Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)

2017-08-08 / 182. szám, kedd

8 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2017. augusztus 8. | www.ujszo.com A Fico-rendszer állatorvosi lova GÁLZSOLT hogy loptak Mečiar alatt, úgy lopnak Dzurinda alatt is - mondta egykor Robert Fico. Most már bátran hozzátehetjük: de sosem loptak még el olyan sokat, mint a Fico-kormányok alatt, ahol a közpénzek szisztematikus szétlopása a túszul ejtett állam rendszerének szerves része. A korrupció mértéke azért haladhatott meg minden korábbi szintet, mert Fico példátlanul hosszú ideje van hatalmon (összesen csaknem egy évtizede), példátlan nagy forrásokkal gazdálkodik (jól megy a gazdaság­nak és soha nem látott mértékű uniós források áramlanak a büdzsébe) és szintén példátlan, ahogy az egész közszférát behálózó tökélyre fej lesztett korrupciós gépezet jött létre. Horizontálisan (az összes minisztériumban, szinte minden állami intézményben) és vertikálisan, lentről felfelé, egé­szen a miniszterelnök személyéig. A harmadik Fico-kabinet első nagy korrupciós botránya, az oktatási minisztérium által tudományos munkára és kutatás támogatására kiírt, uniós alapokból finanszírozandó pályázatai állatorvosi lóként mutatják a rendszer összes betegségét. A túszul ejtett államban a rendszerszintű korrupció sajátossága, hogy nem igazán van verseny a korrumpálni szándékozó cégek között a köz- beszerzések, pályázati pénzek, beruházási támogatások, adókedvezmé­nyek stb. elnyeréséért. A „normál” korrupció esetében ezekért több cég versenyez, egy vagy több közülük megpróbálkozhat a döntéshozók megkenésével, de a végkimenetel bizonytalan. A túszul ejtett államban a túszejtő (gazdasági, politikai) érdekcsoportok által jelölt vagy ellenőr­zött, befolyásolt emberek itják a törvényeket és a pályázati kiírásokat, ők bírálják el az ajánlatokat, így a végeredmény tekintetében szinte biz­tosra lehet menni. Nincs versengés, inkább a piac felosztása, a feltételek a túszejtőkre vannak szabva, persze többnyire törvényesen, értsd a tör­vény betűjét betartva. így a beavatottak számára nincs meglepetés, ők előre tudják, ki nyer. Most is ez történt, és valószínűleg csak azért lett belőle botrány, mert a teljesen gátlástalan, telhetetlen, de emellett eléggé dilettáns Danko-féle SNS rendezésében ment a dolog. Annyira telhetetlenek voltak, hogy az összes pénzt az utolsó centig a haveri cégeknek szánták, az egyetemek, a tudományos akadémia intézetei, a valódi kutatással foglalkozó, igazi szakemberekkel rendelkező cégek egy kerek nullát kaptak volna. Eköz­ben dilettáns módon kinyomozhatatlan postaládacégek, pár fős, kis for­galmú, korábban tudományos kutatással soha nem foglalkozó vállalatok lettek kiválasztva, voltak, amelyek csak pár nappal a pályázás előtt írták hozzá a cégnyilvántartásban a profiljukhoz, hogy kutatás-fejlesztéssel is foglalkoznak. Ráadásul az elbírálók vagy pártokhoz köthetők, vagy gyakran egész más szakterületekről voltak. Azt azért ne mondja senki, hogy egy kardiológus szakavatott döntést hozhat az acélipar fenntartha­tóságáról szóló 23 milliós projektről... Úgy fest, arra azért ügyeltek Danko emberei a minisztériumban, hogy Smerhez köthető vállalkozóknak is jusson az összegből, de arra vigyáz­tak, hogy Pellegrini miniszterelnök-helyettes hivatalát megkerüljék, ezért „véletlenül” egy nappal annak létrejötte előtt írták ki a két 600 millió eurós értékű pályázatot... Itt a botrány, az Európai Bizottság fi­gyelmeztető levelet írt, leállította a pénzek folyósítását, bejelentette, hogy a pályázatokat az unió csalás elleni hivatala (OLAF) fogja kivizs­gálni. Plavčan oktatási miniszter mégis maradt a helyén, de miért is mondatná le Danko, ha Kaliňák is a helyén van, Fico meg a Bonaparté­ból élvezi a kilátást. De ha lemondatná is Plavčant, mindenki tudja, hogy csak egy politikailag súlytalan sunyi bábu, a minisztériumot (mint az SNS összes tárcáját) nem a miniszter, hanem a Danko által kinevezett hivatalnoki klikk irányítja, őket meg Danko, távvezérléssel. És végtére is ugyanazt csinálják, mint a Smer, csak kevésbé körültekintően. Danko ezért inkább az emberek szociális helyzetének védelmezőjeként tetsze­legve csinál egy kormányválságot, csámcsogjon ezen a média, ne a lo­pásokat elemezze... A Danko menet Alighanem vaktöltényekkel lövöldözik a nemzeti párt elnöke E mlékeznek a John Mal- kovich menet című hollywoodi mozira? Abban egy manhattani felhőkarcolóban található rejtekaj- tón keresztül John Malkovich agyába lehet jutni. De hogy jön ez most ide? Hát úgy, hogy jól jönne egy ilyen rejtekajtó az SNS-vezér Andrej Danko fejébe. Mert minden jel arra utal, hogy a legújabb - s eddig legsúlyosabb - koalíciós válság magyarázata csakis és kizárólag ott található. Múlt hét csütörtökén még minden rendben volt. Igaz, hogy Dankót elővették a gyanús kutatási projek­tek miatt a koalíciós partnerek és a szóban forgó kiírást leállították, de ennyiben ki is merült a dolog. Plavčan oktatási miniszter fejéről szó sem esett, s még kevésbé az SNS felelősségéről. Mindenki újra kedélyesen belemosolygott a ka­merákba, s úgy tűnt, folytatódhat az uborkaszezon. Aztán valami történt. Hogy mi, azt csak a házelnök tudná meg­mondani, ha akarná. De nem akaija. A hivatalos indoklás teljesen ne­vetséges. És hiteltelen. Találgassunk hát. A bizonyos­sággal határos a valószínűsége, hogy a dolog a Plavčan-féle pro­jektekkel függ össze. Úgy tűnik, a múlt heti kánikula okozta ájulásból felocsúdó Danko ráeszmélt, hogy a haveri alapon kiosztott kutatási pénzek leállítása mégsem oké. Plá­ne úgy, hogy a kiszivárgott infor­mációk szerint az oktatásügyi mi­nisztériumot valójában az előző ciklusból ottmaradt smeres káderek irányítják. S pláne úgy, hogy a Smer ennél nagyságrendekkel nagyobb üzletekért sem kerül pellengérre. Mert még a Bastemák-ügy is csak a jéghegy csúcsa: a legnagyobb kor­mánypárt lassan egy évtizede hiz­lalja (degeszre) állami és uniós pénzekből a gazdasági holdudvarát. S a haja szála sem görbül. Különben is, Danko több kudar­cot volt kénytelen elviselni az utóbbi egy év során. Nem kapta meg a közmédiát, ami miatt kirobban­totta az első koalíciós miniválságot. Mi több, nem kapta meg az energe­tikai biznisz feletti felügyeletet sem. Csak arra volt képes, hogy kilökje a székéből az Árszabályozási Hivatal vezetőjét, de a posztra Fico szemte­lenül a saját emberét, Ľubomír Jah- náteket nyomta be, méghozzá füg­getlenjelöltként. Nem csoda, hogy Danko dühös. Többször láttuk már, hogy a nem­zetiek vezére nehezebben viseli a vereséget, mint a harmadik koalíci­ós partner, a Híd. Az is valószínű, hogy Danko többet akar: nagyobb befolyást, több beleszólást a fontos politikai döntésekbe. S persze na­gyobb részesedést a bizniszből. Az viszont nehezen elképzelhető, hogy Danko mindezért kockára tenné a kormányt. A párt népszerűsége hónapok óta 10% körül stagnál, s ebből a pozícióból nehezen indulna neki egy előreho­zott választásnak. Nagyon valószínű tehát, hogy Danko vak­töltényekkel lövöldözik, abban re­ménykedve, hogy a lövések zaja elég lesz ahhoz, hogy megijessze az ellenfelet. Gyakorolni a nyomást! HANGÁCSI ISTVÁN A R2-es gyorsfor­rW galmi út nélkül Z-A M nincs jövője a Lo- JL mk m Á sonctól Kassáig teijedő régiónak. Az itt élő magya­rok, szlovákok és romák kitartó nyo­másgyakorlása híján pedig az R2 gyors megvalósítására sincs sok esély. Az idei nyár slágertémája lett az R2-es jövője, amelyről sok mindent elmondtak, csak azt nem, hogy az érintett régiók lakóit mennyire kö­zömbössé tette már az egész történet. Tény, hogy eddig minden pozsonyi kormányzat csak mellékesen foglal­kozott az R2-vel és az érintett régiók fejlesztésével. Eközben majd hu­szonnyolc év alatt a gömöriek és nógrádiak csak négyszer adták tud­tára a nyilvánosságnak elégedetlen­ségüket. Pedig akad jó pár külföldi példa, amelyek inspirálóak lehetné­nek a helyiek számára, hogy hogyan lehet sikeresen nyomást gyakorolni a politikai vezetésre. Az elmúlt években a francia gaz­dák tüntetéseinek híre többször be­járta a világsajtót. Napokon keresztül országszerte akadályozták a közúti forgalmat, utcára vonultak és folya­matosan kényszerhelyzetbe hozták a hatóságokat. így adták tudtára a kor­mányzatnak: a francia mezőgazdaság jövőjéről nekik is van véleményük, amelyet Párizs nem hagyhat figyel­men kívül. El is érték a céljukat. Egy másik izgalmas példa a brit autóút-ellenes civil mozgalmak te­vékenysége, amelyek az 50-es évektől kezdve országszerte jelen­tős eredményeket értek el. Főképp az építkezések környezetre gyako­rolt hatásai ellen léptek fel, valamit a vasúti közlekedés fejlesztését kí­vánták elérni. Egyik követelésük sem volt alaptalan és nem maradt eredménytelen. Ám nehogy azt gondolja a kedves olvasó, hogy a francia gazdák és a brit környezetvédők a semmiből voltak képesek elérni ilyen ered­ményeket. Arrafelé a nyomásgya­korlás módszereinek történelmi hagyománya van, ezáltal a politikai szereplők is másként érzékelik a la­kosság ellenállását. A véres tapasz­talatokat a 18. és 19. századi forra­dalmak és munkásmozgalmak tün­tetései révén szerezték meg, ame­lyek tanulságai így a brit és a francia politikai kultúra részévé váltak. Eközben mi, itt Szlovákiában, teljesen más fejlődési utat jártunk be. Ritkán emeljük fel a szavunkat és megyünk az utcára, s egyebek mellett ezért sem vesznek minket komolyan a politikusaink és veze­tőink. Ráadásul, mintha még min­dig valamiféle jótevőként tekinte­nénk az államra, amelytől a problé­máink felismerését és a megoldási lehetőségeket várjuk. Eközben pe­dig az állampolgárok jobbára csak a fejlemények passzív szemlélői. Holott aktív részvételünk nélkül aligha születhet olyan végered­mény, amely az érdekeinket tük­rözné. Ezért elismerés illeti azokat a civileket, akik a közelmúltban többször is tüntettek az R2-esért, mert képesek voltak a cél érdeké­ben összefogni. A mindenkori kormányainktól túl sok ígéret hangzott el a nógrádi, gö- möri gyorsforgalmi úttal kapcsolat­ban, de kézzel fogható eredmény alig van. De látszik, hogy már kezd betelni a pohár, hiszen ritkán állnak ki a szlovákok, a magyarok és a ro­mák egységesen egy cél érdekében. Ráadásul tették ezt közös felisme­résből, félretéve politikai meggyő­ződésüket és egymás iránti ellenér­zéseiket. Ez mindenképp előrelépés, amelyre hosszabb távon is lehet építeni. Márpedig nem ez az egyet­len dolog, melynek érdekében széleskörű társadalmi nyomást kel­lene gyakorolni az épp aktuális po­zsonyi kormányzatra. A szerző a Méltányosság Politi­kaelemző Központ munkatársa CZAJLIK KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents