Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)
2017-07-22 / 168. szám, szombat
Győrffy Ákos tárcája a Szalonban 2017. július 22., szombat, 11. évfolyam, 29. szám Keď prišli pre mňa už všetci mlčali, Keď odmietli utečencov mlčal som. Amikor..., 2016, Sznf tér, Pozsony, résztvevők: Cséfalvay András, Daniel Dida, Koronczi Dávid, Denis Kozerawsky, Németh Ilona, Martin Toldy (Fotó: Anton Kajan) S 4» | i £ľäil.\!F*wl 1 Keď vraždili L Židov - ' j mlčal som. SLj Keď deportovali 1 SOBÍ Keď mlátili |M Keď napádali * PHH homosexuálov - J ffijjjg, Maďarov - ^ Is-r mlčal som. Rómov- « mlčal som. ggg "»mlčal som. j azdag, bár messze nem lezárt életmű, nemzetközi kontextusban is releváns munkásság, „ütős”, olykor kellemetlen kérdéseket is feszegető munkák sora, szerteágazó érdeklődés, mediális sokszínűség - recenzens legyen a talpán, aki képes Németh Ilona művészetéről néhány flekken értekezni. Annyit talán a kezdő Németh llo- na-fanok is tudnak, hogy a művész pályája kezdetén - a '90-es évek legelején - a festészet felől indult, emellett jó ideig könyvillusztrációval is foglalkozott, majd fokozatosan konceptuális ihletésű és intermediális megoldásokat alkalmazó munkái (mindenekelőtt installációi) váltak egyre meghatározóbbá. Ha mindenáron ki kellene emelnünk egyeden vonást, ami Németh Ilona munkáira jellemző, az egyfajta „hallgatag beszédesség” Sorozatunk a szlovákiai magyar képzőművészet kiemelt alkotóiról Németh Ilona A szavak és a dolgok hallgatag beszédességi lenne, melynek lényege, hogy az adott munkában képződő gondolatiság minél inkábh sallangmentesen, a lehető legkevesebb narratív cicoma, toldalékszerű gesztus és felesleges szimbólum igénybevételével rajzolódjon ki. Többfunkciós nő, 1996 Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest Mi ián terem az installáció? Szóljunk azért pár szót arról is, hogy mégis mi fán terem ez az installáció-dolog, hiszen ez az a kifejezési forma, amely a művész pályájára a legjellemzőbb. Bár egy tág és képlékeny fogalomról van szó, az biztos, hogy az installáció egy olyan (néha csak ideig-óráig létező) háromdimenziós objektum vagy tárgyegyüttes, amely érezhetően reagál az őt körülvevő (kiállító)tér- re, sőt tulajdonképpen valamelyest témává is emeli azt. Emellett fittyet hány a klasszikus értelemben vett szobrászat megszokásaira és hierarchiáira (hogy ugyebár van a talapzat meg maga a szobortest, amelynek illik kőből, fából vagy fémből lennie). Egy szó mint száz, az installáció nem egy érintheteden, tisztes távolságból szemlélendő, mintegy virtuális vitrinbe zárt atrefaktum, hanem egy olyan alkotás, melyet nem ritkán igenis szabad, sőt egyenesen elvárt, hogy használatba vegyünk, hogy megfogjuk, rálépjünk,-beleüljünk, belehallgassunk. Az installáció mindemellett a Exhibition Room 1., 1998 speciálisan „belakott” (és ezáltal újraértelmezett) térről is szól, melyben nézőjével, használójával közösen foglal helyet, és ami így korántsem csak a távolságtartó szemlélődés anyagtalan, neutrális terepe. Megcsináltságát tekintve lehet talált tárgyak összessége vagy éppen egy nagy műgonddal kivitelezett térbeli alakzat (és persze még rengeteg minden más, gondoljunk csak az anyag- talanság határán lebegő hang- és videoinstallációkra) - ami pedig a puszta matériát illeti, itt aztán pláne nincsenek korlátok. Fontos, hogy maga a kivitelezés sok esetben (gyakran Németh Ilonánál is) nem feltédenül a művész dolga. Ami igazán számít, az a koncepció, mondjuk így, hogy a kiérlelt, kontextusában is végiggondolt ödet, illetve a precízen megrajzolt vázlatterv. Az objektum, a prototípus legyártásával akár egy mesterembert is meg lehet bízni. A nőiségről beszél Mindez igen szépen kirajzolódik a Többfunkciós nő című installáción is, amely Németh korai alkotói szakaszának egyik legemble- matikusabb műve. Egy érzékien vörös, bársonybevonású nászágyról van szó, melyre mint a nősiég, a nőként való lét (a női testbe való bezártság) metaforájaként is tekinthetünk. Az első ránézésre igencsak hallgatag és letisztult alkotás már vízszintes meghatározottsága révén is egy könnyen birtokba vehető (projekciós) felületnek, egy vágyainkat kiszolgáló használati cikknek tűnhet. A lényegi mozzanat viszont csakis akkor tárul elénk, ha megreszkírozzuk, és odahajolunk, sőt akár ráülünk az élénkvörös matracra: az ágy testébe süllyesztett (némiképp sebhelyszerű) nyílásokból ugyanis ilyen-olyan hangfoszlányok szivárognak elő (sírás, gyermekdédel- getés, öröm, harag, lélegzés stb.) - a testbe vetett, ilyen-olyan biológiai-élettani folyamatoknak (és a sztereotip szerepfelfogásoknak) kiszolgáltatott nő különféle én-szeleteinek, szerepszemélyiségeinek megnyilvánulásai. Az objekt azáltal, hogy finoman és érzékletesen eljátszik közelség és távolság, szemlélődés és birtokbavétel fogalompárjaival, valamint a szemlélő és a szemlélt tárgy közt képződő, izgalmasan bonyolult hierarchiákkal és mentális sablonokkal, végső soron sokkal árnyaltabban, rétegzettebben képes a nőiség kérdéseiről beszélni, mint mondjuk egy hagyományos, a fér-
