Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-28 / 148. szám, szerda
www.ujszo.com I 2017. június 28. KULTÚRA Kis lakótelepi szürreál Czinki Ferenc egyszerre csupaszítja le és lirizálja a történetet új regényében CZINKI FERENC A POZSONYI METRÓ scolar I ve JUHÁSZ KATALIN Miért ír regényt Pozsonyrél egy fiatal magyarországi szerző? Miért Ligetfalut találja a legérdekesebbnek? Mit jelképez a metró, illetve annak hiánya? És egyáltalán: miért érdekelné mindez a nem pozsonyiakat? E felvetések mindegyikére pofon- egyszerű a válasz, akadnak viszont sokkal nehezebb kérdések is Czinki Ferenc második regényében, A pozsonyi metróban. Például: hogyan nyelhette el a föld egy lóversenyfu- tam teljes mezőnyét? Szoktak-e a hattyúk nyújtózkodni? Mi aközös egy manikűrösben és egy bélmosó asszonyban? Kezdjük azzal, hogy Pozsonyban nincs metró. Elkezdték ugyan építeni, de hamar befuccsolt a nagyszabású szocialista projekt. Ligetfalu határában ott a tervezett metró végállomása, ami ebben a könyvben minden meghiúsult kezdeményezés szimbóluma. „Úgy hallom, a helyi egyetemisták megünnepelték a soha meg nem épült metró születésnapját. A nemlétezés évfordulóját. Egy hónapja vagyok a városban, ez még éppen annak a határa, hogy turista vagyok-e. Az vagyok, csak már nem egészen. Még beleszaladok drága kávéba, de már ismerem a magyar hentest. Már van kedvenc trolijáratom.” Ilyen szikár nyelvezet jellemzi a regényt. Semmi cicoma, akárcsak a panelházaknál. Nekünk kell kiszíneznünk minden mondatot, mögé gondolni még négyet-ötöt. Az első oldal alapján azt hisszük, egy realista- minimalista történetet olvasunk. De aztán jönnek a csavarok. Ligetfalu egy 150 ezres panelrengeteg, amelyet anno tudatosan terveztek a keleti blokk legnagyobb lakótelepének. (Vajon tudja-e a szerző, hogy „blokkban lakni” szlovmagy nyelven annyit tesz: tömbházban lakni?) Mindenesetre ez a terep megmozgatta Czinki fantáziáját, és mivel több hónapot töltött ösztöndíjasként a városban, lassan megismerte ezt a lélekölő betondzsungelt, tanulmányozta az ott élők mentalitását, beépült egy helyi kocsmába. Ez utóbbi területen vannak tapasztalatai, hiszen előző regénye (Egy kocsma város, 2014) pont ilyen lepusztult helyeken játszódik. És máris megvan a kapocs a kelet-európai érzések, hangulatok, sztorik között, a konkrét megfigyelések kitágíthatok, jelképesíthetők. Czinki azonban ennél is többet akar közölni. Ugrál az időben, egyszer 1983. május elsején vagyunk, másszor 2014-ben. A mesélőként szereplő „szakállas magyar” naphosszat Ligetfalu útjait, ösvényeit rója, hogy aztán esténként A hársfához vagy Az ördöghöz címzett vendéglátóipari egységben pihenjen meg. Elég szürreális városi legendákat hall, hozzájuk költ még néhányat, úgy tombol benne a mesélőkedv, hogy már-már kibuggyan, de szigorúan visszatuszkolja. Éz a kettősség, a közlési vágy és a rideg távolságtartás izgalmas szöveget eredményez. Szociografikus pontosság vegyül itt lírával, amit az egyszerre szikár és burjánzó szerkezet is segít. Sormintaként visszatérő kifejezésekkel, történésekkel, szereplőkkel - ami ugyancsak inkább a költészet sajátja. A szürreális elemek pedig szépen szervesülnek az ábrázolt világban. Mivel én pont azon a környéken lakom, nehezen tudom külső szemlélőként olvasni a könyvet, legfeljebb néhány ügyetlen próbálkozást tehetek, mint annak idején György Norbert Klára című regényénél, amely szintén a messziről jött idegen optikáján keresztül mutatta meg a lakóhelyemet. Aki még nem járt Ligetfalu-külsőn, talán meg sem ért mindent, gondoltam olvasás közben, pedig az sem biztos, hogy én elég jól ismerem a „városbolygót”. (Ez a szó is újdonság nekem, hogy mást ne mondjak.) Aztán itt vannak a hattyúk. Később úsznak be a képbe, jól időzítve, meséiének és nem idevalósinak egyaránt meglepetést okozva. „Egyébként már több hónapja figyeli a hattyúkat. Akkor vette őket észre a töltés túloldalán, a keskeny vashíd mellett. Akkor még nem gondolt semmi másra. Nézte őket némi áhítattal, lenyűgözte a fehérségük. Az alakjuk. Meghökkentő létezésük a telepi rengetegben. Szólt a lánynak is, beszéltek róla. Egyáltalán, mit keresnek ott? Az emberek lemennek a kanálishoz, kutyát sétáltatnak, gyereket tologatnak, erre ezek elhápognak mellettük, mintha övék lenne az egész lakótelep. ” Mondjuk, nem hápognak, hanem valami leírhatatlan, túlvilági hörgést produkálnak, de tényleg gyakran parádéznak az öt kilométer hosszú kanálisban. Azt is elárulhatnám, hol a bázisuk, de persze jó, hogy a mesélő és „az olvasó” nem tudja, mert így még titokzatosabbak. A borítón egy véreshattyú-origami, ezt a poént sem lövöm le, legyen elég, hogy Czinki- nél a hattyú a megfoghatatlan, ártatlan szépség szimbóluma. Ahogy az elején feltett szürreális kérdéseimre is ki-ki keresse a választ a könyvben, amelynek alcíme Kelet-európai ballada. Érezhető, hogy a szerző minden bekezdést, mondatot alaposan megfontolt, hogy egyetlen felesleges szó se maradjon. Ez a precíz konstruált- ság a már említett sormintákkal együtt néha olyankor is elemeli a földtől a szöveget, amikor talán szívesebben maradnánk a valóság talaján. Szabályosan lekerekített befejezése sincs a történetnek, inkább csak vége szakad. Czinki nem igyekszik kiszolgálni az olvasót, elvégre nem egy pincér ő a Hársfából. Sem az Ördögből. Ebben a telepi kocsmában magunknak kell csapolnunk a sörünket. Es ez jó. Czinki Ferenc: A pozsonyi metró. Scolar Kiadó, Budapest, 2017. 77 oldal. I 5 RÖVIDEN Jubiláns írók köszöntése Pozsony. A Szlovákiai Magyar írók Társasága ma 13 órától köszönti életjubileumukat a közelmúltban vagy a közeljövőben ünneplő tagjait a Pozsonyi Magyar Intézetben (Palisády 54). A jubiláns írók: Aich Péter (75), O. Bertha Mária (65), Soóky Gál László (65), Gál Sándor (80), Vércse Miklós (85), Oros László (65) és Mácza Mihály (75). Közreműködnek: Nagy Erika, Szászi Zoltán, Duba Gyula, Végh László, Z. Németh István és Öllé Erik színművész. (juk) Meghalt egy legendás tévés Budapest. Életének 64. évében elhunyt Nagy György műsorvezető, szerkesztő, újságíró, író. A hírt családja közölte Face- book-oldalán. Nagy György nevéhez a Magyar Televízió olyan műsorai fűződtek, mint az Ablak, a Hol-Mi?, a Főtér, a Szabadság tér 17, illetve a Magyar- ország története című 46 részes sorozat. 1953. január 23-án született, 1983-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett történelem-népművelés szakon. Ezután a Magyar Televízió Ifjúsági Osztályának szerkesztőriportere lett. Készített dokumentumfilmeket, stúdióbeszélgetéseket, riport-műsorokat, 1986-tól az állami ünnepségek kommentátora volt, 13 évig a Forma-1 magyar nagydíj tévés közvetítésében működött közre riporterként. 2012-ben egy történelmi regénye is megjelent A kör bezárul címmel. (MTI) Nagy György (1953 - 2017) A VOLT fesztiválon adták át a Petőfi Zenei Díjakat Sopron. A Halott Pénz három kategóriában is elnyerte a második alkalommal átadott Petőfi Zenei Dijat hétfőn este Sopronban. A 25. VOLT Fesztivál mínusz egyedik napján tartott gálán mások mellett a Quimbyt és a Wellhellót is díjazták. A Petőfi Zenei Díjakat nyolc kategóriában adták át. Az év dala a Well- hello #Sohavégetnemérős című száma lett. Az év együttese a Halott Pénz, az év női előadója Lábas Viki (Margaret Island), az év férfi előadója Marsalkó Dávid (Halott Pénz). Az év videóklipjéért járó elismerést a Halott Pénz kapta az Élnünk kellett volna című dalért. Az év felfedezettje a Soulwave zenekar lett, az év dj-jének Lotfi Begit választották, aki ef Zám- bó István Munkácsy-díjas képzőművésztől és alternatív zenésztől vette át díját. Az év koncertjéért a Petőfi Zenei Díjat a Quimby kapta, Micsodaország című, tavaly november 26-án a Papp László Budapest Arénában tartott koncertjéért. A kategóriadíjak után kiosztott életműdíjat Demjén Ferenc vehette át a VOÉT Fesztivál főszervezőitől, Fülöp Zoltántól és Lobenwein Norberttól. A Petőfi rádió és a VOLT Fesztivál közös díja a magyarországi könnyűzenei élet kiemelkedő szereplőit ismeri el. A Petőfi Sándort egy mikrofonnal a kezében ábrázoló díj bronzból készült és kristálytalapzaton áll. A jelölés alapját a Petőfi rádióban 2016. Fluor Tomi és Diaz, a Wellhello tagjai a Petőfi Zenei Díjak átadásán (Fotó: MTI) március 1. és 2017. március 1. között legtöbbet játszott 150 magyar dal képezte, közülük választotta ki a kategóriák öt-öt jelöltjét a zenészekből, producerekből, zenei szerkesztőkből, újságírókból, koncert- és fesztiválszervezőkből álló 200 fős testület. A jelöltekre június 20-ig lehetett szavazni a www.petofilive.hu oldalon, és a szakmai testület is újra voksolt. A végeredményt a szavazatok összessége adta. A műsorban fellépett a Tankcsapda, a Vad Fruttik, a Brains, a NAZA, valamint a Hősöket, Denizt és Sub Bass Monstert egyesítő Rap Allstars. A Halott Pénzzel együtt szerepelt a a Mindenki című Oscar-díjas rövidfilmből ismert Bakáts Téri Énekzenei Általános Iskola kórusa is. (MTI)
