Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-11 / 209. szám, hétfő
161 SPORT 2017. szeptember 11. | www.ujszo.com Fl-es karrier - kicsit másképp Exkluzív interjú Alan van der Merwével, a „Száguldó Cirkusz" orvosi autójának sofőrjével BERTA KITTI Sosem lett professzionális versenyző a száguldó cirkuszban, ám az Fl-es sebességrekord az ő nevéhez fűződik, és minden rajtnál a mezőny végén várja a piros lámpák kialvását, ő Alan van der Menve, az Fl-es Medical Car, vagyis az orvosi autó sofőrje, akivel hosszasan beszélgettünk arról a munkáról, amelyből a világon csak egyetlenegy létezik. Karrierje versenyzői pályafutásnak indult, majd a Forma-1 lett a célállomás. Mégsem a szokványos úton, ugyanis az orvosi autó sofőrje lett. Meséljen arról, hogyan lett öné ez a munka! Ez kicsit a véletlenen múlt. Valakit ismertem az FIA-nál, de már hét éve nem beszéltünk, aztán egyszer csak csörgött a telefon. Mivel „A” betűvel kezdődik a nevem, a telefonkönyvekben általában én vagyok az első ember, így sokszor hívnak fel véletlenül. Azt gondoltam, hogy ez is csak téves lesz, de azt mondta az ismerősöm a vonal túlsó végén: „Helló Alan, sürgősen helyettesítést keresünk az orvosi autóba.” Nem tudtam, hogy volt olyan munkalehetőség, hogy „az orvosi autó sofőrje”. Versenyzőként az ember nem gondol bele ilyenekbe, csak végzi a dolgát. Szóval nem ismertem a munkakört, de az időzítés nagyon jó volt, mert éppen gondolkodtam valami másban - a versenyzői karrierem elég esetlegesen alakult. Szóval puszta szerencsén múlt az egész. Korábban gondolkodott azon, hogy Fl-es versenyző legyen? Ez volt a célom. Amikor elkezdtem versenyezni, tudtam, hogy nem leszek professzionális pilóta, így nem tudtam elképzelni, hogy a Forma-l-be kerülhetek. De versenyzői karrierem utolsó két évében már az FI volt a nyilvánvaló célom. A BAR-Honda tesztpilótája voltam, szóval tényleg erre koncentráltam. Ám végül nem fordult át a karrierem a Forma-1 felé, talán én is hoztam bizonyos rossz döntéseket, amelyeket ma már másként csinálnék. Viszont elmondhatjuk, hogy ön a leggyorsabb versenyző, aki valaha Forma-l-es autót vezetett, ugyanis az ön nevéhez fűződik az Fl-es sebességrekord: 2006-ban, a bonneville-i sivatagban átlépte a 400 km/h-s tempót a BAR- Hondával. Igen, az F1 -es sebességrekordot én tartom. Jó lenne, ha egy versenyautó egyszer a pályán is el tudná érni ezt a tempót. Ez érdekes volt, egy marketingprojektnek indult, aztán két évbe telt, mire gyorsabbá tettük az autót. Azt mondták, átléphetjük a 400 km/h-t, de nem akartam elhinni. Szóval igen, hozzám fűződik a szárazföldi Fl-es sebességrekord, de jobban örültem volna akkor, ha más rekordok állnak a nevem mellett, mint például pole pozíciók stb. Végül is mondhatjuk, hogy el is érte az álmát, meg nem is - hiszen a Forma-l-ben vezet autót, bár nem versenyzőként. Amikor az első évemet töltöttem ebben a munkában, akkor nagyon nehéz volt, hogy mindenki más F1 -es autókkal köröz, miközben én az orvosi autóban ülök. De már nem hiányzik, az én munkám teljesen másról szól, és csak ezekre a feladatokra koncentrálok. Hogyan telik egy versenyhétvége az orvosi autó sofőrjének? Csütörtökön előkészülünk, ez a tesztnap. Minden szektort végignézünk, megvizsgáljuk, jól működnek- e az orvosi autók. A rendszereket, az időmérő berendezéseket teszteljük, ha új pálya van, akkor megnézzük, hol történhet baleset, a különböző részeket, a bukótereket stb. Minden pályának megvannak ezek a „forró pontjai”, és ha még nem jártunk ott, szeretnénk szimulációkat is látni, amennyit csak lehet, hogy megfelelően felkészüljünk a hétvégére. Szóval a csütörtök erről szól, ilyenkor nagy a nyomás rajtunk, de a hétvége többi részén nagyrészt az autóban ülünk, a bokszutca végén — a Forma-1, a Forma-2, valamint a GP3 eseményei alatt is. Ha valami történik, célunk, hogy a lehető leggyorsabban érjünk a helyszínre. Aztán vasárnap jön a verseny, ez a hétvége legjobb része. Az első kör mindig nagyon izgalmas, megjósolhatatlan, hogy mi fog történni. Aztán hosszú várakozás következik az autóban, és remélhetőleg nem történik semmi. De Iannel (dr. lan Roberts, az FIA orvosa - a szerk.), a doktorral jól kijövünk egymással, évek óta együtt dolgozunk, millió dologról beszélgetünk, illetve velünk ül még az autóban a nemzeti orvos, aki minden helyszínen más, így hozzá is mindenhol alkalmazkodnunk kell. A rajt pillanatai igazán izgalmasak lehetnek, hiszen a mezőny mögött várja a piros lámpák kialvását. Majd elindul a 20 autó... Ön olyan szemszögből látja a startot, ahonnan csak az autóban ülő két orvos nézheti még. Ez a kedvenc részem a hétvége során. A Forma-2-es és a GP3-as rajtok is nagyon izgalmasak, általában sok baleset is van. Az Fl-es rajt nagyon jó, mert megjósolhatatlan. Néhány pályán két kanyar után elég magányosak leszünk, mert van olyan helyszín, ahol elhúznak az autók, és nem is látjuk őket többet. De Ausztria például nagyon szoros volt, az élen álló már a hármas kanyarban volt, amikor mi még csak a hatosban - nos, ugye mi nem akarunk biztonsági autós periódust okozni. Néha izgalmas a helyzet, mint amikor Ausztriában Max Verstappen lassan hajtott vissza a bokszba. Ez a hétvége legizgalmasabb része, mert megjósolhatatlan. Az első autó 40 másodpercre van mögöttünk általában - Ausztriában ez 10 másodperc volt. Nem én akarok az lenni, aki a televízióban szerepel, egy képernyőn az élen állóval. Ha be tudom fejezni ezt a karriert úgy, hogy nem kerülök fel a Youtube-ra, akkor már elégedett leszek! Hogyan látja a saját munkáját, inkább a sebességről vagy a biztonságról szól? Olyan sebességet kell választanom, amellyel magabiztos vagyok. Fel kell készülnünk a váratlan szituációkra, mint például Monacóban, ahol a pályabírók átugomak a falakon, vagy amikor az autók jönnek ki a bokszból... Szóval nem a sebességről szól, de megpróbálok olyan gyorsan menni, amennyire csak lehet, miközben a rádión beszélek, a tükröt nézem. Szóval a tempó nem abból a szempontból fontos, mint a versenyzőknek, de megpróbálok megbizonyosodni arról, hogy a lehető leggyorsabban megyek. Az a célom, hogy lan biztonságosan megérkezzen a baleset helyszínére, hiszen neki ott kell lennie, anélkül, hogy bármilyen buta baleset történne. Ez nem lenne nehéz egyébként, mert az Fl-es és az orvosi autó annyira különbözik tempóban... Szóval megpróbálunk olyan gyorsan menni, hogy ezt a sebességkülönbséget minimalizáljuk. Olyan 98-99 százalékon megyek, mert bármi történhet. Ez olyan munka, mintha helikopterpilóta lennék, hiszen nekik is mindig gondolkodniuk kell a lehetséges forgatókönyveken. A hosszú évek alatt, amelyeket Dr. lan Robertsszel töltött, szerzett bármiféle egészségügyi, orvosi tudást? Többet, mint szerettem volna. Ott vagyok az eseteknél, amit nyilván nem szeretek, de - ugyan nincs technikai tudásom az ellátáshoz - tudni fogom az adott helyszínen, hogy nagyjából mi fog történni. Kényelmes távolságot tartok, de ha a felszerelések nyújtásában kell segítség, akkor én is ott vagyok. Minden eset más, de apró dolgokban segítek, ilyenkor megpróbálunk olyan gyorsak lenni, amennyire csak lehet, hogy a verseny folytatódhasson. Volt már, hogy rizikós helyzetbe került? Mondhatni minden helyzet rizikós. Például Szingapúrban vagy Monacóban az is, amikor kiszállunk az autóból, még akkor is, ha a biztonsági autó a pályán van. Semmi veszélyeset nem csinálok, de úgy gondolom, minden szituáció lehet az. Szingapúrban nincs nagy sebesség, de amikor hatan ott állunk, és jön egy Fl-es autó, az mindig kockázatos lehet. Nagyon sok emberre hagyatkozunk, bízunk bennük, hogy nem hibáznak, és remélhetőleg sosem fog baj történni. Viszont erre közben nem gondolunk, csak kiszállunk az autóból, mert úgy érezzük, elég nagy a biztonság. lan számára rizikósabb a helyzet, hiszen ő a gumifalon mászik, az autókon, ahol tűzveszély is ván. Szerintem ő sem gondol bele, de számára veszélyesebb. Hiszen nem csak önökön múlik... Erről van szó. A pályabírók is ott vannak, az autók, bárki hibázhat, és máris borul a forgatókönyv. Minden eshetőséget végig kell gondolnunk. 2002-ben a Brazil Nagydíjon Nick Heidfeld ütközött az orvosi autóval, amelynek letörte az ajtaját. Látta ezt az esetet? Igen, láttam a videót. Pontosan ezekre a buta szituációkra kell felkészülnünk, és gondolnunk is kell rájuk - hiszen jó példaként szolgálnak, és nagyon könnyen el lehet kerülni ezeket. Megállók, a doktor kiszáll az egyik oldalon, és mi mindig mondjuk neki, hogy előtte nézzen körül, illetve csukja be az ajtót. Mindig felkészülünk arra, hogy valami történhet. Mi történt Heidfeldék esetében 2002-ben? Az orvosi autó túl gyorsan ért ki a pályára, még nem kapta meg az engedélyt sem, ami egy kommunikációs hiba volt. Ezután elkövették azt a hibát is, hogy a pályán állt meg az autó, majd a doktor ki akart szállni. Ez egy baleset volt, ami megtörténhet a Forma-l-ben. Az autók és a pályák ma már annyira biztonságosak, és olyan óvintézkedések vannak... De egy-két buta hiba, amelyek egymást követik, ide vezethet, ezt kell elkerülnünk. Hogyan kerülhetők el a hibák? Tudjuk, hogy hibázhatunk, ezért van egy listánk, ami egy nagyon butának tűnő lista. Ilyenek vannak rajta, minthogy van-e akkumulátor a rádióban, benne van-e a kulcs az autóban, illetve rendben vannak-e a járműveink. Ez olyan, mint amikor utazunk, és írunk egy listát, amin végigszaladunk. Ezek sokszor felhívják a figyelmet a dolgokra, például, hogy töltsük fel az akkumulátort. Ez már sok felesleges hibát segített megelőzni. A hétvégeken a versenyigazgató eligazítást tart a pilóták számára, ahol a pályával, esetleges kétséges szituációkkal kapcsolatban megosztják egymással a szükséges információkat. Ezeken részt szokott venni? Igen, általában ott vagyok Bemd Mayländerrel, a biztonsági autó sofőrjével, mert előfordul, hogy a versenyzőknek van valamiféle megjegyzésük velünk kapcsolatban - például, hogy túl lassú a biztonsági autó, vagy túl sokáig volt kint. Jó meghallgatni ezeket a dolgokat. Ilyenkor tudnak vitatkozni a pilótákkal? Azt hiszem, tudnánk, de nincs okunk rá. A versenyzői eligazítás a Forma-l-ben különbözik a junior kategóriáktól. Ez sokkal inkább egy nyitott párbeszéd, nem csak arról szól, hogy Charlie Whiting verseny- igazgató elmondja a szabályokat. Áz F1 -ben ez egy beszélgetés, ahol a pilóták elmondják gondolataikat a biztonsággal, a különböző procedúrákkal kapcsolatban. Nagyon kevés oka lehet annak, hogy az orvosi autó szóba jöjjön, de néha felteszik a kérdést, hogy valami miért tartott olyan sokáig. Ilyenkor megnézzük, hogy mennyi időt vett igénybe, és elmondjuk, hogy miért. Milyen a kapcsolata a versenyzőkkel? Néhányukkal többet beszélgetek, mint a többiekkel. Mindegyikükkel találkozom a hétvége során, de leginkább az autóban ülve látom őket, amikor a bokszutca végén állunk az orvosi autóval - ezért örülünk, amikor személyesen látjuk egymást. Mindegyikük kedves. Itt a paddock- ban ugyan nagy a verseny a csapatok között, de mi Iannel azért vagyunk itt, hogy segítsünk nekik, ha bajba kerülnek. Szóval jó a kapcsolatunk velük. Man van der Merwének az orvosi autó sofőrjeként is a határon kell autóznia (Godina Zsolt felvétele)
