Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)

2017-08-23 / 195. szám, szerda

www.ujszo.com I 2017. augusztus 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Tévedés kizárva Ha valamit irigyelhetünk Richtertől, az a gyomra. Hogy nem fordul fel évvel ez­előtt tárta a nyilvá­nosság elé __ _ Natália B lahová képviselő (SaS), hogy mi zajlik a galántai Čistý deň reszociali- zációs intézet falai mögött. Ján Richter szociális és munkaügyi mi­niszter ahelyett, hogy köszönetét mondott volna neki és alaposan ki­vizsgáltatta volna a történteket, poli­tikai ügyet kreált a belőle. Foggal-körömmel védte a Čistý deň vezetését, az illetékes szociális és családügyi hivatalt és elsősorban sa­ját magát a „politikai támadásoktól”. A múlt héten aztán kénytelen volt beismerni, hogy eddig a rossz olda­lon állt - azok oldalán, akik ártottak az intézetben elhelyezett fiatalkorú- aknak. „Teljesen új helyzet állt elő” - így indokolta Richter álláspontja megváltozatását. Valójában semmi új nem történt, csak már végképp tarthatatlanná vált az eddigi állás­pontja. Amit most, 2017 augusztusában tudunk a Čistý deüről, azt gyakorla­tilag egy éve, a botrány kipattanása óta tudjuk. Jana Dubovcová ember­jogi biztos hivatala ellenőrzést tartott, és ajelentés megerősítette, hogy „a Čistý deň egyik alkalmazottja sze­xuális kapcsolatot létesített az inté­zetben egy 14 éves lánnyal”. Továb­bá az intézetben „túl szigorúan bün­tették a növendékeket, megalázták őket, ami nemhogy összeegyeztet­hetetlen a reszocializációs intézet küldetésével, hanem sérti a fiatalko­rúak alapjogait”. A tavalyi ellenőrzés annyi mocskot tárt fel, hogy a mi­nisztérium akkreditációs bizottsága kénytelen volt az intézet működési engedélyének bevonását javasolni. Általános megdöbbenésre azonban Ján Richter másként döntött, és a Tománek házaspár által vezetett in­tézet működési engedélyét nem von­ta be. Idén júniusban Jaromír Čižnár fő­ügyész is elmondta a magáét az ügy­ről. Kijelentette, hogy a minisztérium (értsd: a miniszter) „helytelenül járt el: mérvadónak tekintett olyan té­nyeket, amelyek az ügy megítélése szempontjából lényegtelenek, az üggyel kapcsolatos kulcsfontosságú tényeket pedig teljes mértékben fi­gyelmen kívül hagyta”. Richter miniszter azért mégsem gyengeelméjű, hogy egy éven át „ekkora tévedésben legyen”, hanem egyszerűen tévedni akart. A főügyé­szi tiltakozás után fel kellett fognia, hogy most már muszáj átállnia a má­sik oldalra - egyszer csak fel van há­borodva és ő követeli, hogy az akk­reditációs bizottság minél hamarabb vonja be a működési engedélyt. Mintha nem ő lenne az, aki miatt az intézetet nem zárták be eddig. Amikor idén márciusban azért ke­rült megint terítékre a Čistý deň, mert kiderült, hogy onnan szökik meg a legtöbb intézetis fiatal az egész or­szágban, Richter kijelentette: felte­hetjük azt a kérdést is, hogyan tud megszökni néhány rab a börtönök­ből. És bezártuk azokat a börtönö­ket?” Múlt héten ugyanez a miniszter kikérte az intézeti szökések statiszti­káját, és megállapította, hogy a ga­lántai intézetben volt a legtöbb szö­kés. „Ez azt jelenti, hogy valami másnak is kell ott lennie” - mondta ezután a megvilágosodott miniszter. Ha irigyelhetünk valamit Richter­től, akkor az a gyomra. Hogy nem fordul fel, amikor meglátja magát a tükörben. A szerző a Trend hetilap kom­mentátora Richter miniszter (Ľubomír Kotrha karikatúrája) uj egyéni rekord/ majdnem TIZENKÉT HÓNAPRA NŐTT A REAKCIÓIDŐM! A merénylők harmada elmezavarodott •9 A Franciaországban radika- lizálódás miatt nyilvántartott személyek harmada valamilyen pszichológiai problémával küzd. Eddig 17 400 radikálist regisztrál­tak a 2015-ben létrehozott nyilván­tartásban, 12 ezren állnak „nagyon aktív” megfigyelés alatt. „Körülbelül egyharmaduk pszi­chológiai problémákkal küzd” - mondta Gérard Collomb belügymi­niszter a BFM hírtelevíziónak adott interjúban. Collomb arra kérte a pszichiátriai intézményeket augusztus 14-én, miután egy ámokfutó belehajtott egy pizzériába Párizs közelében - egy kislány meghalt, 12 ember megsé­rült -, hogy azonosítsa be azokat az embereket, akik képesek akcióba lépni. „Egyértelmű, hogy az orvosi titok szent. Ugyanakkor meg kell találni az eszközt ahhoz, hogy egyesek, akik súlyos zavarokkal küzdenek, ne tudjanak merényleteket végrehajta­ni” - hangsúlyozta a tárcavezető, utalva annak a férfinak az esetére, aki hétfőn a dél-franciaországi Mar- seille-ben két buszmegállóba hajtott bele egy kisteherautóval, egy ember halálát okozva. „A pszichiátrián kezelték. Ült már börtönben, és most megölt egy em­bert. Ez nem terrorizmus, de azt utá­nozza. Egyes gyengeelméjüeket utánzásra ragadtatják a terrorista ak­ciók” - tette hozzá. A miniszter azt is elmondta, hogy az úgynevezett Sentinelle hadmű­veletet, amelynek keretében 7 ezer katona is részt vesz a közintézmé­nyek és nyilvános események ter­rorkészültség miatti biztosításában, átszervezi a kormány. A 7 ezer katonából 3500 posztói majd meghatározott helyeken, 3500- at pedig rugalmasabb módon, konk­rét rendezvényekhez vezényelnek. Az elmúlt hónapokban hat alka­lommal voltak járőröző katonák a terroristák célpontj ai. (MTI) Sztráda és asszimiláció MÓZES SZABOLCS # jön az úton? A gyorsforgalmin. Befektetések és jólét, I vagy a szlovákok? Esetleg mindkettő? Van középút? I W ■ ■ Dél-Szlovákia infrastrukturális elmaradottsága a mai JL Y JBLJBL napig a magyarellenes szlovák gazdaságpolitika egyik bizonyítékaként él a felvidéki magyar közbeszédben. Joggal. Az utóbbi négy évtizedben gyakorlatilag egyetlenegy kilométernyi autópálya sem készült magyarok által lakott vidéken, csak néhány félprofilban épült gyorsforgalmi útszakasz. Nem csoda, hogy a magyar kormányzati szerep- vállalások egyik követelése a déli infrastruktúra bővítése volt, tegyük hozzá, eddig javarészt minimális sikerrel. Ebbe az állapotba „rondított” bele a nyáron Menyhárt József MKP- elnök, aki szerint az épülő R7-esnek megvan az a veszélye is, hogy a Csal­lóközben alvó szlovák telepek jönnek létre. Jó szokás szerint értelmes közéleti vita helyett a hozzászólásokban nagyrészt a fekete-fehér látásmód érvényesült, pedig a probléma mélyebb átgondolást is megérdemelne. Ajelenség nem új keletű. A csehszlovák múltban a gazdasági fejleszté­sek rendszerint kéz a kézben jártak az állam nacionalista politikájával, függetlenül attól, hogy éppen milyen rezsim volt. Ahol vasút épült és állo­más, oda szlovák vasutasok érkeztek, családostul. A közlekedés gyorsabb lett, a település presztízse nőtt, az állomásnak köszönhetően kisebb befek­tetések jöttek, ám cserébe ezért megérkezett az előretolt szlovák helyőrség is. A szocializmusban a magyarlakta vidéken viszonylag kevés ipari beru­házás történt, ám a gyárépítések egyik velejárója volt a nemzetiségi össze­tétel fellazítása. Vágsellye iparváros lett, ám egyben szlovák várossá vált, Párkányban, mélyen a szlovák-magyar nyelvhatár alatt a gyártelepítések miatt is jelentősen nőtt a szlovákok aránya, a vasmű Kassa mellé építésé­nek egyik célja pedig a város teljes elszlovákosítása volt. Az R7-es építéséről még a korábbi, egyszínű Smer-kormány döntött, célja pedig nem a déli régió fellendítése, hanem a pozsonyi körgyűrű keleti csatlakozásának kiépítése, valamint a főváros keleti agglomerációjában tapasztalható pokoli közlekedési helyzet enyhítése volt. Tény, hogy az infrastruktúra bővítése befektetéseket vonz maga után, vita legfeljebb a hatás mértékéről dúl a közgazdászok között. Éppen ezért minden egyes kilométer autópálya vagy gyorsforgalmi út, ami Dél-Szlovákiában épül, hasznot hoz a régiónak, s ezért üdvözlendő. Tény ugyanakkor az is, hogy egy Somoiját tehermentesítő, a Felső-Csallóközbe extragyors bejutást le­hetővé tevő sztráda attraktívabbá teszi az eddig jórészt kompakt magyar falvakat a szlovák kitelepülök számára. Akiknek érkezése nemcsak az et­nikai arányokat boríthatja fel és a helyi asszimilációt dinamizálhatja, ha­nem a szlovák falvakból is ismert tősgyökeres lakosok kontra betelepülők („gyüttmentek”) szembenállást is megteremtheti. Az R7-es megépülésével tehát sokkal nagyobb szlovák etnikai nyomás fog nehezedni az érintett régió magyar településeire. Ez tény, a kérdés az, tudunk-e, akarunk-e ezzel kezdeni valamit. Erre pedig legfőképp a helyi lakosoknak és politikusoknak kell választ adniuk, az önkormányzatokon és azok területrendezési tervein keresztül ugyanis a döntés részben az ő kezükben van. Részben, ugyanis házat az vesz, aki akar. Új utcákat és te­lepeket viszont a közhiedelemmel ellentétben nem lehet akárhová építeni, ám a kemény szabályozáshoz erős elhatározás és komoly helyi politikai akarat is kell. FIGYELŐ Határon túli voksgyűjtés A Politico brüsszeli hírportál arról írt, hogy a Fidesz hogyan akaija megnyerni a szomszédos országok magyarságának szavazatát. Idézte Orbán Viktor határon túli magya­roknak küldött júliusi levelét, amelyben a választási regisztrációt sürgette. Széles körben elterjedt az a nézet, hogy a határon túli magya­rok befolyásolhatják a magyaror­szági választás eredményét. A párt szorosan együttműködik néhány határon túli magyar csoporttal, a magyar kormány pedig számos kezdeményezést finanszíroz a sza­vazók regisztrálása érdekében. Az eddigi erőfeszítések megtérültek, ugyanis a 2014-es választásokon a külhoni magyar állampolgárok ál­tal leadott szavazatok több mint 95 százaléka a Fideszt támogatta. Egyes ellenzéki politikusok szerint a határokon átnyúló szavazás rendszere tisztességtelen, a Fidesz választási kilátásait növeli és lehe­tőséget ad csalásra is, mivel a kör­nyező országokban élő állampol­gároknak csak tízévente kell re­gisztrálniuk a választásokra. (MTI) Rendezték az utolsó szovjet adósságot is Oroszország visszafizette Bosznia- Hercegovinának a volt Szovjetunió és Jugoszlávia közötti áruforga­lomban keletkezett 125,2 millió dollárnyi szovjet adósságot, és ez­zel rendezett minden tartozást a szovjet korszakból. A többi volt jugoszláv tagköztársasággal szembeni tartozást Oroszország 2011 és 2016 között rendezte. Moszkva egy 2003-ban aláírt me­morandumban ismerte el a délszláv utódállamokkal szemben fennálló tartozását. A Szovjetunió külső adósságállománya az 1991 végén történt széthullásakor 96,6 milliárd dollár volt. Ezt Szergej Sztrocsak orosz pénzügyminiszter-helyettes jelentette ki egy 2007-ben adott in­terjúban. Más források más adato­kat adtak meg, 67,8 milliárd és 140 milliárd dollár közötti összegben. Oroszországra mint a Szovjetunió legnagyobb utódállamára a tartozás 61,34 százaléka jutott, a többit a szovjet utódállamok fizették. Szlovákiával szembeni 1,7 milliárd dolláros adósságát 2013-ban ren­dezte Moszkva. (MTI, ú) MARIÁN LEŠKO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents