Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)

2017-09-28 / 223. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2017. szeptember 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A köztes elem Pénz, politika, PR-hatás - az óvodától az urnáig A héten újabb pénzcsomag érkezését jelentették be a magyar kormány képvi­selői, mégpedig az itteni magyar óvodák fejlesztésére. A nemrég beharangozott gazdaság­élénkítő támogatás mellett így 6,3 milliárd forint jut a hazai magyar ovikra. Ez önmagában természetesen jó hír. A kisebbségi intézményrend­szer, beleértve az óvodákat, króni­kus alultápláltságban szenved, ezért minden euróra, forintra szükség van, és hálásak is vagyunk érte. Azt azonban nem lehet nem észrevenni, hogy mindennek erősen politikai színezete van, olyannyira, hogy a nagy magyarországi pénzosztás las­san az MKP kampányának tetszik. S lám, közelednek a megyei választá­sok, amelyek az MKP számára - a parlamenti képviselet elvesztése óta-kulcsfontosságúak, s amelyek so­rán nem mellesleg egymással is megküzd a két magyar párt. Az MKP vezetői ehhez méltón ott pará­déznak mindegyik bejelentésnél, s mindegyik rendezvényen elhangzik, hogy bizony az MKP és nem más a magyar kormány stratégiai partnere. Persze felmerül a kérdés, vajon ez gond-e, s ha igen, miért. A magyar kormány azt választ stratégiai part­nerének, akit csak akar. Való igaz. Csakhogy ne felejtsük el, hogy az MKP mégiscsak egy párt, melynek legfőbb érdeke a hatalomgyakorlás. Ráadásul a hazai magyar politikai megosztottság következtében az MKP a szlovákiai magyar válasz­tóknak csak egy részét képviseli, igy sehogy sem állíthatja be magát a felvidéki magyarság kizárólagos, önzetlen képviselőjének. Mellesleg, mondjuk az óvodai projekt esetében megvan itthon a kellő szakmai intézményrendszer, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, amely minden szüksé­ges információt meg tud adni a ma­gyar félnek, amint az meg is történt, hiszen a pályázat kiírásánál állítólag az SZMPSZ adataiból indultak ki. Nem nagyon érthető hát, a magyar kormány és az SZMPSZ közé minek kell oda köztes elemnek az MKP. Hacsak nem azért, hogy a párt poli­tikai pontokat szerezzen így. Mert bármilyen pénzosztásnál, ahol a párt, bármilyen párt, stratégiai partnerként „segédkezik”, felmerül a gyanú, hogy a legfőbb szempont az lesz, hogy a párt érdekeinek megfe­lelő címekre jussanak el a támoga­tások. Egy politikai párt esetében, ráadásul kampány időszakban, annyira adja magát ez a feltételezés, hogy még akkor is felmerül, ha az adott esetben egyáltalán nem igaz. Ennek egyféleképpen lehetne elejét venni, mégpedig úgy, hogy a párt önként lemondana a csábító le­hetőségről. Persze, akkor nem le­hetne ott pózolni a fotókon (tessék csak megnézni az MKP-közeli saj­tót); nem lehetne azt sugallni a vá­lasztónak, hogy mindezt az MKP- nak köszönhetik, egyszóval oda lenne az egész PR-hatás... Akkor meg minek az egész program, nem igaz? Hát az óvodák fejlesztésére. Állítólag. (Lubomr Kotrha karikatúrája) Macron bedobta a labdát FELEDY BOTOND németországi választás után Emmanuel Macron francia elnök megtar­totta az EU-reformra vonatkozó programbeszédét a pári­zsi Sorbonne Egyetemen. A több mint egy órán át ismertetett javas­latcsomagban a mi közép-európai szempontj aink szerint vannak ba- nánhéjak is. A jó hírek közé tartozik a karbon­adó és a tranzakciós adó, vagy éppen a GAFA-adó. GAFA? Google, Apple, Facebook és Amazon. A cél, hogy a nagy szolgáltatók a számukra bevételt hozó országban adózzanak, ne pedig egy kiválasztott adóparadi­csomban. Éppen ideje lenne, hogy ne csak nemzetbiztonsági kockázatot jelentsenek, hanem valamit vissza­adjanak azoknak a társadalmaknak, amelyekből élnek. Az európai ügyészség, az eurozó- na külön költségvetése és a többi, korábban már be-bedobott javasla­tok mellett volt egy érdekes kitétel. A banánhéj. A megerősített német-francia együttműködés, amelynek értelmében Németország és Franciaország egyesíthetné az üzleti életre vonatkozó kereskedelmi jogi és polgári jogi anyagát, és alkal­mazhatná a két ország cégeire. A konkrét dátum szerint ez 2024-ben már működhetne. Macron úgy tekint erre, hogy a Berlin-Párizs tengelyt olyannyira megerősítenék, hogy húzná magával egész uniót. A mi szempontunkból ez viszont egy háromszintű (nem is kétsebességes) unió modellje, amelynek számtalan kockázata van. Viszont egyszerűbb és vonzóbb lehet Merkelnek a most felállni készülő esetleges négypárti német koalíció számára: jóval egyszerűbb, mint mind a 27 tagállamot bepakolni az eurózónába. Ha e tengely épül, Merkel is meg- győzhetőbb, hogy az innovációra és fejlesztésre, kutatásra adjon több pénzt a közösbe - kettejük közös költségvetésébe. Ez politikailag ta­lán még lecsúszhat a német liberális FDP torkán is. Veszélyes javaslat ez, elejtett kis rövid rész az egész beszédben, de meghallhatják Berlinben. Ebből is látszik, hogy keményen harcol sok tagállam, köztük az alapító partner Franciaország is a németek kegyei­ért. A visegrádiaknak szintén koalí­ciót kellene építeniük a hasonló méretű és helyzetű országokkal, hogy legyen esélyük ellensúlyozni a nagyok törekvéseit. Alapvető német érdek a közép-európai holdudvar megtartása, de nem szabad, hogy Párizs kiénekelje a sajtot szánkból. Ki lőtt először? FINTA MÁRK V annak itt Star Wars-rajongók? Rigó Konrád és Berényi József legutóbbi csörtéje ugyanis nagyon emlékeztet a kultikus űro­pera egyik legvitatottabb jelenetére. Gondolom, a rajongók emlékeznek az eredeti trilógia első részének azon jelenetére, mikor Han Solo, a csempész, akinek vérdíjat tűztek ki a fejére, egy kantin­ban összefut Greedóval, Jabba fejvadászával, és végül lelövi, miután mindketten fegyvert rántanak. A rajongók között máig zajlik a késhegyre menő vita erről. Nem az eredményről, mert Han pontos volt, Greedo pedig mellélőtt és otthagyta a fogát. A vita tárgya az, ki lőtt először, Han, vagy Greedo - olyannyira, hogy a legenda szerint még jogászok is vizsgálták a sci-fi-lövöldözést. S bár George Lucas, a rendező tisztázta, hogy Greedo húzta meg először a ravaszt, az nem csillapította, inkább újra felszította a vitatüzét. A Star Wars 2017-es, Nagyszombat megyei kiadásában első látásra úgy tűnik, Berényi Józsefre (MKP) esett Han Solo szerepe, Greedót pedig Rigó Konrád (Híd) személyesíti meg. Ebben a párharcban a napokban dördült el az első hangos lövés. Greedo Konrád nem kispályásán kezdte Berényi Han levadászását, a Téma című narancssárga lézerfegyverrel... khm, kiad­vánnyal - melyből jutott rengeteg csallóközi postaládába, helyenként kettő is - alaposan megsorozta ellenfelét. S ebből a csőriéből a kampányok ősi tapasztalatai szerint ő fog jobban kijönni, még ha a lap meglehetősen kétes eszközökkel operál is. Mert ő ütött először, és kétszer ad, aki gyorsan ad - az emberek erre fognak emlékezni, nem Berényi visszavágására. Mondjuk ki: a legkevésbé sem elegáns, ahogy Rigó eljárt. Pontos szá­mokat a Téma nem nagyon közölt, ellenben azt nagyon fontosnak tartotta, hogy Berényit a címlapon ábrázolja Vladimír Mečiarral - ezt nem nagyon lehet nem lejárató kampányként értelmezni. Ez annak fényében is visszás, hogy az emberek titkon reménykedtek, ha nem is borul egymás nyakába a Híd és az MKP, azért létezik még úriemberség a világon, és most talán ott­hon hagyják a szennyesvödröket. Emellett úgy tűnik, a Rigóék által közölt adatok sem ülnek makulátlanul, már ha maradéktalanul hitelt adunk Beré­nyi cáfolatának és a számoknak, melyeket a sajtóval közölt. Másrészt viszont meg kell jegyezni: Berényi védekezése azért lesz ha­tástalanabb, mert ő sem számolta fel azt a rossz gyakorlatot, hogy az em­bereknek nem sok fogalmuk van arról, mi zajlik megyei szinten, mit tettek értük a politikusok - egyszerűen azért, mert nem igazán érzik, hogy akkor most kolbászból lett a kerítés, vagy rosszabb lett az élet a megyei vezetés tevékenysége által. Ez nagy teret ad a sumákolásra. A jónép továbbra sem ismeri a kompetenciákat, nem tudja, mi többet tehetne a megye, hol lehet­ne aktívabb. S Rigóék felvetései ezért tűnhetnek legitimnek a szemükben - ha elhiszik, hát ezért hiszik el, ez pedig a jelenlegi vezetés sara. És jöjjön a csavar a végére: Rigó Konrád váltig állítja, hogy ebben a tör­ténetben ő Han Solo, és nem Greedo. És hogy Berényi, illetve az MKP lőtt először. Utóbbiban pedig lehet némi igazság: bár az MKP-s politikusok többsége némileg visszafogta magát, és Berényitől ezidáig nem láttunk direkt támadást Rigó ellen, az, amit az MKP-közeli média olykor művelt az elmúlt években a hidas politikusok ellen, mindenki idegeit megviselné, és semmivel sem jobb, mint a Téma névtelen irományai. Mindebből azonban az emberek - akár Star Wars-rajongók, akár nem - csak annyit érzékelnek, hogy megint elindult a tolongás és könyöklés a szavazatokért, a sárdobálás, az árokásás. S innentől kezdve tulajdonkép­pen mindegy is, ki kezdte és ki folytatta, mert senkit sem érdekel, és a vég­eredmény szempontjából sem releváns. Az egész cirkusz eredménye az lesz, hogy a jónép megint nem megy el szavazni. S ha így lesz, azt megérdemli Han Solo és Greedo is, bárki legyen is az. FIGYELŐ A gyerekek háromnegyede szenved e világon Az iskolai verekedéstől kezdve a szexuális bántalmazásig és a gyil­kosságig világszerte négyből há­rom gyermeket ér erőszak valami­lyen formában. Az indiai székhelyű Know Violence in Childhood cso­port tanulmánya szerint évente 1,7 milliárd lány- és fiúgyermek szen­ved el mentális vagy fizikai bán­talmazást, az Afrikában élők hely­zete a legsúlyosabb. A három éven át készített jelentés szerint az otthoni környezetben zajló testi fenyítés az erőszak leg­gyakoribb formája, amely 14 éves korig bezárólag 1,3 milliárd gyer­meket érint világszerte. Az iskolai megfélemlítés 138 millió, a vere­kedés 123 millió gyermeket érint a 13-15 éves korosztályban, míg a 15 és 19 éves kor közötti lányok közül nagyjából 18 millióan vál­nak szexuális bántalmazás áldo­zatává. A szexuális erőszak Afri­kában a legelterjedtebb, ahol a 15 és 19 éves kor közötti lányok több mint 10 százalékát éri zaklatás valamilyen formában. A jelentés szerint bizonyos társadalmakban a tradíciók számlájára írható az erőszak egy része, például ahol szemet hunynak a feleség vagy a gyermek nevelő célzatú megve- rése felett. A gyermekkorban elszenvedett erőszak hosszú távú következmé­nyei közé tartozik a depresszió, a viselkedési és mentális problé­mák, az étkezési zavarok és a gyenge tanulmányi eredmények. A mutatók szerint a gyermekek elleni erőszak ritkábban fordul elő az olyan országokban, ahol ma­gasabb a gyermektúlélés aránya és a lányok nagyobb arányban járnak középiskolába. A világ vezetői a gyermekek elleni mindennemű erőszak felszámolását is a 2030-ig megvalósítandó célok közé sorol­ták 2015-ben. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents