Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-26 / 198. szám, szombat
www.ujszo.com | 2017. augusztus 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Nemsokára iskola Sok szülőnek kész receptje van, hogyan néz ki a jó iskola N em akarom az ördögöt a falra festeni, de nemsokára kezdődik az iskola. Nem mintha az iskolát az ördög művének tartanám. Én nem. De sokan igen. Néha az az érzésem támad, hogy manapság az iskola egy kínzóeszköz, ahol szadista tanítók ódon módszerekkel hülyeségeket tanítanak a szegény gyerekeknek, s így ezek a szabad lelkek a sorozatosan átélt traumák miatt örök életükre megnyomorod- nak és önbizalomhiányban meg ki tudja, még mi mindenben fognak szenvedni. „Képzeld el, verset kell neki tanulni, képzeld el, fejből, hát mi haszna lesz neki abból az életben”, kiabálja felháborodva egy anyuka a mobil túlsó oldalának a Billában, a pénztárnál sorakozva. Vagy két szülőpár - a változatosság kedvéért a villamoson - azt oldj a, micsoda baromság, hogy még a 21. században is vannak tantárgyak, amelyeknek a való élethez az égadta világon semmi közük, mint mondjuk a történelem, mert hát kit érdekel az, hogy mi volt régen, hiszen mi nem a régben, hanem a mában élünk. Na, de az a matematika, fizika is, amit tanítanak, kontráz az egyik apuka, hát annak sincsen semmi haszna, programozni tanítsák meg a gyereket, meg kommunikálni, hogy érvényesülni tudjon! Mellesleg ott vannak velük a gyerekeik is, közülük a legkisebb vadonatúj iskolatáskával a hátán riadtan hallgatja a felnőtteket. Megfigyeléseim szerint (amelyek persze nem reprezentatívak, így nem is általánosíthatók) sok szülőnek kész receptje van arra, hogyan kellene kinéznie a jó iskolának. Ezeknek a recepteknek két közös nevezője van. Az egyik, hogy mindenki a saját gyerekéből indul ki. A másik, hogy sosem az a jó iskola, ami éppen van, hanem az, ami éppen nincs. Pontosabban lehet, hogy van, de mindig valahol máshol. A település másik végén, a másik településen, a világ másik oldalán, illetve némely szülői igényeket tekintve tényleg nincs, és soha nem is lesz. Csakhogy az igazi iskolában nem csupán egyetlen gyerek van, a sajátunk! És képzeljük el a pedagógust, akitől elvárják, hogy figyeljen oda az összes gyerek speciális igényére, ami egyébként nem ritkán nem is a gyerek, hanem a szülő speciális igénye, és akkor még ott vannak neki a ténylegesen speciális igényű gyermekek, merthogy integráció van, asszisztens nem mindig, és ha van is, nem mindig van benne köszönet. És akkor jönnek a panaszok, hogy miért nem foglalkozik eleget és személyre szabottan a gyerekünkkel. Hát elveszik a tehetsége! Biztosan van ebben igazság. De egyszerre ennyi igényt kielégíteni csaknem lehetetlen. Ugyanakkor persze van rossz tanító, sok. De vannak jó tanítók is, sokan. S néha talán elég lenne, ha hagynánk őket nyugodtan csinálni azt, amit szeretnek, amihez értenek: tanítani. Pluszterhek és szülői beavatkozások nélkül. Koncert mint veszélyzóna JUHÁSZ KATALIN T errorveszély miatt lefújták az Allah-Las zenekar szerdai rotterdami fellépését. A holland rendőrséget spanyol kollégáik értesítették, hogy valaki merényletre készül a rockkoncerten. Találtak is a közelben egy gázpalackokkal telepakolt spanyol kisbuszt, ezért kiürítették a szórakozóhelyet, a zenészeket a hátsó kijáraton menekítették ki a rendőrök. A terrorelhárítás a sofőr kihallgatása és a gázpalackok átvizsgálása után kizárta, hogy a spanyol férfi kapcsolatban lett volna azzal a terrorsejttel, amely Barcelonában és Cambrilsban merényleteket követett el. Csak egy gyanúsan manőverező ittas gázszerelő volt. Másnap egy másik gyanúsítottat is őrizetbe vettek, róla tegnap még nem sokat lehetett tudni. Ez már a második eset a nyáron Európában, hogy koncerthelyszínt ürítenek ki terrorfenyegetés miatt. Júniusban 90 ezer embert evakuáltak a németországi Rock am Ring fesztiválról, mert a rendőrségnek gyanús lett két alak, akik valami furcsa tárggyal közlekedtek a helyszínen. Vaklárma volt, másnap folytatódott a fesztivál, de az aznap esti koncertek elmaradtak. A rotterdami eset kapcsán a világ megtanulta a pszichedelikus gitárpopot játszó amerikai Allah-Las nevét (egy brit lap szerint az elmúlt 48 órában ötször annyian hallgattak bele a zenéjükbe, mint egy átlagos napon). Én szinte napra pontosan két héttel ezelőtt ismerkedtem meg velük a Sziget fesztiválon, és bár maga a koncert nem igazán varázsolt el (sőt, inkább unatkoztam az első fél óra után), a névválasztásnak azért utánanéztem. Azt mondják az inteijúikban, hogy valami vallásos hangzású nevet kerestek annak idején, 2008-ban, a kultikus Jesus and the Mary Chain hatására. Az első időszakban ugyan kaptak pár felháborodott e-mailt muszlimoktól, de válaszoltak nekik, hogy nem akartak senkit megsérteni, ami legtöbbször le is lohasztotta az indulatokat. Állítólag egyetlen egyszer fordult elő Törökországban, hogy a helyi promóter a nevük miatt nem vállalta a fellépésük megszervezését. Mindegy, a lényeg, hogy ott, azon a koncerten nem éreztem veszélyben magam. Á helyszínen ugyan nyüzsögtek a biztonsági őrök, de ez az egész fesztiválra jellemző volt. A szervezők úgy vigyáztak a biztonságunkra, hogy lehetőleg minél kevesebbet érzékeljünk ebből. De akárhogy is próbálják őrizni a Woodstock-érzést, sokat elmond a világról az a tény, hogy egy zenei rendezvényre csak úgy juthatok be, hogy a személyi igazolványomat beszkennelik, és a karszalagom QR kódját minden belépésnél leolvassák, majd a gépben tárolt fényképemmel összevetik, hogy tényleg én akarok-e bemenni. Ézután jön a fotocellás kapu és az alapos motozás. Majdnem mint egy reptéren. És persze mindenki morog a lassú beengedés miatt. Én is morogtam. Mostantól azonban nem fogok, mert úgy látszik, ez még sokáig így lesz, sokáig nem szabad kikapcsolnunk magunkban azt a bizonyos veszély szenzort. Még egy rockfesztiválon sem. FIGYELŐ A pápát fenyegeti az Iszlám Állam Rómát és Ferenc pápát fenyegető videofelvételeket tett közzé az Iszlám Állam -jelentette az olasz sajtó. A videón azt látni, hogy dzsihá- dista fegyveresek Krisztus-szobrokat semmisítenek meg, valamint széttépnek egy pápát ábrázoló posztert. A felvételen angolul arra figyelmeztetik a „hitetleneket”, hogy az Iszlám Állam fegyveresei Rómába is eljutnak. A videófelvételek szerint magányos farkasok támadják meg Rómát, gázolásos és késeléses merényletekkel is fenyegetnek, a képeken a Colosseum tetején és a Szent Péter téren az Iszlám Állam zászlói lobognak. Olaszországban még nem követtek el iszlamista merényletet, elemzők szerint azért, mert Olaszország folyosóként szolgál a Közel-Keletről érkező dzsihádisták számára. (MTI) A gyűlölet nyara egy olyan nyár volt, hogy még az uborkaszezont is érdemes összefoglalni. Az egészséges uborkákat máshol szüretelték, a Kárpát-medencében maradtak a rohadtak. Mintha a civilizált világot mindenáron a törzsi rendszerre szeretnénk cserélni, a nyers erő über alles. Kezdjük azzal, hogy egy nyári egyetemen megvernek egy lányt. A közönség nem segít, helyette utálkozik. Vesszen, aki nem közülünk való - legfontosabb a saját vérvonal, ahogy egyes állati közösségekben. Erre érzett rá Kosa Lajos is a focis hasonlatával: egy vendégszurkoló a másik szurkolótábor kemény magjában nem érdemel mást. Ja, persze, öljük egymást, annál nincs férfiasabb. Nem akart elmaradni Tarlós István sem, aki a mozgássérültek utazásáról értekezett magas színvonalon. Szerinte nem kell akadálymentesíteni a 3-as metrót, hiszen a mozgássérültek „alapból is alig használják, utasszámuk ezrelékben sem fejezhető ki”. Hogy összefüggés lenne a kevesebb utas és az akadályok közt, az fel sem merülhet, hogy az öregekről és a gyerekkocsit tolókról már ne is beszéljünk. És turisták sem kellenek a fővárosba, a nagy csomagjaikkal csak a helyet foglalják. Az egészséges emberé a jövő, vesszen a férgese, akárcsak az állatvilágban. Balog Zoltán emberminiszter romákról tett bejelentése is a fülünkben csenghet. Tehertétel vagy erőforrás. Igen, nem ember, hanem egység, tétel, esetleg forrás. Persze nem csodálkozhatunk ezen, hiszen az egykori lelkész - ma már csak zengő érc - annyira eltávolodott a keresztény tanoktól, hogy a tízparancsolat szerzői jogát is Jézusnak adta. Hát ha tétel, mindegy, hova pakoljuk. Meg különben is, csak baj van az emberekkel, a tétel nem kérdez, nem jár utána semminek, nem hoz nyilvánosságra semmit. Még a Jézus-tétel se. Szlovákiából egy dolog emelhető ki, mégpedig Andrej Danko. Ide lehetne írni, hogy Danko mije, de valószínűleg így önmagában a név többet mond el a nemzet hokisáról. Merthogy probléma van elég a koalíción belül, olyan is, amiért ki lehet lépni, de ahogy az események folynak, abból azt látni, Danko lépése nélkülöz minden logikát, és SMS- ekben csak parancsolni lehet, vitázni nem. Az úr akarja, az úr megteszi. Mit neki az ország-világ. Mindezek után Tóth István György szociológus szavai az illibe- ralizmusra való magyarországi (és tegyük hozzá: más posztkommunista országbeli) hajlandóságról különös erővel hatnak: „Az igazi nagy választóvonal az, hogy ezt a társadalomban meglévő hajlandóságot, igényt a politikai erők problémának vagy épp lehetőségnek tekintik-e. Aki problémaként értelmezi, az azt mondja: hm, hát ez nem jó, ezen változtatni kellene, modernizációs irányba kellene terelni az országot, és megpróbálja aztán az általa üdvösnek tartott reformokat - szelídebben vagy erőszakosabban-keresztülvinni. És vannak más kormányok, amelyek pedig ebben egyfajta lehetőséget láttak. Azt mondják: ha itt erre van kereslet, akkor ezt kell kielégíteni.” S mikor jutunk végre a nyers erő diadalának végére? Mikor hagyjuk magunk mögött az állati dimenziókat? Vörösmarty is erre várt, s nem sok sikert ért el azóta tájainkon Gut- tenberg és az ő galaxisa. Várjunk mi is. És „Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek / S a kitörő napfény nem terem áltudományt; Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből / S a szent béke korát nem cudarítja gyilok; / Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús / S a nyomom pómép emberiségre ja- vúl; / Majd ha világosság teljed ki keletre nyugatról / És áldozni tudó szív nemesíti az észt...”:-) LAMPL ZSUZSANNA BEKE ZSOLT
