Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)
2017-07-13 / 160. szám, csütörtök
KULTÚRA 8 2017. július 13. | www.ujszo.com Cápalesen fémketrecbe zárva Meghökkentő, leleményes végkifejletet hoz Johannes Roberts 47 méter című, az óceán mélyén játszódó mozija A lemerülés előtti izgatott pillanatok (Fotó: Continental film) TALLÓSI BÉLA Johannes Roberts 47 méter című mozija másfél érés vérfagyasztó izgalmat nyújt a forró nyárban. A napokban bemutatott film már-már fóbiát kiváltó, tengermélyen bonyolított borzongató történetet kínál, fehér cápákkal és nem várt, meglepő, a horror műfajában ritkán látható, leleményes befejezéssel. Steven Spielberg A cápa című, a műfaj klasszikusává vált 1975-ös remeke óta több filmes alkotó riogatott bennünket cápákkal a mozivászonról. A témát legutóbb (tavaly) Jaume Collet-Serra rendező A zátony című filmjével élesztette fel. A tengeri ragadozó nála egy dögös szörfös lányt vesz üldözőbe, aki egy parthoz közeli szirten lel menedéket, innen próbál úgy kijutni a szárazföldre, hogy kicselezze a támadóját. Az idei produkció Spielberg opusától és a múlt évi szörfös kalandtól is eltér egy lényeges momentumban; történetének magja nem a hullámokon vagy nem pár méterre a vízfelszín alatt, hanem az óceán fenekén, 47 méter mélyen bomlik ki a szemünk láttára és rettenetünkre. A film hivatalos leírásából és az előzetesből sok mindent megtudunk: egy amerikai testvérpár, Kate (Claire Holt) és Lisa (Mandy Moore) a mexikói tengerparton nyaral. Egy unalmas este bulizni indulnak. A nyüzsgő éjszakai bárban helybeli srácokkal ismerkednek meg. Az új hódolók, Benjamin (Santiago Se- gura) és Louis (Yani Gellman) a mulatozás kellős közepén meghökkentő javaslattal állnak elő: jó áron izgalmas kalandot kínálnak a lányoknak. Adrenalinemelő merülésre invitálják őket, amely során fémketrecbe zárva pár méterrel a felszín alatt testközelből leshetik meg a fehér cápák viselkedését. Kate azonnal rááll az ajánlatra, Lisa azonban vonakodik, tartva a helyzet veszélyességétől. Másnap mégis felkerekednek, és a fiúkkal kihajóznak a nyílt tengerre. A szórakozás a túlélésért folytatott gyötrelmes küzdelemmé változik: a drótkötél a merülés során elszakad, és a ketrecbe zárt lányok a tenger fenekére zuhannak. Egy vérbeli cápafan rohan ugyan megnézni a filmet, igazából azonban nem sokat remél tőle. Úgy gondolja: azután, hogy a cápamegfigyelő ketrec a tengerfenéken landol, világ- megváltó fordulatokat és sose látott megoldást nem igazán kínálhat a sötét mélybe (le)engedett sztori. Mi történhet ott lent, 47 méterrel a felszín alatt? El se hinnénk, mi minden! Van néhány ismert és csak némileg módosított, más filmekből visszaköszönő motívum, esemény ebben a horrorban - az „előjátékban” ugyanúgy, mint a cápatámadá- sos epizódokban. Végül is, a (mű)cápa méretén, a megvilágításon, a hangeffektusokon és a zenei aláfestésen kívül nem sok újat kínálhat a vérszagra gyülekező tengeri ragadozók rohamáról szóló filmek hosszú sorát gazdagító újabb opus. Ha már a zenét említettük, a 47 méterben roppant hatásos: nemcsak a kőkemény, fémes hangzású futamok, hanem a mélység misztikáját megteremtő, visszhangzó motívumok is kellően erősítik a látványt. FILMKOCKA 47 méter ■ Eredeti cim: 47 Meters Down ■ Szlovák cim: 47 metrov ■ Színes angol horror, 87 perc, 2017 ■ Rendező: Johannes Roberts ■ Forgatókönyvlró: Johannes Roberts, Ernest Riera ■ Operatőr: Mark Silk ■ Szereplők: Mandy Moore, Claire Holt, Matthew Modine, Yanl Gellman, Santiago Segura, Chris Johnson A film előzetesét megnézhetik az u)uo.oom-on. Johannes Robertsnek mégis sikerült jócskán kibővítenie a már kötelezőnek (műfaji sajátságnak) tűnő mintát. Jól eltalált sztorijának drasztikus helyzeteibe belefeledkezve azon kapjuk magunkat, hogy helyenként valami olyan kitartott rettenetét élünk át, mint amilyet a 127 óra című életrajzi dráma főhősének (James Franco) kiszabadulási kísérlete alatt. Másutt pedig - azzal, ahogy átragad ránk a klausztrofóbia érzete - olyasfajta tehetetlenséget érzünk, mint amilyen A fülke című film főszereplőjének (Colin Farrell) túlélési kísérletét végigkövetve hatalmasodik el rajtunk. Johannes Roberts azonban nemcsak a hatáskeltés bevált eszközeit alkalmazza eredményesen, a történet lezárásával sem átlagos. Meghökkent a megoldással. PENGE Nőnemű halálok A Sinkó Ervin-díjas Terék Anna harmadik verseskötetének megjelenésével elhozta nekünk a halott nőket. Ágazhat a cím sokfelé, nők, akik már nem élnek és nők, akik már életükben halottak. Sötét, soha nem múló fájdalmas jegyekkel felruházott sorsok, erős, határozott, lendületes, érzékenységében is tárgyias költői nyelv. Azt már a címéből sejthetjük, nem könnyű olvasmány. És ami nem könnyű, az értelemszerűen nehéz. Súlya van, és egy verseskötet esetében nagyon is jó ez. Könnyed öröm, hogy van súAYHAN GÖKHAN KRITIKAI ROVATA lya. Terék Anna könyvében több fiktív életrajz apró momentumaiba nyerhetünk betekintést, valóságosan, húst és vért nem kímé- lően. Rosszul végződő versmesék. Majdnem azt írtam: vérmesék. És ezzel sem tévedtem volna nagyot. Mindenkinek szánt gyászszalagos magánmonológok. A betegség és lehangoló környéke, a háború és következménye, a búcsú hagyta sok-sok megoldhatatlannak tűnő helyzet úgy vonul végig a köteten, mint annak idején a NATO-repülőgépek Jugoszlávia egén. „Néha itt olyan fehér/ fölöttünk az ég, /hogy az ember el se hiszi, /hogy van égfölötte. /.../ Pár hét alatt / megszokod a dörgést. / Anya szerint ez pont olyan, / mint mikor a kisbaba /az anyja szívverését hallja / állandóan maga körül a hasában. ” (Szarajevó). „ Apa azt ígérte, a háború után / majd elutazunk újra, / hogy megmutasson bennünket /a tengernek. /Csak egyelőre/ mégnem lehet tudni, /hol lesz a határ, /és melyik országba fog kerülni / apa tengere. ” (Apa tengere). A halott vagy épp a haldoklás egy- egy hűvösebb állomásán veszteglő nők testtapasztalatai jutnak előtérbe: a test mint tulajdon, a test mint jelenség járódik körül izgalmasan. Ezek a nők a saját testüket, a saját életüket állják körül. A nem túl kellemes élet is testté válik, mozgásban van, végül abbamarad a mozgás. Nincs tovább. Vége. Noha a kötetben a témák természeténél fogva egy-egy félmondat nagyon hatásvadász és nem mentes a drámai fokozást segítő, unalomig ismételt kellékektől, a hitelesség, bátran kimondható, egészében véve nem sérül. Egy- egy szöveg Domonkos Istvánt és Fehér Kálmánt idézi meg, de összességében a kötet van annyira eredeti, hogy ez a szabálytalan szépséghiba elbírható. Nem tudom, idén jelent-e meg a Halott nők című kötetnél jobb verseskönyv. Hajobb igen, eredetibb aligha. Terék Anna: Halott nők. Antal László illusztrációival. Fórum - Kalligram Kiadó, 2017. Értékelés: 8/10 Magukat alakítják az igaz történet hősei Alek Skarlatos, Anthony Sadler és Spencer Stone (Képarchívum) S a c ra m e nto. A hol lywood i filmiparban szokatlannak számító módon saját magukat fogják alakítani Clint East- wood új filmjében azok az amerikai fiatalemberek, akik 2015 nyarán megakadályoztak egy terrortámadást egy Amszterdamból Párizsba tartó vonaton. Az amerikai légierőnél szolgáló Spencer Stone két barátjával, az oregoni nemzeti gárdánál lévő Alek Skarlatosszal és Anthony Sadler civillel közösen ártalmatlanított egy marokkói férfit a Thalys szuperex- presszen. A marokkói lövöldözni kezdett, megsebesített három embert. A három férfit tettükért világszerte hősként ünnepelték, és Franciaországban, valamint hazájukban is magas kitüntetésben részesültek. Egy könyvet is írtak közösen az esetről. A Warner Bros. stúdió közleménye szerint a könyv nyomán készülő, The 15:17 to Paris cimű film munkálatai a héten kezdődnek. A történet a gyermekkoruktól kezdve mutatja be a három férfi életét egészen a terrortámadás megakadályozásának napjáig. A forgatókönyvet Dorothy Blýskal jegyzi, a film producerei között Eastwood, Tim Moore, Kristína Ri- vera és Jessica Meier neve olvasható. A többszörös Oscar-díjas Eastwood korábban is feldolgozott már a való életből vett hőstetteket. A Sully- Csoda a Hudson folyón című Oscar- jelölt filmje világszerte 240 millió dolláros bevételt hozott a mozikban. Az Amerikai mesterlövész című, ugyancsak megtörtént eseményeken alapuló filmjét pedig hat Oscarra jelölték, és 547 millió dollárért váltottak rá jegyet a nézők. Ezekben a filmekben azonban tapasztalt, jó nevű színészek játszották a főszerepeket: az Oscar-díjas Tom Hanks és az Oscar-jelölt Bradley Cooper. Hollywoodban ugyan gyakori, hogy a feldolgozott történetek valós szereplői is feltűnnek a mozivásznon egy-két perc erejéig, de arra nem nagyon akad példa az amerikai filmgyártás közelmúltbeli történetében, hogy rájuk bízzák a főszerepeket. A három férfinak nincsenek színészi tapasztalatai, habár a vonatos incidenst követően Skarlatos feltűnt a Dancing With the Stars című tévéműsorban. A Warner Bros. közleményéből nem derült ki, hogy a rendező és a stúdió miért döntött úgy, hogy Stone- ékkal forgatj a le a produkciót. (MTI)
