Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-08 / 182. szám, kedd
8 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2017. augusztus 8. | www.ujszo.com A Fico-rendszer állatorvosi lova GÁLZSOLT hogy loptak Mečiar alatt, úgy lopnak Dzurinda alatt is - mondta egykor Robert Fico. Most már bátran hozzátehetjük: de sosem loptak még el olyan sokat, mint a Fico-kormányok alatt, ahol a közpénzek szisztematikus szétlopása a túszul ejtett állam rendszerének szerves része. A korrupció mértéke azért haladhatott meg minden korábbi szintet, mert Fico példátlanul hosszú ideje van hatalmon (összesen csaknem egy évtizede), példátlan nagy forrásokkal gazdálkodik (jól megy a gazdaságnak és soha nem látott mértékű uniós források áramlanak a büdzsébe) és szintén példátlan, ahogy az egész közszférát behálózó tökélyre fej lesztett korrupciós gépezet jött létre. Horizontálisan (az összes minisztériumban, szinte minden állami intézményben) és vertikálisan, lentről felfelé, egészen a miniszterelnök személyéig. A harmadik Fico-kabinet első nagy korrupciós botránya, az oktatási minisztérium által tudományos munkára és kutatás támogatására kiírt, uniós alapokból finanszírozandó pályázatai állatorvosi lóként mutatják a rendszer összes betegségét. A túszul ejtett államban a rendszerszintű korrupció sajátossága, hogy nem igazán van verseny a korrumpálni szándékozó cégek között a köz- beszerzések, pályázati pénzek, beruházási támogatások, adókedvezmények stb. elnyeréséért. A „normál” korrupció esetében ezekért több cég versenyez, egy vagy több közülük megpróbálkozhat a döntéshozók megkenésével, de a végkimenetel bizonytalan. A túszul ejtett államban a túszejtő (gazdasági, politikai) érdekcsoportok által jelölt vagy ellenőrzött, befolyásolt emberek itják a törvényeket és a pályázati kiírásokat, ők bírálják el az ajánlatokat, így a végeredmény tekintetében szinte biztosra lehet menni. Nincs versengés, inkább a piac felosztása, a feltételek a túszejtőkre vannak szabva, persze többnyire törvényesen, értsd a törvény betűjét betartva. így a beavatottak számára nincs meglepetés, ők előre tudják, ki nyer. Most is ez történt, és valószínűleg csak azért lett belőle botrány, mert a teljesen gátlástalan, telhetetlen, de emellett eléggé dilettáns Danko-féle SNS rendezésében ment a dolog. Annyira telhetetlenek voltak, hogy az összes pénzt az utolsó centig a haveri cégeknek szánták, az egyetemek, a tudományos akadémia intézetei, a valódi kutatással foglalkozó, igazi szakemberekkel rendelkező cégek egy kerek nullát kaptak volna. Eközben dilettáns módon kinyomozhatatlan postaládacégek, pár fős, kis forgalmú, korábban tudományos kutatással soha nem foglalkozó vállalatok lettek kiválasztva, voltak, amelyek csak pár nappal a pályázás előtt írták hozzá a cégnyilvántartásban a profiljukhoz, hogy kutatás-fejlesztéssel is foglalkoznak. Ráadásul az elbírálók vagy pártokhoz köthetők, vagy gyakran egész más szakterületekről voltak. Azt azért ne mondja senki, hogy egy kardiológus szakavatott döntést hozhat az acélipar fenntarthatóságáról szóló 23 milliós projektről... Úgy fest, arra azért ügyeltek Danko emberei a minisztériumban, hogy Smerhez köthető vállalkozóknak is jusson az összegből, de arra vigyáztak, hogy Pellegrini miniszterelnök-helyettes hivatalát megkerüljék, ezért „véletlenül” egy nappal annak létrejötte előtt írták ki a két 600 millió eurós értékű pályázatot... Itt a botrány, az Európai Bizottság figyelmeztető levelet írt, leállította a pénzek folyósítását, bejelentette, hogy a pályázatokat az unió csalás elleni hivatala (OLAF) fogja kivizsgálni. Plavčan oktatási miniszter mégis maradt a helyén, de miért is mondatná le Danko, ha Kaliňák is a helyén van, Fico meg a Bonapartéból élvezi a kilátást. De ha lemondatná is Plavčant, mindenki tudja, hogy csak egy politikailag súlytalan sunyi bábu, a minisztériumot (mint az SNS összes tárcáját) nem a miniszter, hanem a Danko által kinevezett hivatalnoki klikk irányítja, őket meg Danko, távvezérléssel. És végtére is ugyanazt csinálják, mint a Smer, csak kevésbé körültekintően. Danko ezért inkább az emberek szociális helyzetének védelmezőjeként tetszelegve csinál egy kormányválságot, csámcsogjon ezen a média, ne a lopásokat elemezze... A Danko menet Alighanem vaktöltényekkel lövöldözik a nemzeti párt elnöke E mlékeznek a John Mal- kovich menet című hollywoodi mozira? Abban egy manhattani felhőkarcolóban található rejtekaj- tón keresztül John Malkovich agyába lehet jutni. De hogy jön ez most ide? Hát úgy, hogy jól jönne egy ilyen rejtekajtó az SNS-vezér Andrej Danko fejébe. Mert minden jel arra utal, hogy a legújabb - s eddig legsúlyosabb - koalíciós válság magyarázata csakis és kizárólag ott található. Múlt hét csütörtökén még minden rendben volt. Igaz, hogy Dankót elővették a gyanús kutatási projektek miatt a koalíciós partnerek és a szóban forgó kiírást leállították, de ennyiben ki is merült a dolog. Plavčan oktatási miniszter fejéről szó sem esett, s még kevésbé az SNS felelősségéről. Mindenki újra kedélyesen belemosolygott a kamerákba, s úgy tűnt, folytatódhat az uborkaszezon. Aztán valami történt. Hogy mi, azt csak a házelnök tudná megmondani, ha akarná. De nem akaija. A hivatalos indoklás teljesen nevetséges. És hiteltelen. Találgassunk hát. A bizonyossággal határos a valószínűsége, hogy a dolog a Plavčan-féle projektekkel függ össze. Úgy tűnik, a múlt heti kánikula okozta ájulásból felocsúdó Danko ráeszmélt, hogy a haveri alapon kiosztott kutatási pénzek leállítása mégsem oké. Pláne úgy, hogy a kiszivárgott információk szerint az oktatásügyi minisztériumot valójában az előző ciklusból ottmaradt smeres káderek irányítják. S pláne úgy, hogy a Smer ennél nagyságrendekkel nagyobb üzletekért sem kerül pellengérre. Mert még a Bastemák-ügy is csak a jéghegy csúcsa: a legnagyobb kormánypárt lassan egy évtizede hizlalja (degeszre) állami és uniós pénzekből a gazdasági holdudvarát. S a haja szála sem görbül. Különben is, Danko több kudarcot volt kénytelen elviselni az utóbbi egy év során. Nem kapta meg a közmédiát, ami miatt kirobbantotta az első koalíciós miniválságot. Mi több, nem kapta meg az energetikai biznisz feletti felügyeletet sem. Csak arra volt képes, hogy kilökje a székéből az Árszabályozási Hivatal vezetőjét, de a posztra Fico szemtelenül a saját emberét, Ľubomír Jah- náteket nyomta be, méghozzá függetlenjelöltként. Nem csoda, hogy Danko dühös. Többször láttuk már, hogy a nemzetiek vezére nehezebben viseli a vereséget, mint a harmadik koalíciós partner, a Híd. Az is valószínű, hogy Danko többet akar: nagyobb befolyást, több beleszólást a fontos politikai döntésekbe. S persze nagyobb részesedést a bizniszből. Az viszont nehezen elképzelhető, hogy Danko mindezért kockára tenné a kormányt. A párt népszerűsége hónapok óta 10% körül stagnál, s ebből a pozícióból nehezen indulna neki egy előrehozott választásnak. Nagyon valószínű tehát, hogy Danko vaktöltényekkel lövöldözik, abban reménykedve, hogy a lövések zaja elég lesz ahhoz, hogy megijessze az ellenfelet. Gyakorolni a nyomást! HANGÁCSI ISTVÁN A R2-es gyorsforrW galmi út nélkül Z-A M nincs jövője a Lo- JL mk m Á sonctól Kassáig teijedő régiónak. Az itt élő magyarok, szlovákok és romák kitartó nyomásgyakorlása híján pedig az R2 gyors megvalósítására sincs sok esély. Az idei nyár slágertémája lett az R2-es jövője, amelyről sok mindent elmondtak, csak azt nem, hogy az érintett régiók lakóit mennyire közömbössé tette már az egész történet. Tény, hogy eddig minden pozsonyi kormányzat csak mellékesen foglalkozott az R2-vel és az érintett régiók fejlesztésével. Eközben majd huszonnyolc év alatt a gömöriek és nógrádiak csak négyszer adták tudtára a nyilvánosságnak elégedetlenségüket. Pedig akad jó pár külföldi példa, amelyek inspirálóak lehetnének a helyiek számára, hogy hogyan lehet sikeresen nyomást gyakorolni a politikai vezetésre. Az elmúlt években a francia gazdák tüntetéseinek híre többször bejárta a világsajtót. Napokon keresztül országszerte akadályozták a közúti forgalmat, utcára vonultak és folyamatosan kényszerhelyzetbe hozták a hatóságokat. így adták tudtára a kormányzatnak: a francia mezőgazdaság jövőjéről nekik is van véleményük, amelyet Párizs nem hagyhat figyelmen kívül. El is érték a céljukat. Egy másik izgalmas példa a brit autóút-ellenes civil mozgalmak tevékenysége, amelyek az 50-es évektől kezdve országszerte jelentős eredményeket értek el. Főképp az építkezések környezetre gyakorolt hatásai ellen léptek fel, valamit a vasúti közlekedés fejlesztését kívánták elérni. Egyik követelésük sem volt alaptalan és nem maradt eredménytelen. Ám nehogy azt gondolja a kedves olvasó, hogy a francia gazdák és a brit környezetvédők a semmiből voltak képesek elérni ilyen eredményeket. Arrafelé a nyomásgyakorlás módszereinek történelmi hagyománya van, ezáltal a politikai szereplők is másként érzékelik a lakosság ellenállását. A véres tapasztalatokat a 18. és 19. századi forradalmak és munkásmozgalmak tüntetései révén szerezték meg, amelyek tanulságai így a brit és a francia politikai kultúra részévé váltak. Eközben mi, itt Szlovákiában, teljesen más fejlődési utat jártunk be. Ritkán emeljük fel a szavunkat és megyünk az utcára, s egyebek mellett ezért sem vesznek minket komolyan a politikusaink és vezetőink. Ráadásul, mintha még mindig valamiféle jótevőként tekintenénk az államra, amelytől a problémáink felismerését és a megoldási lehetőségeket várjuk. Eközben pedig az állampolgárok jobbára csak a fejlemények passzív szemlélői. Holott aktív részvételünk nélkül aligha születhet olyan végeredmény, amely az érdekeinket tükrözné. Ezért elismerés illeti azokat a civileket, akik a közelmúltban többször is tüntettek az R2-esért, mert képesek voltak a cél érdekében összefogni. A mindenkori kormányainktól túl sok ígéret hangzott el a nógrádi, gö- möri gyorsforgalmi úttal kapcsolatban, de kézzel fogható eredmény alig van. De látszik, hogy már kezd betelni a pohár, hiszen ritkán állnak ki a szlovákok, a magyarok és a romák egységesen egy cél érdekében. Ráadásul tették ezt közös felismerésből, félretéve politikai meggyőződésüket és egymás iránti ellenérzéseiket. Ez mindenképp előrelépés, amelyre hosszabb távon is lehet építeni. Márpedig nem ez az egyetlen dolog, melynek érdekében széleskörű társadalmi nyomást kellene gyakorolni az épp aktuális pozsonyi kormányzatra. A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa CZAJLIK KATALIN
