Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)
2017-07-27 / 172. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2017. július 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR A németek begurultak Újabb alkalom adódott, hogy az EU erőt mutasson FELEDY BOTOND A török államfő, Recep Tayyip Erdogan személyesen nácizta le Angela Merkel német kancellárt. A retorika jól mutatja: a kapcsolatok mostanra alaposan megromlottak. Tavaly az őt kifigurázó német komikust, Böhmermannt perelte be Erdogan, ami már szokatlan lépésnek számított. Azóta, idén februárban a Die Welt tudósítóját fogták el, majd májusban egy másik német újságírót tartóztattak le, amiről elfelejtettek szólni a német hatóságoknak. Ez pedig minden alapvető konzuli joggal ellentétes lépés volt. Végül a civil szervezetek vegzálá- sának nagy hullámában újabb németeket, köztük Peter Steudtner emberi jogi aktivistát helyezték vizsgálati fogságba. Eközben az Incirlik légi bázisra nem engedték be a német parlamenti képviselőket. E déltörök bázis az, amelyet a NATO-erők, így német katonák is nagy számban használnak. Meglehetősen udvariatlan gesztus volt ez is. Ugyanakkor tény, hogy több európai ország sem engedett be török minisztereket a választási kampány során. Ennek az indoka az a komoly félelem, amely szerint az európai török közösségeket Erdogan nemcsak saját belpolitikai céljaira, hanem zsarolásra is használhatja: vajon hogyan szavaznak az adott európai országban, vajon mely nagyobb politikai erővel állítja őket szembe, ki mellé sorakoztathatok fel? Ez a beavatkozás több országot érint. Hollandia, Ausztria és Németország is akadályozták az elnök számára teljhatalmat hozó népszavazás kampányát a saját területükön. Mindez pedig azután a tavalyi puccskísérlet után, amelynek következményeként tízezrek veszítették el állásukat, útlevelüket vagy szabadságukat. Elképesztő megtorlási hullám söpört végig az országon, az oktatást - Fetullah Gül vélt iskolahálózatát - az igazságügyet és rendvédelmet külön érintette e tizedelés. A német-török kapcsolaton az sem segített, hogy több magas beosztású török katona épp Németországban kért menedéket. A múlt héten Németország néhány látványosabb szankcióra szánta el magát: felvetették több pénzcsatoma befagyasztását, exportellenőrzéseket és egyebek mellett a turisták számára nem biztonságos országgá nyilvánították Törökországot. A törökök eközben kapták az uniós csatlakozási támogatásokat is, több milliárd euró volt előirányozva erre, a menekültmegállapodásban előírt 3 milliárd eurón felül is. Óriási pénzek, amelyek megtérülése legalábbis erősen kérdéses. Most újabb alkalom adódott arra, hogy Európa, Németország vezetésével, egy szomszédságában kialakult konfliktusban erőt mutasson, ne csak beszéljen. Ez messze túlmutat a német-török viszony kérdésén, és fontos lenne, hogy néhány jól irányzott, határozott lépéssel ne csak Ankarának mutassuk meg Európa erejét, hanem ebből több környező ország is megfelelő következtetést vonhasson le. Semmi gond, Peter! Én évek óta nem válaszolok a kérdésekre, aztán nézd, hol vagyok! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Balog miniszter dilemmája rr szinte volt a meglepetés O Farkas Brigitta, arozsnyói iskola roma gyerekekkel foglalkozó pedagógiai asszisztense és Viola Roman páska- házi polgármester arcán, mikor a gombaszögi táborban a romákról szóló panelbeszélgetésen feltették nekik a kérdést, cigány vagy inkább magyar identitásúnak érzik-e magukat. Mert ők úgy érzik, magyar cigányok. így, szétválaszthatatlanul. Nem akarnék tanúja lenni, ha Balog Zoltán magyar emberminiszter tusványosi mélyfilozófiai dilemmájával szembesítené őket valaki, nevezetesen, hogy vajon erőforrások ők, avagy tehertételnek érzik-e magukat. Kíváncsi vagyok, fel memé-e tenni nekik valaki a kérdést pirulás nélkül. Őszintén szólva nem tudom, hogy tehertétel avagy erőforrás-e a magyar kormány számára egy olyan emberierőforrás-miniszter, aki számára nem egyértelmű, hogy a határon túli magyar romák erőforrást jelentenek. De ami rosszabb, azt sem tudom eldönteni, hogy simán alkalmatlan, vagy rosszindulatúan rasszista egy olyan borsodi(!) származású miniszter, aki felelőssége teljes tudatában felveti ezt a dilemmát. Vagy csak megártott neki a tusványosi napsütés a szép kalapja ellenére, azért bukott ki a száján a mondat amolyan kurucinfós tempóban. A „romakérdés” ugyanis azért létezik évtizedek óta, azért húz hasznot belőle a politikum ocsmányab- bik fele, azért másznak fel a téma hátán a szélsőséges bohócok egészen a parlament kapujáig, mert a romákat tehertételnek tekinti a társadalom. S aromák lassan elvesztik a maradék önbizalmukat is, fokozatosan tényleg belekényszerülnek Balog Zoltán mérlegének „tehertétel” feliratú serpenyőjébe. Még azok is, akik még remélték, hogy kemény munkával elért eredményeiket nem árnyékolja be a társadalom szeméI 7 Polak, Wf gier CZAJLIK KATALIN P olak, W?gier, dwa bratanki, i do szabii, i do szklanki (azaz Lengyel, magyar-kétjóbarát, együtt harcol, s issza borát). Ki ne ismerné a mondókát, amely az utóbbi hónapokban bizarr aktualitást nyert. A lengyel ultrakonzervatív Jog és Igazságosság (PiS) 2015-ös győzelme óta ugyanis egyre inkább kezd az Orbán Viktor vezette Fidesz nyomdokaiba lépni, s térségünkben meghonosítani Orbán álmát az illiberális demokráciáról. Magyarországhoz hasonlóan ott is a közmédia bedarálásával kezdték, s most a bírói ágat próbálják az uralmuk alá vetni, egyelőre, szerencsére sikertelenül. A tervnek meglepő módon az az Andrzej Duda államfő vetett gátat, aki egyébként szintén a PiS jelöltje. Vétójához bizonyosan nagyban hozzájárult a lengyelek felháborodása, amelynek kellőképpen hangot is adtak a köztereken. Ebben viszont már merőben eltér a lengyelországi és magyarországi valóság. Magyarországon ugyanis, ha volt is közfelháborodás a kormány egy-egy „illiberális” lépésén (legutóbb például a lex CEU-n), azt a hatalom teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. így aztán Orbán zavartalanul valósíthatja meg álmát, hiszen a Fideszen belül sem akad egy Duda-féle partizán, aki ellen merne szegülni a vezér döntésének. Orbán persze már jelezte, az ő szavazatára aztán ne számítson az EU, amely megpedzette, válaszlépéseket fontolgat Varsóval szemben a demokráciával ellentétes magatartásáért. Hogyan viszonyuljunk azonban az egészhez, mi határon túli magyarok? Bizonyára itthon is van elég támogatója az Orbán-féle illiberális demokráciának, amely a klasszikus konzervatív értékeket ötvözi bizonyos autoritárius jegyekkel. A vidéki, hagyományos értékeket valló lakosságnak - s a felvidéki magyarság zömében ilyen - nyilvánvalóan szimpatikus lehet a nemzet-haza-család fogalmai köré épülő politika. Igen ám, csak nem árt arra is figyelni, milyen haza, s milyen nemzet az, amiről az illiberális demokraták beszélnek. Az ő olvasatukban ugyanis a többségi vagy államalkotó nemzetek jogai az elsőbbrendűek, s a „haza”, az az ő hazájuk. A többségitől eltérő értékek, gondolkodásmódok távol állnak, sőt, ellenségesnek számítanak, ettől illiberális a rendszer. Mi pedig, akárhogy is vesszük, kisebbség vagyunk; a másság, a többségtől eltérő értékek képviselői. Ezért törvényszerű, hogy az illiberális gondolkodásban sok tér nem jut nekünk. Ezt az orbáni irányvonal hazai imádói persze nem hajlandók figyelembe venni, ahogyan azt sem, hogy a kisebbségeknek jogaik gyakorlása és kiszélesítése szempontjából mindenhogy a liberális demokrácia a legkedvezőbb keret. Nem árt észben tartanunk ezt, ha a V4-es országokon belül zajló eseményeket nézzük, s azon töprengünk, vajon a liberális vagy illiberális irányvonalnak drukkoljunk-e. FIGYELŐ Elítélték a német iszlamistát Németországban terrorizmus támogatása miatt öt és fél év szabadságvesztésre ítélték tegnap az ország egyik legismertebb szélsőséges iszlamistáját. Sven Lau egy, az Iszlám Államhoz közel álló Szíriái dzsihádista csoport német- országi kapcsolattartója volt, és segített a szervezet oldalán Szíriában harcolni kívánó szélsőségeseknek. A 36 éves, korábban tűzoltóként dolgozó német férfi először 2014-ben keltett feltűnést, amikor Wuppertalban úgynevezett saría rendőrséget állított fel. Az önjelölt erkölcsrendészek Sharia Police feliratú láthatósági mellényükben játéktermekben, török üzletekben, szoláriumokban jelentek meg 2014. szeptember 3-án. Felszólították a tulajdonosokat és vendégeket, hogy ne fogyasszanak alkoholt, és tartózkodjanak a szerencsejátékoktól. (MTI) ben a bőrszínük. Még azok is, akik azt hitték, áttörték a plafont, és esetleg visszaadhatnak valamit a közösségüknek, döbbenten szembesülhetnek azzal, hogy minden igyekezetük ellenére nem mások, csak egy balogi dilemma. Tehertétel vagy erőforrás. Balognak, a magyar kormánynak, de a szlovákiai magyar politikumnak és az egész szlovákiai magyarságnak azt kell tudatosítania és felismernie, hogy a magyar cigányok nélkül nem áll mellettünk a számok ereje. Nélkülük soha nem volt, és soha nem is lesz elképzelhető és életképes az a közösség, amit szlovákiai magyarságnak nevezünk. Közösséget kell vállalnunk a magyar identitású cigányokkal (cigány identitású magyarokkal). Ha ezt nem tesszük meg, marad számunkra az önként vállalt etnikai gettó. És közölni kell Magyarországgal: ha támogatni akarjátok a határon túli magyarságot, akkor mindenkit támogassatok. Vagy senkit sem. Mert erről szól a közösség. S ebből kiindulva kell felépíteni azt a programot, ami valóban segíthet. Együtt kell kitalálni, hogyan zárkóztassuk fel a nyomorból érkező gyerekeket egy iskolában a középosztálybeli gyerekekkel, hogyan gyógyítsunk meg egy haldokló, vergődő, agonizáló generációt ahelyett, hogy lenézzük, megalázzuk őket, és a bőrszínüket vizsgálgatjuk. Őszintén, áldozatot vállalva. Mert akár tetszik, akár nem, közös a sorsunk. FINTA MÁRK
