Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)

2017-08-18 / 191. szám, péntek

6 KULTÚRA 2017. augusztus 18.1 www.ujszo.com RÖVIDEN Elhunyt Osvald Záhradník drámaíró Pozsony. 84 éves korában el­hunyt Osvald Zahradníkjeles szlovák drámaíró. A 60-as évek­ben rádiós rendezőként és szer­kesztőként dolgozott, rádió- és tévéjátékok sora fűződik a nevé­hez. A 70-es években a Szlovák Szocialista Köztársaság Kultu­rális Minisztériumának színházi osztályát vezette, majd egy ideig a Szlovák Nemzeti Színház pró­zai társulatát irányította. Össze­sen 13 színművet írt, ezek közül az egyik legismertebbet Kinek üt a toronyóra címmel a Thália Színpad is műsorára tűzte a het­venes években, valamint játszot­ták Kassán az Apróhirdetés című darabját is. A komáromi MA­TESZ a nyolcvanas években a Tűzijáték című drámáját mutatta be. A rendszerváltás után Záh­radník idehaza háttérbe szorult, külföldön azonban több művét is elővették: a magyarországi Ver­tigo Szlovák Színház 2005-ben például a Menedék című drámá­ját tűzte műsorára. (k) Vándorlások a Vonal helyszínein Nagymihály. Peter Bebjak Vo­nal című filmje, amely az idei Karlovy Vary-i fesztiválról el­hozta a legjobb rendezésért járó díjat, nem csak a mozikban sike­res (az augusztus 3-ai premier óta több mint 160 ezren váltottak rá jegyet). A film sajtosának tájé­koztatása szerint nagy érdeklődés mutatkozik a történet helyszínei iránt is. A szlovák-ukrán határon játszódó gengsztermozi képsorait Nagymihály, Szobránc, Tibava, Ubl’a környékén vették fel, a Zemplén Barátai Polgári Társu­lás pedig a film sikeréhez kap­csolódva szeptemberben speciá­lis programokat kínál. Vándor­lások a Vonal nyomában címmel az érdeklődők tematikus túrákon vehetnek részt, melyeken többet tudhatnak meg a forgatásról, a film cselekményének hátteréről, és történészek mutatják be ezt a kelet-szlovákiai régiót. (ú) Stephen Frears életműdíjat kap Velence. Életműdíjjal tünteti ki a Velencei Filmfesztivál Stephen Frears brit filmrendezőt, akinek új alkotása is a Lidón debütál. A Victoria & Abdul című történel­mi drámát versenyen kívül vetí­tik. A film 1887-ben játszódik, és Viktória királynő találkozását meséli el Abdul Karimmal, egy ifjú indiai tisztviselővel. Fears visszatérő vendég a velencei filmmustrán: korábban a Gyö­nyörű mocsokságok, A királynő és a Philomena - Határtalan sze­retet című filmjét is nagy sikerrel vetítették itt. Alberto Barbera, a velencei filmmustra igazgatója a kortárs brit filmművészet legje­lesebb alkotói között emlegette Frears nevét. Hozzátette: Frears ritka adottsága, hogy „éles, maró, szokatlan, és egyszerre zavaró és szórakoztató” portrékkal ábrá­zolja a brit társadalmat. A 74. Velencei Nemzetközi Filmfesz­tivált augusztus 30. és szeptem­ber 9. között rendezik meg. (MTI) Fényküszöbök a művésztelepen TALLÓSI BÉLA Somorja ADUNART.COM7 nemzetközi szimpózium művósztelepén fúrózajtól és kalapácsütésektől dübörgő térben, szobrászati anyagok és színes festékmasszák rendszertelen közegében fényküszöbök születnek. Vizuális művek, amelyek átjárást engednek különféle szférák között. A Pomlóban készülő alkotásokból kiállítást rendeznek, melyet holnap 17.45-kor nyitnak meg a Korona-udvarban. Tubus és kiüresedés Majoros Áron Zsolt két anyagot vegyítve, fa-fém kompozíciót alkot. Művének „macedóniai gyökerei” vannak. „Egy macedóniai művészte­lepen töltöttem három hetet, ahol a macedón és a magyar hagyományok közti kapcsolódásokat kerestem, amit más mellett a paprika kultúrájában is megtaláltam - mondta Majoros Áron Zsolt. - Alkotás közben, ahogy réz­ből paprikát domborítottam, pattant ki a tubus ötlete mint az ahhoz közeli forma. Egyik jellegzetességük a sa­játos gyűrődésminta. A gyűrött tu­busforma a fogyasztói társadalom ti­pikus tárgyaként utal a megtöltés, megtöltődés folyamatára és a kiüre­sedésre is. Negyven-ötven centis tu­bust domborítottam és hegesztettem rézből, amihez társítottam egy csi­szolt faszeletet. Az évgyűrűk köze­pébe imitált folyással vagy csöpö­géssel beletöltöm a tubus vörös színű tartalmát.” A fa fő ütőerének feltöl­tése az életet adó vörös anyaggal - ami a vért jelképezi - az élet folytonossá­gára utal. De a mű az organikus világ és a teremtett környezet, valamint a fogyasztói társadalom egészséges kapcsolódásának óhaját is kifejezi. Erős terek, energiamezők Sztojánovits Andrea intermediális művész új típusú élményként éli meg a somorjai tartózkodást. „Mayer Éva először négy évvel ezelőtt hívott meg a DUNART.COM művésztelepére. Akkortól kezdve járok a Felvidékre - mondta. - Számomra olyan az ittlét, mintha egy mesevilágban lennék, ahol nagyon-nagyon mély története­ket érzek. Mindig határtalan szeretet­tel fogadnak, és ettől itt, a művész­telepen fel tudnak szakadni jó érte­lemben a kis burkok, amit az ember otthon jógával, meditációval, egyéb praktikákkal kell, hogy indukáljon. Itt valahogy automatikusan átlényegül a lélek. Kész koncepcióval, kész ins­tallációtervvel érkeztem. Munkám alapja két világító tábla. Az egyiken fehér alapon fekete keret van, a má­sikon fekete alapon fehér keret. A be­épített elektronika révén zenére és mozgásra reagálnak. A nézőt utazás­ra invitálom egy kötött szimbólumok nélküli térbe, ahol egyedül találja magát saját magával.” Az újraindítás Ishetősógs A prágai Margita Titlová Ylovsky természetes anyaggal, földdel dolgo­zik. Fehér alapon földszórással ener­giamezőket alakít ki, amelyekre a be­fogadó rákapcsolódhat saját energi­áival, hogy mentálisan újraindítsa, restartolja önmagát. A prágai művész az újraindítás, az újrakezdés lehető­ségének talaját hozza létre alkotásá­val. A somorjai egy hetet azért is él­vezi, mert édesanyja Budapestről származik. O Prágában született ugyan, de ért és beszél magyarul. Az Sztojánovits Andrea és Mayer Éva Lőrincz Zsuzsa édesanyjától megtanult magyar szo­kásokat, imádja a magyar konyhát, és gyakran főz magyar ételeket. Égő templomok Mayer Éva installációihoz szoro­san kapcsolódik a fény, a szakralitás, a transzcendencia. A Munkácsy-díjas képzőművész - aki egyébként a DUNART.COM szervezője - az utóbbi időben égő templomokat fest, a holnapi kiállításon is ilyen munkát mutat be. „Üvegre festek saját tech­nikával. Invert színeket használok, mert erősebb hatásokat tudok elérni velük. Ez a technika kimondottan al­kalmas a tűz roppant erejének, hatá­sának a megjelenítésére. Konkrét esetek nyomán kezdett el foglalkoz­tatni a kérdés, hogy egy közösség mi­ként éli meg a traumáit. Ehhez hoz­zájárult az is, hogy Debrecenben jár­tam, és ismerkedve a város történel­mével, olvastam, hogy többször le­égett, híres református templomát is újra kellett építeni. Innen ered a tűz motívuma. De ezzel reagálok arra is, ami Európában történik. Hívőként aggaszt, hova vezet a sok robbantás, merénylet. Ezért festek égő városo­kat és templomokat.” A Csehországban élő Lőrincz Zsu­zsa szerint - aki mostanában drótból monumentálisabb alkotásokkal kí­sérletezik - a somorjai művésztelepen adottak a feltételek a szobrászkodás­hoz, akár nagyobb méretű alkotások létrehozásához is. „Pár évig itt éltem, először Vajkán, majd Somoiján, és a Csallóköz világa máig éltet engem, máig ihlető erő számomra - mondta. - Azért is örültem a meghívásnak, mert itt itthon vagyok. Ezúttal is drót­szobrot készítek, két egymáshoz si­muló, ölelkező figurát, de absztrakt formákkal. Az alakok testéből árad majd a fény.” Lőrincz Zsuzsa azért szeret dróttal dolgozni, mert jól for­málható, gubancos, tekeredik. Húz­ható belőle vonal, sőt még a grafiká­hoz hasonlóan vonalszövevény is ki­alakítható belőle, ugyanakkor tö­megként is formálható. „Hajlítható, hajlékony, nagyon finom lélekrezdü- léseket ki lehet vele fejezni. Lehet festeni, más anyaggal kombinálni, rengeteg lehetőséget kínál” - mondta Lőrincz Zsuzsa. Felszabadult játék Erőss István Munkácsy-díjas képzőművész a művésztelep adta szabadságot élvezi. „Gyakran járok Ázsiában, Afrikában, a Felvidék kul­turális és történelmi dimenzióiról vi­szont kevesebbet tudok, mint amennyit illene - mondta. - Jó alka­lom ez, hogy felfedezzem a részlete­ket, megismerjem a zsinagógát, a templomot, és egy kicsit beleássam magam az itteni emberek gondolko­dásába. Szándékosan elengedem magam, és engedem sodortatni ma­gam az eseményekkel. Kivételesen semmiféle tervem nem volt, az itteni élményekből kiindulva, spontánul festek. Alapvetően szobrokat csiná­lok, az fegyelmezettebb munka. Ezért is élvezem most a helyzetet, hogy ami a lelki szűrőmön éppen át- szüremlik, azt mindenféle pragma­tikus kontroll nélkül engedem ki­jönni. Az alkotás itt önfeledt, felsza­badult játék. Nem feszélyeznek bennünket szigorú elvárások sem mennyiség, sem formai kivitelezés tekintetében. De a művésztelep nemcsak munkáról szól, hanem ta­lálkozásokról is más művészekkel, más felfogásokkal. Az együttlétből mindannyian profitálni fogunk. Azt a kapcsolati rendszert, ami itt létre­jön, tovább lehet szőni.” Majoros Áron Zsolt (Somogyi Tibor felvételei) Erőss István Margita Titlová Ylovsky

Next

/
Thumbnails
Contents