Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)

2017-08-24 / 196. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2017. augusztus 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Penta Az előző három évben nem tapasztaltunk nyomásgyakorlást CZAJLIK KATALIN \ } 1 4 T kerteljünk: sokk I volt! Hétfőn reg­gél munkába jövet ■L ^ megtudtuk, hogy megvett minket a Penta. Illetve, hogy jelenlegi többségi tulajdonosunk, a PSIS annak fejében, hogy növeli be­folyását a Pentával szemben a ki­adóban, túlad rajtunk. Mint egy rossz pár cipőn. Igazából nem is tudom, melyik zuhany volt a hidegebb. Az, hogy a Pentától való nagyobb függetlensé­gért a kiadónk odadobott minket - a Pentának, vagy maga a tény, hogy a pénzügyi csoport lesz a 100%-os tu­lajdonosunk. Mert hát ne is kerteljünk: a Penta nem csak amolyan „hétköznapi” pénzügyi csoport. A Gorilla óta az újkori Szlovákia legnagyobb kor­rupciós botrányának árnyéka vetül rá. Igaz, eddig senki sem bizonyította a Gorilla-akta hitelességét (vagy ha­misságát), s a vizsgálat lefolyását szemlélve erre egyhamar nem is ke­rül sor. Mégis aggályos, ha egy ilyen csoport médiákat vásárol. Melyek­nek, ugyebár, az az érdeke, hogy a Gorillához hasonló botrányokra fény derüljön. Három évvel ezelőtt, amikor a Penta megszerezte kiadónk 45%-át, a Sme napilap munkatársai tömegesen elhagyták a kiadót és megalapították a Denník N-t. Nos, azóta lefolyt némi víz a Dunán, s azt például elmond­hatjuk, hogy a Sme a Penta belépése után is független és véleményformá­ló médium maradt, ahogyan lapunk sem szembesült nyomásgyakorlással az új résztulajdonos részéről. A helyzet most annyiban új, hogy a kisebbségi tulajdonosból 100%-os tulajdonos lesz. Hogy ez változtat-e valamit az eddigieken, nem tudjuk. Eddig szóban kaptunk ígéretet arra, hogy nem. Hogy ez valóban így lesz- e, jelenleg nem tudjuk. Ezen a téren viszont némileg biztató jel, hogy új kiadónk portfoliójába tartozik pél­dául a Trend hetilap, amely a tény­feltáró újságírás terén élenjár a hazai piacon, a legmerészebb és legkriti­kusabb médiák közé sorolható. A tartalom befolyásolása azonban csak az egyik, s talán nem is a leg­főbb aggály. Azt ugyanis nem igazán hiszi senki, hogy a Penta ezen túl az Új Szón keresztül akarná átnyomni az érdekeit. Annál indokoltabb vi­szont a kérdés, vajon hogyan visel­kedne az új tulajdonos, ha mondjuk magyar kormánykörökből kapna egy ajánlatot az Új Szó eladására. Tud­juk, hogy a Fidesz már bekebelezte az erdélyi és a vajdasági magyar sajtó nagy részét, s azt is tudjuk, mit tett ez az érintett médiák függetlenségével. Vajon tudja ezt a Penta is? S vajon érdekli-e egyáltalán? Koalíciós héjanász FINTA MÁRK R obert Fico és Andrej Danko útra kelnek, mennek az Őszbe, vijjogva, sírva, kergetőzve, két lankadt szárnyú héja-madár. Percről percre dúlnak a csókos ütközeteik, Fico száll a Nyár­ból, űzve száll, Danko felborzolja a tollát szerelmesen: ez az utolsó nászuk nékik. Egymás húsába beletépnek, s lehullanak az őszi ava­ron. O, Ady Endre, a Lédát marcangolva szerető Ady Endre sem gondol­hatta, hogy egy évszázaddal később egy politikuspáros meghaladja majd eget s földet rengető szerelmi történetét. A lánglelkű költő héjanásza az avaron Fico és Danko szerelemtomádójához képest kutyafüle kakaóval. Pedig a szoknyapecér hírében álló Fico sem gondolta volna korábban, hogy egyszer ilyen vad haláltáncba keveredik egy politikai partnerével. Ő a választások előtt inkább egy Csinszkára vágyott, egy nyugodt, csendes, szende Csinszkára, akinek már vénülő kezével foghatja meg a kezét, ne­hogy elcsóija előle az a sunyi cemende utolsó falatot is a terített asztalról. De mégis egy féktelen, mindig többet akaró, követelőző Lédát kapott, akit már az áldatlan szerelmi háromszögben a megcsalt félj, Diósy Ödön sze­repébe kényszerült Bugár Béla sem tart vissza a tombolástól - inkább csendben kivárja, míg elvonul a vihar. Csak az a baj, hogy ez az egész nem versszerelem, hanem véresen ko­moly. Az országjövője, reputációja, és súlyos eurómilliók forognak koc­kán. Mert míg az ország ennek a két szép szál férfiúnak a se veled-se nél­küled kapcsolatától hangos - ahol sosem lehet tudni, mit hoz a következő, áldott pillanat - addig ez a bizonytalanság szép lassan végképp megmér­gezi a közéletet. Arról már mindenki megbizonyosodhatott, hogy amikor a koalíciós pártelnökök a jó és sikeres kormányzásról meg a stabilitás szük­ségességéről beszélnek, akkor nem jön más ki a szájukon, csak meleg le­vegő (bár a Slota vezette SNS még azzal is képes volt üzletelni, ha emlé­kezik rá a kedves olvasó). Nem is beszélve arról, hogy az egyszeri ember­ben heves csuklási rohamot vált ki, ha eszébe jutnak Fico szavai, hogy ez a kormány gátat vet majd a szélsőségeseknek. Mert hiába derül fény Kotle- báék sunyi üzleteire nap mint nap, hiába csinálnak magukból totális hülyét szinte percenként, népszerűségük nem hogy csökkenne, inkább nő. Nap mint nap emberek tucatjai, százai vágják a sarokba az újságot azzal, hogy elegük van az uralkodó elitből, a háttérben mutyizó, sunyi hivatalnokok­ból, a pofátlanul nyerészkedő, arrogáns vállalkozókból, és a nap mint nap előbukkanó botrányokból. És másra fognak szavazni, nem a „standard pártokra”. Mindegy, kire, csak nem rájuk. Ezt viszont szerelmeseink is tudják. Ezért sem írta meg még senki az el­bocsátó szép üzenetet. Ám minél tovább tart a héjanász az avaron, annál rosszabb lesz a helyzet. A koalíciós partnerek azt mondják, nincs alternatívája a jelenlegi kor­mánynak, hiszen dőltükre Tökmag Jankók lesnek, s meg kell maradniuk Herkulesnek. Ez szépen hangzik, csak nem igaz: van alternatíva, csak nem jobb, és láthatóan nem is rosszabb, mint a jelenlegi, legfeljebb még bi­zonytalanabb. Jobb alternatíva csak akkor jöhet, ha óriási szerencsénk lesz, és ebből a káoszból nem újabb szörnyek születnek, hanem tisztessé­ges politikusok. Addig viszont vigyorogni fognak ránk, s ülnek az aranyon meredten a disznófejű Nagyurak. S mi simogathatjuk sertéstestüket. Most, hogy így belegondolok, Ady mégiscsak sejthetett valamit... FIGYELŐ (Ľubomír Kotrha karikatúrája) r Ut a gázolásos merényletig FELEDY BOTOND A spanyol hatóságoknak a 2004-es pusztító madridi merénylet óta sikerült minden nagyobb me­rényletet megakadályozni. Óriási eredmény. Sőt, 2011 -ben még a baszk ETA is letette a fegyvert. A gázolásos merényletek viszont azért nehezen megelőzhetők, mert olcsó a kivitelezésük és minimális szervezést igényelnek. A legtöbb európai országban a hatóságok azon dolgoznak, hogy ipari járműveket, kamionokat csak megfelelő bizton­sági ellenőrzés után lehessen bérelni, de sajnos láthatjuk, hogy egy kisbusz is bőven elegendő a terroristáknak. A barcelonai elkövetők robbantani is akartak, egyrészt az Iszlám Ál­lamhoz köthető korábbi merényle­teknél használt TATP-vel, másrészt gázpalackokkal. A bombagy árnak használt, felrobbant házban az Iszlám Állam propagandaanyagait is meg­találták, meg egy radikális iszlám hitszónok holttestét. A fiatal európai muszlimok radi- kalizálása az Iszlám Állam régi célja. Nem szükséges hozzá egy Szíriából visszatért harcos (akit nagyobb eséllyel venne észre a titkosszolgá­lat), még csak közvetlen kapcsolat sem kell a terrorszervezettel, elegen­dőek az interneten teij esztett anya­gok. Profi anyagok, ne legyenek két­ségeink. És a propagandaanyagok egy része a közelmúltban spanyol nyelven is megjelent. „Ónradikali- zálásról” van szó, ezek a fiatalok ön­magukat hajszolják a merényletbe. A mostani támadás ennek a típusú el­követésnek - mint szervezeti egy­ségnek - a felső határa: egytucatnyi ember egy kisvárosban, egy imám vezetésével. Az igazán komoly rob­bantásos merényletet szerencsére nem tudták véghezvinni. Ebben a felállásban viszont ez a támadástípus pont ugyanolyan veszélyes, mintha Szíriából visszatért gyilkológépekkel állnánk szemben. Még aggasztóbb, hogy gázolásos merényleteket nem csak az Iszlám Állam hívei követnek el. Ezt láthat­tuk a neonáci tüntetésen az US A-ban, egy mecset ellen Angliában. Haté­kony, egyszerű eszköz. Amíg az ut­cákra kihelyezett betontömbök, el- barikádozott sétálóutcák, védett tö­megrendezvények meg nem fékezik. A nyugatra látogató turisták ma már pont olyan veszélyben vannak, mint a nyugati országok lakói. Ilyen merényieméi a legfontosabb talán a t, lélekjelenlét. Oldalirányba kell me­nekülni, nem pedig a jármű elől futni! Mellékutca, bármilyen nyitva levő épület, bolt, étterem megfelelő me­nedék lehet. Az egyik merénylőt pe­dig egy helyi lakos szúrta ki, mert a katalóniai hőségben fekete kapucnis pulcsiban mászkált. Egyszóval a jó­zan éberség és egymásra figyelés a mi dolgunk, civileké. Macron megosztja Visegrádot A visegrádi négyek közös pozíci­ója mindig addig volt rendíthetet­len, amíg a német kancellár vagy a francia elnök nem nyúlt a telefon után - írta a tegnapi ausztriai ta­lálkozó kapcsán a cseh Lidové noviny. Visszautasíthatatlan ajánlat vala­melyik kiválasztott kormányfőnek- így értelmezhetjük Emmanuel Macron ausztriai találkozóját „a keleti barbárokkal osztrák földön”- írta a lap a francia elnök, az oszt­rák kancellár, valamint a cseh és a szlovák kormányfő találkozójáról. Az elemzés szerint a visegrádi né­gyes „egyre inkább visegrádi pá­rossá változik, amelyben a csehek és a szlovákok a megértő partner szerepét játsszák, míg a lengyelek és a magyarok az EU renegát) ai- nak számítanak”. Az újság úgy véli, a francia elnök felgyorsítja a V4 megosztását. Macron most úgy látja, hogy „a csehekkel és a szlo­vákokkal még lehet beszélni, de a lengyeleknek és a magyaroknak hátat fordított”. Salzburg után Macron Romániába és Bulgáriába látogat, Magyarországot és Len­gyelországot messze elkerüli. Bár a francia elnöki hivatal a dolgokat hivatalosan másképp magyarázza, egyik munkatársa a Reuters hír- ügynökségnek elárulta: Macron azokat az országokat akaija meg­látogatni, amelyek fontosnak tart­ják európai betagozódásukat. Bo- huslav Sobotka cseh és Robert Fi­co szlovák miniszterelnöknek hi­vatalosan ugyan felhatalmazásuk van az egész Visegrád nevében tárgyalni, de Fico már a múlt héten félretolta a V4-et, amikor kijelen­tette: politikája lényege Németor­szág és Franciaország mellett az EU kemény magjához tartozni. A Lidové noviny úgy értesült: So­botka politikai üzletet ajánl a franciáknak. A csehek hajlandók lesznek tárgyalni arról a francia javaslatról, hogy a külföldre ki­küldött cseh alkalmazottak az ot­taniakéval egyenlő bért kapjanak, ha Párizs nem fogja támogatni a kötelező menekültkvóták érvé­nyességének meghosszabbítását. Áz egyenlő bérek elfogadásával Csehország kimutatja, hogy köze­lebb van a Nyugathoz, mint a többi visegrádi ország, és számára a probléma marginális. Ezzel azon­ban újabb éket ver a visegrádiak közé.

Next

/
Thumbnails
Contents