Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)

2017-08-25 / 197. szám, péntek

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com 2017. augusztus 25. I 7 V áltozó kétnyelvűség Egyszer majd angolul beszél a szlovákiai magyar a szlovákokkal? A szlovákiai magyar szü­lők jó része azt szeretné, ha a gyerekek jól beszél­nék a közélet és a gazda­ság domináns nyelvét, azaz a szlová­kot. Az angol nyelv viszont egyre in­kább átveheti ezt a domináns szere­pet az egész unióban: lehet, hogy egyszer az angol lesz a közvetítő nyelv a felvidéki magyarok és a szlovákok között? És csökkentheti ez az asszimiláció erejét? A nyelvtanulás befektetés. A nyelvet tanulónak költségei vannak - pénzt és főleg időt kell szánnia egy idegen nyelv elsajátítására -, s ami­kor már jól tudja használni új nyelv­tudását, az hasznot hajthat: akár csak azzal, hogy bővül a személyes kap­csolatrendszere, de pénzben is na­gyon konkrétan mérhető haszonra is szert tehet. Az üzleti világban és ál­talában a munkahelyek többségénél előny az idegennyelv-tudás. Eléggé ismert és sokszor elővett problémája a szlovákiai magyar kö­zösségnek, hogy a szülők a gyereke­iket éppen azért íratják szlovák isko­lákba, mert a szlováknyelv-tudáshoz ilyen vélt hasznokat társítanak. A szlovákkal jól lehet boldogulni az életben, a hiányos nyelvtudás pedig hátrányt okozhat az utódoknak - hallható sokszor ez a fajta érvelés. A magyar iskolákat támogató be­iratkozási kampányok az ezzel kap­csolatos mítoszokat próbálják hely­retenni: hiszen a szlovákot a magyar iskolákban is megtanítják, és a ma­gyar iskolát végzettek közül renge­tegen jutottak a gazdaság, politika, kultúra élvonalába. Az angol nyelv előretörése viszont olyan folyamat, ami az egész problé­makört átrajzolhatja. A Leuveni Egyetem egyik professzorának ve­zetésével érdekes kötet jelent meg arról, hogy az európai integráció és általában a globalizáció milyen mér­tékben alakítja át a nyelvek közötti hierarchiát, illetve hogy a nyelvta­nulás során milyen hasznossági, ha­tékonysági szempontok befolyásol­ják az embereket. Az angol domi­nanciája természetesen nem megle­pő, és bár a többi európai „nagy nyelv” (német, francia, spanyol) próbál a nyomába érni, de az angol további előretörése előre kiszámít­ható, bele van kódolva a mai fiatalok nyelvtanulási stratégiájába. A könyv szerint ma még az Európai Unió la­kossága mintegy kétharmadának je­lent problémát angolul kommuni­kálni, de a 29 évnél fiatalabbak kö­zött ez az arány már 50% alatt van. (Eközben a fiatalok a francia vagy német nyelvet nem preferálják job­ban szüleiknél, nagyszüleiknél.) Az angol térnyerése megváltoz­tathatja a kis nyelvek közötti hierar­chiákat, megtörheti a magyar és szlovák nyelv között felsejlő alá- fölérendeltségi viszonyt. Egyre több olyan multinacionális, regionális hatókörű munkahely lehet, ahol az angol elfogadott munkanyelv lesz; egyre több olyan élethelyzet lehet, amikor az angol lép elő bevett társal­gási nyelvvé. Ez nyilván nem a szlováknyelv-tanulás megszűnését jelentené, hiszen az kötelező a ma­gyar iskolákban is; hanem azt, hogy a szlovák nyelv tanulása körül eltűnne a görcsös szükségszerűség, kény­szerérzet atmoszférája. A globalizá­ció így a kis nyelvek számára még hasznos is lehet azáltal, hogy elmossa a létező nyelvi hierarchiákat és az anyanyelv mellett nem két-három nyelv, hanem csak az angol elsajátí­tása válna személyes prioritássá. Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF V4-bőlV mennyi? Puhatolózó tárgyalások zajlottak szerdán Salzburgban, Emmanuel Macron francia államfő és Christian Kern osztrák kancellár az Európai Unió jövőjét meghatározó terveket ismertetett Robert Fico szlovák és Bo- huslav Sobotka cseh kormányfővel. Fico támogatja a francia államfő tö­rekvését, hogy ugyanazért a munkáért ugyanolyan bért fizessenek az unió egész területén. Macron alighanem adóharmonizációról, az euróövezet egységes költségvetésének fontosságáról és a migránsválságról beszélt. Szó volt a kétsebességes unió, az úgynevezett magországok mielőbbi lét­rehozásáról. Ebbe az elit csoportba azok a tagállamok léphetnek majd be, amelyek teljesítik Brüsszel, valójában a Berlin és Párizs által megszabott politikai és gazdasági kritériumokat. A nyugati hírügynökségek szerint Robert Fico lelkesen csatlakozna, bár idehaza sokan a kockázatokat is számba vevő társadalmi vitát követelnek a döntés előtt. A cseh álláspontot az októberi választások után felálló új kabinet alakítja ki. Az viszont nyil­vánvaló, hogy ez a visegrádi négyek együttműködésének legsúlyosabb szakítópróbája, mert Budapest és Varsó semmilyen további nemzeti jog­körről nem hajlandó lemondani. Alighanem jelzésértékű, hogy a francia elnök Salzburgból Bukarestbe és Szófiába utazott, elkerülve Magyaror­szágot és Lengyelországot. Hazatér Esterházy János Szeptember 16-án felszentelik a Nyitóhoz közeli Alsóbodokon épített kápolnát, és Esterházy János végakaratának megfelelően a szülőföldjén helyezik el azt áz urnát, amelyet Karéi Schwarzenberg cseh politikus erő­feszítéseinek köszönhetően találtak meg a prága-motolei temető egyik közös sújában. Hat évtizednek kellett eltelnie a minden embert megillető kegyeletes aktusig. Döbbenetes, hogy Szlovákia hivatalosan még mindig háborús bűnösnek tartja Esterházyt, pedig már 1993-ban Göncz Arpád kérésére az orosz legfelsőbb bíróság a koholt vádak alapján hozott ítéletet semmisnek mondta ki, és rehabilitálta őt. Idehaza viszont a hozzátartozók perújrafelvételi kérelmeit is következetesen elutasítják. Máig merőben el­lentétes a szlovák, részben a cseh, illetve a magyar történészek álláspontja. Ján Mitáč szerint Esterházy személye köré hamis glóriát von a magyar történetírás, megfeledkezve azokról a kordokumentumokról, amelyek ár­nyékot vetnek a gróf tetteire. Budapesti kollégái viszont azt hangsúlyoz­zák, hogy mindenkit az adott kor körülményeinek és realitásainak a figye­lembevételével lehet elfogulatlanul megítélni. Ehhez nagymértékben hozzájárulna a levéltárakban őrzött teljes Esterházy-forrásgyűjtemény ki­adása. így derülhet ki az, amit egyelőre csupán a bátor és empatikus cseh politikus mert nyilvánosan kimondani: „Esterházyt a múlt század Közép- Európájának egyik legtisztességesebb politikusának tartom, akit a máso­dik világháború után azért kellett elítélni, mert tanúja volt olyan személyek korábbi politikai cselekedeteinek, akik a háború után fontos posztokat töl­töttek be. Esterházy volt a rossz lelkiismeretük.“ Ki a jobb? A DAC-szurkolók! Emlékezetes meccs volt a DAC és a Zsolna múlt vasárnapi összecsapá­sa. A szakemberek a színvonalat dicsérték, Adrián Guľa, a vendégek edző­je a hazai szurkolótáborról is elismerően nyilatkozott. Joggal, mert ez a né­pes és tovább gyarapodó közösség immár idegenben is példamutatóan vi­selkedik. Nem zúznák, mint a pozsonyi Slovan ultrái, nem pocskondiáz­zák gyűlölködő rigmusokkal ellenfelüket, mint a nagyszombati csőcselék. Nem balhéztak sem a vonaton, sem a fővárosban a legutóbbi Slovan elleni meccsen. Provokálni sem hagyják magukat. Holnap semNyitrán, ahol évekkel ezelőtt nem éppen barátságos légkör fogadta őket. Nemrég egyik trencséni törzsszurkoló kollégám e-mailben üzent: Most is sokan kísérték el a kék-sárgákat, de otthon maradtak, vagy talán már lekoptak azok, akik bizony csak szégyent hoztak a csapatukra. Mint egynémely itteni hőbörgő a mieinkre. Kellemesen meglepődtem minden csallóközi szurkesz kultu­rált viselkedésén - írta. Örömmel válaszoltam neki, hogy a jövőre elké­szülő aréna európai színvonalú lesz, és erre a szintre emelkedtek a drukke­rek is. Ok már most az élvonalba tartoznak, nem csak Szlovákiában. Szektás terrorizmus, kiskamaszos dzsihád A katalóniai merényleteket elkövető dzsihádiste csoport zárt láncú volt, amely egy guru, az imám körül alakult ki, ás modern technolágiák mellőzásável sikerült kijátszania a rendőrságet. A sejt a barcelonai merényletig nem hívta fel magára a figyelmet. Még az alcanari rejtekhelyen történt robbanás - ahol több száz gázpalac­kot és rengeteg acetont tároltak - után sem vált gyanússá. Ennek magyará­zata a csoport felépítése. Sejtszaporodás Lurdes Vidal, a Földközi-tengeri Európai Intézet (IEMed) agytröszt igazgatója szerint a csoport propa­gandája és toborzási technikái meg­felelnek egy szektáéinak. A család szerepére játszanak rá és elszigete­lik a csoportot. Egy központi sze­mélyiség, ebben az esetben egy imám, összehozza a támasz nélküli fiatalokat. A házrobbanásban meg­halt Abdelbak esz-Szatti imám volt a karizmatikus vezető. A valószínűleg már meglévő testvér- közösségeket kihasználó radikali- záló elem erősíthette a radikalizá- lódást a sejten belül. A testvér-, baráti vagy szomszédi közösségek alkotta sejt „ugyanúgy működött, mint a 2750 áldozatot kö­vetelő, 2001. szeptember 11-i New York-i és a 191 emberéletet kioltó 2004. március 11-i madridi merény­letet elkövető kis csoportok. Zárt körben, mindenki mindenkit ismert” - mutatott rá Yves Trotignan, a DGSE francia kémelhárítási hivatal terrorellenes részlegeinek volt mun­katársa. Ahol a családnak elsődleges szerepe van, egy testvérközösségben nem fogja senki a testvérét elárulni. Off-line és falusi A falusi környezetből, nem pedig a nagyvárosok pereméről érkezett támadók Lurdes Vidal szerint hóna­pok óta készültek a merényletre, a radikalizálási folyamat rég kezdőd­hetett. A sejt másik jellegzetessége az off­line (interneten kívüli) radikalizáló­dás. A közvetlen internetes kapcso­latok nélkül lehetetlen volt a feltárás. Ilyen sejtek jöttek létre a kilenc­venes években az algériai hálóza­tokban, de a 2005-ös londoni (56 ha­lott) és 2004-es madridi merényletet is ilyen csoport követte el. A mór megteszi A sejt tagjainak többsége rendkí­vül fiatal volt, sokan közülük kis­korúak voltak. Lurdes Vidal szerint ez az az életkor, amikor a radikális eszmék iránti fogékonyság a legna­gyobb. Az igazgatónő szerint nagy­mértékben felhasználták a vallásos dimenziót is, hogy megszólítsák ezeket a kamaszokat és kiskama­szokat, hogy nagyon erős érzelmi hatást gyakoroljanak a személyisé­gük kialakulására. „Moszlimokkal van dolgunk, nem megtértekkel. Csak egy imám kellett, aki meggyő­zi őket, hogy a hitük kötelezi őket a tettekre”. Spanyolországot valószínűleg egy meghódítandó korábbi moszlim országnak tekintették, nem pedig olyan hitetlen országnak, mint Franciaország. Az is ezt sugallja, ahogy a Alcanarban talált levélben nevezték magukat: „az Iszlám Ál­lamnak a keresztesekre, a gyűlö­letesekre, a bűnösökre ügyelő al- andaluszi katonái”. Al-Andalusz Spanyolország 1492-ig moszlim kézen lévő részé­nek mór elnevezése volt. KOLLAI ISTVÁN Koalíciós tanács

Next

/
Thumbnails
Contents