Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-15 / 188. szám, kedd
www.ujszo.com | 2017. augusztus 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Plavčan vállalhatatlan A Smernek jó, ha húzódik a botrány, a Hídnak a legkevésbé sem MÓZES SZABOLCS H T eljesült Robert Fico kérése, az oktatási miniszter tartott egy „rendes sajtó- tájékoztatót”, ám ez minden. Nem azzal kezdte: bocsánat, távozom. Innentől kezdve a koalíción, pontosabban a Smeren és a Hídon múlik, mit kezd a helyzettel. Kihasználja-e, vagy a „béke” érdekében feláldozza a kormánykoalíció tisztességének maradék morzsáit is. Kormányválság idején ez is megtörténhet, de veszélyes lehet. Alaphelyzetben, amikor béke honol a kormánykoalícióban, nehéz egy ellenzék által masszívan támadott figura elmozdítását elérni az őt jelölő koalíciós pártnál, legyen akármennyire sáros. Főleg egy ilyen, smeres jellegű koalícióban. Most viszont speciális helyzet van, a válság megoldásának része lehet Peter Plavčan eltakarítása. Ha a Smer és/vagy a Híd így gondolja. Ez ugyanakkor kétélű fegyver, egy ilyen - a zárt ajtók mögött felvetett kérés-követelés - könnyen lehet válóok is. Ha viszont még most sem kerül terítékre, további presztízs- veszteséget szenvednek. Plavčan hiába az SNS jelöltje, ha valaki komoly botrányokat halmoz fel, annak személye és pozícióban maradása egy idő után az összes koalíciós pártra árnyékot vet. Andrej Danko korábban mindent megtett azért, hogy megteremtse az SNS új imázsát: nem magyarellenes, nem zsákmányszerző pártként adta el választóinak. Utóbbiról tudjuk, hogy nem igaz, ám ha Danko hosszabb távra tervez, paradox módon most pont az ő érdeke lenne minél hamarabb lapátra tenni a minisztert. Ezzel egyben azt is jelezné, partnereivel szemben képes az önreflexióra. Ebben az ügyben a Smer és a Híd érdekei is különböznek. Háttérinformációk alapján Fico és a párt csúcsvezetése nem akarja borítani az asztalt, 2020-ig tervez, így kapóra jön nekik egy botrányminiszter a „szomszédtól”. Minél tovább húzódik a Plavčan-sztori, annál jobb, addig sem Kaliňák vagy más smeres tárcavezető ügyeivel törődik a nyilvánosság. Ficóéknak csak a választások előtti egy-másfél évben éri meg elkezdeni a jó zsarut játszani, amikor már a kisebb partner számára nincs,menekvés”, hiszen úgy is jönnek a választások. A Híd ezzel szemben abban érdekelt, hogy úgy-ahogy következetesnek tűnjön a kormánykoalíció. Azzal a kimondott céllal lépett be ugyanis, hogy civilizálja a Smert és az SNS-t, így minden nap, amelyet Plavčan még a minisztériumban tölt, a Híd hitelességét is amortizálja. Kaliňák skandalumai kapcsán még mondhatta, hogy azok 2016 előtti ügyek (ha valaki korábban lopott, rendben van?), ez a botrány viszont teljes egészében friss. A koalíciós pártelnökök ma este ülnek ismét össze. Plavčan tegnapi sajtótájékoztatója és az ott felszólalók listája alapján - Vladimír Soták gyártulajdonos, Fico nagyvállalkozó cimborája is szónokolt - nem úgy tűnik, hogy a héten csomagolna a miniszter. Bárcsak meglepődnénk! ............. ^ÉS MIÉRT GONDOLJÁK, 1 ■ HOGY OLYAN CÉG NEM ruh TiJhnAAÁNivns Plavčan oktatási miniszter (Cartoon izer) V4 - nincs minden veszve GÁLZSOLT elmúlt napok történései megmutatták, nem szükség- szerű, hogy a visegrádi négyek kivétel nélkül tartósan populista, autokrata hajlamú politikusok és oligarcháik által túszul ejtett, a demokráciától, jogállamtól és piacgazdaságtól egyre távolodó banánköztársaságok legyenek. A V4-ek legkisebb országában, Szlovákiában végleg összeomlott a populista túszejtő kormány köré szorgosan épített mitosz. Emlékezünk? Azt bizonygatták, hogy ez a kormány (például a korábbi Radičová-féle „tákolmánnyal” szemben) a stabilitás szigete, a standard pártok védőgátja a szélsőségek ellen, és a kormánykoalíciónak nincs alternatívája. Aztán azt láttuk, hogy az egyik koalíciós párt (Sieť) már a kabinet megalakulása után darabjaira hullott, a másik meg (SNS) folyamatosan kormányválságokat provokál, legújabban a koalíciós szerződés felmondásával. Ráadásul a napnál is világosabb, hogy az SNS és a Smer nem értékeken meg elveken vitatkozik, hanem kizárólag a koncon marakodnak, miközben a Híd kétségbeesetten próbálja fenntartani a számára létkérdéssé vált koalíciót. A szélsőségesek meg ugye közben megerősödtek... Szóval egy instabil, nem standard tákolmánnyal van dolgunk, amely erősíti a szélsőségeket és lassan szinte minden alternatíva jobb lenne nála. Folytathatjuk Lengyelországgal, ahol az egy politikai táborból való kormány és államfő között robbant ki háború. Bár Andrzej Duda köztársasági elnök már korábban is,fiadban állt” a kormány pár miniszterével (mindenekelőtt a védelmi tárca vezetőjével), de törvényeket eddig nem vétózott. Most a tömegtüntetések sokadik fordulója után ezt meglépte, amivel keresztbe tett korábbi mentorának, a kormányt informálisan (a kormánypártot meg formálisan is) irányító Jaroslaw Kaczynskinek. Esély van arra, hogy Duda tartósan az ellenzék és a tüntetők mellé állhat a demokrácia védelmében. Ezek után Prágából is befutott a hír: a rendőrség kérte Andrej Babiš szlovák származású milliárdos, a második leggazdagabb cseh üzletember, egyben a legnépszerűbb párt (ANO) elnöke, volt pénzügyminiszter és parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, hogy büntetőeljárást indíthasson ellene. Bár erre főleg Babiš csapatának sorozatos obstrukciói miatt másfél évet kellett várni, de azért csak sor került rá. Méghozzá két hónappal a parlamenti választások előtt. Eddig az ANO biztos győztesnek, Babiš pedig az eljövendő miniszterelnöknek számított. A büntetőeljárás ennek tehet keresztbe. Mert az ANO tipikus vezérelvű populista mozgalom, amely nem elvek és értékek mentén politizál, hanem a vezető személye köré épült - ha ő bukik, bukik minden. Persze Babiš és médiabirodalma gőzerővel dolgozik azon, hogy az egészet a régi korrupt politikusi gárda és rendszer utolsó elkeseredett lépésének állítsa be, amelynek célja őt, a messiást félreállítani. Lehet, hogy sikerrel is jár. De az is lehet, hogy a szlovák vagy magyar rendőrségtől és ügyészségtől eltérően még (legalább részben) független cseh igazságszolgáltatás végül elítéli Babišt (egyébként az uniós alapokkal történt, teljesen nyilvánvaló csalás miatt), de már maga az eljárás is súlyos károkat okozhat neki. Szóval a meccs itt sem lefutott, nem szükségszerű, hogy egy volt kommunista és StB-ügynökből lett oligarcha legyen a cseh kormányfő. Most még ide kívánkozna valami Magyarországról is, csakhogy itt a meccs egyelőre lefutottnak tűnik, az illiberális államot építő Orbán Viktor alighanem jövőre negyedik kormányát is megalapíthatja, ami esélyt ad neki, hogy a demokrácia maradványait is felszámolva kivezesse az országot az Európai Unióból. Azért alternatíva ott is van, nem is egy, például a Momentum most jelentette be, nem fog össze, de még csak nem is tárgyal senkivel, egyedül, saját miniszterelnök-jelölttel indul a 2018-as választáson. Végső soron a választók döntenek, de az tény, hogy az esélyek itt a leghalványabbak. Átrendeződő erőviszonyok Szíriában M ár csak homályosan emlékszem a szíriai polgárháború első éveire, akkoriban elég sok minden történt. Meghalt Oszama bin Láden - nagy durranás volt, még filmet is forgattak belőle. A koalíciós csapatok épp kivonulóban voltak Irakból, Afganisztánban pedig épp próbálták megteremteni a terepet ugyanehhez, remélve, hogy a lassan demokratizálódó afgán kormány felnő végre a feladathoz és legyűri a tálibokat. Nos, ez azóta sem történt meg. Szíriával ezután még évekig alig foglalkoztunk. Tudtuk, hogy van egy kormánya egy bizonyos Bassár el- Aszad vezetésével, és hogy ez a kormány ugyanolyan korrupt és elnyomó, mint Szaddamé volt Irakban. Kevesen sejtették, hogy az arab tavasz keltette vihar rosszul sülhet el, pedig ha akkor ezekre a kevesekre hallgatunk, a mostani menekülthelyzettől kezdve az amerikai-iráni kapcsolatokon át a palesztin-izraeli viszonyig minden másképpen alakul. A nagy felismerés elmulasztása mégsem róható fel hibának, a Közel- Kelet viszonyrendszere mindig is bonyolult volt. Síiták, szunniták, zsidók, számtalan más ország és néhány állam nélküli náció. Éveknek kellett eltelnie, hogy a világpolitika sakktábláján folytatott játszma során a bábuk végre úgy álljanak, hogy át tudjuk tekinteni a lépések irányát. A szíriai dráma ezért is nélkülözi majd a felemelő katarzist, amit az átlag újságolvasó már annyira óhajt. Az elhúzódó háborúban, mint egy nagy üstben, egybeolvadnak a résztvevők. 2013-ban még több száz kisebb és több tucat nagyobb frakció harcolt egymással. Mára a zavarosban bármikor szívesen halászó Oroszország és a világ önkéntes csendőrét egyre fáradtabban játszó Egyesült Államokjelenlétével két meghatározó irányba kezdi terelni a harcoló feleket. Köszönhetően a Kreml urának a Bassár el-Aszad vezette Szíria rég volt ilyen erős, a közel-keleti orosz befolyás pedig ennyire szerteágazó. Aszad mellett ott van még Irán és Libanon, de az utóbbi most nem olyan fontos. Aszad rezsimjével szemben az ellenzék maga mögött tudja az Arab Liga és Törökország támogatását. Az Egyesült Államok több, valóban katasztrofális kísérlet után, hogy kisebb frakciókat támogasson, fegyverezzen fel - legtöbbjük, amint tehette, valamelyik iszlamista csoporthoz csapódott - lényegében a kurdokba helyezte minden bizalmát. A jelenleg autonóm Rojava néven egyesült terület nagyjából Szíria negyed részét ellenőrzi. A Földközitenger partját leszámítva ez a legnagyobb olyan terület, ahol hozzávetőleges béke honol. A három felsorolt frakció ugyanazzal az ellenséggel áll szemben: az Iszlám Állammal. Az elmúlt két hónap két fő történése a magát államként aposztrofáló terrorszervezet két erőssége elleni hadművelet volt. Moszul és Rákká gyakorlatilag elesett, bár mindkét városban és körülötte még folynak a harcok, de az Iszlám Állam felett lassan eljár az idő. így érkezünk a lényeghez: mi lesz a következő mérföldkő a hat éve tomboló háborúban? Az Iszlám Állam, bár területeit elvesztheti és újra a „föld alá kényszerül”, még valószínűleg sokáig veszélyes terrorszerzet marad. A szír ellenzék sorsa viszont kérdéses. Jövője azért fontos a számunkra, mert Rákká elestével megindul a verseny az Iszlám Állam által eddig uralt szíriai területek felszabadításáért. Ebben a versenyben két komoly résztvevő van, a Szíriai Arab Köztársaság és a Rojava (vagy esetleg az iraki területekkel egyesülő Kurdisztán). így az Egyesült Államok és Oroszország kapcsolatai további megpróbáltatások elé néznek, sőt ennek a megpróbáltatásnak, véleményütközésnek neve is van. Maga Bassár el-Aszad. Egyesek szerint Aszad személye szinte biztosíték arra, hogy a régió továbbra is ontja majd a felfegyverzett és kiképzett dzsihádistákat, mások viszont a jövőbeni béke letéteményesét látják benne, bár őket azért megkérdezném: és mi lesz a kurdokkal?
