Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-03 / 178. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2017. augusztus 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Ember a helyén Plavčan szó nélkül teljesíti a fentről jövő utasításokat, ugyanakkor tudja, hogyan kell evickélni a zavaros vizeken CZAJLIK KATALIN A oktatásügyi miA nisztériumban / ■ M működő euró- X m m Á alagúttal kapcsolatban az a legbájosabb, hogy az egészre tulajdonképpen véletlenül derült fény, miután a rektorok elpanaszolták, hogy az egyetemeknek nem jutott pénz a kutatásra szánt keretből. S az avatatlan szemlélődőben így elkezd motoszkálni a gyanú, hogy ez talán nem is egy elszigetelt eset, talán a többi pénzosztó intézményben is így működnek a dolgok... Ez persze nem menti fel a felelősség alól Peter Plavčant, akinek már réges-rég nem lenne keresnivalója a bársonyszékben, sőt, sosem kellett volna beleülnie (az állami Diákhitel Alap élén produkált botrányai miatt). Ehhez hozzájárul még a szakértelem és az önálló gondolkodás képességének totális hiánya, mely tulajdonságok első ránézésre nyilvánvalóvá válnak a karrierhivatalnok Plavčanról, s mely tulajdonságok valószínűleg döntőnek bizonyultak az SNS szemében a miniszter személyének kiválasztásakor. Mert pont ilyen ember kellett erre a posztra: saját vélemény és elvek nélküli, aki szó nélkül teljesíti a fentről jövő utasításokat, ugyanakkor a terep ismerete révén tudja, hogyan kell evickélni a zavaros vizeken. Nem csoda tehát, hogy az SNS ragaszkodik a miniszteréhez. Kérdés ugyanakkor, hogy Plavčan menesztése mennyire oldaná meg a problémát. Erős a gyanú, hogy semennyire, hiszen minden bizonnyal nem a kiötlője volt az üzletnek, totális tétlenségével csupán lehetővé tette azt. Ha rendszerszintű megoldást akarnánk a problémára, akkor el kellene venni a minisztériumot az SNS-től (emlékezzünk, Robert Fico már csinált ilyet a Smer-SNS-HZDS- kormány idején). A mai helyzet azonban két szempontból is más: 1. a Smer ma nem olyan erős, hogy egy koalíciós konfliktussal kockára tegye a kormányzást; 2. a Smemek ennél sokkal több vaj van a fején a Bastemák-ügy miatt. Ha tehát most leállna holmi etikai elveket számon kérni koalíciós társán, könnyen megeshetne, hogy az visszakérdezne. A helyzet annyival kínosabb a Smemek, hogy itt EU-s pénzekről van szó, a háttérből tehát bizonyára Brüsszel is figyeli a fejleményeket. Robert Fico pedig az utóbbi hetekben megpróbálja a legszebb arcát mutatni az EU-nak, abban a reményben, hogy ezzel besegíti Szlovákiát az integrációs elitnek számító magországok közé. Ha kiderülne, hogy országunkban nagyban nyúlják le az uniós forrásokat, az nyilván nem segítene ebben az igyekezetben. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) EGYSZER ÉN IS ITT HAGYOM A vécépapír axióma FINTA MÁRK V áltoznak az idők: már rég kiment a divatból, hogy a világ, a társadalom és a közösség viselt dolgait a kenyér árának mozgásának szemüvegén keresztül vizsgálgassuk. A jobb társaságokból kinézik azt az embert, aki pártunk/kormányunk/politikusmessiásunk legújabb hőstettének elemzése közben fitymálóan így szól: ettől nem lesz olcsóbb a kenyér. Rosszabb helyeken talán még pofán is vágják az ódivatú senkiháziakat a nép progresszív, ám keményöklű tagjai. Nem, a kenyér már nem divat. A panem nostrum quoditianumot már rég belepte az idő hordaléka, annyira, hogy azt már az R2-es építésének földmunkáinál sem kaparja elő senki. Ma már egész más a társadalom állapotának hiteles mérőeszköze. A vécépapír. Mert hányszor olvassuk egyes intézmények működésképtelensége kapcsán, hogy a helyzet már olyan, hogy papír sincs. „Az egészségügy olyan állapotban van, hogy a pácienseknek maguknak kell papírt hozniuk a kórházba” - harsogja az egyik cikk. A másik, melyet épp a minap olvastam a 14 éve a Barcelonával remiző puhói focicsapatról, azt mondja: a klub néhány évvel a katalánok elleni hazai döntetlen után már olyan rossz anyagi helyzetben volt, hogy a játékosoknak a vécépapírt is otthonról kellett hozniuk. Világos tehát, hogy vécépapír nélkül nincs flottul működő intézmény, sőt társadalom sem. Vécépapír nélkül meglőve érzi magát a miniszterelnök, a főbíró, de a szakács, a buszsofőr és a kőműves is. Elbizonytalanodik. Kiszolgáltatottá, sebezhetővé válik. Egy jó paternalista államnak tehát kutya kötelessége, hogy biztosítsa állampolgárainak az alfelük méltó megtisztításához szükséges feltételeket. Egy erős és büszke európai országnak szüksége van vécépapírra. Mint egy falat kenyérre. Hisz nem vagyunk mi holmi indiaiak, az isten szerelmére. A vécépapír nem véletlenül a társadalom állapotát mérő eszközeink legkiválóbbika. Ha szükséged van papírra, az azt jelenti, van mit enned. Meg azt is, hogy van hová ürítkezned, jó esetben egy angolvécébe. Erős a gazdaság, stabil és nagy a jólét. Ha pedig nem magadnak kell vásárolnod a papírt, hanem az állam, a munkahelyed, vagy épp a kórház biztosítja számodra, az azt jelenti, gondoskodni akarnak rólad. Számít nekik a komfortérzeted. Ha az országunkba jössz, nem veheted el a polgáraink vécépapírját - hirdethetné büszkén az egyik óriásplakát, ha valaki politikai programot akarna építeni a vécépapír-axiómára. „Ne hagyjuk, hogy XIV. Lajos nevessen a végén” — figyelmeztethetne a másik, mert tudjuk, hogy a Napkirály, aki önmagát az állammal azonosította, nem tisztálkodott, és palotájában egyszer egy egész emelet szakadt le, mert az ürülék tárolására szolgáló szoba padlója nem bírta a több tonnányi súlyt. Kultúrálatlan, mocskos franciák. Nem csoda, hogy a Nyugat hanyatlik, már évszázadok óta. S miért ne lehetne erre politikai programot építeni? Lehetne például ingyenes a vécépapír a fiataloknak és a nyugdíjasoknak. Altesti tisztaságról szólhatnának az újságok címlapjai. A kenyér ugyan nem lett olcsóbb, de papírból még exportra is futja - jelenthetné be rendkívüli sajtótájékoztatón a miniszterelnök. A papír lehetne a mi devizánk, olcsó aranyunk, véres gyémántunk. Seregeink bevonulhatnának mindenféle bidét használó barbár országokba, ahol vécép&pír-használatra okítanánk - mindenféle békefenntartó missziók során - a helyi, elmaradott népeket. Ne aggódj, kedves olvasó, nemsokára eljön az idő, amikor egy bátor politikus kiáll és végre kimondja: altesti tisztaságot és cirkuszt a népnek! S akkor eljő az aranykor. S ha minden jól megy, aranyér nélkül. Pörög a Trump-show a Fehér Házban FELEDY BOTOND M inden nap több hónapra elegendő témát termel Donald Trump. Még meg sem értettük az előző afférokat, hogy egyáltalán mennyire voltak súlyosak, és már nyakunkon még egy tucat. A frissen kinevezett kommunikációs igazgatót, Scaramuccittíznap múltán leváltották. Igaz, a szűk két hét is elegendő volt Scaramuccinak arra, hogy kipiszkáljon két alapfigurát: Sean Spicer szóvivőt és Reince Priebus kabinetfőnököt. Előbbi már régóta az amerikai komikusok célpontja volt, hiszen Trumpot kellett védenie és össze-vissza beszélt, mert az elnök több esetben nem osztotta meg vele a taktikát. Priebus pedig a Republikánus Párt embere volt, aki talán némi összeköttetést jelentett Trump és az őt felkaroló párt között, bár ez a törvényhozás munkáján egyáltalán nem látszott. Most bukott el másodszor a Kongresszusban az Obamacare reformja-vagyis az Affordable Care Act, az amerikai társadalombiztosítási rendszer kedvezményezetti körének visszaszűkítése, amelyet Trump a kampányban annyiszor megígért. Nemcsak ez volt csúnya ütközet a Washington két dombján egymással farkasszemet néző F ehér Ház és a Kongresszus közt, hanem az orosz szankciók ügye is. A törvény- hozás ugyanis megszavazta az orosz szankciók további kiterjesztését, amelyet az elnök ugyan megvétózhatna, de már megígérte, hogy aláíija- és ezzel a saját hatáskörét szűkíti, hiszen a jövőben a képviselőkre lenne szüksége, ha a szankciókat enyhíteni szeremé. Ez persze azért sem valószínű egyhamar, mert Putyin elnök egy tévéinterjúban jelentette be, hogy csak annyi amerikai diplomata maradhat náluk, amennyit az US A is enged az oroszoknak. Elindult a számháború, hol hány diplomata van - ennek szeptember elsejéig le kell futnia, akkor lép hatályba Putyin döntése. Nem olyan egyszerű kérdés ez, mivel a nagykövetségeknek és a konzulátusoknak rengeteg helyi alkalmazottja van, s hogy őket vajon hova fogják sorolni, az még nem egyértelmű. Eközben az alelnök, Michael Pence a balti államokban járva megerősítette, hogy az Egyesült Államok elkötelezett Európa védelmében, és a NATO megtartása mellett. Moszkva pedig egy óriási hadgyakorlatra, közel százezer katona mozgatására készül Fehéroroszországgal a nyugati határain. Van jó hír is. A Fehér Ház körüli tumultust figyelő lapok, szakértők és párttagok némi megkönnyebbüléssel vették tudomásul, hogy Trump egy újabb katonát hozott be az adminisztrációba: John Kelly négycsillagos tábornok lépett Priebus helyébe a Fehér Ház meghatározó, kabinetvezetői pozíciójába. Kelly korábban a Nemzetbiztonsági Minisztériumot vezette (DHS), szolgált Irakban, egy fiát Afganisztánban veszítette el, ezt megelőzően a Déli Hadseregparancsnokság (US SouthCom) vezetője volt, amely egész Latin- Amerikáért felelős. Kelly 24 órán belül elérte, hogy kirúgják a tíz nap alatt botrányt botrányra halmozó Scaramuccit. A 63 éves katona emellett azt is rögzítette, hogy nemcsak a Fehér Ház „sima” alkalmazottjai, hanem Donald Trump családtagjai, így például Ivanka Trump és Jared Kuschner is neki fognak jelenteni. Egy nemrégen megjelent beszámoló szerint pedig neki sikerült az elnököt lebeszélnie arról, hogy tényleg falat építsen az egész mexikói határra: ott ugyanis már óriási szakaszon húzódik fal, és az is biztos, hogy nem elsősorban az, hanem a katonai-határőrizeti együttműködés, a mexikói közbiztonság és a dél-amerikai migrációs nyomás határozzák meg az illegális bevándorlás mértékét. És a legfrissebb hír, hogy Donald Trump kedvenc golfklubjában azt mondta klubtársainak, azért tölt olyan sok időt Washingtontól távol, mert a Fehér Ház egy igazi szemétdomb, ahonnan hétvégenként inkább elmenekül. Csakhogy azon a „szemétdombon” ő az eddigi legizgágább kakas.
