, Nicaraguában és Szlovákiában is, külön-külön és egymással párhuzamosan. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Alinak a férfiak SÁNTA SZILÁRD F llnak a szoborarcú férfiak A félkörben, emlékeznek. Velük szemben szobor, ér­demes művész munkája. Fürkésző tekintettel faggatják; a szobor szabálytalan arca delejez, de nem válaszol. Hőség van, az első szónok ingén izzadságfoltok. Re­cseg a mikrofon, lassan olvas, a haza bölcseire hivatkozik, idézettől idé­zetig halad. Szónoki kérdés követ­kezik, a férfiak lesütik a szemüket. Néhányan koszorút tartanak a ke­zükben, a szorítástól az ujjaik fehé­rek. Fölülről nézve az egész kom­pánia egy rosszul megtervezett szo­borpark. Itt férfiak emlékeznek, férfiak által elkövetett hőstettekre és disz- nóságokra. Férfiak készítenek szob­rokat férfiakról. A nők szépen élre vasalták otthon a nadrágokat. Vise­lőik méltóságteljesen állnak az élre vasalt nadrágokban. Az emlékezés komoly feladat. Időtlen idők óta ko­mor arccal bámulnak a múlt fene­ketlen kútjába, és ha közben a gon­dolataik elkalandoznak, a nőkre is gondolnak. A tikkasztó hőségben csak a gondosan beretvált arcokról felszálló fullasztó arcszeszfelhő len­gedez. Egy fiúcskát tolnak a mikrofon­hoz, szavalat jön. A komolyságon nincs repedés. Remegő hanggal kezdi, de gyorsan megnyugszik. A távolból harangszó hallatszik, meg­kordul egy gyomor. Otthon sokad­szor is lecsap a húsklopfoló. A kö­vetkező szónok vehemensen geszti­kulál, csapzott haját igazgatja, szá- monkérőnüvöltözik. Az emlékezők áthelyezik a testsúlyukat, a tükörfé­nyesre suvickolt cipőkön megcsillan a napfény. Egy baseballsapkás ku­tyasétáltató kamasz lassít íe a cso­port mellett. A kutya vadul ugatni kezd, gazdája a pórázt rángatva sie­tősen elvonszolja, a foszónokot azonban ma nem lehet kibillenteni, nagyobb hangerőre kapcsol. A sportpályán időközben már elkezdődött a mérkőzés, a rangadó. Kettős ünnep. A második félidőre kiérnek még az emlékezők, de előtte a sarkon egy hajtásra megisznak egy dupla konyakot. Tizensokadik fizetés MÓZES SZABOLCS M ivel a gazdaság a serkentő uniós környezet következté­ben nő, a kormánypártok népszerűsége pedig a folya­matos botrányok miatt csökken vagy stagnál, a koalíció pénzosztásba kezd. A kormány tavaly, a 2017-es költségvetés beterjesztésekor még 0,44%-os GDP-arányos hiánnyal számolt 2018-ra, ám most már a 0,83%-ot is nagy sikerként adja el. Merthogy a jövő évi büdzsé ezzel az adattal számol. Hová lett a különbözet? Egyrészt a hosszabb távú cé­loknál mindig merészebb lehet az ember, ha politikus, utólag legfel­jebb pár kommentáríró fogja számon kérni a vállalásokat. Másrészt közben rájött a kormánykoalíció, hogy acsarkodás helyett—vagy mel­lett -jobb osztogatni. Főként, ha látszólag van miből. így lesz maga­sabb minimálbér, 13. és 14. fizetés. A minimálbér emelésével nincs különösebb baj, a bevett neoliberális gazdasági mantrával szemben e sorok szerzője úgy gondolja, van ér­telme a folyamatos növelésnek. Egyrészt a megélhetési költségek is nőni szoktak (mégha az utóbbi egy-két évben el is szoktunk az infláci­ótól, idén visszatér), másrészt ha nem nő a minimálbér, a piac sok he­lyen nem képes magasabb fizetéseket kikényszeríteni. A hazai bérszint pedig, összevetve a termelékenységi mutatókkal, még mindig jelentő­sen alatta van az uniós átlagnak, a fizetéseket lenne hová emelni, anél­kül is, hogy tönkremenne a - jelentős mértékben pont az olcsó munka­erőre épített - gazdaság. Az osztogatás egy kreatív formája az SNS ötlete, amely úgy vezeti bea 13.és 14. fizetést, hogy úgy tűnjön: az állam ad valamit, miközben nem. Persze az intézkedés így is jár némi költséggel, mivel adó- és já­rulékmentes lesz a két pluszbér. A cégek többsége feltehetően eddig sem azért nem adott tizensokadik fizetést, mert adózni kellett utána. Egyszerűen nem akart vagy tudott. Ezen az SNS ötlete sem fog sokat változtatni. Amit beindíthat, az a trükközés. A pontos részleteket még nem látni, ám az adómentes rész megmozgathatja a vállalkozók fantá­ziáját. Új szerződést köthetnek az alkalmazottakkal: csökkentik a havi fizetést, ám 13 . és 14. juttatást fognak osztani, úgy, hogy az évi bérke­ret megmarad. így elvileg az adó- és járulékok hetedét meg tudják spórolni. Miközben sem az állam, sem a dolgozó nem jár jobban. Ennél sokkal tisztább megoldás lenne, ha az állam csökkentené a já­rulékterheket, persze azt nem lehet így eladni. Egy néhány tized szá­zalékosjárulékcsökkentés nem kommunikálható úgy, minta 13.és 14. fizetés kvázi bevezetése - még ha, mint látjuk, csak egy nem kötelező érvényű rendelkezésről lesz is szó. Ami tipikus, az az állam hozzáállá­sa saját alkalmazottaihoz. A cégeknél 13. és 14. fizetést szeretne, ám az állami és közalkalmazottaknak (tanároknak, orvosoknak, hivatalno­koknak) kemény bércsatákban, akár sztrájkkal való fenyegetések árán kell apró fizetésemeléseket kiharcolniuk. Az ország legnagyobb mun­kaadója az állam, hajó példával szeretne elöl járni, már régen megte­hette volna. FIGYELŐ 200 Twitter-fiókjuk volt az oroszoknak A Twitter internetes cég mintegy 200 olyan fiókot talált az általa működtetett közösségi oldalon, amelyet gyanúja szerint oroszok hoztak létre, és amelyeken a tava­lyi amerikai elnökválasztás idején félrevezető információkat ter­jesztettek az amerikai olvasókö­zönség számára. Mielőtt a Twitter nyilvánosságra hozta információ­it, átadta bizonyítékait az amerikai kongresszus hírszerzési bizottsá­gainak. Colin Crowell, a cég poli­tikai kapcsolatokért felelős aíel- nöke csütörtökön személyesen számolt be az ügyről a képviselő­ház és a szenátus hírszerzési bi­zottságai előtt. Mark Warner, a szenátusi bizottság demokrata párti alelnöke’erőteljesen bírálta a Twitter vezetőjét, mert szerinte a vállalat nem értette meg időben a helyzet komolyságát, és Crowell aleínök nemigen tudott érdemi válaszokat adni bizottságuk kér­déseire sem. Warner „kiábrándí­tónak” nevezte Colin Crowell be­számolóját, és leszögezte: a Twitter-vezető jobbára a Facebo- ok közösségi oldal korábbi közle­ményeire alapozta mondandóját. Szeptember elején a Facebookje- lentette be, hogy orosz csoportok mintegy 100 ezer dollárt költöttek politikai reklámokra az amerikai elnökválasztási folyamat idején. A Twitter alelnöke közölte: a Face- book által jelzett 450 gyanús fiók felhasználója közül 22-nek volt Twitter-fiókja is. Emellett a Twit­ter további 179 gyanús fiókot azonosított orosz felhasználóval. A cég megtette a szükséges lépé­seket azok ellen, akik megszegték a Twitter-használat szabályait. Az üzenetküldő platform szerint a Russia Today orosz médiacég 1823 miniblogbejegyzésért fele­lős, ezek kifejezetten az amerikai publikumnak szóltak. Az orosz médiavállalkozás, amelyet az Egyesült Államokban az orosz kormányzati propaganda eszkö­zének tartanak, 2016-ban 274 100 dollárt költött amerikai hirdeté­sekre, többnyire híranyagok és ri­portok publikálására. Colin Cro­well leszögezte: a Twitter „kész­séggel áll a Szövetségi Választási Bizottság és a kongresszusi veze­tők rendelkezésére a közösségi médiában megjelenő politikai hirdetések szabályainak felül­vizsgálatára, szükség esetén szi­gorításukra”. Az alelnök a cég várható intézkedései között emlí­tette a felhasználónevek új mód­szerekkel történő ellenőrzését és a gyanús fiókoknak az eddiginél rövidebb időn belüli törlését.

Next

/
Thumbnails
Contents