Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)
2017-07-27 / 172. szám, csütörtök
Úgy általában... volna © © © (egyébként ha S okszor úgy kezdődött a nap, hogy „sürgősen beszélnem kell Norbert- tel”. Na jó, de még csak reggel 9 van, az még túl korai, tehát várok.. Végre 11 óra, hívom a belső vonalon. Nem veszi... Hívom a mobilján. Többszöri csöngetés után felveszi:- Halló, Norbert, még ágyban?- Ennyi órakor?! Ugyan, hogy gondolja?!- Sürgősen találkoznunk kell, kérem, jöjjön azonnal!- ... még csak most iszom a reggeli kávémat... itthon... Hát, ez van. Várok tovább. Csak azt nem értem még U év után sem, hogyan lehet ilyen sokáig szöszmö- tölni reggelenként? U.i.: tudom, ha most lenne lehetősége folytatni ezt a kis diskurzust, akkor kiegészítené azzal, hogy „hát igen, de az igazgatónő már megint eszik, amikor velem telefonál”. S ez bizony így volt igaz. Vegye ezt a bizalom jelének. Más fülébe nem csámcsogtam emlékszik, akkor mindig elnézést szoktam kérni, sőt az volt az első, hogy bevallottam, már megint eszem telefonálás közben) Személyes üzenet 1) Távozása kapcsán az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Hogy miért sír, azt most nem részletezem. De hogy miért nevet? Szinte látom magam előtt, ahogy reggelente (nem 11 órakor! ©) kötögeti az „imádott” nyakkendőjét. Azt hiszem, utoljára az Új Szó-bálon láttam öltönyben, no meg most, amikor a minisztériumi meghallgatásról megjelentek a fotói. Megyek látogatóba az új hivatalába! Majd mielőbb küldjön időpontjavaslatokat. Köszönöm. Ja, és ne felejtse, hogy koffe- inmentes kávét iszom, leginkább Ricorét. © 2) El ne felejtsem! Hány darab Új Szót és Vasárnapot fizet majd elő a hivatala? Esetleg küldjék információt előfizetői akcióról? Pl. hogy mikor adunk ajándékba nyakkendőtűt, kézi permetezőt, lábmelegítőt vagy egyéb hasznos dolgot egész éves előfizetésért. 3) Örülök, hogy együtt dolgozhattam Önnel. Köszönöm a kritikát, a segítő szándékot, a megértést, az együttműködést, amit kaptam Öntől. Sok sikert és jó egészséget! Edit
