Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-30 / 150. szám, péntek
Egy óra YouTube-ot nézünk telefonról 101 ___________________________I Ö SSZEFOGLALÓ A tévén nézett videós tartalmak mennyisége majdnem megduplázódott egy év alatt, a szolgáltató szerint még bőven van hova nőni. Hatalmas látogatói és megtekintési számokat jelentett be a YouTube az idei VidConon. A 2010 óta minden évben megrendezett konferencián több száz online videós, illetve iparági szakember képviselteti magát. Mára ez a legnagyobb ilyen esemény világszerte. A YouTube bejelentette, hogy havonta másfél milliárdan használják a szolgáltatásait, ami nagyon magas szám, de sokkal korábbra várták azután, hogy négy évvel ezelőtt érték el az egymilliárdos aktív felhasználót. Amiatt viszont tényleg érdekes volt Susan Wojcicki vezérigazgató asszony előadása, hogy elárulta, a felhasználók napi szinten átlagosan egy teljes órányi videót megnéznek - kizárólag a mobiljukat használva. Wojcicki azt is hozzátette, az emberek tévézési szokásait alapul véve még bőven van hova nőni. Ezt azzal támasztotta alá, hogy az átlagos amerikai napi 4 órát tévézik, ennek megfelelően egyébként a televíziókra optimalizált YouTube- felhasználás nőtt a legjobban, az előző évhez képest 90 százalékkal több videós tartalmat fogyasztottak az emberek okoskészülékeiken. Az elmúlt évben tapasztalt bővülésben még minden bizonnyal nincs komoly szerepe a YouTube TV elindulásának, de a szolgáltató azzal számol, hogy a februárban bejelentett, 35 dolláros havi díjért elérhető OTT (Over-The-Top) szolgáltatás tovább erősíti majd a Y ouTube pozícióját. (IT Café) Havonta másfél milliárdan használják a YouTube-ot (Képarchívum) Ezer euró lehet a Samsung Galaxy Note 8 INDEX-HÍR Nagy erőkkel zajlik a Samsung- nál a szeptemberre várt Galaxy Note 8 bevezetésének előkészülete, és a VentureBeat úgy tudja, hogy a dél-koreai gyártó kereken 999 eurós áron fogja piacra dobni a mobilját. A lap informátora szerint a hatalmas és látványos kijelző mögött megbújó belsőt is nagyobb gonddal rakja össze a cég, mint eddig. Ez nemcsak azt jelenti, hogy jobban odafigyelnek az akkura, nehogy felgyulladjon, hanem nagyobb teljesítményre is számíthatnak majd a vevők. A kijelző 6,3 colos lesz, és ugyanúgy faltól falig ér majd, mint a tavasszal bemutatott Galaxy S8- on, amelynek a nagyobb S8+ változata alig kisebb, 6,2 colos. így azért lehet némi elképzelésünk arról, hogy milyen lesz majd kézben A kijelző 6,3 colos lesz, és ugyanúgy bemutatott Galaxy S8-on tartani a Note 8-at. Az egyik fő különbség az lesz, hogy a Note kijelzőjére tollal is lehet írni és rajzolni. Úgy tudja a VentureBeat, hogy az Exynos 8895 vagy Snapdragon 835 rendszercsip mellett 6 GB RAM dolgozik majd, ami a Sam- sungnál elég ritka. Szintén újdonság lesz a dupla hátlapi kamera. Akkumulátorból csak 3300 mAh kapacitásút mertek beépíteni. Ez is arra utal, hogy a Samsung igyekszik elkerülni az újabb botrányt, és inkább visszafogottan halmozza a milliamperórákat, nehogy gyulladásveszélyes legyen a készülék, mint a tavaly visszahívott Note 7. Természetesen a Note 8 is támogatja az S8 által is használt Dex dokkolót, hogy a mobilt akár számítógépként is működtetni tudjuk, monitorra és egér-billentyűzet kombinációra rácsatlakoztatva. Ebben a módban biztosan előnyös lesz az a 6 GB memória. faltól falig ér majd, mint a tavasszal (Fotó: Samsung) TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2017. június 30.1 www.ujszo.com A két esemény között eltelt időtartam a megfigyelőktől függ, azaz semmilyen abszolút jelentéssel nem bír (Képarchívum) A távolság relativitása TUDOMÁNY Az eddigiek során elsősorban az idő relativitásáról esett szó. Azaz arról, hogy a két adott esemény között eltelt időtartamot a különbözőképpen mozgó megfigyelők különböző hosszúságúnak tapasztalják, élik meg. A két esemény között eltelt időtartam a megfigyelőktől függ, azaz semmilyen abszolút jelentéssel nem bír. Először két olyan eseményt vizsgáltunk, melyek között okokozati kapcsolat lehetséges. Az ilyen eseménypár esetében mindig van olyan megfigyelő, aki egyenes vonalú egyenletes mozgást végezve az első esemény helyétől, annak bekövetkeztekor elindulva a második esA tmény helyéig tud érni akkorra, amikorra az bekövetkezik. Hozzá viszonyítva (aki tehát önmagát nyugalomban lévőnek tekinti, de a másik megfigyelő szerint mozog) a két esemény azonos helyen, de különböző időpontokban történik. Azt az időintervallumot, amelyet ő mér az óráján a két esemény között, saját időnek nevezzük. De a saját időt méri az ébresztőórád az ágyad mellett vagy a karórád is, mely veled mozog. Mert hiszen ezek az órák mindig éppen ott vannak, ahol te vagy. Két esemény között eltelt idő nem abszolút, de mindig nagyobb, mint a saját idő vagy egyenlő azzal. Tehát kimondható, hogy az az idő, amit az órád mutat életed két történése között, a hozzád képest egyenletesen mozgó megfigyelő szerint mindig kevesebb, mint amennyi őszerinte telt el. Kicsit másképpen fogalmazva: aki hozzánk képest mozog, az mindig lassabban öregszik. Ám az „abszolút mozgás” nem értelmezhető, nem dönthető el, hogy ki mozog és ki áll „igazából”. Felmerül tehát a kérdés, hogy hogyan alakulnak az időbeli viszonyok, ha a két megfigyelőnek egy korábbi és egy későbbi találkozása között eltelt időt vizsgáljuk. Melyik megfigyelő órája mutatja a helyes időt? Ez az ikerparadoxon, ezt a problémát elemeztük legutóbb. Ha két esemény között akkora a távolság, hogy egyszerűen lehetetlen az első esemény helyétől, annak bekövetkeztekor indulva, a másik esemény helyéig elérni annak bekövetkeztekor, mert ehhez a fénynél gyorsabban kellene száguldani, akkor a két esemény között biztosan nem lehet ok-okozati kapcsolat. Ebben az esetben viszont mindig lesz olyan egyenletesen mozgó (vagy éppen nyugalomban lévő) megfigyelő, aki a két eseményt egyidejűnek látja. S persze olyanok is lesznek, akik a két esemény időbeli viszonyát különbözőnek (nem egyidejűnek) találják. Az egyik megfigyelő szerint az „A” esemény megelőzi „B”-t, a másik megfigyelő szerint éppen „B” esemény előzi meg „A”-t. A két esemény időbeli viszonya (egyidejűsége) tehát ebben az esetben relatív, de ez nem probléma, hiszen ez a körülmény a világunk folyását meghatározó ok-okozati elvet nem sérti. A jelen a relativitáselméletben kitágul, s múltnak és jövőnek látszó relációkkal gazdagodik. És akkor most rátérhetünk a távolság relativitásának kérdésére. Vizsgáljuk meg egy bot hosszát! Mekkora egy bot hossza? Erre mindenki könnyedén rávágja a helyesnek tűnő választ. A bot hossza pontosan akkora, mint a két vége közötti távolság! Pontos ez a definíció? Vegyünkelőegy ceruzát! Egyik végét tartsuk beszélgetőpartnerünk orra alá, majd sétáljunk el néhány méterre, s mutassunk rá a ceruza másik végére. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a ceruza hossza ilyenkor is a „két vége közötti távolság”. De ha nem az, akkor mi volt a hiba az előző definícióban? Nyilvánvaló: egy ceruza hossza nem egyszerűen a két vége közötti távolság, hanem a két vége közötti távolság ugyanabban a pillanatban, azaz egy időben! Ha pontosan fogalmazunk, a definíció is egyértelművé válik. Ugyanakkor itt és most egy újabb nehézséggel kell szembenéznünk. A néhány sorral feljebb kifejtett egyidejűség relativitása miatt az egyik megfigyelő által alkalmazott ceruzahossz- meghatározás nem lesz megfelelő a másik megfigyelő számára,-hiszen ami egyikük számára egyidejű, az a másikuk nézőpontjából nem lesz az. Márpedig ha nem azonos pillanatban vizsgáljuk a ceruza két végének távolságát, akkor nem helyesen határozzuk meg a ceruza hosszát. Tehát a különböző, egymáshoz képest mozgó megfigyelők eltérő hosszúságúnak fogják tartani a ceruzát. Pontosabban fogalmazva nemcsak eltérőnek tartják, hanem eltérő is. A ceruza hosszának ugyanúgy nincs abszolút jelentése, mint a két esemény között eltelt időtartamnak. Ezen fontos elvhez képest a hosszúságváltozás jellegének meghatározása szinte másodlagos. Egy mozgónak tűnő rendszerben lévő ceruzát kívülről nézve mindig rövi- debbnek tapasztalunk, mint ugyanazt a ceruzát, ha az a saját, nyugalminak tűnő rendszerünkben van. Mivel továbbra sem dönthető el, ki mozog igazából, ezért inkább csak arról beszélhetünk, hogy a parlament épületét a száguldó autóból keskenyedni látjuk, míg a száguldó autó a parlament ablakából tűnik mozgásának irányában keskenye- dőnek. Megint pontosabb lenne nem használni a „tűnik” kifejezést, hiszen mindez a dolgok valódi méretére vonatkozó sajátosság, tehát semmi esetre sem függ össze például azzal, hogy a fény véges sebessége miatt nem tudjuk egyszerre látni egy felénk közeledő jármű két végét, azaz a látvány torzít. Nem arról szól a „zsugorodás” (kontrakció) jelensége, hogy a dolgok keskenyedni látszanak, hanem arról, hogy milyenek is valójában. A nagy kihívás megint a paradoxonok világában rejlik. Bezárható-e egy 10 méteres, felére „zsugorodott” (kontrahálódott) pózna egy 5 méteres pajtába? Ha igen, akkor hogyan? Hiszen a póznával mozgó megfigyelő szempontjából a 10 méteres póznát egy 2,5 méterre kontrahálódott pajtába kellene bezárni. De erről legközelebb! (Horányi Gábor)
