Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)

2017-09-23 / 219. szám, szombat

2017. szeptember 23., szombat, 11. évfolyam, 38. szám A Pozsonyi Kifli célja, hogy megismerjük és megszeressük a főváros történetét Pozsony legyen élhetőbb város Talán nem túlzás az állítás, hogy a nosz­talgiázás korát éljük. A „retró” minden formájában menő, legyen az zene, divat vagy lakberendezés. Sok történelmi törés­pontot megélt térsé­günk mintha így pró­bálná újra felfedezni, értelmezni önmagát. E bbe a koncepcióba illeszkedik bele az egyre aktívabb és egy­re népszerűbb Pozso­nyi Kifli Polgári Társulás is, mely céljaként a többkultúrájú Pozsony történelmi hagyományának feltá­rását és megőrzését határozta meg. A szervezet 2010 decemberében indult, az ötletgazdák és alapítók: Bolemant Éva és ifj. Papp Sándor. Sokan nem szeretik Egy ugyancsak retrósan berende­zett pozsonyi kávézóban találko­zunk. Éva és Sándor mellett itt van még Korpás Árpád, egyébként lapunk egykori munkatársa, aki az azóta rendkívül népszerű pozsonyi séták magyar idegenvezetője. A mesélést Éva kezdi: „Az eredeti el­gondolásunk az volt, hogy milyen jó város Pozsony, mégis milyen sokan nem szeretik. Ügy éreztük, ezzel kellene valamit kezdeni.” Először csak egy kétnyelvű web- oldal elindításában gondolkoztak, azóta tevékenységük jelentősen ki­bővült. S miért lett a nevük pont Pozsonyi Kifli? „Olyan szimbólu­mot kerestünk, ami Pozsonyra jel­lemző és kedves, így választottuk a kiflit” - magyarázza Éva. Pozsony titkai A pozsonyi kifli egyébként pont annak a kedvesen nosztalgiázós, ám kicsit felületes történelemszem­léletnek a jelképe, ami Pozsonyhoz kötődik, s nem csak az őshonos lakosokra jellemző. A „kiflisek” éppen ezt a sztereotípiát akarták áttörni. ,Az itt lakók nem isme­rik a város történetét - mondja el iíj. Papp Sándor. - Történészként fedeztem fel, hogy Pozsonynak hihetetlen történetei vannak, ame­lyek feledésbe merültek. Ki tud ma arról, hogy egykor Liszt Ferenc járt zenélni a városunkba, hogy nem is olyan régen dunai fürdők működ­tek itt, a ligetfalui oldalon hajós­egyletetek voltak, hogy itt volt az első lóverseny stb?” A fiatal történész szerint ennek nagymértékben az az oka, hogy volt a város életében egy nagy törés - a monarchia szétesése, amely gyakor­latilag megváltoztatta a város lakos­ságát s etnikai összetételét. „Akik a két háború között, de még inkább a 60-as, 70-es években költöztek ide, nem kötődtek a városhoz. Ezért is történhettek azok a városrombo­lások, amelyek Közép-Európában egyedülállók” - vélekedik Papp, hozzátéve, hogy Pozsonyban a 20. század második felében teljes város­negyedeket romboltak le, akár a vár­alját, akár a zsidó negyedet nézzük. Eltörölni a történelmet A városrombolások egyik funk­ciója az lett volna, hogy a város történetének egy jelentős részét eltöröljék, mind fizikailag, mind szellemileg. „Ez csak pár éve tört meg, s most kezdik újra felfedezni Pozsony múltját - ennek valóságos boomját éljük ma” - mondja Papp. Annak, hogy miért próbálták meg a város történetét többször is át­írni a múlt század során, nem kis mértékben annak etnikai-kulturá­lis identitása volt az oka. „Sokáig kényelmeden volt, hogy Pozsony a 20. század elejéig egy magyarorszá­gi német város volt - figyelmeztet Korpás Árpád -, most azonban mintha a szlovákok is nyitottab- bak lennének ez iránt, sőt, a város multikulturalitása egyre inkább pozitívumként jelenik meg.” A szlovákság is nyitott Korpás szerint a Pozsonyi Kifli olyan időszakban jött létre, amikor a szlovákság is pozitívan áll hozzá az effajta gondolkodásmódhoz. „Pozsony évszázadokon keresztül kereskedőváros volt, ahol folyama­tosan jöttek-mentek az emberek, nem csak a Monarchia területéről. Sokan le is telepedtek itt” - mesé­li Korpás Arpád. Ugyanakkor az őshonosság kérdésével foglalkozni félrevezető lehet. „Ha megnézzük azoknak a névsorát, akik a legtöb­bet tették a városért, azt látjuk, so­kan nem is voltak született pozso­nyiak” - teszi hozzá Korpás. Slavín témájú séta volt, amelyen 350 ember jelent meg. Sosem volt homogén S S hogyan viszonyul tevékenysé­gükhöz a magyar közösség? Papp Sándor szerint az őshonos pozso­nyi magyarság is egyre jobban figyel a Pozsonyi Kiflire. Korpás Árpád ugyanakkor úgy véli, a szervezetnek Magyarország felé is van egyfajta közvetítő szerepe. „Magyarországon az jellemző, hogy Pozsonyt magyar városnak titulálják, ami rendben is van, legyünk rá büszkék, csak fontos odatenni az „is” szócskát, ugyan­is a város összetétele sosem volt homogén, ahogyan ma sem az.” Erre azonban a jelek szerint egyre nyitottabbak, hiszen egyre töb­ben követik a szervezet honlapját Magyarországról. Amint a szervezet egyre ismerteb­bé válik, egyre gyakoribb, hogy az emberek családi fotókat, ha­gyatékokat hoznak. A modern technológiák segítségével renge­Balról: Korpás Árpád, Bolemant Éva és ifj. Papp Sándor. A képről hiányzik Ján Vyhnánek, aki az egyik legismertebb pozsonyi helytörténész, s egyben a szervezet alelnöke. (Fotó: Somogyi Tibor) Sokáig kényelmetlen volt, hogy Pozsony a 20. század elejéig egy magyarországi német város volt, most azonban mintha a szlovákok is nyitottabbak lennének ez iránt. Ez sok szlovák számára is inspiráló lehet, akik szintén az ország más részeiből jöttek ide, és most kere­sik az identitásukat és a helyüket a városban. ,A szlovák nyelvű sétáin­kon rendre 100 fölötti a létszám” - mesélik a kiflisek, hozzátéve, hogy a rekorder ezen a téren a tavalyi teg lehetőség nyílik az emlékek archiválására. Például ha valaki­nek érdekes családi fotói vannak, már nem kell lemondania a nagy becsben álló albumokról, hiszen digitalizálva bármennyi másolat készíthető a képekből. Ennek kö­szönhetően mára a szervezetnek 40 ezer darabból álló virtuális gyűjteményt sikerült összeraknia. Élményszerű történelem Bolemant Éva szerint az volt az elgondolásunk, hogy ha élmény- szerűen ismerik meg az itt élők a város történetét, az sokkal mélyebb nyomot hagy bennük. Ez a cél­ja a városnéző sétáknak és az előadásoknak is. ,A munkánk nagy hozadékának érezzük, hogy kialakult egy közösség, amely érdeklődik a té­máink iránt és egymás iránt is. Városnéző sétáink rendre telt háza­sak. S egyre több civil szerveződés keletkezik a városban, amely Pozsonyt akarja jobb hellyé tenni - őket nem vetélytársnak, hanem partnernek tekintjük. Ügy érzem, kijelenthetjük, hogy füg­getlen, működőképes közösség jön létre a városban” - fogalmaz Bolemant Éva. Pozsonyi mesék Az archiválás és a városnéző séták mellett a könyvkiadás lett a Pozso­nyi Kifli egyik legfontosabb tevé­kenysége. Sorozatuk, a Pozsonyi mesék a városhoz kötődő szemé­lyiségekről szól, így „kapott” már könyvet Kempelen Farkas, Bartók Béla vagy Széchenyi István. Eddig évente egy könyv jelent meg, idén viszont négyet fognak kiadni. Folytatódik a híres pozsonyiakról szóló sorozat. Ezúttal Batka János pozsonyi főlevéltárosról tudhatnak meg többet az érdeklődők, vala­mint Martinengo Nándorról, aki az első tűzoltó-, valamint vívóegye­sületet alapította a városban. Egy kicsit más műfaj a Pozsonyi zsidó mesék, amelyet Viera Kamenická történész feldolgozásában ad ki a szervezet. Vlado Schwarz Mesélő sárga villamos című kötete a na­pokban jelent meg, az új mű­szaki sorozat első darabja, melynek célja a régi Pozsony műszaki, ipari és közlekedé­si létesítményei­nek, eszközeinek bemutatása a fi­atal olvasóknak. A Pozsonyi Kifli rendre részt vesz a pozsonyi kará­csonyi piacon. „Az is hagyománnyá vált, hogy karácsonyra megjelentetjük a pozsonyi naptárat, ami szintén nagyon közkedvelt lett. Ebben mindig egy-egy különleges pozso­nyi fotós eddig meg nem jelent fotóiból válogatunk” - mesél az idei tervekről Bolemant Éva. Magyarországról nincs támogatás Vajon mindehhez honnan szerzik a pénzt? Bolemant szerint a kezdetek nehezek voltak ezen a téren, ám mára egyre több projektjük sike­res. ,A legtöbb forrás a kormány- hivataltól van, de az csak a magyar nyelvű tevékenységet támogatja, viszont nálunk minden két nyelven jelenik meg” - avat be a pénzkere­sés nehézségeibe Éva. Pozsony me­gye is már 5. éve támogatja a szer­vezetet, s a maga módján a város is - ám itt inkább együttműködésről van szó, ugyanis a fővárosnak ke­vés az ilyen célokra felhasználható forrása. ,A legkedvesebb támoga­tási formánk mégis a magánsze­mélyektől vagy cégektől befolyó 2%-os adófelajánlások, mert ezek jelzik, hogy az embereknek tetszik, amit csinálunk. Szerencsére ezek­ből egyre több van” - nyugtázza Bolemant Éva. Magyarországról eddig - egy kivé­tellel - a Pozsonyi Kifli nem kapott támogatást. „Nagyon sokszor pró­bálkoztunk a Bethlen Alapnál, de mivel sosem jártunk sikerrel, felad­tuk”- árulta el a Bolemant. Hogy ennek milyen, esetleg nemzetpoli­tikai okai vannak, hogy a budapes­ti pénzosztók szemében a Pozsonyi Kifli esetleg nem „elég magyar”, arról a polgári társulás tagjai nem kívánnak találgatni. Azt viszont hozzáteszik, hogy magyarországi szakmai körökben jól ismerik és elismerik a munkájukat, hiszen Pozsony története kapcsán számos új, értékes kutatási eredményt tár­tak' fel. Babička ešte vedela... Munkájuk jelentőségét firtatva a kiflisek elmondják, azt szeretnék elérni, hogy egy kicsit jobb legyen itt élni, hogy az emberek tudják, hova tartoznak, ismerjék a törté­netüket. Papp Sándor hozzáteszi, szép számmal akadnak olyanok is, akik a Kifli révén találnak visz- sza a magyar gyökereikhez. ,A klasszikus „babička ešte vedela po madarsky’-féle történetet sokszor halljuk a rendezvényeinken, s ez is arra buzdít minket, folytassuk, amit elkezdtünk.” Czajlik Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents