Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-25 / 197. szám, péntek
8 KÓPÉ 2017. augusztus 25. | www.ujszo.com lCgivakáciOs Ozsvald Zoé Sára, 2. osztály Németh Viktória, 2. osztály Banyák Krisztián, 3. osztály Szabó Erik, 8. osztály Jozeffy Denisa, 7. osztály Hajdúšík Ron Maximilian!, 3. osztály No, Gyerekek, Kedves Gyerekek, itt a vége, fussunk véle, én már be is pakoltam a táskámba, Huncutkáról nem is beszélve, ő rég, hisz mint írtam, nagyon várja az iskolát. Én sem bánom különben, de hogy oly annyira lelkes lennék, mint ő, azt azért nem állítanám. Mindenesetre a hátralevő egy hetet élvezzétek ki kedvetekre, s mivel a jövő péntek államünnep újság nélkül, én már most kívánok Nektek, magunknak itt ezzel a két oldallal zökkenőmentes, vidám iskolakezdést! TARKA LEPKE, KIS MESE Zelk Zoltán: Hét nap A világ végén is túl három lépéssel, de az is lehet, hogy néggyel, volt egy rét. Ezen a réten toronymagas fűszálak nőttek, olyan selymes, puha fűszálak, hogy nem csoda, ha a Nap is ide tért éjszakai nyugovóra, itt aludtak nappal a Hold és a csillagok. Itt lakott a hét világ lusta is: Vasárnap, Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek, Szombat. Itt hevertek a toronymagas fűben, még csak játszadozni se akartak a vidám csillagokkal. Ezért aztán egyik este a Nap magával hívta régi barátját, a Szelet. Elmondta neki, milyen hét világ lustája koptatja itt a füvet. O már nem tud mit csinálni velük, talán a Szél kitalál valami okosat.- Előbb alszom egyet - felelte a Szél -, mert kilenc hegyen, hatvanhat erdőn és kilencvenkilenc folyón repültem ma keresztül, s bizony, elfáradtam egy kicsit. - Ezzel aztán betakaródzott a toronymagas fiibe, és elaludt. Hajnalban viszont már talpon volt, egyenest a hét lusta felé tartott, s akkorát fújt az egyikre, Hétfőre, hogy az menten repülni kezdett. Repült, repült, meg sem tudott állni másnap hajnalig, akkor aztán holtra fáradtan visszarepült a rétre. Nosza, rögtön körülfogták testvérei, és kérdezgették, hol, merre járt, hol mit látott. Nem is győzték hallgatni, annyit beszélt Hétfő:- Hej, ezt se hittem volna, kedves testvéreim, mi minden látnivaló van a nagyvilágban! Tengerek, erdők, hegyek, városok, falvak! S mennyi ember! Több, mit ahány fűszál van ezen a réten!- Hát ezt már én is látni akarom! - kiáltotta Kedd, s azonnal nekiindult a világnak. Alig várták a testvérei, hogy újból hajnal legyen, s visszajöjjön. Mikor aztán visszaérkezett, ő is olyan csodálatos dolgokról mesélt, hogy most már Szerda is rászánta magát az útra. Már éppen indulni akart, mikor Kedd utána kiáltott:- Vigyél valamit az embereknek, mert folyton így sóhajtoztak felém: „Megint egy nap, és nem hozott semmit...” Törte a fejét Szerda, hogy mit vigyen az embereknek, de nemsokára elhatározta, hogy visz nekik egy jó, kiadós esőt. Telerakta a batyuját kövér felhőkkel, s olyan eső szakadt másnap a földekre és a kertekre, hogy az emberek nem győztek hálálkodni, mert bizony már nagyon nagy szükség volt az esőre. Boldog is volt Szerda, s hazajövet elhencegett testvéreinek, hogy minden ember őt dicsérte. Csütörtök se hagyta magát. Ha ennyire szeretik az emberek az esőt, hát majd ő is visz nekik, de kétszer annyit, mint öccse, Szerda. Na hiszen, lógott is az orra, mikor másnap hajnalban visszatért! Elpanaszolta, hogy minden ember szidta őt, hogy: „Brr, de csúf Csütörtök! Már megint esik az eső!”- Hát akkor én napsugarat viszek - határozta el Péntek, s nem is bánta meg, mert országszerte így beszéltek az emberek: „De szép napsugaras idő van ma!” Aztán Szombat, majd Vasárnap következett. S azóta is, mióta világ a világ, mindig szép sorjában útra kelnek a napok, utána pedig kipihenik magukat, a toronymagas, selyempuha fűben. ÍGY RAJZOLTOK TI Janiček Arnold, 13 éves, Sárkányfalva Pinke Zsófia, 8 éves, Perbete Bittera Sofia, 5 éves, Dunatőkés Metzner Dóra, 9 éves, Rété Kósa Vivien, 11 éves, Nagyölved Lakatos Dávid, 9 éves, Marcelháza
