Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-26 / 221. szám, kedd
www.ujszo.com I 2017. szeptember 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Merkel marad, minden más változik A német szélsőjobb a harmadik legerősebb párttá vált A német polgárok újra a higgadtságra, a kiszámíthatóságra szavaztak. A 12 éve vezető kormánypárt, a kereszténydemokrata CDU és a keresztényszociális CSU kettőse kapta a legtöbb voksot, bár érezhetően visszaesett a támogatottsága a 2013-as parlamenti választásokhoz képest. Angela Merkel negyedik alkalommal is kancellár lesz, ami a német politika szinte példátlan stabilitásáról tanúskodik: gondoljunk bele, hogy a Német Szövetségi Köztársaság 1949-es megalakulása óta Merkel még mindig csupán a nyolcadik kancellár! Máris kiderült, hogy az eddig a CDU/CSU-val kormányzó szociáldemokraták a történelmi vereségüket látva ellenzékbe vonulnak, ezért a számítások szerint jöhet a pártok színei alapján Jamaica-koa- líciónak nevezett formáció, azaz a CDU/CSU (fekete), a liberális Szabad Demokrata Párt (sárga) és a Zöldek. Bár ez az egyetlen racionális megoldás, azonban a tárgyalások hetekig, hónapokig elhúzódhatnak, részben azért, mert a két kisebb párt egymásnak komoly riválisa (hasonló a választói bázisuk), részben mert országos szinten ilyen összetételű kabinet még sohasem működött, végezetül azért, mert joggal félnek a rendkívül tapasztalt kancellártól. Bár a Mutti Merkelnek is becézett kancellár megnyilvánulása nagyon higgadt, józan és egyenes vonalú, ám politikai értelemben ölelése halálos. Amikor korábban a szabad demokratákkal kötött koalíciót, a párt a következő választásokon kizuhant a parlamentből, amikor pedig a szociáldemokratákkal, azok a következő megmérettetésen, azaz most vasárnap, történetük leggyengébb eredményét produkálták. Ezért a két kisebbik párt bizonyára alaposan megköveteli az árát annak, hogy Merkel szárnyai alá kerüljön. Riasztó fejlemény, hogy az alig 4 éve alakult, szélsőjobboldali vonásokat mutató Alternatíva Németországnak (AfD) a harmadik legerősebb párttá vált. Az eredetileg az euró ellen harcoló, majd a menekülthullámot meglovagoló formáció főleg a migránsok által alig érintett keletnémet tartományokban tört előre, felszippantva a leszakadókat, a német egység vesztesének számítókat, a német nagyság iránt nosztalgiázókat, a frusztráltakat, a muszlimok és menekültek ellen nyílt ellenszenvet érzőket. Az AfD egyik csúcsjelöltje, Alexander Gauland már közölte, pártja „hajtóvadászatot” indít Merkel ellen, és „visszaszerzi az országot”. A Bundestagba 70 év után először beköltöző szélsőjobboldal azonnal vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte Merkel menekültpolitikája miatt. Tegyük hozzá, nem eszik olyan forrón a Bratwurstot, a németek kedvenc sült kolbászát, hiszen a harcias formáció máris morzsolódni látszik, egyik társelnöke nem hajlandó beülni pártja frakciójába. Az AfD előretörése jelzi, erőteljesen megváltozik a hangnem a politikai kultúra fellegvárának számító Bundestag üvegkupolája alatt. A kancellárnak az eddiginél jóval többet kell foglalkozni a belpolitikai kérdésekkel, és várhatóan szigorúbb hangnemet üt meg a bevándorlás problémakörében. Bár a németek kimondottan toleránsnak bizonyultak a 2015-ös menekültáradat idején, azért sokuknak nem tetszett a beözönlés, és a Merkeltől elpártolt szavazók közül több mint 1 millió (!) az AfD-nél kötött ki. Emellett komolyan fel kell karolni a társadalmi, vagyoni különbségek témáját, mert ugyan Németország az unió motorja, 4 százalék alatti a munkanélküliséggel, 3700 eurót átlépő átlagbérrel, azonban a protestszavazatok milliói láttán le kell szögezni: meglepően sokan nem profitálnak a lendületből. Merkel gyengébb pozíciója visz- szafoghatja a német-francia tengely tervezett magasabb fordulatszámát is. Emmanuel Macron francia államfő e héten konkrét reformtervekkel áll elő az unió jövőjét illetően. Párizs tervei szerint jöhet az uniós valutaalap és a közös pénzügyminiszter, ám az új német kormány kevésbé lesz nyitott a további euróövezeti integrációra. Ennek oka, hogy a szabaddemokrata FDP nem híve a túlzott centralizációnak. A berlini politikai újrarendeződés, az eddig ki nem próbált kormánykoalíció azt is jelenti, hogy módosulhat a görög válság kezelésének módja, a közép-európai országokkal fenntartott kapcsolat- rendszer. Egy dolog azonban nem módosul: a német gazdaság, pláne, ha a belengetett adócsökkentéseket végrehajtják, továbbra is nagytérségünk meghatározó igazodási pontja lesz. Vagyis jöhet ugyan a Jamaica- koalíció, ám a karibi könnyedség helyett marad a Made in Germany rideg realitása. Schulz és Merkel. A Mutti hajlamos elhasználni koalíciós partnereit (Kotrha) Jöhet az ukáz: Európa populistái, egyesüljetek! GÁL ZSOLT ár korábban csak a bevándorlás ellenzése és főleg a hagyományos politikai elitek elutasításában megtestesülő populizmus kötötte össze őket, újabban egyre több dologban egyre jobban hasonlítanak egymásra. A leggyakrabban szélsőjobbosnak titulált, bevándorlásellenes populista pártokról van szó, amelyek a nyolcvanas évek óta bár nem töretlenül, de egyre erősödnek Nyugat-Európában. Ennek a folyamatnak mintegy megkoronázása, hogy egy ilyen párt, az AfD (Alternatíva Németországnak) immár a német szövetségi parlamentbe is bejutott, nem is rossz, két számjegyű eredménnyel. Korábban ezek a pártok nagyon sok dologban különböztek, közülük több egyértelműen neonáci gyökerű volt, élen az elsőként nagyobb sikereket arató Jean-Marie Le Pen vezette francia Nemzeti Fronttal (FN). Ugyanez elmondható az osztrák Szabadságpártról, de az olasz újfasisztákról is (Nemzeti Szövetség) - és igaz ez természetesen régiónk számos pártjára is. Ezeknél a mozgalmaknál a kezdeteknél hagyományosan jelen volt az erős antiszemitizmus, amely azonban egyre inkább kikopott, és teljesen háttérbe szorította az iszlámellenesség. Teljesen eltérő pozícióból startolt viszont számos párt, például a liberalizmustól induló Geert Wilders vezette holland szabadságpárt, amely a hollandok szabadságát féltette a szerinte intoleráns iszlámtól és a muszlim bevándorlóktól, kifejezetten védve a zsidókat, és nem mellesleg gazdaságilag is szabadpiacpárti volt. De aztán elment a balos populizmus és gazdasági nacionalizmus felé, mert az új tagországokból érkező (a lengyel vízvezeték-szerelővel szimbolizált) munkavállalókat és ezzel az uniós szabad munkavállalás elvét is támadta. Hasonló átalakuláson ment keresztül az AfD is, amely szintén a gazdasági liberalizmus platformjáról indult, központi témája az euró elutasítása és a német márkához való visszatérés volt, de a migránsválság következtében egyre inkább a bevándorlásellenesség (főleg a muszlimok elutasítása) lett a fő téma. Érdekes lesz a brit függetlenségi párt (UKIP) további sorsa is, amely a brexittel elérte fő célját, ezért eltűnhet a süllyesztőben, de az iszlám- ellenességgel megkapaszkodhat az Egyesült Királyság politikai palettáján. Feltűnő, hogy a vizsgált pártok közül fokozatosan egyre több került egyre jobb viszonyba Oroszországgal, a Putyin-rezsim gyakorlatilag szövetségesükké vált, nem ritkán anyagilag, illetve információs hadviseléssel is támogatja őket. Az AfD ezen belül is különösen érdekes, mert kifejezetten megcélozta a volt Szovjetunióból származó jórészt német gyökerekkel rendelkező, de túlnyomórészt orosz nyelvű, a (poszt)szovjet rendszerben szocializálódott, illetve a jórészt orosz nyelvű (többnyire dezinformációs) médiákból tájékozódó mintegy hárommilliós németországi közösséget. A Kreml a mindenféle szélsőségek támogatásával az unión belül első körben az Ukrajna elleni agresszió miatt bevezetett szankciók feloldását szeretné elérni, de a hosszabb távú cél az EU, a NATO, vagyis a Nyugat egységének alá- ásása, és ezzel Oroszország hatalmának, befolyásának kiterjesztése. Az orosz érdekekben is bevethető pártcsaládot EU-szerte egyre több szál köti össze. A hagyományos elitek elutasítása és a bevándorlás (az EU-n belüli is) merev elutasítása mellett egyre inkább az iszlám fenyegetés hangsúlyozása. Az uniós integráció (és globalizáció) ellenzése, a gazdasági nacionalizmus és protekcionizmus, valamint az elmozdulás a balos gazdasági populizmus felé (többnyire etnikainacionalista felhangokkal, mint az őshonos helyiek munkahelyeinek, jövedelmének, szociális biztonságának stb. védelme). Eközben szinte teljesen kikopott sok párt antiszemitizmusa, illetve a gazdasági liberalizmuson alapuló nézetek (szabad piacok, visszafogott jóléti állam, alacsonyabb adók, dereguláció stb). Szóval Moszkvában lassan kiadhatják a jelszót: Európa populistái, egyesüljetek! Eretnekséggel vádolja Ferenc pápát több katolikus vezető Téves egyházi tanítással ás ebből eredő eretnekséggel vádolja Ferenc pápát több nemzetközi katolikus internetes oldal. A pápát támadó 25 oldalas dokumentumot eddig hatvankét teológus és egyházi személy írta alá. Az aláírók között egy bíboros sincs. A több nyelven közölt felhívást Ferenc pápához intézték, arra szólítva fel az egyházfőt, hogy javítsa ki A szeretet öröme kezdetű apostoli buzdításának hét pontját, melyek hamisak és eretnekségre adnak lehetőségek ezért az egyházfőnek meg kell tagadnia azokat. A dokumentum címe azt sugallja, hogy szerzői „gyermeki kötelességtudattal és tisztelettel javítják” ki a pápát. Leszögezik az egyház iránti hűségüket, az egyházlőt azonban csupán imájukról biztosítják. A dokumentumot augusztus 11- én juttatták el a pápának, de mivel nem válaszolt, nyilvánosságra hozták. A pápai dokumentum egyik vitatott pontja az áldozás szentsége volt az egyházi esküvő után elvált és polgá- rilag újraházasodott hívők esetében. A korrekciókat követelők szerint ez olyan, „mintha az egyháznak néha el kellene fogadnia a házasságtörést”. A pápát támadók között van Ettore Gotti Tedeschi, a vatikáni bank volt elnöke is, akit 2012-ben váltottak le. A La Stampa című lapnak úgy nyilatkozott, a V atikánban „méreggel teli a hangulat, sokkal jobban, mint korábban bármikor”. Pénzügyek A Corriere della Sera című lap szerint komoly feszültség van a Vatikán falain belül. A napilap emlékeztetett: egyre több botrányos ügy szivárog ki, bizalmas vatikáni dokumentumokat juttatnak el a sajtónak, például a vatikáni bankról, ami annak ajele, hogy az „egyházi hierarchiák egymást zsarolják”. A Vatileaks-botrány folyamatosan dagad, és a háttérben a vatikáni pénzügyek feletti ellenőrzésért zajló harc húzódik. Zsarolás, kémkedés Tegnap megszólalt Libero Milone is, a vatikáni pénzügyek főrevizora, aki tisztségéről júniusban mondott le. A 69 éves, nemzetközi tapasztalattal rendelkező pénzügyi szakember most azt állítja, nem önszántából távozott, hanem megzsarolták. A vatikáni csendőrség parancsnoka azzal fenyegette meg, hogy ha nem mond le, sikkasztásért letartóztatják. Milone szerint azért távolították el, mert tisztába akarta tenni a Vatikán pénzügyeit. Libero Milone kinevezése után röviddel jelezte a vatikáni hatóságoknak, hogy hivatali számítógépét feltörték. Az eltulajdonított dokumentumok egy része 2016-ban a Vatikán pénzügyeiről írt könyvekben jelent meg. A Vatikán közleményben reagált Libero Milone szavaira, hangsúlyozva: azért bocsátották el, mivel külső céget bérelt fel, hogy a Szentszék tagjainak magánélete után kémkedjen. Sikkasztás A vatikáni bíróságon most folyik az a sikkasztási per is, amelyben a Bambino Gesu római egyházi kórház korábbi vezetőit vádolják egyebek mellett azzal, hogy a kórház támogatásaiból a volt szentszéki államtitkár, Tarcisio Bertone bíboros vatikáni lakását állították helyre. (MTI)
