Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-24 / 196. szám, csütörtök
8 KULTÚRA 2017. augusztus 24.1 www.ujszo.com Jön a Zsugori és A félkegyelmű A Jókai Színház tervezett előadásai az egyéni döntések következményeiről, a kiközösítésről és a magányról szólnak Jelenet a Jókai Színház Rómeó és Júlia című előadásából. Martin Huba rendezése továbbra is műsoron marad, emellett a jeles szlovák színész-rendező az új évadban is visszatér Komáromba: A félkegyelműt állítja színpadra. (Kiss Gábor Gibbó felvétele) LAKATOS KRISZTINA Komárom. Társulati üléssel és a „félkerek”, jubileumi 65. szezon első előadásának első olvasópróbájával tegnap megkezdődött a 2017/2018- as óvad a Komáromi Jókai Színházban. Ahogy Tóth Tibor direktor fogalmazott: bár idén nem hirdettek tematikus évadot, a tervezett előadásokat több gondolat is összeköti; különböző módon, más-más nézőpontból, de az egyéni döntések következményeiről, a kiközösítésről, a magányról beszélnek, továbbá reflektálnak az ember pénzhez való viszonyára, a pénz hatására az életünkre. Az évad első premierje több szempontból is különlegesnek ígérkezik. A Zsugori című zenés vígjátéknak október 6-án a Komáromi Jókai Színházban lesz az ősbemutatója. Simái Kristóf, a felvilágosodás korának komáromi születésű szerzője Moliere A fösvény című színművét írta át a maga közegére, egy kisváros (Komárom) viszonyaira; a darabhoz most Szarka Gyula írt zenét, a dramaturg pedig Csokonai Vitéz Mihály és Pá- lóczi Horváth Ádám verseit emelte be a szövegbe. A előadás - mondhatni - Kárpát-medencei projektként valósul meg: a Jókai Színház koprodukciós partnere a Soproni Petőfi Színház, a rendező és a koreográfus Erdélyből érkezik, a tervezőcsapatnak van vajdasági tagja is. Béres László rendező, a Kolozsvári Magyar Opera művészeti tanácsadója az évadnyitón röviden szólt az elképzeléseiről. Mint mondta, a commedia dell'arte stílusát idéző formában képzeli el az előadást, amelyben a színház a színházban játék is helyet kap, egyszersmind megfogalmaz bizonyos reflexiókat azzal kapcsolatban, mit gondolunk a szerelemről, az átokról, a kapzsiságról... A naptári év végéig még egy bemutatót tervez a Jókai Színház. Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényének színpadi átiratát Martin Huba rendezi, aki immár sokadszor vendégeskedik Komáromban, a premier december 8-án lesz. Az évad zenés előadására februárig kell várni: Pataki Eva Edith és Marlene címűzenés játékát- a két emblematikus sztár, Édith Piaf és Marlene Dietrich életének, barátságának történetét - Méhes László állítja színpadra. A magyar dráma- irodalom legnagyobb klasszikusának, Katona József Bánk bánjának premierjét május elejére időzítette a színház, az előadást Hargitai Iván jegyzi, aki a múlt évadban a Naftáimnál tette le a kézjegyét a Jókai Színházban. Folytatódik az együttműködés Komárom és Kassa között: a Jókai Színház a Thália Liliomfiját kínálja saját felnőtt bérleteseinek. A stúdióbérletesek a 2017/2018-as szezonban is több vendégelőadást láthatnak, köztük Yasmina Reza Az öldöklés istene című feketé komédiáját a tatabányai Jászai Mari Színház művészeivel, Spiró György Árpád-ház című „vérzékeny és naiv krónikáját” a HOPPart Társulattól, valamint Dancsecs Ildikó M/ámor, vagy amit akartok című „zenés vígnépszínműveletét” a Terminál Workhouse-Manna produkciójaként. A gyerekközönségnek is több előadást kínál a színház, saját új mesepremierje Paul Maar Hoppládája lesz, de játszik majd Komáromban egyebek mellett a szombathelyi Mesebolt Bábszínház is. Tóth Tibor színházigazgató elmondta, folytatódnak a sikeresnek bizonyult egyéb programok is, például - a diákközönséget megszólítva-újra lesz színháztörténeti vetélkedő, és lesznek osztálytermi foglalkozások; mindkettő témáját a Bánk bán adja. A 2017/2018-as szezonnak két új társulati taggal vág neki a teátrum: leszerződött Culka Ottó, aki az elA magyar drámairodalom legnagyobb klasszikusának, Katona József Bánk bánjának premierjét május elejére időzítette a Jókai Színház, az előadást Hargitai Iván jegyzi. múlt években több komáromi előadásban is szerepelt, Béhr Márton pedig, aki márciusban Rómeóként debütált Martin Huba rendezésében, főiskolás gyakornokként kap szerepet több tervezett produkcióban. Ha minden jól megy, nemcsak a szoftver, hanem a hardver is felfrissül Komáromban. Az elmúlt időszakban kisebb vihart kavart a városban a színház körüli tér méltatlan állapotának kérdése, pontosabban az a dilemma, hogy a városnak vagy az intézményt fenntartó megyének illene-e pénzt áldoznia a környezet rehabilitációjára. Tóth Tibor most arról számolt be, részben városi, részben magyar kormányzati támogatásnak - összesen 35 ezer eurónak - köszönhetően legalább a homlokzat, illetve a főbejárat előtti teret igyekeznek felújítani; a munkálatok szeptemberben is folytatódnak. PENGE Korszerűtlenül újszerű Tomaji Attila hagyományos költő. A hagyományt itt nem valami negatív megjelölés céljából használnám, ehelyett a költői hagyomány felé tett gesztusként értékelném. És ha már hagyomány, rögtön felvetődik a korszerűtlenség, mint érzékeny támpont. Korszerű-e, aki tájakról, tengerről, kertekről, emlékekről ír. Radikális, mert mer korszerűtlen lenni, és itt most megint ne negatív előjellel képzeljük el a korszerűtlent, mert ennek a hagyományos és korszerűtlen költészetnek Rainer Maria Rilke és Weöres Sándor a kitüntetett szövetségese. „ S mint megunt játékot a sírok közt játszó gyerekek, /Épp úgy ejti ki őket tenyeréből a világ-”. „A romló hús alján ott legyen az örökkévalóság /Darabkája, hithálóban ringva, kétségek közé hullva, / Ott legyen akkor is, habár a vadvizek majdan elmossák - ”. Ha évszakhatárt keresünk ehhez a verseskötethez, soha jobbkor nem vehetnénk elő, mint most. Ez a kötet Mostkor van. Helyszínt is találunk hozzá, benne, Zebegényt, tengert, vízpartot, erdőt. Találjuk, és közben nem leljük a szerzőt, a szerző helyét, a helyünket. Nincs a helyén semmi, nincs a nevén semmi, ami a valóságos helyszínt megteremthetné. A Tény helyszíne üres, alig észrevehető, meghatározhatatlan pontok, jobbhíján közmegegyezéssel elnevezett jelek keringése veszi körül. És vesz körül minket, mindent. A múlt, az emlékezés meg, mint a probléma valósága. Az érzékelhetőség határain kívül eső terület utáni vágy az emlékezés visszhangja, „s ha éltem is, csak hunyt szemmel, mert látja, amit néz, ” írja Tomaji Attila, és a kettő között egyensúlyozás, a tiszta látás sikertelensége egy elégikus hang, a kudarckeresés pedig egy komoly súly megteremtését teszi lehetővé. Ha vers lehet erős, a Saját sorsban bőven találunk belőle. Noha egy-egy rím ügyetlen és egyszer-egyszer giccsesre sikeredett sor csúszik be a képbe, azonban AYHAN GÖKHAN KRITIKAI ROVATA az összhatást mindez nem zavarja, a könyvben a hiba esztétikai minősítést kap, funkciója van, eleve a verseskötet fő iránya egy zavaró hiba kiértékelése, megfejtése, jóvá tétele. Komoly igényű olvasóknak ajánlott költészet a Tomajié. Tomaji Attila: Saját sors. L’Harmattan Kiadó, 2017. 108 oldal. Értékelés: 8/10 A Van, aki forrón szereti a legjobb vígjáték London. A Van, aki forrón szereti című film lett minden idők legjobb vígjátéka a BBC brit köz- szolgálati média által a világ több mint ötven országában megkérdezett hozzávetőleg 250 kritikus szerint. Billy Wilder 1959-es klasszikusa két zenészről szól, akik szemtanúi lesznek egy alvilági mészárlásnak, és nőnek öltözve rejtőznek el a gengszterek elől egy női zenekarban. A film főszerepeit Tony Curtis, Jack Lemmon és Marilyn Monroe alakítja. A Hollywoodtól Bollywoodon át Nollywoodig, a nigériai filmgyártás fellegváráig megkérdezett kritikusokat az általuk leginkább kedvelt 10 vígjátékot tartalmazó lista összeállítására kérte a BBC. Az összesítésben Stanley Kub- rick 1964-es alkotása, a Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni végzett a második, Woody Allen 1977-es filmje, az Annié Hall a harmadik, Harold Ramis 1993-as tragikomédiája, az Idétlen időkig pedig a negyedik helyen. Az ötödik a Duck Soup című, 1933-as film lett, amelyet Leo McCarey rendezett. Az első tízben szerepel még a Brian élete (Terry Jones, 1979), az Airplane! (Jim Abrahams, David Zucker és Jerry Zucker, 1980), a francia Jacques Táti Playtime című szatírája, valamint a Spinal Táp rockzenekarról szóló A turné című, 1984-es film és Buster Keaton A Generális címűburleszkje 1926-ból. A BBC kulturális szerkesztőségének filmkritikusa, Nicholas Barber szerint a Van, aki forrón szereti azért diadalmaskodott, mert nemcsak egyszerűen romantikus vígjáték, a haverságról is szól, bűnügy is van benne és musical is. „Emellett a tolerancia, az elfogadás és az átalakulás lehetőségének himnusza, és ez olyan himnusz, amelyet napjainkban minden eddiginél jobban kell hallanunk” - fogalmazott. Charlie Chaplin, a komédia királya ugyan nem került be az első tízbe, az első harmincban azonban négy filmje is szerepel: a Modem idők (12.), A diktátor (16.), az Aranyláz (25.) és a Nagyvárosi fények (21.). (MTI, juk)
