Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)

2017-09-08 / 207. szám, péntek

www.ujszo.com | 2017. szeptember 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Az autók élete A Trabantot Mercedesre cserélni - majd vissza E zen a nyáron különleges autós élményekben volt részem. Először a Mladá Boleslav-i Škoda Múze­umban, ahol a gyönyörűséges autó­matuzsálemektől a legkorszerűbb modellekig bolyongva megtudtuk, hogy csak az itteni gyárban naponta 2500 autót gyártanak, de az üzemi szabadság után, amely épp akkor tartott, ezért is volt szinte kihalt a város, szóval augusztustól már napi 2800 darabot! S még így is vannak várólisták! Elkezdtem számolni. Ha csak 200 munkanapot veszünk, ez akkor is minimum félmillió autó évente, minden szlovákiai magyar- nakjutna belőle, sőt, még maradna is (autó). És akkor hol van még a többi autómárka! Vajon meddig bírja ezt a bolygónk?! Mert sokszor a környe­zetszennyezéshez is úgy viszonyu­lunk, mint a magyarok fogyásához: mindenki tehet róla, csak mi magunk nem. Persze vannak új technológiák, sőt, a különleges autók részlegében ott volt egy ismert cseh vámpírfilm­ben szereplő autó, amely vérrel működik. Mármint a filmben. Re­mélem, a valóságban ilyen sose lesz. Egy másik modellt már évtizedekkel ezelőtt üzemanyag-takarékosra ter­veztek, mégsem gyártották soha, mert a szovjet barátok nem egyeztek bele, hiszen nekik volt elég üzem­anyaguk, amit el kellett adni, mondta az idegenvezető. A másik élményem: egy kolléga felajánlotta, hogy autóval hazavisz Pozsonyba. De nem baj, hogy Tra­bant? Dehogy baj, mondtam, mi­közben egy percig sem hittem, hogy Trabant lesz, egyrészt, mert az ilyen típusú, reprezentálni szerető urak nem ülnek bele akármilyen autóba, másrészt meg láttam a kópé kifeje­zést az arcán. Természetesen nem Trabant volt, hanem Mercedes, na és akkor jött a sztori. Elmondta, hogy évekkel ezelőtt olcsón vett egy helyrepofozott Trabantot, és elkez­dett velejárni autómatuzsálem- találkozókra. Eljutott Németország­ba is, annak is a régen „dederon”-nak nevezett, azaz keleti részébe. És ott a Trabant kultikus tárgy. Nosztalgia­tárgy, ami egy letűnt korra emlékez­teti az ottaniakat, arra, amelytől sza­badulni akartak, de úgy tűnik, most némileg visszasírják. Az egyik ta­lálkozón odament hozzá egy hely­beli, hogy adja el neki a Trabantot, de ő nem akarta. Másnap újra jött az ember, és mutatta, hogy itt ez az új Mercedes, ezt elcseréli a Trabantért. És tényleg elcserélte. Lepapírozták az ügyet, és a kolléga már az új au­tóval jött haza. Gondolkodik, hogy be kellene szereznie még egy Tra­bantot. De az nem olyan egyszerű. Akinek van, az ma már tudja, hogy ritkaság, és nem adja olyan olcsón, mint ahogy az elsőt vette. Egy héttel később mit látnak sze­meim? A Csallóközből Pozsony felé jövet, az út mentén egy autótelepen aranyszínű Trabant virít, oldalán az egykori NDK címerével. Aki Mercedest akar, vigye! Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Matt vagy patt a kvótaperben? Az Európai Bíróság elutasította Szlovákia és Magyarország beadványát az Európai Tanács 2015. szeptemberi döntése ellen, amely 120 ezer, a gö­rög és az olasz táborokban összezsúfolt menekült ideiglenes áthelyezését rendelte el az uniós tagországokban. Az indoklás szerint a Lisszaboni Szerződés felhatalmazza a tanácsot erre, ha „egyértelműen azonosított vészhelyzet” van. Ezért a budapesti kormánynak immár jogerősen 1294 menekültet, Pozsonynak pedig csaknem ezret kellene befogadnia. Dimit- risz Avramopulosz migrációs politikáért felelős biztos közölte: ha Buda­pest, Prága és Varsó tovább ellenkezik, az uniós bíróság súlyos pénzbír­sággal sújthatja mindhármukat. Szlovákiát nem említette. Tudja, mit ígér­hetett Fico. Nyilvánvaló, hogy Angela Merkel naiv „Wilkommenskultur”- ja megbukott. Nyugaton máig nehezen tudnak különbséget tenni mene­kültek és gazdasági bevándorlók között, az utóbbiakat pedig képtelenek kitoloncolni. Emiatt is nőtt a véres cselekedetekbe is torkolló terrorve­szély. Melléfogtak a brüsszeli döntéshozók is, akik adminisztratív eszkö­zökkel igyekeztek megoldani a válságot. Eredménytelenül. Egyre több politikus döbben rá arra, hogy a brüsszeli törekvés zsákutca, az EU külső határai nem válhatnak átjáróházzá. A menekültválságon ezért csak közös erőfeszítéssel, kellő szolidaritással lehet úrrá lenni. Nehezen és nem azon­nal. De hosszabb távon csak ez lehet eredményes. Nem bírósági diktátum. Kioktató kommentár Totális szereptévesztésnek nevezte Rigó Konrád kulturális államtitkár beszédét egy hazai portálon a -tsák szignó mögé bújó szerző. Szerinte a „magyar politikusféleségnek” semmi oka jó képet vágni a szlovák nemzeti felkelés évfordulójához. Méghozzá Dunaszerdahelyen beszédet mondani, csak szlovákul. Ami csúsztatás, mert a jelenlévők szerint magyarul is el­hangzott a megemlékezés. Próbáljunk disztingválni. Nyilván addig nem ünnepeljük a szlovák alkotmányt, amíg az alaptörvény nem tartja a szlo­vákiai nemzeti kisebbségieket is államalkotónak, minden téren egyenran­gúnak. Vannak azonban másféle évfordulók. Ide tartozik szerintem a szlovák nemzeti felkelés, amelynek jelentőségéről, hátteréről, a partizánok számáról máig vitatkoznak a történészek. Két tény azonban vitathatatlan: a felkelés antifasiszta volt, s a harcokban mintegy háromezer magyar is részt vett. Nem sejthették, hogy Beneš, Husák és mások mennyi tragédiát okoznak eleinknek. Ez a szlovák politikusok között máig tabu. De helyén­való, ha magyar politikus is fejet hajt a felkelés minden tisztességes részt­vevőjének emléke előtt, és két nyelven hívja fel a figyelmet a térségünkben elbuijánzó újnáci és más szélsőséges megnyilvánulásokra. így várhatjuk el, hogy a mi ünnepeinket is megtisztelje a többi közép-európai közösség. Aggasztó hírek Kárpátaljáról ós Erdélyből A kijevi parlament határozatot fogadott el, mely szerint a nemzetiségek nyelvén csak a vegyesen lakott területek óvodáiban és az iskolák alsó ta­gozatain lehet tanítani, az 5. osztálytól fokozatosan át kell állni, a középis­kolákban pedig már csak ukránul lehet tanítani. A kárpátaljai magyar is­kolákat ellehetetlenítő tervezet akkor lesz hatályos, ha Petro Porosenko államfő aláírja, a tiltakozók tőle várják a felháborító döntés elutasítását. Forr a levegő Marosvásárhelyen is, ahol a római katolikus gimnáziumot akarják megszüntetni. Román titkosrendőrök zaklatják a tiltakozó szülő­ket, a korrupcióellenes ügyészség pedig Tamási Zsolt volt igazgatót és Stefan Somesan volt megyei fötanfelügyelőt hivatali hatalommal való visszaéléssel gyanúsítja. Állítólag a gimnázium létrehozásakor, 2014-ben, mindketten tudták, hogy az intézet nem rendelkezik a szükséges engedé­lyekkel. Ha valóban akadtak formai hibák, akkor azokat némi jóindulattal korrigálni lehet, de a marosvásárhelyi nacionalisták eltökélték, hogy újabb magyar iskola márpedig nem lesz a megyeszékhelyen. A magyar kormány mindkét esetben élesen tiltakozott. Nagy kérdés, vajon nem túl későn-e. S mire véljük Szijjártó Péter szavait, aki e hét elején hangoztatta, hogy a román-magyar viszonyban lényeges javulás állt be. Az ukrán-magyar kapcsolatokat pedig a magyar külügyminiszter kiválónak ítélte. 55 ezer Celsius-fok - ez a hidrogénbomba Észak-Korea azt állítja, hogy sikeres kísérletet hajtott végre hidrogénbombéval. Független szakértők ezt ugyan nem tudták megerősíteni, de nem tartják elképzelhetetlen­nek, hogy igaz. A hidrogénbomba sokkal nagyobb pusztításra képes, mint az atombom­ba. Hidrogénbombát eddig sohasem vetettek be, az első sikeres kísérleti robbantásokat az Egyesült Államok hajtotta végre az ötvenes években Ivy Mike és Castle Bravo névre keresz­telt bombáival, majd a Szovjetunió is szert tett ilyen fegyverekre. Ezek ha­tóereje 10 ezer kilotonna fölötti volt, azaz több százszor nagyobb, mint a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombáké, amelyek legalább 200 ezer ember életét oltották ki. Az eddigi legnagyobb hatóerejű, 15 millió tonna TNT pusztító erejének megfelelő Castle Bravót víz alatt rob­bantották fel 1954. március 1-jén, és nemcsak három korallszirtet tarolt le, illetve 55 ezer Celsius-fokra hevítette a hőmérsékletet az óceán fölött, de a robbanás a 200 kilométerre fekvő Marshall-szigeteket is megrengette. A hét kilométer átmérőjű tűzgolyó 73 méter mély krátert vágott a zátonyon, a gombafelhő 100 kilométer magasra szállt, és a radioaktív hamu Ausztrá­liába és Japánba is eljutott. Emellett egy, a kísérletről mit sem sejtő japán halászhajó legénysége sugárbetegsé­get kapott, mivel a robbantás közelé­ben hajóztak. Ezért a 1960-as évek óta a kísérleti robbantásokat föld alatt hajtják végre. Szakértők úgy vélik, hogy a hato­dik észak-koreai földalatti nukleáris kísérleti robbantás hatóereje legalább 140 kilotonna volt, hétszer-nyolcszor nagyobb a Hirosimát (15 kilotonna) és Nagaszakit (20 kilotonna) letaroló bombákénál. Ä kiváltott első föld­rengés 6,3-as erősségű volt, ebből pe­dig arra lehet következtetni, hogy ez volt Észak-Korea eddigi legnagyobb kísérleti robbantása. A Nap erejével Míg az atombombák működési el­ve - az atomreaktorokéhoz hasonló­an - a maghasadáson alapul, addig a hidrogénbombát vagy más néven ter­monukleáris bombát egy atombomba gyújtja be, és energiájának döntő többsége az atomi részecskék egye­süléséből, magfúzióból származik. A csillagokban - a Napban - is ilyen módon keletkezik energia. Emiatt robbanásának ereje sokkal nagyobb az atombombáénál. A hidrogénbom­bát azért is nevezik termonukleáris bombának, mert nagyon magas hő­mérséklet kell a fúzió beindításához. Egy hagyományos hidrogénbomba kétfázisú: először felrobban egy maghasadáson alapuló atombomba, amely akkora hőt termel, hogy a má­sodik szakaszban beindítja az adott hidrogénizotóp fúzióját. Elfér egy rakétán A Japánra ledobott atombombák a jelenlegi nukleáris fegyverekhez ké­pest hatalmas méretűek és viszony­lag kis erejűek voltak, repülőgépek­kel szállították őket a célpontok fölé. Ezzel szemben a kifinomult techno­lógiával előállítható hidrogénbomba elég kicsi ahhoz, hogy elféljen egy interkontinentális rakéta csúcsán. A hidrogénbomba megtalálható a legkomolyabb nukleáris arzenállal rendelkező öt állam - az Egyesült Ál­lamok, Oroszország, Franciaország, az Egyesült Királyság és Kína - fegy­vertárában. Hidrogénbomba létreho­zásán más országok is munkálkod­hatnak, és az is előfordulhat, hogy egyesek titokban már szert is tettek a technológiára, annak ellenére, hogy a világ legtöbb országa arra törekszik, hogy megakadályozza a tömegpusz­tító fegyverek teij edését. (MTI) (Ľubomír Kotrha karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents